Adótervek előtt, adótervek után

2005-07-04

Mind az adóreformok bejelentése előtt, mind azt követően erős kritikákat kapott a kormány adópolitikája. Az újságírók főleg az adómódosítások koncepciótlansága és a valódi reformok elmaradása miatt bírálják a Gyurcsány-kabinetet

 

2005. június 14-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Befektetői Tanács ülésén kifejtette: Magyarország adók tekintetében jól állja a versenyt, és pusztán emiatt nincs sok tennivalója a Kormánynak. Veres János pénzügyminiszter június 21-én, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara rendezvényén elmondta, hogy 2006-ban nem lesz radikális adóreform, ugyanakkor tudatta, hogy változni fog egyes adónemek szabályozása, így az általános forgalmi adóé is. Gyurcsány Ferenc kifejtette, hogy a Kormány a következő ciklusra és éves ütemezéssel kívánja meghirdetni az adó- és járulékterhek csökkentésének programját.

> Publicisztikák
Ugró Miklós: Adóreform-sirató, Magyar Nemzet, 2005. június 22.
Nánási Tamás: Tündöklés és bukás, Magyar Nemzet, 2005. június 25.
Ugró Miklós: Guiness-rekordok, Magyar Nemzet, 2005. június 27.
Kis Tibor: Pánik és önelégültség, Népszabadság, 2005. június 27.
Szerkesztőségi vélemény: Adó- és szócsata, Magyar Hírlap, 2005. június 27.
Szerkesztőségi vélemény: Vigyázat: csalódásveszély!, Magyar Hírlap, 2005. június 28.
Várkonyi Iván: Választási adó, Népszabadság, 2005. június 28.
Nánási Tamás: Köddé vált reform, Magyar Nemzet, 2005. június 28.
Sebes György: Tíz hónap, Népszava, 2005. június 28.
Szerkesztőségi vélemény: Beetetés, Magyar Hírlap, 2005. június 29.
Forián Szabó Gergely: Elindult a licit, Magyar Hírlap, 2005. június 29.
Regős Zsuzsa: Mennyi: 33 vagy 69, Népszava, 2005. június 29.

Június 27-én Gyurcsány Ferenc először a Gazdasági és Szociális Tanács ülésén, majd az Országgyűlésben ismertette a Kormány tervei szerint 2010-ig megvalósuló adóváltozásokat. A tervek szerint 2006 január elsejétől 5 százalékkal csökken az általános forgalmi adó felső kulcsa, a személyi jövedelemadó felső kulcsa pedig 38 százalékról 36 százalékra csökken, továbbá módosul a társasági és iparűzési adó. A tervek szerint a Kormány 2006-tól luxusadót vet ki a százmillió forint feletti ingatlanokra, 2006 novemberében pedig megszűnteti a tételes egészségügyi hozzájárulást. A későbbiekben bevezetnék árfolyamnyereség- és a kamatadót, megszűnne az iparűzési adó, és a társadalombiztosítási járulékot is csökkentené a Kormány. a minimálbér összegét pedig a létminimumhoz és a végzettséghez kötnék. Kuncze Gábor, a kialíciós partner SZDSZ elnöke úgy vélte, hogy a kívánalmak és a lehetőségek harmóniáját teremti meg a miniszterelnök által felvázolt ötéves program. Áder János, a Fidesz-MPSZ frakcióvezetője szerint az ötéves tervezés merész gondolatkísérlet, mivel Gyurcsány Ferenc még tíz hónapig lesz miniszterelnök. Dávid Ibolya, az MDF elnöke úgy fogalmazott: méltatlan, hogy előzetes, írásos információk nélkül folyik a vita a Parlamentben a javaslatról, amelyet aktuális költségvetési célokat szolgáló adómódosításnak nevezett.

Módszertan
Összeállításunk a témával kapcsolatban a négy országos politikai napilapban (Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap és Magyar Nemzet) és a politikai hetilapokban megjelent újságírói véleményeket ismerteti. A kerettel kiemelt részekben az adott írás általunk készített tartalmi összefoglalója szerepel, itt a szó szerinti részeket idézőjelben tüntetjük fel.
Munkánkhoz az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. adatbázisát használjuk.

Vélemények az adótervek bejelentése előtt

 

Ugró Miklós: Adóreform-sirató (Magyar Nemzet)
A kormány adóreformot ígért, helyette adóemelés lett. A reformot Veres János nem gondolja sem időszerűnek, és nem látja a hozzá szükséges társadalmi konszenzust sem. Az eddigi évek gyakorlatának megfelelően egyes adónemek szabályozása változni fog.

(…) Némi bizonytalanságot csak az okoz, hogy nem tudjuk eldönteni, a beígért adóreform is létünket tovább nyomorgató fenyegetés volt, vagy hasznos és szükséges intézkedés lett volna, a kormánypropaganda dagályosságával élve: felemelkedésünk záloga.

(…) Radikális adóreform nem lesz, csak további sunyi emelések sorozata. Bár meglehet, az úgynevezett radikális adóreform is ezt jelentette volna, csak nem apránként részletezve, hanem egyszerre, szükségszerű sokkterápiának becézve.

(…)… így marad az egyes adónemek „szabályozása”, magyarul a minden koncepciót nélkülöző, folytonos adóemelés, a kedvezmények, a csökkentő tételek és jóváírási lehetőségek eltörlése.


Nánási Tamás: Tündöklés és bukás (Magyar Nemzet)
A jelenlegi kormány fél éve ígérgeti az adóreformot, komoly változtatásokat azonban nem lehetne bevezetni, már csak a költségvetés helyzete miatt sem. A kérdés, hogy a tervezett bejelentés végül is beváltja-e a polgároknak tett választási ígéreteket, ez pedig elsősorban az SZDSZ-en múlik.

Az állandósult rendetlenség és zűrzavar, a jövőkép hiánya, az útirányok folytonos változtatása, a nagy bejelentések és azok későbbi visszavonása, némelykor meghazudtolása váltogatják egymást a száz lépésnek elnevezett tragikomédiában. A kormányzat működésképtelenségének legújabb állatorvosi lova az adóreform.

(…) A közterhek összesített mértékéről még a legoptimistább elemzések is azt állítják, hogy semmit sem változott: jóval meghaladja - a belga és a német kivételével - a nyugati szintet, sőt a velünk együtt csatlakozott államok is jóval előrébb tartanak a mi szabad demokratáinknál a csökkentésben.

(…) Megint vannak kivándorlóink. Csak most nem a kilátástalon nyomorúság vagy a diktatúra űzi őket el, hanem globális világunk töményeinek engedelmeskednek: a versenyképesebb ajánlatot választják.

(…) Ami lényegében azt jelenti, hogy nem lesz semmilyen reform, hiába próbálta meg az elmúlt napokban a pénzügyminiszter által gyújtott tüzet Gyurcsány és Kuncze eloltani.

(…)… a kiszivárgott hírek szerint a nagyobbik kormánypártnál 100-150 milliárd forintnál húzták meg a "reform" költségének határát.

(…) Elsősorban az SZDSZ-en múlik, hogy hétfőig mi történik. (…) Egyben vállalniuk kell azt is, hogy a miniszterelnök hétfőre ígért adóbejelentéseikor egyúttal a száz lépés program feliratú lufi is kidurran.


Ugró Miklós: Guiness-rekordok (Magyar Nemzet)
Az adóreformokkal kapcsolatban bizonytalan a kormány: előbb beígérték, majd mégis visszavonták az adótervezeteket. Most már bizonyossá vált: a nagyívű bejelentésekre végül sort kerít a kormányzat; továbbra is kérdés azonban, hogy mi valósul meg az elképzelésekből.

(…) De arra sem találunk precedenst, hogy röpke öt napon belül annyi, egymásnak homlokegyenest ellentmondó, „felelős” nyilatkozatot hordjanak össze illetékes „szakemberek”, mint az adóreform tárgyában tették.

(…) Hét végén a miniszterelnök arról beszélt, hogy soha nem ígértek korábban átfogó adóreformot, de ő néhány napon belül mégis beindítja a következő öt évre szóló, valamennyi adónemet érintő, átfogó adóreformját…

(…) Egyszer talán arra is választ kapunk, ha soha nem ígértek adóreformot, akkor miért állítottak fel egy adóreform-bizottságot, miért rúgták ki a használhatatlan reformtervezettel előálló pénzügyminisztert, az utóda miért állítja, hogy nem lesz semmiféle adóreform, ha a miniszterelnök mégiscsak előhozakodik vele.


Kis Tibor: Pánik és önelégültség (Népszabadság)
Az adóreform-csomag a kormány „kapuzárási pánikjának” jele. Kérdéses azonban, hogy milyen esélyekkel, és milyen párt- és koalíciós háttérrel vághat neki a tervek megvalósításának.

Nyilván lesznek olyanok (talán nem is kevesen), akik a kapuzárási pánik jelének tudják majd be a kormányfő ötéves adóreformcsomagját. Még akkor is, ha nálunk nagy hagyományai vannak annak, hogy mandátumuk vége felé a kormányokat egyszer csak elkapja a hosszú távú tervezés láza, és két-három ciklust átfogó grandiózus fejlesztési programokkal állnak elő; ezek végrehajtására - természetesen - ajánlják magukat a nyájas választópolgárnak.

(…) Az elmúlt három évet nem a Fidesz nyerte meg, hanem a koalíció vesztette el, de nagyon. Annyira, hogy lassan az esélytelenek nyugalmával készülhet a következő megméretésre.

(…) De ugyanígy nincs köze a Fidesznek a koalíciós belső bizalom megrendüléséhez sem. Hiszen ehhez az elnökválasztás dilettáns kezelése kellett a koalíciós partnerek részéről. Ráadásul válságos az MSZP és az SZDSZ belső állapota is.


Magyar Hírlap: Adó- és szócsata
Mivel a kormány még nem tudja, mit tesz holnap, inkább hosszú távú tervekkel áll a nyilvánosság elé. Nem véletlen, hogy az MSZP és az SZDSZ is az adócsökkentés témakörére „cuppant rá”, mivel ez a legnépszerűbb és látszólag a legegyszerűbb intézkedés.

Ha nem tudod, mit kell tenned holnap, beszélj a távlati terveidről.

(…) A Gyurcsány-kormány eredetileg száműzte szótárából a reform szót. Úgy vélte, nincs ideje nagyobb ívű változtatásokra, különben is a reform szót elődei alaposan lejáratták.

(…) Minthogy az adócsökkentés a legnépszerűbb és látszólag a legegyszerűbb dolog, nem véletlen, hogy a két nagy párt erre "cuppant rá".

(…) Még nem tudjuk, mi lesz a beharangozott gyurcsányi bejelentés, de két árulkodó jel azt súgja, hogy nem lesz nagy és nem lesz radikális.

Vélemények az adóreform bejelentése után
Magyar Hírlap: Vigyázat: csalódásveszély!
Az adómódosítások terve merész, de nem kezelhető valódi reformkísérletként. A mélyreható változtatások a következő kormányra maradnak.

(…) igazi reformról nem beszélhetünk, csak reform értékű lépésekről. A csomag legnagyobb baja persze a bizonytalanság: jövőre választások lesznek, így megkerülhetetlen a kérdés, hogy a következő kormány – legyen bármilyen színű – mennyire érzi majd magáénak ezt az adócsomagot.

(…) A javaslatokban a néhány reform értékű lépés a legmeggyőzőbb. A helyi iparűzési adó felváltása egy ingatlan alapú adóval igazodik a világ trendjéhez. És tervezhetőbbé teszi az önkormányzati adóbevételeket.

(…) Végül ami zavaróan hiányzik: az ellenoldali lépések. Jövőre az állam adóbevételei nettó kétszázmilliárd forinttal csökkennek, amit a kormány nadrágszíj-megszorítással próbál előteremteni a minisztériumokból. De nincs szó az önkormányzati közigazgatás, az oktatás, az egészségügy finanszírozásának átalakításáról. A valódi reformok a következő kormányra maradnak.


Várkonyi Iván: Választási adó (Népszabadság)
A tervezett adóreform alapvetően jó, olyannyira, hogy komoly fogást nem talált rajta sem a szakma, sem az ellenzék. Az intézkedések sorrendjéről lehet vitatkozni: a cégeket részesítsük előnyben és a gazdaságot élénkítsünk, vagy a lakosságnak kedvező lépéseket hozzunk. A kormány az utóbbit választotta – nem véletlenül: jövőre választások lesznek.


Adóreformnak persze nem lehet nevezni a kormány ötéves tervét. Alapvető, a rendszert felforgató módosítást nem lehet felfedezni az elképzelések között.

(…) Minden benne van, amit a szakma változtatni javasolt a magyar adószabályokon: járulékcsökkentés, áfamérséklés, szociális elemektől megtisztított és az átlagjövedelmek feletti határtól felső kulcsot alkalmazó személyi jövedelemadó. És benne van a helyi adózás rendbetétele - az iparűzési adó megszüntetésével és a vagyonadóval egyetemben.

(…) Az ötéves adóváltoztatási csomaggal két probléma van. Az egyik, hogy ötéves.
(…) A másik vitatéma az intézkedések sorrendje lehet. Mert abban ugyan egyetértés van, hogy minden lépés szükséges, de hogy melyik mikor, ebben már megoszlanak a vélemények.

(…) Magyarázat lehet, hogy a jövőre tervezett intézkedések - áfa- és szja-mérséklés - mind kedvező lakossági fogadtatásra találnak (és persze a luxusadó). A többinek inkább a gazdasági hatása jelentősebb. Azok a vállalatoknak jók.


Nánási Tamás: Köddé vált reform (Magyar Nemzet)
Nagy ívű tervnek tűnt, de bátortalan próbálkozás lett az adóreformból. Valódi célját, a versenyképes gazdaság létrehozását nem tudja elérni. Úgy tűnik: a jelenlegi kormány nem is vállalkozik saját javaslatainak végrehajtására.

Ezért teljesen felesleges volt pénzügyminisztert cserélni. Draskovics Tibor éppúgy jegyezhette volna a hosszú vajúdás után végre meghirdetett adóváltozásokat, mint Gyurcsány Ferenc vagy Veres János.

(…) Már az adóreform beharangozásának pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a merész terveknek semmilyen alapjuk sincs, mert hiányzik a költségvetési mozgástér.

(…) A nyilvánosságra hozott elképzeléseknél mindenki többet akart, mert komolyan vette, hogy a vállalkozásokat béklyóba kötő elvonások oldásáról van szó, és arról, hogy az adócsökkentés mértékében követjük a jelentős változtatásokat életbe léptető, a versenyben már több területen elénk kerülő szomszédainkat.

(…) A javaslatok többsége mindemellett a messzi távlatba helyezi át a kívánatos lépéseket. A kormány tehát már nem is vállalkozik arra, hogy végrehajtsa saját javaslatait. (…) A köddé vált adóreformot felelős és bátor cselekedetként, díszkötésben tálalják a polgárok elé, hátha elhiszik, valójában könnyebb és jobb lett az életük, miközben egyre nehezedik.


Sebes György: Tíz hónap (Népszava)
Az adóreform kapcsán az ellenzék azt hangoztatja: már csak tíz hónap van a választásokig. Ez a kijelentés pedig azt - a közvélemény által is elutasított - vélekedést tükrözi, miszerint miszerint az ország „választástól választásig él”.

Áder János tud valamit. Vagy úgy tesz, mintha tudna. A Fidesz frakcióvezetője biztosan állítja, hogy tíz hónap múlva nem Gyurcsány Ferenc lesz a miniszterelnök.

(…) Különös viszont, hogy éppen az adócsökkentés kapcsán jutott eszébe, a jelenlegi koalíciónak - amelyet a maga módján csak "kontár-kormánynak" aposztrofál - már nincs sok ideje hátra. Ezzel ugyanis azt az érzetet kelti sokakban, mintha nem az ország, hanem csak saját pártja érdekeit tartaná szem előtt.

(…) De az mindenképpen elismerésre méltó, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya legalább próbálkozik. És abban is igazat kell adni nekik, hogy végre szakítani kellene a korábbi szokásokkal, amelyek szerint ez az ország választástól választásig él.

(…) Álságos tehát azzal érvelni, hogy Gyurcsány már ne tegyen semmit, mert azzal csak megköti utódai kezét.


Magyar Hírlap: Beetetés
A luxusadó bevételi forrásként elhanyagolható, szimbolikus értéke azonban jelentős. Bizonyítja az MSZP baloldaliságát, és hozzájárulhat ahhoz, hogy létrejöjjön hazánkban a méltányos ingatlanadó rendszere.

(…) A lépés tehát szimbolikus: a luxusadóra vár, hogy tartalmat adjon a gyurcsányi szófordulatnak ("a nagyobb vagyon nagyobb felelősséggel jár"), hogy végre baloldali párttá tegye az MSZP-t.

(…) De egy 110 milliós ingatlanban lakó zuglói polgár is éppúgy évi ötvenezer forintot fog fizetni, mint egy húszmilliósban lakó érdi. Van ugyanis néhány település, amelyet az élettől már nem sokat váró önkormányzati vezetők irányítanak, akik éltek az ingatlanadó bevezetésének lehetőségével.

(…) Mint azt már többször kifejtettük, helyeseljük az ingatlanadót, mert az adókat csökkenteni, a bázisukat viszont növelni kell, s az ingatlanadó alkalmas olyan jövedelmek elérésére, amelyek elkerültek más adókat. (…) Ha a luxusadó elnevezés és némi demagógia az ára annak, hogy létrejöjjön egy alacsony kulcsú, méltányos, igazságos ingatlanadó, akkor ez az ár nem is olyan magas.


Forián Szabó Gergely: Elindult a licit (Magyar Hírlap)
A bejelentett adótervezetek „nem veszélyeztetik a jelenlegi torz rendszer fennmaradását. Inkább foltozgatásról van szó, a koncepciót nagyítóval kell keresni.”

Miután világossá vált, hogy a 2006-os választási kampány fő témája az adócsökkentés lesz, a kormánypártok megtették nyitó tétjeiket. Azok számára, akik átfogó adóreformban bíztak, meglehetősen kiábrándító az induló ajánlat.

(…) Az adócsökkentés szükségességét kevesen vitatják. Aki azonban legalább minimálisan tisztában van az ország pénzügyi egyensúlyi helyzetével, az rögtön fel is teszi a kérdést: honnét a fedezet?

(…) Vannak, akik azt gondolják: az adócsökkentés önmagában is képes a költségvetési egyenleg javítására. (…) Naivitás lenne azt gondolni, hogy néhány százalékpontnyi adó- és járulékcsökkentés miatt tömeges átjelentkezést tapasztalnánk a tényleges közteherviselők egyre szűkülő táborába.

(…) De ha már csökkentjük az adókat, legalább ésszel tegyük – jöhet a másik felvetés. (…) Nem az a cél, hogy minden jövedelmi szint adókulcsa egyforma legyen, hanem az, hogy ugyanakkora jövedelemhez minden állampolgárnál ugyanakkora adóterhelés tartozzon.

(…) Még van remény, hogy a kisebb és hatékonyabb állam iránti igény, amely középtávon tényeleges versenyképesség-javulást hozhatna, előbb-utóbb legyőzi a rövidlátó szavazatvadász szemléletet. Középtávon ugyanis ez az egyetlen reális út a gazdaság dinamizálására. Az adócsökkentéssel párhuzamosan neki kell látni az állami kiadások racionalizálásának.


Regős Zsuzsa: Mennyi: 33 vagy 69 (Népszava)
Az adóreform kapcsán is megindult a szokásos vita a politikai pártok között: felhánytorgatják a másik hibáit, bűneit, és elbeszélnek egymás emellett. Az ellenzék politikusai hajlamosak elfelejteni: a választóknak megvan a „józan paraszti eszük”.

Veres János áprilisi kinevezésekor Varga Mihály, a Fidesz-frakció gazdasági kabinetjének vezetője úgy nyilatkozott, hogy az ellenzékiek a gazdaság versenyképességének javítását, az adóterhek mérséklését várják az új pénzügyminisztertől. Most, mikor megvalósulni látszik az ellenzék javaslata, a fideszesek azt mondják: az egész nem más, mint féloldalas, populista lépés, hiszen hiányoznak mögüle az államháztartási kiadásokat csökkentő intézkedések listája.

(…) Matolcsy György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere a minap odanyilatkozott, hogy áfában a 15 és a 20 százalékos kulcs lenne a jó…

(…) Mint ahogyan hétfői beszédében Gyurcsány Ferenc sem nyomatékosította az áfacsökkentés részleteit. Az ellenzék rögvest fölröppentette a hírt: lám-lám, a kormányfő az átlagos jövedelműeket "gyepálja", hiszen drágítja, 15 százalékról 20-ra emeli a víz, a gáz és az élelmiszerek adóját.

(…) A politikusok úgy tűnik - a félreértett kommunikáció jegyében - szeretnek zsonglőrködni a szavakkal, a számokkal, csak azt nem veszik észre, hogy a rájuk szavazóknak megvan a maguk józan paraszti eszük, amivel segítség nélkül is rájönnek, mennyi az annyi.


Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384