Osztódik a jobboldal?

2005-10-06

Románia uniós csatlakozásának megszavazása kapcsán a véleményformálók leginkább a jobboldalon tapasztalható politikai mozgásokra figyelnek. Többen úgy látják: a Fidesz többségének „igenje” a radikális jobboldal megerősödését eredményezheti.

 

Az Országgyűlés szeptember 26-án 257 igen, 5 nem és 1 tartózkodás mellett jóváhagyta Románia és Bulgária Európai Unióhoz történő csatlakozási szerződését. A szavazást megelőzően az ülést vezető Világosi Gábor bejelentette: a Románia és Bulgária csatlakozási szerződésének ratifikálásáról szóló törvényjavaslat elfogadása egyszerű többséget igényel, nem pedig kétharmados támogatást, mint ahogy egy tévedés folytán a hivatalos meghívóban az korábban szerepelt. A szavazás közben a karzatról Jobbik Magyarországért Mozgalom egy aktivistája kirakott egy transzparenst, amelyen az volt olvasható: „Ne legyetek hazaárulók!”, és szórólapon azt kérte a képviselőktől, hogy az erdélyi autonómia megadásától tegyék függővé Románia uniós csatlakozását. A rendbontás miatt elvezették a karzatról az aktivistát. A jelen lévő képviselők közül 79-en jelen voltak a szavazáson, de nem nyomták meg a szavazógombot – amit többen a rendbontás keltette zavarral magyaráztak (az MSZP képviselőcsoportjában 25, a Fideszében 54, az SZDSZ-ében 2 képviselő nem nyomott gombot).

 

> Publicisztikák
Kis Tibor: Üzenetek jobbra-balra (Népszabadság, 2005. szeptember 28.)
Kepecs Ferenc: Ki is a hazaáruló? (Népszava, 2005. szeptember 28.)
Gavra Gábor: Jobbos gerillamarketing és a nyikorgó szélkakas (Hírszerző, 2005. szeptember 28.)
Lukács Csaba: Paktum és átverés (Magyar Nemzet, 2005. szeptember 29.)
Tóta W. Árpád: Unió Erdéllyel (Index, 2005. szeptember 30.)
Para-Kovács Imre: Alsóház (Magyar Hírlap, 2005. október 5.)
Szakács Árpád: Megalkuvó-e a Fidesz? (Reggel, 2005. október 5)
Elek István: Nemzetpolitikai depresszió? (Heti Válasz, 2005. október 6.)

A szavazást követően a Jobbik nyilatkozatban közölte: a Fidesz elvesztette azt az erkölcsi és politikai alapot, ami elengedhetetlen a határon túli magyarság érdekeinek képviseletéhez, és pár nappal később a párt nyilvános gyűlés keretében összefogást hirdetett a MIÉP-pel. Orbán Viktor korábban valóban tett olyan nyilatkozatot, mely némileg ellentétes a párt jelenlegi állásfoglalásával. 2004. július 24-én Orbán Viktor a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborban elhangzott előadásán kifejtette: Románia EU- csatlakozásának ratifikációját a magyar autonómia megvalósulásától kell függővé tenni. A szavazást megelőző napokban a Székely Nemzeti Tanács, valamint a Magyarok Világszövetsége is kérte a nagyobbik ellenzéki pártot, kössék az autonómia feltételéhez a román csatlakozást.


 

> Módszertan
Összeállításunk a témával kapcsolatban a napilapokban, a politikai hetilapokban és a főbb internetes híroldalakon megjelent újságírói véleményeket ismerteti. A kerettel kiemelt részekben az adott írás általunk készített tartalmi összefoglalója szerepel, itt a szó szerinti részeket idézőjelben tüntetjük fel. Munkánkhoz az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. adatbázisát használjuk.


Vélemények a szavazásról I.

Kis Tibor: Üzenetek jobbra-balra (Népszabadság, 2005. szeptember 29.)
A fideszes képviselők háromféleképpen is szavaztak Románia ratifikációjával kapcsolatban: igennel, nemmel, illetve nem nyomtak gombot. „Az MSZP maga is legalább kétféle üzenetet küldött a baloldali választópolgárnak. Az egyikkel tudtára adta, hogy józanul látja a magyar-román viszonyt. A másikkal pedig jelezte, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a frakció egyik hányada bamba lesz.”

A teljes - beleértve a szélsőségesen radikális - jobboldali választói réteget lefedő üzenetet küldött az Országgyűlés fideszes és Fidesz-közeli része, amikor nem egységesen, hanem háromféle módon is szavazott a román EU-csatlakozás ratifikálási vitájában - hiszen egy részük igennel voksolt, a másik pedig "elfelejtett gombot nyomni", míg az MDF-ből kivált függetlenek szinte kivétel nélkül nemmel voksoltak - állt tegnapi számunkban.


Azóta a kép valamelyest bonyolódott. Időközben ugyanis az MSZP-frakció is bejelentette, hogy kéttucatnyi olyan szocialista képviselő is jelen volt akkor az ülésteremben, aki az említett ügyben nem adott le szavazatot. Ennek azonban a frakcióvezető-helyettes szerint azért nem lehet különösebb politikai jelentőséget tulajdonítani, mert egyszerűen arról volt szó, hogy a Jobbik-aktivista hazaárulós happeningje elvonta a szavazásról bizonyos baloldali képviselők figyelmét. Elbambultak a képviselők - magyarázta a szituációt a frakció képviselője.


Más szóval, az említett szavazással az MSZP maga is legalább kétféle üzenetet küldött a baloldali választópolgárnak. Az egyikkel tudtára adta, hogy józanul látja a magyar-román viszonyt. A másikkal pedig jelezte, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a frakció egyik hányada bamba lesz.
Köszönet a külön tájékoztatásért. Igaz, az információ vélhetően keveseket lep meg - valahogy eddig is volt időnként ilyen benyomása az embernek.



Kepecs Ferenc: Ki is a hazaáruló? (Népszava, 2005.szeptember 28.)
Csak Románia csatlakozásával valósulhatna meg a magyarok közötti határok megszüntetése - a radikális jobboldal ezt mégis ellenzi. „Úgy tűnik, a magyar nacionalisták igazából nem is akarják az erdélyi magyarság sorsának jobbrafordulását - hiszen akkor mi szükség lenne rájuk?”

Incidens zavarta meg hétfőn az Országgyűlés munkáját: a Jobbik egyik tagja a karzatról röpcédulákat szórt a képviselők közé és transzparenst lógatott le azzal a felirattal, hogy "Ne legyetek hazaárulók!" Ahogy a leszórt röplapokból kiderült, a szélsőséges szervezet azt akarja elérni, hogy Magyarország csak azzal a feltétellel hagyja jóvá dél-keleti szomszédunk uniós felvételét, hogy az autonómiát ad a Székelyföldnek.


(…)szélsőséges szervezet azt akarja elérni, hogy Magyarország csak azzal a feltétellel hagyja jóvá dél-keleti szomszédunk uniós felvételét, hogy az autonómiát ad a Székelyföldnek. Ha nem is ilyen bizarr módon, de valami hasonlóval próbálkozott az Országgyűléshez intézett nyílt levelében Csapó I. József, az RMDSZ-szel szemben álló Székely Nemzeti Tanács elnöke is.


(…)De miért is kellene vétózni? Hiszen ha van összmagyar érdek, akkor az az, hogy Magyarország és a határon túli magyar nemzetrészek egy politikai egység keretei közé kerüljenek, hogy az elválasztó határok - ahogy mondani szokás - "légiesüljenek".


(…)Úgy tűnik, a magyar nacionalisták igazából nem is akarják az erdélyi magyarság sorsának jobbrafordulását - hiszen akkor mi szükség lenne rájuk?



Gavra Gábor: A jobbos gerillamarketing és a nyikorgó szélkakas (Hírszerző, 2005. szeptember 28.)

Egy évvel ezelőtt, a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen Orbán Viktor még távol akarta tartani az Uniótól Romániát- most mégis igennel szavazott. A sok felelőtlen nemzetpolitikai szólam tehát (...) ”nem több a Fidesz számára, mint bármikor bevethető és szükség esetén gyorsan elfelejthető show-elem".

(…)A harcias és felelőtlen „nemzetpolitikai” szólamok pufogtatása – mint az elmúlt másfél évtizedben a radikális liberalizmustól a nemzeti szabadelvűségen át az „európai néppártiságig” annyi minden – nem több a Fidesz számára, mint bármikor bevethető és szükség esetén gyorsan elfelejthető show-elem.

(…)A szavazás előtti napokban tehát a Fidesz egykori határon túli szövetségesei éppúgy a román EU-csatlakozással szembeni vétóért lobbiztak tegnapi patrónusaiknál, mint ahogy a médianyilvánosságot az utóbbi hetekben homofób és kínai-ellenes üzeneteinek célba juttatására rendkívül kreatívan használó Jobbik. De a csatlakozás és a székelyföldi autonómia közötti árukapcsolás ötlete nem Szász vagy a Jobbik-vezérkar fejéből pattant ki.


(…)"Romániában a demokrácia jelenleg nincs olyan szinten, hogy beléphessen az unióba” – hangzott el alig egy évvel ezelőtt a tusnádfürdői nyári szabadegyetem egyik előadásán. A Gondola című Fidesz-közeli portál beszámolója szerint a szónok rögvest hozzátette: az autonómia megadása lesz a román demokrácia igazi fokmérője, ám az előadó szerint „az autonómiát nem lehet az RMDSZ kiegyezésre törekvő politikájával elérni”, mivel „az autonómia nem jön magától, azt ki kell erőszakolni, ki kell követelni”. „Történelmi és vissza nem térő lehetőség Románia uniós csatlakozásának idején kiharcolni az autonómiát” – folytatódott a gondolatmenet.

A fentieket az egy évvel ezelőtti Orbán Viktortól idéztük.

”(…)„Orbán Gyurcsányt és Bukarestet választotta a székelyekkel szemben - Elvált a szar a víztől” – kommentálta az esetet a kettősállampolgárság-párti kampány szervezőihez közel álló kuruc.hu című oldal.

 

Para-Kovács Imre: Alsóház (Magyar Hírlap, 2005. október 4.)
A Fidesz parlementi döntése után nem kizárt: elválik a szélsőjobboldal egy része a Fidesz-től. Ezzel „megkezdődhet a szavazóbázis lecsipkedése, a 15 millió potenciális Fidesz-szavazó lefogyasztása az MDF, illetve a MIÉP–Jobbik-szövetség által”.

(…) Románia EU-tagságának (majdnem) egyöntetű parlamenti támogatása nagy lendületet adott a periférián zajló mozgolódásnak, a szélsőjobb média aktivitásának, mely – érthető okokból – elsősorban a Fidesz ellen irányul.


(…) Dr. Kövér szalonképtelen kirohanásai már nem elegendők a radikális szavazók megnyeréséhez, a hisztérikus kommunistázás kevés ezeknek a nemezsapós anakronizmusoknak a lelkesedéshez, nekik tényleges, rendes posztnáci megnyilvánulások kellenek, mert attól érzik jól magukat, akkor jön a komfort-érzés, a meleg alhastájékon, akkor kerek a világ (bár a Föld lapos). Mert lehet velük összekacsingatni éveken át, de még ezek a szén alapú létformák sem annyira ostobák, hogy egy (hosszú, hosszú) idő múlva ne vennék észre: itt csak kacsingatás folyik, aztán nyilvános akasztások és kirakatperek mégsem lesznek, hiába nézett úgy rájuk az alvezér, hiába érzékeltette finom mellékmondatokban.

(...) A Fidesz techno-jobboldalisága képtelen lefedni a (paletta, hoppá!) területet, mindkét szélet, azaz a tényleges szélt és a közepet, így megkezdődhet a szavazóbázis lecsipkedése, a 15 millió potenciális Fidesz-szavazó lefogyasztása az MDF, illetve a MIÉP–Jobbik-szövetség által.

(...) nem tehettek mást, ha tisztességesek, ha tényleg érdekli őket valamelyest a szavazati joggal nem rendelkező erdélyiek sorsa, és nem csak belpolitikai harcukban használják őket díszletnek.


Lukács Csaba: Paktum és átverés (Magyar Nemzet, 2005. szeptember 29.)
„Hétfőn az Országgyűlésben ismét a politika győzött”, a koalíciós pártok és az MDF teljes mellszélességgel, a Fidesz pedig fél szívvel és fél képviselettel mondott igent Románia uniós csatlakozására. A szavazás után sokan úgy vélik: Budapest ismét elszalasztott egy lehetőséget, hogy autonómiát harcoljon ki a romániai magyarok számára.

(…)Hétfőn az Országgyűlésben ismét a politika győzött – a koalíciós pártok és az MDF teljes mellszélességgel, a Fidesz pedig fél szívvel és fél képviselettel mondott igent Románia uniós csatlakozására.

(…)az egésznek olyan szaga van, mintha Gyurcsány Ferenc és Markó Béla megegyezett volna: Magyarország gyorsan megszavazza Románia csatlakozását, ezért cserébe a romániai kormánypártok átengedik vita nélkül az RMDSZ politikai monopóliumát szentesítő jogszabályt.

(…) a román kormánypártok (immár a magyar pozitív döntés tudatában) azt tették, amit a történelem során annyiszor: nem tartották be a szavukat, és 52:48 arányban leszavazták a felsőházban a törvény vita nélküli elfogadását. Az már más kérdés, hogy a tervezett kisebbségi törvény gyakorlatilag kicsavarná az autonómiát követelők kezéből a fegyvert.

(…) Itt most sokan úgy vélik, Budapest megint elszalasztott egy lehetőséget (talán az utolsót) arra, hogy Romániát rákényszerítse a magyarok autonómiájának biztosítására.

Vélemények a szavazásról II.
Szakács Árpád: Megalkuvó-e a Fidesz? (Reggel, 2005. október 5.)
Sokat támadják a radikális jobboldalról a Fideszt, mert feltétel nélkül megszavazta Románia Európai Unióba való felvételét. Az erdélyiek érdekképviseleti szerve, az RMDSZ azonban oszlopos tagja a román kormánynak – és nem harcol a területi autonómiáért. Így „ha céltáblát akarnak keresni az itteni és az erdélyi radikálisok, akkor ott van az RMDSZ”.

Támadások özöne zúdult a radikális jobboldalról a legnagyobb ellenzéki pártra, miután az a múlt héten igent mondott Románia EU-csatlakozására. Elsősorban azt vetik a Fidesz szemére, hogy nem szabta feltételként az erdélyi magyarok autonómiájának megadását. Emlékeztetnek Orbán Viktor olyan korábbi kijelentéseire, amelyek lényege, hogy az önrendelkezés megadása nélkül Románia nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba. S lám-lám, ezek után a Fidesz megalkuvó elnöke személyesen is igen gombot nyomott az EU-tagságra.


De vajon megtehette volna-e a Fidesz azt, hogy nemmel szavaz? Vajon el tudott-e volna érni ezzel bármit is? Az „igen” válasz rossz megnyilvánulás a realitások talaján igencsak gyenge lábbal álló, radikális jobboldalnak. Ugyanis itt teljesen másról van szól. Romániában a magyarok érdekképviseleti szerve oszlopos tagja a kormánykoalíciónak.


(...) Az ellenzéknek akkor lett volna józan ésszel megindokolható döntési helyzete, ha éppen az erdélyi magyarok által felhatalmazott szerv kérte volna az „autonómia-feltételt”. Ha céltáblát akarnak keresni az itteni és az erdélyi radikálisok, akkor ott van az RMDSZ. Az a párt, amely a napokban nem akadályozott meg egy olyan döntést, amely a kiutazás szigorításával függönyt húzott az erdélyi magyarok és az anyaország közé.


Tóta W. Árpád: Unió Erdéllyel (Index, 2005. szeptember 30.)
„Ezúttal a baloldal akkora svunggal rontott a nemzetére, hogy magával sodorta a Fideszt is.” Döntésével az ellenzéki párt helyes döntést hozott: "úgynevezett felelős hazafiságról tett tanúbizonyságot, belátta, hogy mi is abból a levesből eszünk, illetve hogy most legfeljebb a közös kondérba köphet".

(…) ezúttal a baloldal akkora svunggal rontott a nemzetére, hogy magával sodorta a Fideszt is.

(…) Az autonómiának nyilván volna haszna, főleg a romániai magyar politikusréteg számára, mert létrehoz számukra még pár pozíciót. A romániai magyar politikus pont annyira képviseli az összközönsége valódi érdekeit, amennyire a magyarországi. Az általuk vezetett autonóm terület ezért nem lenne kapásból az ígéret földje. Vagyis hát pont az ígéretek földje, az nagyon.

(…) Románia az unió helyett ahhoz a furcsa állagú posztszovjet szemétdombhoz csapódik, amit Belorusszia, Moldova, Ukrajna meg azokon túl a különféle horrorisztánok alkotnak. Ettől nekik elég szar lesz az életük, de szerencsére kéznél lesz a bűnbak: a magyar.

(…) Aztán ugyebár, formaságok ide vagy oda, az se biztos, hogy az Európai Unió bővítése (…)azon múlik, mennyire jó fej Románia a saját polgáraival.

Szóval azt gyanítom, hogy ha Magyarország meg is próbálná akadályozni Románia csatlakozását, akkor se járna sikerrel; megtalálná az unió a módját, hogy rábírjon minket a helyes döntésre.

(…) A Fidesz tehát azzal, hogy nem köpött bele a románok levesébe, helyes döntést hozott, úgynevezett felelős hazafiságról tett tanúbizonyságot, belátta, hogy mi is abból a levesből eszünk, illetve hogy most legfeljebb a közös kondérba köphet.


Elek István: Nemzetpolitikai depresszió? (Heti Válasz, 2005. október 6.)
A határon túli magyarok autonómiájának a kérdését a hazai és a romániai magyar politikai elit nem vállalja fel, a december 5-i kudarc után már a jobboldal sem áll ki az autonómia mellett. Az önállósági törekvések befagytak, "olykor az az ember érzése, némelyek már csak a mélyhűtőben tárolják a gondolatot, tán egy új nemzedékre várva vele".

(...) Aki átélte velünk az elmúlt kilenc hónapos szerencsétlenkedést, maszatolást, ami a december 5-i szégyenletes kudarc, közösségi impotencia össznépi feldolgozásának, megemésztésének címén zajlott főként a két nagy párt korántsem egyforma, de közös felelősségével és sajtónk zömének gyászos asszisztenciájával, nagyjából sejtheti, mi van e fene nagy csendesség hátterében. Nem más, mint az a súlyos tény, hogy mire az Országgyűlés elé került az ügy, már régen nem volt érdemi kérdés egyik nagy párt szemében sem.

(...) Arra azonban már nem volt esély, hogy a magyar Országgyűlés e kérést komolyan megfontolja. Nem volt rá esély, az elmúlt kilenc hónappal a hátunk mögött. Nem volt rá esély, december 5-e élményével az idegeinkben. Nem volt rá esély, a határon túli magyarság ügyében folytatott elmúlt tizenöt éves magyarországi pártpolitikai küzdelem - a nemzeti érdek közös nevezőjének életre hívására való képtelenségünk - is erről tanúskodik.

(...) Ha a romániai magyarság vezérképviselete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem lép fel ezzel az igénnyel - márpedig nem lépett fel, ellenkezőleg, épp azt kérte, szavazzon igennel a magyar Országgyűlés Románia uniós csatlakozása ügyében, mert ez az ottani magyarság érdeke is -, akkor hogyan tagadhatnák meg a kérés teljesítését a magyar parlament pártjai?

(...) a határon túliak épp a hosszú évtizedeken át tartó leszorítottságuk miatt olyan gyengék és bátortalanok érdekeik önálló, kezdeményező képviseletében. Csakhogy ha ez igaz, akkor a bajra nincs orvosság. Ha saját elhatározásukból és erejükből nem képesek a valódi érdekeikért, nemzeti közösségként való túlélésük elemi feltételeiért kiálló politikai elitet kiválasztani maguknak, ezt helyettük mi, magyarországi magyarok aligha tehetjük meg.

(...) Mehetünk persze tovább is vissza az időben. Miért alakult úgy a romániai, de kérdezhetnénk akár azt is, általában a határon túli magyarság érdekképviseleti politizálása, hogy az 1992- re voltaképpen már mindenütt megfogalmazott autonómiatervezetek mindmáig papíron maradtak. S mintha a politikai szándék, akarat, erő is elgyengült volna mögöttük. Olykor az az ember érzése, némelyek már csak a mélyhűtőben tárolják a gondolatot, tán egy új nemzedékre várva vele.

(...) Az azonban talán mégiscsak túlzás, amit állítólag Kövér László nyilatkozott a Polgárok Házában egy minapi fórumon. A Magyar Hírlap újságírója szerint legalábbis azt mondta volna: az erdélyi autonómia kérdését sem érdemes túlzottan feszegetni, azzal ugyanis "csak néhány, a mi oldalunkon álló értelmiségi hiszterizálja a közvéleményt".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384