A Kreml hálójában: kikre épít, és mivel csábít a Pegida?

2016-07-14

A német Pegida-mozgalmat egy pr-ügynökséget vezető üzletember, Lutz Bachmann alapította 2014 októberében, Drezdában válaszul a Kurdisztáni Munkáspárt helyi támogatói és szalafista ellenzékük közötti összecsapásra. Az eredetileg egy Facebook-oldalként indult kezdeményezés rövidítés a Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen (németül: Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes) elnevezést takarja. Bachmann ebbe a közel-keleti iszlám közösségek által Németországba importált konfliktusokat is beleértette. A mozgalom azonban hamar túllépett az „iszlám konfliktusokon”, és a volt kelet-németországi Drezda utcáin megejtett „sétáira” mindazokat várta, akik elégedetlenek voltak a német közélet „iszlamizációjával” és a német kormány jóléti juttatásokkal bőkezűen bánó bevándorlás- és menekültpolitikájával.

A Pegida bevándorlás-ellenes platformja a decemberben publikált 19 pontos manifesztójábanvált teljessé. Ebben ugyan elismerik a politikai menekültek és háborús áldozatok jogait és elutasítják a politikai vagy vallási radikalizmus minden formáját, azonban rendszabályokat sürgetnek a bevándorlók ellen, tiltakoznak a „párhuzamos társadalmak” ellen a „német hagyományos zsidó-keresztény kultúra” megőrzése érdekében. Malte Thran és Lukas Boehnke amellett érvelnek, hogy a Pegida „értékelvű nacionalizmuson” nyugvó xenofóbiája a német mainstream politikától való elidegenedést fejezi ki, amelyben az emberek akarata nem jut érvényre – a náci múltra visszautaló szóhasználattal – „népárulók” (Volksverräter) és a „hazug média” (Lügenpresse) miatt. A mozgalom európai kulturális felsőbbrendűséget a jóléti sovinizmussal ötvöző platformja tehát már a kezdetektől anti-establishment jelleget öltött, ezáltal zászlója alatt a legkülönbözőbb (jobboldali) politikai hátterű támogatók elférnek. Ahogyan Sebestyén Gergely a korábbi elemzésében írta, a szintén bevándorlás- és EU-ellenes Alternative für Deutschland párt a Pegida politikai szövetségesének tekinthető. A neonáci NPD szintén a Pegida vonzáskörzetében található.

Visszaütött a kemény retorika

A drezdai demonstrációk gyorsan tömegjelleget öltöttek, a mozgalom a csúcson 2015 januárjában 25 000 embert tudott megmozgatni, s egész Németországban követőkre talált. Ezután sorra alakultak a Pegida-klónok más városokban, tavaly már 31 tagszervezetet tartottak nyilván 31 német városban. Ezzel egyidejűleg szakadás történt a mozgalomban, mivel egyrészt az alapító Bachmann online rasszista megjegyzései kerültek napvilágra, melyekben a bevándorlókat „szemétként”, „állatként” jellemezte. Ennek hatására Bachmann időlegesen megvált posztjától. Másrészt a mozgalom hat vezetője mondott le tisztségéről és lépett ki a szervezetből, Bachmann magatartása és a lipcsei szervezet neonáci jellege miatt. A kilépőkmegalapították a szintén bevándorlás-ellenes Közvetlen Demokráciát Európának mozgalmat. Noha Bachmann pár hét múlva visszatért, illetve a vezetőségnek tagjává vált a volt AfD-tag Tatjana Festerling, a botrányok megtépázták a szervezet hírnevét. A drezdai menekültellenes menetek létszáma pár ezer főre csökkent, míg országszerte a Pegida-ellenes tüntetések nagysága jóval felülmúlta a mozgalom támogatóinak számát. Ennek ellenére a Pegida sikerrel stabilizálta magát, köszönhetően a médiafigyelemnek, a szélsőjobboldali erők becsatornázásának és a nemzetközi terjeszkedésnek.

A mozgalom társadalmi bázisa mára meglehetősen biztosnak tűnik, felmérések alapján elsősorban magasabban képzett, jó anyagi körülmények között élő férfiak támogatják a Pegidát. További tartalékot jelent, hogy a muszlimokkal szembeni ellenérzés meglehetősen elterjedt a német társadalomban. A Süddeutsche Zeitung 2014-es reprezentatív vizsgálata alapján ebből a szempontból három fő társadalmi csoport emelhető ki: a „magabiztos tradicionalisták” ( a német társadalom 9 százaléka), a „társadalmi és gazdasági depriváltak” (13 százalék) és a „magasan képzettek” kategóriája (13 százalék). Összességében tehát a muszlimellenesség egyik vagy másik formáját valló társadalmi bázis eléri a német társadalom egyharmadát. A többségük 50 év fölötti, a 30 éveseknél fiatalabb korosztály aránya viszonylag kicsi.

A mozgalom jövőbeni sorsát döntően meghatározhatja a viszonylag részletesen dokumentált oroszbarátsága, hiszen a Kreml a szélsőjobboldali mozgalmak megbízható patrónusánakbizonyult az európai porondon.

A német Pegida – nem említve a nemzetközi mozgalom résztvevőinek egyértelmű oroszbarátságát – számos szálon kötődik Oroszországhoz vagy foglalt el oroszbarát pozíciót. A mozgalom már a kezdetektől „Németország és az Orosz Föderáció közötti kapcsolatok normalizálására és a háborús uszítás befejezésére” hívott fel. A mozgalom egyik drezdai tüntetésén „Anasztázia Oroszországból” a Krím-félsziget orosz annexiójának elismeréséért és a nyugati szankciók felfüggesztésért szólalt fel. A drezdai tüntetéseken orosz résztvevők orosz zászlókkal is megjelentek, ami annyiban nem meglepetés, hogy Putyin volt hidegháborús titkosszolgálati állomáshelyén az orosz elnök eléggé népszerű, s 2009-ben a Drezdai Operabál Egyesülettől kitüntetést kapott a német-orosz kulturális kapcsolatok erősítéséért. Lutz Bachmann Pegida vezető sem titkolta a Kreml iránti elfogultságát, hiszen Putyin-portréval díszített pólóban jelent meg nem egy tüntetésen, emellett pedig látványos kapcsolatokat ápol a Krími-annexióban tevékeny szerepet vállaló, Putyin-párti orosz motoros-bandával, az Éjjeli Farkasokkal. Bachmann 2015-ben virággal fogadta a második világháborús győzelemről a Moszkva-Berlin úttal megemlékező motoros felvonulást, akikkel elesett szovjet katonák sírjánál is lerótta kegyeletét.

A Pegidához közel álló szervezetek szintén Oroszországgal szimpatizálnak. A neonáci NPD párt számára Putyin nacionalista példakép, Udo Voigt a párt korábbi vezetője, jelenlegi európai parlamenti képviselője 2014-ben Szentpétervárra látogatott egy orosz nacionalista rendezvényre. Az AfD ifjúsági szervezete jelenleg az Egyesült Oroszország Párt ifjúsági szárnyával készül partnerségre, Marcus Pretzell, az AfD európai parlamenti képviselője kiemelt díszvendég volt az elcsatolt Krímben rendezett 2016. áprilisi Jaltai Nemzetközi Gazdasági Fórumon, ahol a szankciók felemelésének szükségességéről beszélt.

Az egymással helyi és nemzetközi szinten is összekapcsolódó oroszbarát német szervezetek kiemelt jelentőséggel bírnak a Kreml számára, mivel a német titkosszolgálat jelentései alapján Oroszország a német kormány destabilizálására törekszik az Ukrajnában már kipróbált „hibrid háború” révén, amely aktívan épít az oroszbarát német politikai aktorokra és a Németországban élő oroszajkú diaszpórára. A manipulatív akciók egyik hírhedt példája volt a muszlim bevándorlók által „megerőszakolt” orosz származású Liza hamis története, amellyel kapcsolatban Moszkva Berlint vádolta a migráció okozta problémák „szőnyeg alá söprésével”.

Oroszország pedig láthatón nagy reményeket fűz a Pegidához hasonló oroszbarát nacionalista és migrációellenes szerveztek felfutásához. A kelet-ukrajnai orosz intervenciót pénzelő orosz oligarcha, Konstantin Malofejev bevallottan támogatta az osztrák szélsőjobboldali Szabadságpárt mellett a német Afd-t is.

A hivatalos Sputnik híroldal az európai mainstream politika „csődjével” magyarázza az európai szélsőjobboldali erők felfutását, s ezzel kapcsolatban egyértelművé teszi a Kreml geopolitikai céljait. Eszerint:

  • Oroszország számára a „politikai atmoszféra” kedvező megváltoztatása például a francia Nemzeti Front erősödésével a 2017-es francia elnökválasztáson;
  • az oroszbarát erők skrupulusok nélkül képviselhetik a Kreml számára fontos geopolitikai célokat, például a Krím annexiójának elfogadtatását, vagy az európai szankciók feloldását;
  • az ún. hibrid információs háborúban pedig gyorsan mozgósíthatók például a migráció témakörében.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695