Pártelnöki találkozó

A Fidesz-MPSZ és az MDF közötti kapcsolatfelvétel újabb változást hozhat a jobboldal politizálásában. Orbán Viktor a Szövetség keretei között átfogó jobboldali politizálást kíván megvalósítani. Ez jelentheti a pártuniót is. Ha azonban az MDF-en belül tovább éleződnek az ellentétek Dávid Ibolya és Lezsák Sándor támogatói között, újabb pártszakadásra is sor kerülhet.

Hír: Július 1-jén a kormányváltás óta először folytatott megbeszéléseket a két ellenzéki párt vezetője, Dávid Ibolya és Orbán Viktor. A találkozó célja az volt, hogy újrakezdjék az informálissá vált párbeszédet a két párt között, valamint szót ejtsenek a lehetséges együttműködési formákról, a kettős párttagságról és a 2004-es európai parlamenti választásról. Az uniós választáson a Fidesz közös listát indítana, az MDF viszont egyedül szándékozik jelölteke állítani. A pártelnökökön kívül az MDF részéről Font Sándor és Katona Kálmán, a Fidesz-MPSZ oldaláról pedig Martonyi János és Mátrai Márta vettek részt a megbeszélésen, amelyet Dávid Ibolya kezdeményezett a május 17-i Fidesz-kongresszus után. A találkozó után Orbán Viktor az együttműködés fontosságát, Dávid Ibolya az ellenzéki tevékenységben rejlő párhuzamosságot hangsúlyozta. Orbán Viktor arra kérte Dávid Ibolyát, fontolja meg önálló listaállításról szóló álláspontját. A politikusok gazdaságpolitikai kérdésekben egyetértettek egymással.

ELEMZÉS: A kormányváltást követően a harmonikus koalíciós együttműködéshez képest megromlott a két Parlamentben lévő jobboldali politikai párt viszonya.

A pártelnökök személye

A Fidesz és az MDF élén más karakterű, népszerűségű és más politikai stílust, illetve tartalmat képviselő elnök áll.

Orbán Viktor hosszú ideje pártja megkérdőjelezhetetlen vezetője, bár 2000. januárjától 2003. májusáig nem ő volt a Fidesz-MPP elnöke. Ennek ellenére miniszterelnökként, majd a kormányváltás után pozíció nélkül is a jobboldal vezére volt. A májusi pártkongresszuson a létrejövő Magyar Polgári Szövetség elnökévé választották, ezzel elnöki jogkörei jelentősen kibővültek. Ő nevezheti ki a választókerületi vezetőket, így a párt megújulása centralizációt is jelent. Pártja politikáját egyszemélyben határozza meg. Ha léteznek is érdekellentétek a Fidesz-MPSZ-en belül, azok csak legritkább esetben kerülnek nyilvánosságra. Május 17-e óta teljes egységben politizál a párt. A korábbi Áder-Orbán ellentétet is cáfolták az érintettek. A Fidesz-elnök hátránya ugyanakkor, hogy megosztó politikus, akinek megítélése ellentétes: az ország egyik fele számára irányt mutató vezér, másik felének viszont nagyon alacsony a népszerűsége.

Dávid Ibolyát 1999. januárjában választották a Demokrata Fórum elnökévé Lezsák Sándor ellenében. A pártelnök kezdettől fogva magas népszerűségnek örvendett igazságügy-miniszterként, majd ellenzéki politikusként is. Népszerűségét azonban nem tudja pártja javára fordítani, az MDF támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint 1-3 százalékon áll, a legutóbbi két választásokon a Fidesz segítségével (1998-ban közös jelöltekkel, 2002-ben közös listával) tudott a Parlamentbe kerülni. A népszerű elnök nem tud maga mögött egységes pártot. Font Sándor, Herényi Károly, Csapody Miklós és Csáky András az elnök támogatója, míg Lezsák Sándor, Horváth Balázs és a novemberben leváltott frakcióvezető Balsai István a Fideszhez és annak politikájához áll közel. A Fidesztől eltérően az MDF-en belüli ellentétek nem maradnak párton belül. A június 28-i országos választmányi ülésen a belső ellenzékhez tartozó Lezsák Sándor úgy vélte, ha hosszú távon alacsony marad az MDF-támogatottsága, Dávid Ibolya helyett Medgyasszay Lászlónak kellene a párt élére kerülnie. Horváth Balázs a Dávid-Orbán találkozót illetően úgy fogalmazott, hogy az "a harmonikus együttműködés kezdete lesz, amely végső fokon a két párt egyesüléséhez vezet". A párton belüli törések nem újkeletűek. Az MDF-ből 1996-ban már kivált egy csoport, és MDNP néven új pártot alapított Szabó Iván vezetésével. Az Orbán-kormány idején Demeter Ervin és Manninger Jenő államtitkárok léptek át a nagyobbik jobboldali pártba. Legutóbb az ellentétek Hende Csaba körül kerültek a felszínre ismét. Hende Orbán Viktor segítője, a polgári körök mozgalmának szervezője. Ezt kifogásolja a jelenlegi Dávid-Herényi-féle MDF vezetés, a frakció megvonta a bizalmat az egykori igazságügyi államtitkártól. Lezsák Sándor a határozat kapcsán vetette fel Dávid Ibolya távozását. A Hende-ügy így háttérbe szorult, s fontosabb kérdéssé vált, hogy a népszerű pártelnök meddig tudja megőrizni pozícióját és pártja önállóságát.

A parlamenti ellenzék erőinek élén így Orbán Viktor személyében egy pozíciójában megerősített, bár kevésbé népszerű és az országot megosztó, valamint egy posztján meggyengült, de népszerű politikus, Dávid Ibolya áll.

Dávid Ibolya és Orbán Viktor népszerűsége és ismertsége

Forrás: Szonda Ipsos (2003. június)

Kormányváltás után, külön utakon

A 2002-es választásokon közös listán indult a Fidesz-MPP és az MDF, megerősítve a polgári oldal összefogását. Ennek köszönhetően ugyan ismét bejutott az Országgyűlésbe a Dávid Ibolya-vezette párt, ám a kormánykoalíciót leváltották a választópolgárok. A vereséget követően az MDF számára jó lehetőség volt az önállóság hangsúlyozása. Érvelhettek azzal, hogy a szoros együttműködés révén a jobboldal inkább elveszített szavazatokat, mint megnyert volna. A Fidesz gesztusokat tett a szélsőjobboldal felé is, amely a közös Fidesz-MDF-listára szavazni szándékozók egy részét elriasztotta, s inkább a törvényhozásba végül be nem kerülő Centrum pártra voksoltak. A Parlament megalakulásakor a Fórum külön frakciót alapított annak ellenére, hogy a Fidesz a közös képviselőcsoport létrehozását szorgalmazta. A vereség után Orbán Viktor meghirdette a jobboldali Uniópárt létrehozásának tervét. A létrejött polgári körök és a Fidesz részéről az "egy a tábor, egy a zászló" elv-hangoztatása még inkább arra sarkallta az MDF-et, hogy elkülönüljön a radikális politizálásban részt vevő Fidesztől. Emellett a politikai realitások is azt diktálták a rendszerváltás egykori legnagyobb pártjának, hogy önállósuljon: a beolvadás egyet jelentett volna a megszűnéssel, ellenzékben pedig a koalíciós fegyelem sem köti a pártot. Bár az ügynökügy egy platformra állította az ellenzéket, az ennek kapcsán megszülető ügynöktörvény-tervezet már megosztotta a jobboldalt. Az MDF megszavazta az MSZP-javaslatot, a Fidesz (az SZDSZ-szel együtt) elutasította.

A többi külpolitikai kérdésben ennek ellenére egy véleményt képviselt a két párt (magyar katonák külföldi missziói, iraki háború). Több tartalmi, illetve stratégiai kérdésben (kormány leváltása, gazdaságpolitikai kritikája, kórháztörvény) is egy hangon szólalt meg a Fidesz és az MDF.

A pártközi viszony mélypontjának a médiakuratóriumok megválasztása tekinthető. Márciusban a Fidesz nem jelölt tagokat az MTV kuratóriumi elnökségébe, így az MDF mind a 4 ellenzéki helyre delegálhatott tagokat. A Fidesz törvénytelennek minősítette a megoldást, az MDF viszont társadalmi támogatottságához mérten nagy arányban képviselteti magát a köztelevízió vezetésében. A két párt közötti kapcsolat ezek után sokáig holtponton volt, s csak a pártelnöki találkozó jelentett némi előrelépést, bár a hűvös viszony nem oldódott Dávid Ibolya és Orbán Viktor között.

A kormányváltás utáni első évben a korábbi koalíciós partnerek ellenzéki pártként többször viselkedtek egymás ellenfeleiként, ami konfliktusossá tette kapcsolatukat. Az MDF az önállóság felé tett lépéseket, a Fidesz pártszervezeti és szerkezeti változtatásokon ment keresztül. Feltételezhető, hogy a ciklus második felében ismét szorosabb kapcsolat fűzi majd egymáshoz a jobboldal parlamenti pártjait. Az MDF "különutas" politikája egyelőre nem járt sikerrel, ami a Fidesz felé lökheti a pártot, s ez Orbán Viktor pártjának érdekeivel is megegyezik.

Véleménykülönbség/ellentét a Fidesz és az MDF között

Egyetértés a Fidesz és az MDF között

<>></>

A jobboldali politika stílusa és tartalma

A Fidesz és az MDF azonos tartalommal, de más-más stílusban tevékenykedett az Orbán-kormány idején. A Fórum egyetlen sokat szereplő politikusa a pártelnök-miniszter Dávid Ibolya volt, akinek népszerűsége az 1998-as kormányalakítás óta magas. Bár ellenzékben a pártok viszonya közel sem mondható harmonikusnak, továbbra is állítható, hogy a Fidesz és az MDF közötti eltérések inkább stílusbeliek, mint tartalmiak.

A Fórum politikusai bizonyos kérdésekben jobban együtt tudnak működni a kormányoldallal (pl. Boross Péter Medgyessy Péterrel, Dávid Ibolya Szili Katalinnal), míg a Fidesz oldaláról ez lehetetlennek látszik. A Fórum konszenzusorientáltabb stílusát alátámasztja az is, hogy az MSZP és az SZDSZ szavazói között az MDF sokkal elfogadottabb a Fidesznél.

A stílusbeli eltérések ellenére elvi differenciák kevésbé fedezhetők fel a két párt között. A főbb konfliktusforrásokat a politikai piac diktálja, nem a szemléletbeli különbözőség. Az Európai Unió ügyében a Fidesz markáns, jól elkülöníthető álláspontot igyekszik megjeleníteni euro-realista, euro-kritikus, ám a csatlakozást elfogadó álláspontjával. Az MDF számára az uniós csatlakozás támogatása jó alkalom arra, hogy megjelenítse magát a jobboldalon önálló erőként. Szintén a politikai realitások, nem pedig a Fidesszel való szembenállás indokolták az MTV-kuratórium megválasztásában való fórumos részvételt. A párt társadalmi támogatottságán messze túlmutató kuratóriumi jelenléttel az MDF növelheti támogatói körét, bár március óta még nem látni ilyen tendenciákat.

A Fidesz és az MDF közötti tartalmi különbségeket cáfolni látszik több ügy is. A jászladányi iskola ügyében, vagy a drogpolitikával kapcsolatban éppen az MDF fogalmazott meg radikálisabb álláspontot. Gémesi György és Pichler Imre a jászladányi iskolabotrány kapcsán pozitív folyamatnak értékelték a "roma gyerekek külön osztályba tömörülését segítő pedagógiai törekvéseket". A drogszabályozás kapcsán az MDF képviseli leghangsúlyosabban a "zéró tolerancia" elvét. A párt főként Pettkó András révén ellenzi a könnyűdrogok bármiféle legalizálását.

Az MDF önállóságának megőrzése is elsősorban politikai kérdésként vetődik fel a párton belül, nem pedig tartalmi különbségek miatt. Az MDF megmaradása politikusai számára egyrészt a szervezet rendszerváltó párt jellege miatt fontos, másrészt a jobboldal esélyeit is jobbnak vélik, ha több párt politizál a "polgári értékek" mentén.

Orbán Viktor és Dávid Ibolya a jobboldali pártokról