Békejobb vagy balegyenes?

2005-07-29

Orbán Viktor bálványosi szabadegyetemen mondott beszéde és hét eleji nyilatkozatai egész héten foglalkoztatták a média véleményformálóit. A publicisták főképp a politikus váratlan kijelentései mögött meghúzódó politikai indítékokat kutatják.

A magyar nemzetpolitika szemléletváltását sürgette Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke a határokon kívül élő magyarokkal szemben a Tizenhatodik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján megtartott beszédében. Szerinte olyan új nemzetstratégiára van szükség, mely gazdaságpolitikai és külpolitikai fordulatot is magába foglalva előnyt kovácsol a magyarság széttagoltságából. A volt miniszterelnök kijelentette, hogy a baloldal, amikor csak teheti, „ráront saját nemzetére”, és a hazai baloldal is így tesz, ezért lenne szükség nemzeti fordulatra.

> Publicisztikák
Fejtő Ferenc: Történelmi lecke Orbán Viktornak; Népszabadság; 2005. július 25.
Kis Tibor: Héjagalamb; Népszabadság; 2005. július 25.
Sebes György: Orbáni rárontás; Népszava; 2005. július 25.
Pataky István: Békítő tábor; Magyar Nemzet; 2005. július 25.
Magyar Hírlap: Szenzáció; 2005. július 26.
Tamás Ervin: Rontás; Népszabadság; 2005. július 27.
Makai József: Aggodalmaskodók; Magyar Hírlap; 2005. július 27.
R. Székely Julianna: Nem vagyok megsértve; Magyar Hírlap; 2005. július 27.
Andrassew Iván: Rárontók; Népszava; 2005. július 27.
Dési János: Liberális nyuszi; Népszava; 2005. július 27.
Tihanyi Örs: Hisztéria és felháborodás gombnyomásra; Magyar Nemzet; 2005. július 27.
Andrassew Iván: A jó focis; Népszava; 2005. július 28.
Mészáros Tamás: Utazás Kakofóniába; 168 Óra; 2005. július 28.
Bencsik András: Nem érti, hogy miért mondta; Magyar Demokrata; 2005. július 28.
Magyar Narancs: Dúló viharnak; 2005. július 28.
Bolgár György: Orbán diszkvalifikálva; Népszava; 2005. július 29.
Béndek Péter: Orbán úr országlása elé; Magyar Hírlap; 2005. július 29.
Nagy Iván Zsolt: Kármentés; Magyar Hírlap; 2005. július 30.
Aczél Endre: Összevissza beszelni; Népszabadság; 2005. július 30.
Pallagi Ferenc: Tízezer perc; Színes Bulvár Lap; 2005. július 31.
Bolgár György: A genetika csak a tudományé legyen; Metro; 2005. augusztus 3.
R. Székely Julianna: Már bocsánat! Magyar Hírlap; 2005. augusztus 3.


Orbán Viktor példaként Kun Bélát, Rákosi Mátyást és azokat említette, akik leverték az 1956-os forradalmat. A Fidesz-MPSZ elnöke kijelentette, hogy a jövő évi parlamenti választásokon múlik az ország jövője, és például a kettős állampolgárság sorsa is. Nyakó István, az MSZP szóvivője mindezt úgy kommentálta: Orbán Viktor nem méltó arra, hogy a nemzet érdekében szóljon. Szerinte érdemes emlékezni azokra a jobboldaliakra is, akik Gömbös Gyula és Horthy Miklós kultuszát ápolják a mai magyar politikában. Lendvai Ildikó az MSZP frakcióvezetője elmondta: Orbán Viktornak sikerült az esztendő legdurvább és leggyávább mondatával emlékezetessé tennie tusnádfürdői beszédét. A kettős állampolgárság ígéretével kapcsolatban Lendvai Ildikó azt a kérdést tette fel: „Lehet-e hinni annak az Orbán Viktornak, aki saját miniszterelnöksége idején elutasította ezt a javaslatot?”


Július 25-én Orbán Viktor a Fidesz-MPSZ elnöke sajtóközleményt adott ki, amelyben arra hívta fel a Kormány figyelmét, hogy a magyar baloldali szavazóknak éppúgy fontos a magyar nemzet és a hatáson túli magyarság ügye, mit a jobboldalnak. A közlemény így fogalmaz: „Jobb- és baloldal minden európai országban létezik, és minden sikeres országban egységesen kiállnak a nemzeti érdekekért. Magyarországon ez nem így van. Nálunk a nemzeti kérdésekben azért nincs egyetértés, mert a baloldali polgároknak nincs méltó képviselete.” Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Orbán Viktor Fidesz-MPSZ-es pártelnök tusnádfürdői beszédére reagálva háború helyett demokratikus versengésen alapuló együttműködést, megbélyegzés helyett a megértés politikáját ajánlotta a Fidesz-MPSZ-nek. Hiller István szerint a Fidesz-MPSZ elnökének azon megállapítása, miszerint „a baloldal, ha csak teheti, ráront saját nemzetére” az év legdurvább mondata, amely sértő a szocialista pártra nézve és sértő a magyar baloldalra.

 

> Módszertan
Összeállításunk a témával kapcsolatban a napilapokban, a politikai hetilapokban és a főbb internetes híroldalakon megjelent újságírói véleményeket ismerteti. A kerettel kiemelt részekben az adott írás általunk készített tartalmi összefoglalója szerepel, itt a szó szerinti részeket idézőjelben tüntetjük fel.
Munkánkhoz az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. adatbázisát használjuk.


Vélemények a tusnádfürdői nyilatkozatról I.

Fejtő Ferenc: Történelmi lecke (Népszabadság, 2005. július 25. )
Orbán Viktor a baloldal nemzetellenes politikájáról beszélve megfeledkezik a magyar baloldal építő tradícióiról és a jobboldal bűneiról egyaránt. „A magyar baloldalnak, nagy hagyományai vannak, amelyek a történelemkönyvekben is szerepelnek, minden esetben jobb jelzők kíséretében, mint a magyar jobboldal”.

(...) a magyar baloldalnak, a magyarság baloldali hagyományának története sokkal messzebbre megy vissza, mint az 1919-es és az 1949-es szélsőbaloldali magyarok és kommunista terroristák, akik magukat sohasem minősítették baloldalinak

(...) a magyar baloldalnak, nagy hagyományai vannak, amelyek a történelemkönyvekben is szerepelnek, minden esetben jobb jelzők kíséretében, mint a magyar jobboldal, amely a nemzeti függetlenség olyan bajnokait, mint az ugyancsak franciabarát Rákóczi Ferenc, elárulta, s ezért az árulásért bőségesen megfizettettek. Orbán Viktor elfelejtené?

(...) Talán emlékszik rá Orbán Viktor, amikor 1989 júniusában azt mondtam neki, hogy elismerem ifjú titáni politikai tehetségét, és ezáltal jogosnak is vélem nagy becsvágyát, de remélem, a mércét elég magasra teszi fel ahhoz, hogy a magyar történelembe – annyi nemzeti viszontagság után – az európai demokratizmus és parlamentarizmus egyik megalapozójaként írja be nevét.



 

Kis Tibor: Héjagalamb (Népszabadság, 2005. július 25.)
„Valóságos bűvészmutatvány volt Orbán tusnádfürdői fellépése”, de ezzel nem oldódtak meg a Fidesz kettős állampolgársággal kapcsolatos dilemmái. A Fidesz frusztrációja abból fakad, hogy nem tud elszámolni a népszavazás sikertelenségével.

(...) Ismerjük el, a maga nemében valóságos bűvészmutatvány volt Orbán tusnádfürdői fellépése. Más kérdés, hogy ezzel nyilván nem oldódtak meg a Fidesz kettős állampolgársággal kapcsolatos kínos dilemmái. A nagyobbik ellenzéki párt politikusai (Orbánon kívül Németh, Kövér) ugyanis láthatóan mind jobban belegabalyodnak a problémába.

(...) Valójában persze arról van szó, a Fidesz sem befelé, sem kifelé nem tud elszámolni a népszavazási fiaskóval - főleg azért, mert ez sok tekintetben csak ellentmondásos kommunikációval volna lehetséges.

(...) December 5-én kiderült ugyanis: a közvéleménynek egészen más elképzelései vannak a határon túli magyarság támogatásának módjairól, anyagi vonzatairól, perspektíváiról és (igen!) korlátairól is. És ugyanez a közvélemény erőszakoskodásnak érzi, ha szuverén döntését egyesek folyamatosan megkérdőjelezik a határon innen vagy azon túl.



Magyar Hírlap: Szenzáció (2005. július 25.)
Nem politikai irányváltásról szólt az Orbán-Markó találkozó – inkább arról, hogy Markó Béla felismerte, hogy a Fidesz támogatása nélkül nincs egységes erdélyi magyar politika.

(...) Markó Béla profi politikussá vált, akinek, közössége érdekeit szem előtt tartva – ne vonjuk kétségbe, hogy ez a vezérelv –, egy dolog fontos: megszerezni a lehető legnagyobb romániai magyar támogatást az RMDSZ-nek. Másképpen kérdésessé válhat a parlamenti képviselet, és nincs igazi érvelési alap egy koalíciós vitában.

(...) az RMDSZ elnökének e pillanatban a leghasznosabb magyarországi partnere a Fidesz. És nem csak azért, mert ő is látja az itteni közvélemény-kutatások adatait. (Bár nyilván az sem mellékes). Ám ez nem minden. Markóéknak ugyanis kezdeniük kell valamit saját belső ellenzékükkel is, ha mást nem, legalább elő kell készíteniük a terepet ahhoz, hogy ha nem tudnak szót érteni, akkor gyengíteni tudják azt.




Pataky István: Békítőtábor (Magyar Nemzet, 2005. július 25.)
Nagy eredmény, hogy Orbán Viktor és Markó Béla viszonyában a tusnádfürdői egyeztetést követően most újra adott az együttműködés lehetősége. Markó Béla és Tőkés László nyilvános párbeszéde pedig közelebb viheti az erdélyi politikát a kiegyezéshez.

(...)a konok haragszomrádra tett pontot Orbán Viktor és Markó Béla Tusnádfürdőn. a békülést könnyítette, hogy az egyébként szintén néppárti RMDSZ egy jobbközép bukaresti kormánykoalíció tagja lett, s a tavaly decemberi népszavazáson egyértelműen kiállt a kettős állampolgárság mellett.

(...)Az immár tizenhatodik alkalommal megszervezett szabadegyetem másik "nagy dobását" Markó Béla és Tőkés László párbeszéde jelentette. A sajtó által történelminek titulált dialógus nem hozott ugyan áttörést, mégis elindíthat egy olyan konzultációsorozatot, amely közelebb viheti az erdélyi magyar politikumot egy a felvidékihez hasonló kiegyezéshez.

 

Sebes György: Rárontás (Népszava, 2005. július 26.)
Orbán Viktor politikai üzeneteit mindig attól függően változtatja, hogy kihez szól éppen– a határon túli magyarok előtt például olyan kijelentést tett, melyet „jobbára csak alvezéreitől, Kövér vagy Áder uraktól szoktunk meg”. A Fidesz ellentmondásos üzenetei a szereposztásból fakadnak, mely a párt fő célját: a hatalom visszaszerzését szolgálja.

Többféle megoldás lehetséges arra, miért beszél Orbán Viktor úgy külföldön, ahogyan. Vagyis, hogy miért mond olyanokat is, amiktől máskor bizonyos mértékig-tartózkodik. Az egyik válasz, az lehet, hogy úgy érzi, a határokon túl-külföldieknek és magyaroknak-mást mondhat, mint itthon, mert ők nincsenek pontosan tisztában a hazai helyzettel, meg talán mást is akarnak hallani, mint a magyarországi magyarok

(...) az a politikus, aki a jelenlegi miniszterelnökkel vívott televíziós párbajban meggondolt, finom, udvarias és helyenként érvelő volt - bár jó néhányszor korántsem tévedhetetlen -, az külföldön levetkőzi ezeket a tulajdonságait, s olyan kitételeket is megenged magának, milyeneket jobbára csak alvezéreitől, Kövér vagy Áder uraktól szoktunk meg.

(...) Ellentmondás? Kétségkívül. De senki se higgye, hogy ellentétről van szó. Nem, itt fideszes szerepek vannak eljátszva. A végső cél: a hatalom visszaszerzése. Az eszközökben pedig nem válogatnak, csak hatásosak legyenek.

Vélemények a tusnádfürdői nyilatkozatról II.
Tamás Ervin: Rontás (Népszabadság, 2005. július 27.)
A Fidesz elnöke mindig azt az oldalát mutatja, amit az adott hallgatóság elvár tőle. „Az utóbbi időben türelmesen várt, kerülte az ütközést, bölcsre és befogadóra köszörülte a mondatait”. A tudatosan formált új karakter helyett Székelyföldön azonban a „régi” Orbán Viktor jelent meg.

(...) Orbán a meggondolatlanul kimondott téziseit egyébként többnyire nem korrigálja, inkább úgy tesz, mintha el sem hagyták volna a száját, hirtelen máshová helyezi a hangsúlyt, egyrészt bizonyítandó igazát, másrészt azt sugallva, hogy kritikusai nem azt sérelmezik, amit korábban mondott, hanem amire most, a "pontosítás" után gondol, ezért nem is érti, mi a baj vele.

Fontosabb azonban annak felismerése, hogy a tudatosan megkoreografált, "új" Orbán Viktoron néha átüt a régi, különösen akkor, ha olyan helyen lép fel, ahol ezért a régiért rajonganak. Márpedig a székelyföldi szabadegyetem ilyen hely.

(...) Orbán azzal mutatott mást, mint korábban, hogy türelmesen várt. Kerülte az ütközést, bölcsre és befogadóra köszörülte a mondatait, hogy saját személyével hidalja át azt a kettészakítottságot, amelyet nagy részben ő maga teremtett az országban. Két intermezzo azonban megzavarta a kialakult helyzetet, amely bár nem változtatott a pártok erősorrendjén, de cselekvésre késztette a Fidesz elnökét. Az egyik, hogy a miniszterelnök fölhagyott korábbi tervével, miszerint kibekkeli a választásokig hátralévő időt, s bár vabankra játszva, de nyárig lépett csaknem százat; a másik, a meggazdagodást vizsgáló bizottság tüsténkedése, amely ha súlyos sebet nem is ejt, de karmolja a Fidesz-politikus önérzetét, sőt, néhol szavahihetőségét is.



Makai József: Aggodalmaskodók (Magyar Hírlap, 2005. július 27.)
Orbán Viktor nyilatkozatának alapján két következtetés fogalmazható meg. A Fidesz kommunikációjában egyrészt körvonalazódni látszik egy korábbi MSZP-taktika, a politikai ellenfél meghatározásának szándéka. Másrészt, a „liberális” kifejezésnek most már kizárólag negatív jelentése van a jobboldalon.

(...) Két ennél érdekesebb jelenség van ebben a közleményben (és Orbán Viktor minapi nyilatkozatában). Az egyik, hogy a Fideszt is megfertőződött: eddig valahogy a szocik sajátja volt, hogy megpróbálták meghatározni, milyen legyen az ellenfelük.[…]

(...) A másik: úgy látszik, a "liberális" kifejezésnek most már kizárólag és feltétlenül negatív jelentése van. Nem mintha a liberálisok nem küzdöttek volna eleget mai megítélésükért, de gyerekeket talán mégsem lehet velük ijesztgetni. Jól hangzik, hogy "a kormányt meg a baloldali embereket nem szabad összekeverni akkor se, hogyha a kormány egyébként magát baloldalinak adja ki, holott egyébként nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy sokkal inkább tőről metszett liberális emberekről és nézetekről van szó, legyen szó akár gazdaságpolitikáról, akár nemzeti kérdésekről". Érdekes gondolat, hisz’ értelmetlen.[…]


R. Székely Julianna: Nem vagyok megsértve (Magyar Hírlap, 2005. július 27.)
A magyar baloldal rosszul reagál az Orbán Viktor bálványosi szabadegyetemen elhangzott kijelentésére: túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít ugyanis az ott az elhangzottaknak.

(...) Hanem a magyar baloldalnak abba kellene hagynia végre, hogy ilyen alkalmakkor szigorú arccal és fölemelt mutatóujjal bocsánatkérést, szóvisszavonást, szégyentől piruló arcot, egyéb csacskaságokat követeljen.

(...) Viszont az ég szerelmére: kicsoda Orbán Viktor?
Milyen talapzatra van ez az ember emelve, hogy néhány zavaros mondatától egy fél ország becsületén eshetne csorba? Mit képzel rólunk a szocialista párt, ha úgy gondolja, hogy hazafiságunk, becsületünk, mondhatni méltóságunk azon áll vagy bukik, hogy egy politikai szavahihetőségében erősen megkérdőjelezhető, az őszinteséget imitálni sem képes mutatványos mit talált éppen mondani rólunk? […]

(...) Két öngól után a mérkőzés állása megint csak nulla–nulla.


Andressew Iván: Rárontók (Népszava, 2005. július 27.)
A Bálványoson elhangzottakat úgy kell értékelni, mint a Fidesz és Orbán Viktor figyelemelterelő taktikáját. A figyelmet pedig az olyan politikai bukásokról kell elterelni, mint a decemberi kettős népszavazás sikertelensége.

(...) Orbánnak nagy szüksége van a bombasztikára, és nem egészen sikertelen. El kell feledtetnie, hogy az utolsó igazi, hatalmas politikai bukás Magyarországon december elején esett meg, amikor a nép nem szavazta meg a kettős állampolgárságot. (Természetesen emlékszem az elnökválasztásra, de ott nem a nép döntött, hanem a kormányzó pártok követtek el rituális harakirit választóik megdöbbenésére, és mégiscsak a lesipuskás Fidesz jött ki a legmocskosabban a dologból.) […]

(...) Orbán nagyon jól látja - mert ki kell mondania, hiszen folyamatosan a most éppen "nemzeti" baloldaliak felé is gesztikulál -, hogy vélhetően a baloldaliak tízezrei szavaztak a kettős állampolgárság mellett. Én is, és a környezetemben szinte mindenki. Ebből viszont az következik, hogy nem a baloldal rontott rá a hazára, hanem a jobboldali szavazók sunyiskodtak. Kisompolyogtak Orbán mellől és alól, és cserbenhagyták szeretve tisztelt nemzetvezérüket. […]


Dési János: Liberális nyuszi (Népszava, július 27.)
Orbán a hét elején tett kijelentései ellentétesek a két nappal korábban Tusnádfürdőn megfogalmazott gondolatokkal. Egy politikai eszme képviselőinek becsmérlése „nem vall valami nagy politikai bölcsességre”.

„A kormány egyébként magát baloldalinak adja ki, holott egyébként nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy sokkal inkább tőről metszett liberális emberekről és nézetekről van szó, legyen szó akár gazdaságpolitikáról, akár nemzeti kérdésekről" - jelentette ki a Liberális Internacionálé nem oly régi alelnöke, tehát akár hihetnénk is neki, ha nem tudnánk, hogy manapság éppen ő a főkonzervatív. Egyébként az idézett kijelentés legfőbb érdekessége nem is ez - édes Istenem, hát annyi butaságot beszélnek így nyáridőn az emberek -, hanem, hogy jelentősen finomítja azt az alig negyvennyolc órával korábban elhangzott kijelentést, miszerint a baloldal általában, a magyar meg különösen, mindig ráront a saját nemzetére, Kun Béla (aki egyébként védte a nemzetét a cseh és román csapatok ellen, de ez most mindegy) Rákosi, Gyurcsány - egyenes vérvonal ez.[…]

(...) Úgy általában kijelenteni, hogy egy, a tetejében meglehetősen tágan értelmezhető, politikai eszme képviselői rendszeresen a saját nemzetükre támadnak nem vall valami nagy politikai bölcsességre. […]


Tihanyi Örs: Hisztéria és felháborodás gombnyomásra (Magyar Nemzet, 2005. július 27.)
A határon túli magyar kisebbség helyzete nemzetpolitikai ügy, amelyet „nem szabad háttérbe szorítani”. Orbán Viktor erőteljes kijelentése csak azért volt meggondolatlan, mert önkéntelenül is ideális támadási felületet kínált a baloldal számára.

(...) Orbán Viktor immár sokadszor vetett szelet és aratott vihart, elérve, hogy újra napirendre kerüljön a határon túli magyarok kérdése. Mivel aggasztóan szaporodnak a magyarellenes vajdasági atrocitások és az ingatag romániai belpolitikai viszonyok között közel sem megnyugtató a magyar kisebbség politikai képviseletének jövője, nyilvánvaló, hogy nem szabad háttérbe szorítani ezt az alapvető nemzetpolitikai ügyet.

(...) Lehet vitatkozni azon, hogy minden esetben megfelelően fogalmazott-e a Fidesz elnöke Tusnádfürdőn, és nem adott-e önkéntelenül is kommunikációs fegyvert az MSZP-nek ezzel a keményebb hangúnak tűnő stílussal. A jelenleg ingadozónak számító, korábbi szocialista szavazók leendő mozgósítását megkönnyítheti a meglepően gyorsan és összehangoltan megindított kormánypárti támadássorozat. Az Orbán-fóbiára, mint a baloldali szavazók gondolkodásmódját meghatározó alapra ugyanis bármikor könnyedén ráépíthet.

Vélemények a tusnádfürdői nyilatkozatról III.
Andressew Iván: A jó focista (Népszava, 2005. július 28.)
Orbán Viktor kijelentéseivel a szélsőséges nemzeti érzelmeket, a zsidóellenességet, a kirekesztést erősíti. „Genetikailag zavaros a mi emberünk, vagy nagyon is tudatosan, mert ebben a zavarosságban lehet aztán kicsit genetikázni”.

(...) Ha valaki genetikailag úgy alakult, hogy a politikában bizonyítottan és vállaltan nem képes másképp gondolkozni, mint egy - amúgy kiváló - focista, vagyis például "egész pályás letámadásban", elgondolkozik-e legalább néha azon, miért az bújik elő belőle, hogy pont a baloldal szokott rárontani a nemzetre? Vajon genetikusan öröklött szelektív történelmi emlékezet van a fejében és a lelkében? Mert a rárontás dolgában teljesen igaza van, ám eszébe juthatna, hogy legalábbis mindkét oldal szokott itt rárontani.


(...) Genetikailag zavaros a mi emberünk, vagy nagyon is tudatosan, mert ebben a zavarosságban lehet aztán kicsit genetikázni. Jobb helyekről persze - például Európában - ilyesmiért mindenhonnan kinézik a politikust. Itt lehet bármit beszélni. Elvégre Csurka elgyöngült, és egy - amúgy kiváló - focista köteles játszani a B-középnek, pláne a B-középosztálynak is.

Mészáros Tamás: Utazás Kakofóniába (168óra, 2005. július 28.)
A Fidesz egyre gyakoribb arculat- és álláspont váltásai arra utalnak: „repedezik az a gyenge burok, amellyel a Fidesz régóta próbálja leplezni koherens társadalompolitikájának hiányát”.

(...) A politikai racionalitás logikája szerint Orbánnak Erdélyben folytatnia kellett volna a megkezdett pályamódosítást. Tőle volt várható, hogy ha nem is a kövéri direktséggel, de finomabban mégis elhatárolja magát a kettős állampolgárságtól, és inkább a jogos autonómiaigényeket támogatja. Ez esetben értelmet nyert volna az új hangvétel zentai "felvezetése", sőt Németh Zsolt e tárgyban tett vallomása is. Németh ugyanis a már idézett interjúban visszamenőleg elismerte, hogy "meghatározó külpolitikai kérdésekben" annak idején, a Fidesz-kurzus alatt sem a Külügyminisztérium, hanem személyesen Orbán Viktor döntött.


(...) Ámde Tusnádfürdő üzenete rácáfolt a várakozásra. Orbán visszatért legradikálisabb önmagához. Kunbélázott, rákosizott, ötvenhatozott. Majd mindezzel egyenes összefüggésben közölte: a baloldal megint "rárontott saját nemzetére", amikor elutasította a kettős állampolgárságot. Megtetézte ezt azzal, hogy szerinte a népszavazáson nem a lakosság, hanem a kormány mondott nemet. Az utóbbi megállapítás már túlment a személyes véleménynyilvánításon.


(...) Mi hát a megfejtés? A politikai elemzőnek - bármennyire szereti az ésszerű válaszokat - tudomásul kell vennie: olykor nem talál ilyeneket, mert nincsenek. […]Akár így, akár úgy, mindebből nem kevesebb következik, mint hogy repedezik az a gyenge burok, amellyel a Fidesz régóta próbálja leplezni koherens társadalompolitikájának hiányát.


(...) A párt eddigi, nem épp zökkenőmentes váltásai is megmutatták már, hogy a kizárólag hatalomorientált gondolkodásmód túl sok politikai vargabetűt ír. Olykor pedig a rafináltnak hitt, valójában csupán erőltetetten sokszólamú és túlhangszerelt kommunikáció válik fülsértővé.

 

Bencsik András: Nem érti, hogy miért mondta (Magyar Demokrata, 2005. július 28.)
A baloldal a történelem során ugyanúgy nem változik, mint a szélsőjobb. Hiába akar magáról más képet alkotni, a baloldal tagjai ma is „ugyanannak az odvas bűnszövetkezetnek a tagjai”.

Nem érti Lendvai Ildikó szocialista képviselő, miért mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn tartott beszédében, jól kihangsúlyozva, hogy a legizgágább mozgalmi liba is meg értse, a baloldal a magyar történelemben, amikor csak tehette, rárontott a saját nemzetére. Rárontott 1919-ben, rárontott az elvesztett második világháborút követ megszállás alatt Rákosiék vezetésével, rárontott az 1956-os szabadságharc leverését követően, Kádárék vezetésével és rárontott a 2004-es decemberi kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején is. Nem érti, Ildikó? Ha kegyedék nemzeti szocialisták lennének, rögtön megértené. Amint a náci náci marad, ugyanez a helyzet a nemzetközi szocialistával. Fel lehet cserélni a sarlót kalapácsra, azt meg vörös csillagra, azt meg vörös szegfűre, azt meg off shore cégekre, azért maguk csak ugyanannak az odvas bűnszövetkezetnek a tagjai.[…]



Magyar Narancs: Dúló viharnak (2005. július 28.)
Orbán Viktor ellentétes tartalmú politikai megnyilvánulásai mögött tudatos stratégia húzódik meg: a politikus több szavazat reményében egymással szemben álló táborokat akar megszólítani.

(...) Orbán és pártja mostanában egyszerre nacionalista és szociáldemagóg. A probléma csak annyi, hogy ha egy párt és egy politikus ilyen lelkesen próbál vörösbarna színekben mutatkozni, akkor hamar kellemetlen reminiszcenciák ébredhetnek hallgatóságában: s nemcsak azokban, akik amúgy is zsigerileg utálják, de azokban is, akiket a baloldalról magához édesgetni próbált eleddig.


(...) Orbánnak nyilván kellett valami undorítót mondania ahhoz, hogy törzsközönségének az undorító gondolatokra fogékony részében helyrebillentse az izraeli látogatás miatt felborult lelki békét.


Bolgár György: Orbán diszkvalifikálva (Népszava, 2005. július 29.)
Orbán Viktor kijelentése a baloldal genetikai hagyományairól „kódolt zsidózásként” értelmezhetőek. Egy ilyen kijelentést követően „bármelyik jobboldali nyugat-európai politikus azonnal röpülne a közéletből”.

(…) A beszéd egyik - nagyon is tudatosan használt - szava olyan határt lépett át, amely határ a határok nélküli Európában a legszigorúbban le van zárva. "Genetikailag" - mondta Orbán Viktor azzal kapcsolatban, hogy szerinte szükség van a baloldal nemzeti fordulatára.


(...) Elővesz tehát egy olyan kifejezést, amelyről természetesen nagyon jól tudja, hogy kódolt zsidózás, azt üzeni vele, hogy ezek a magyar baloldaliak zsidók, ezért aztán nemzetietlenek is, majd nagylelkűen megengedőbb álláspontra jut, mondván, hogy ő optimistább. Hogy azért-e, mert mégsem minden baloldali zsidó, vagy azért, mert a baloldali zsidóból is lehet becsületes nemzeti érzelmű magyar, nem tudjuk. De nem is ez a lényeg. A lényeg egészen pőrén az, hogy egy magát demokratikusnak tartó európai politikus, ráadásul arról a Magyarországról, ahonnét majdnem félmillió magyar zsidót vittek, lőttek, gázosítottak a halálba, nem emlegethet genetikát a nemzettel összefüggésben. Ha megteszi, és nem totálisan elítélően, akkor kiírta magát a demokratikus magyar és európai politikából. Egy ilyen szó kiejtése után bármelyik jobboldali nyugat-európai politikus azonnal röpülne a közéletből.


 

Béndek Péter: Orbán úr országlása elé (Magyar Hírlap, 2005. július 28.)
Orbán Viktornak a baloldalra tett kijelentése is bizonyítja, hogy „nagyobb lehetőséget lát egy „korporatista”, „fasisztoid” politikai párt hatalomra juttatásában, mint a parlamentáris demokrácia erősítésében.

(...) Orbán úr utóbbi tíz éve a demokrácia folyamatos gyengítésének jegyében telik, és ezt nem lehet elégszer elmondani. Orbán úr ugyan bevonulhat a történelembe is tőlem, de a helye nem a jó fiúk oldalán lesz.
Egy modern nyugati nemzet meghatározása jobb helyen a parlamentarizmus körülményei között zajlik. Minden valamirevaló történelmi tanulság azt erősíti, hogy egyedül a parlamentáris formák tiszteletben tartása, az irántuk való nem lankadó elkötelezettség és a demokrácia kiterjesztése hozhatja meg egy nemzet számára a felemelkedést.


Minden más (ide értve Orbán úr kongóan üres ötleteit a nemzeti sorskérdések tartalmi meghatározására) hanyatlásba és válságba visz: apolitikusságot, acsarkodást és szellemtelenséget szít, megteszi mindazt, ami ellen ennek az országnak a legjobbjai – politikai hovatartozásuktól függetlenül – valaha is küzdöttek. Az az újabb csavar, amelyet Orbán úr most vitt a baloldal értelmezésébe, semmi másról nem tanúskodik, mint hogy nagyobb lehetőséget lát egy (ha kell) korporatista, fasisztoid (nemes nemzetes barátaimnak mondom: persze nem náci), antipolitikai alakulat hatalomra juttatásában, mint a parlamentáris demokrácia erősítésében. […]


Vélemények a tusnádfürdői nyilatkozatról IV.
Nagy Iván Zsolt : Kármentés (Magyar Hírlap; 2005. július 30.)
Az MSZP hibás taktikát választott Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde után: politikusainak reakciói csak hitelesítették Orbán szavait. A pártnak „nem kellett volna mást tenni, mint nem reagálni, ám közben nem engedni elfelejtődni Orbán szavait”.

[…] Orbán Viktornak a nemzetére rárontó baloldal című látomása ugyanis mostanáig a magyar belpolitika szempontjából teljesen súlytalan volt. Aki látta már őt Tusnádon (Bálványosan), tisztában van azzal, hogy abban a közegben, ahol ő a "nemzet miniszterelnöke", és idős nénik tolonganak egyetlen simogatásáért, nem tudja visszafogni magát. Szavazatot azonban ottani beszédekkel itthon nem szerez, dehogy szerez: veszít.


Elég megnézni a decemberi népszavazási eredményeket (unalmas, tudom, de az egyetlen referenciaadat e témában): a határon túli magyarság ügye nem érdekli a magyarországi társadalmat. A politikusi arrogancia viszont annál inkább. Az MSZP-nek nem kellett volna mást tenni, mint nem reagálni, ám közben nem engedni elfelejtődni Orbán szavait. Jött azonban Géczi és jött Hiller, s már mind többen bizonytalanodhatnak el: Orbán nem arrogáns volt, hanem igazat mondott, az MSZP meg erre kezdett el kapkodni. […]


Aczél Endre: Összevissza beszélni (Népszabadság; 2005. július 30.)
Orbán Viktor a liberalizmushoz való viszonyról tett kijelentéseivel önmagának; a kettős állampolgársággal kapcsolatos nyilatkozatával pedig "második énjének": Kövér Lászlónak mondott ellent.

[…] 1. Orbán Viktor a liberalizmustól (praktikusan: az SZDSZ-től, annak alapigazságként kezelt "nemzetietlenségétől") akarja megtisztítani az MSZP-t, miközben Amerikában, az IDU konferenciáján "a túladóztatottság miatt bénult állapotban lévő" magyar gazdaságról fecseg, azaz egy tőről metszetten ultraliberális "dumával" szórakoztatja a hallgatóságát. Hogy van ez? Kedden antiliberálisok, szerdán liberálisok vagyunk, mikor mi kell?

2. Ugyancsak Orbán Viktor (meg a szóvivője) a Gyurcsány-féle MSZP-vel, annak vélelmezett nemzetietlenségével szembeállítja a szerb, a horvát, a román és a szlovák baloldal nemzetiérdek-érvényesítő politikáját. Orbán úr! Milosevicsre, Iliescura vagy Meciarra tetszett gondolni? Esetleg az illetők közmondásos magyarbarátságára, "nemzeti vonaluk" kulcselemére mint a magyarság szempontjából méltánylandó szempontra? (Elnézést a cinizmusért.) Vagy arra, hogy milyen könnyű kézzel osztották a kettős állampolgárságot?

3. Akkor a célnál vagyunk. A friss Fidesz-narratíva szerint Gyurcsánynak nem Orbánnal van vitája (értsd: a bálványosi "nemzetrontás"-kitétel el se hangzott), hanem az MSZP nemzeti érzelmű tagságával. Csakugyan? Ennyire azért nem vagyunk feledékenyek. Ez igazán rossz leplezése annak a köztudott incidensnek, hogy miközben Orbán Erdélyben a kettős állampolgársági népszavazás kimenetele miatt próbálta kínpadra vonni "a nemzetére rárontó" Gyurcsányt, pár száz kilométerre onnan, a vajdasági Zentán, "második énje", Kövér László szinte becsmérlő szavakkal nyilatkozott a "kényszeredett" népszavazásról.
Ki az, aki a sajátjaival vitatkozik? A Fidesz kínban van.

 

Pallagi Ferenc: Tízezer perc (Színes Bulvár Lap; 2005. július 31.)
Orbán Viktor tusnádfürdői kijelentése taktikai lépés volt, amellyel „félrelökte a nagy egyetértés látszatát, megnyugtatta kommunistafaló híveit, hogy nem adjuk össze magunkat ezekkel, ráadásul feltüzelte seregeit azzal, hogy a harc folyik tovább.”


[…] a kommunistázás, a szocik karanténban tartása, emberi mivoltuk állandó kétségbevonása nélkülözhetetlen része a Fidesz működésének. Egyrészt, mert van egy olyan szavazórétegük, amely előtt csak a bolsik szorgos püfölésével igazolhatja magát a párt, másrészt mert működésük alapja, összetartozásuk kovásza az állandó harc. Ha egyszer végleg azt mondanák, hogy mi is jó harcosok vagyunk, a szocik is jó harcosok, ráadásul ők is, mi is a hazáért harcolunk, csak más a zászló színe, azon a napon vége lenne a Fidesz működésének. A nagy békességet tehát fel kellett borítani. Ezért mondta Orbán Viktor azt, hogy a baloldal, ha csak teheti, nemzetére támad - ő is tudta, hogy ez így nem feltétlenül igaz.[…]
[

…] kitűnően számított, mert egy mondattal félrelökte a nagy egyetértés látszatát, megnyugtatta kommunistafaló híveit, hogy nem adjuk össze magunkat ezekkel, ráadásul feltüzelte seregeit azzal, hogy a harc folyik tovább.


Bolgár György: A genetika csak a tudományé legyen (Metro; 2005. augusztus 3.)
A genetika politikai kontextusban való említése a második világháború óta teljességgel megengedhetetlen. „Ha a hatvan évvel ezelőtti szörnyűségekből a világ levont valamilyen tanulságot, akkor az éppen az volt, hogy minden faji megkülönböztetés tömeggyilkossághoz vezet.”

[…] Orbán szántszándékkal hangsúlyozta, hogy a baloldal szerinte nem „nemzeti” politikát folytat (vagyis nemzetietlent vagy nemzetelleneset), sőt hogy a baloldal, amikor csak tehette, kifejezetten „rárontott nemzetére”. Kun Bélától kezdve a tavalyi népszavazásig...


Ezt a szándékosan provokatív kijelentést aztán sokféleképpen igyekezett színezni. Például azzal, hogy Magyarországon a Fidesz a nemzeti párt, hogy a nemzetegyesítés csakis tőle várható, épp ezért a határon túliak jöjjenek majd segíteni a választási kampányban, vagy azzal, hogy elejtette: a baloldal sokak szerint genetikai meghatározottságok (amelyeket ő inkább történetinek nevezne) miatt képtelen nemzeti fordulatra. Ha a magyar közélet lassan döbbent is rá, ez azért sok volt. Mert a magyar baloldalt (igazságtalanul) le lehet kunbélázni és rákosizni, de legenetikázni több mint illetlen. Tilos. A genetika emlegetése ugyanis a demokratikus politikában a második világháború óta megengedhetetlen. Ha a hatvan évvel ezelőtti szörnyűségekből a világ levont valamilyen tanulságot, akkor az éppen az volt, hogy minden faji megkülönböztetés tömeggyilkossághoz vezet. Mindannyian embernek születtünk, ugyanolyan jogaink vannak, és bár az esélyeink, a lehetőségeink soha nem lesznek egyformák, származási alapon senkit nem szabad diszkriminálni. A genetika tehát az orvosok, genetikusok, biológusok tudománya, nem a politikusoké. És aki a politikában genetikát emleget, az csakis egyetlen módon teheti ezt: totális elítéléssel. […]


R. Székely Julianna: Már bocsánat! ( Magyar Hírlap; 2005. augusztus 3.)
Az MSZP kezdeményezése, melyben Orbán Viktort bocsánatkérésre szólította fel, gyermeteg és teljességgel haszontalan – a párt „píár-csapatának” ezért nem lett volna szabad ezt az utat választania.

[…] Akik ezt a szöveget az MSZP-nek összeszerkesztették, minden bizonnyal voltak még úttörők, a hajdani eskütétel íze ott érződik a szavak között, bár pedagógiai szempontból hatásosabb lett volna százszor leíratni, hogy "pajtásaimat megsértettem, bocsánatot kérek, Viki".
Lehet persze, hogy ez csak vágyálom. A szocialisták mindösszesen egy lapot akarnak Orbánnal íratni, az se képes lenne, hanem egyszerű postai. A tusnádfürdői szómágusnak nemhogy fogalmaznia, de bélyeget vennie se kell, csak beleegyeznie, hogy a fenti szöveget minden tévéhíradóban, pártalapszervezetnél és úttörőtáborban fölolvassák, hadd csillapodjon le a föltámadott tenger, a népnek tengere.

Akkor viszont a következő buktatókkal kell szembenézni. 1. Orbán azt mondja, hogy ő majd a maga módján, élőszóban kér bocsánatot, aztán a viccbéli hangsúllyal adja elő: "A baloldal nem ront rá nemzetére, ha csak teheti? Már bocsánatot kérek!" 2. Tényleg bocsánatot kér levélben, de a kutya se hiszi el. 3. Elhisszük, viszont másnapra kiderül, hogy ettől fogva "nemzeti baloldaliak" vagyunk, ami magyarra átültetve a Fidesz baloldalát jelenti (egy a tábor, egy a zászló, egy a párt, az MSZP meg egy polgári kör). 4. Honnét tudni, hogy a bocsánatkérést a "fél ország" elfogadta? SMS-ezni kell, hogy igen vagy nem?

Hiába no, vannak még hibák, elvtársak, de csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, az MSZP píár-csapatának pedig a nyelve lóg ki. Ma Orbán, holnap Kövér, Áder, Pokorni, Szijjártó, Rogán nevében írnak bocsánatkérő leveleket, darabja százötven forint, ha most megrendeli, egyet fizet, kettőt kap. Plusz egy ablakot, ahova mindet kiteheti.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384