Zárszámadás a sajtóban

2001-11-21

Nagy várakozások előzték meg a zárszámadásról szóló törvényt. A szavazás után mindkét politikai oldalnak igaza lett. A kormánytöbbség nem volt veszélyben, amely megerősítette a kormányoldal érveit a biztos kormányzásról. Azonban a MIÉP a kormánnyal szavazott, amely az ellenzék érveit erősíti a rejtett, közös kormányzásról. A média azonban más oldalakra is rávilágított: ezzel a szavazással vagy a magyar választópolgárok jutottak nagy mennyiségű pénzhez, vagy éppen az ellenkezője történt: folytatódik a kormányzat gátlástalan pénzköltése.

Az Országgyűlés 207 igen szavazattal, 160 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Az előterjesztést a teljes létszámban jelen lévő Fidesz- és MDF-frakció tagjai megszavazták, és egységesen igennel voksoltak az ülésteremben lévő MIÉP-es képviselők. Az FKGP képviselőcsoportjából 25-en szavaztak igennel, míg 8-an nemmel. Az MSZP-frakció tagjai közül 122-en utasították el a zárszámadást, 3-an - Bodzás Ferenc Árpád, Páva Zoltán és Szűrös Mátyás - igennel voksoltak, 3-an pedig tartózkodtak. Az SZDSZ képviselői egységesen nemmel szavaztak, a függetlenek között 8-6 arányban oszlott meg az igenek és a nemek száma. (Napirend, 2001. november 12.)


Összefoglalás

Kormány melletti érvek:
- Biztos parlamenti többsége volt a kormánynak, még szocialisták is a kormánnyal szavaztak
- Így, már csak egy érve maradt az ellenzéknek: ez pedig a szélsőjobboldallal való riogatás
- A kormány nagyon sok pénzt adott ezzel a szavazással a lemaradt bérezésű területekre, a nyugdíjasoknak, illetve a lakástámogatásra, amellyel az ellenzék is nyugodtan egyetérthetett volna

Kormánnyal szembeni kritikák:
-A kormány, ezután a szavazás után, gátlástalanul költekezhet tovább
-Törvénytelen dolgot művelt a kormány
- Felállt a valós kormányzati többség: a MIÉP a kormánnyal szavazott
-Miért nem a jövő generációjának szavazott pénz a kormány? Miért nem adósságvisszafizetésre használta fel?



Krajczár Gyula szerint (Normál esetben, Népszabadság, 2001. november 13.) normál esetben a zárszámadás politikailag érdektelen, ám most veszélybe került a kormány parlamenti többsége. Zárszámadás nélkül pedig "nem lehet elkészíteni a költségvetést (...) Márpedig ha a zárszámadást visszadobják, az jogilag ugyan nem, de a legitimáció szempontjából mindenképpen azt jelenti, hogy megbukott a kormány. (...) Ez súlyos kockázatnak tűnt a kormányoldalon, s kacéran csillámló lehetőségnek a másikon. Szokatlan helyzet a laza tébláboláshoz szokott parlamentben."

Krajcsár szerint ezért "értesülhettünk arról, hogy aki ellene voksol, az rosszat akar a nyugdíjasoknak, a közalkalmazottaknak, az egészségügyi dolgozóknak, s tulajdonképpen mindenkinek. Megtudhattuk, hogy Torgyán József minősítési pontnak tekinti ezt a kérdést, s aki őt szereti, annak nemre áll az ujja." A kormány nem bízott semmit sem a véletlenre: a MIÉP-pel együtt megszavazták a zárszámadást, így érvényesült a "valós parlamenti többség" . Miközben az ellenzék megint ügyetlenkedett: "Persze, ha egy sorsdöntőnek beharangozott szavazáskor ketten véletlenül igent nyomtak nem helyett, egy pedig készakarva helyesel - ott azért nincs minden rendben."

Szerető Szabolcs szerint (Biztos többség, Magyar Nemzet, 2001. november 13.) azért követte kiemelt figyelem a 2000. évi zárszámadásról szóló szavazást, mert 285 milliárd forint elosztásáról döntöttek a képviselők, "ami megteremti a lehetőséget mások mellett a köztisztviselői és a közalkalmazotti bérek, valamint a nyugdíjak emelésére, a valóban nehéz helyzetben lévő egészségügy megerősítésére és a lakástámogatási rendszer kiterjesztésére. Olyan célok ezek, amelyekkel pártállásra való tekintet és az elvek feladása nélkül egyetérthetne minden parlamenti képviselő. Különösen igaz ez arra a magát konstruktívnak nevező ellenzéki erőre, amely nemzeti összefogást ajánl a legsúlyosabb társadalmi problémák megoldása céljából".

Szerető szerint azonban választások közelednek és ezért nem konszenzuskereső az MSZP, amely kudarcként könyvelhette el, hogy a kormánynak milyen biztos többsége van a Parlamentben. A kormány nem megbuktatható, így már csak egy "adu" maradt az ellenzék kezében, "a szélsőjobboldali 'veszéllyel' való riogatás, amelyet felerősít majd, hogy hosszas hezitálás után a MIÉP is támogatta a zárszámadást. Csakhogy a szavazási eredmények tanúsága szerint a MIÉP voksai nélkül is megvolt a többség, ráadásul Szűrös Mátyás mellett - tévedésből - további két szocialista képviselő is igennel szavazott."

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Lehet osztogatni, 2001, november 13.) "a költségvetés, ami gyakorlatilag az ország háztartásának következő évi kiadásait és bevételeit rögzíti, nehezen átlátható százmilliárdokról szól. Ha a kormány el tudja fogadtatni a parlamentben, akkor nyugodtan alhat, ha nem, akkor megbukott, illetve megbukik. Ugyanez a helyzet a zárszámadással is, amikor az előző évi költségvetés utólagos jóváhagyását szavazza meg a kormánytöbbség." A Magyar Hírlap szerint ma Magyarországon ez a szavazás azt is jelenti, hogy a kormány "nyugodtan és szinte gátlástalanul költekezhet tovább. (...) Mielőtt a gátlástalan kifejezés miatt bárki felkapná a fejét, gondoljuk végig, hogy mi is történt. Tavaly 107 milliárd forint többletbevétele lett a büdzsének, amiből 12 milliárdot még decemberben elköltött a kormány, azt a 95 milliárdot pedig, amelyet elígért különböző célokra, egy különszámlán helyezte el." Ez pedig törvénytelen, amelyet a Magyar Hírlap Kupa Mihály, a konzervatív Antall-kormány volt tagjának véleményével is megerősít: "Ez törvénytelen, s Európában nem illik ilyet tenni, mivel a kormánynak csak a tartalékok elköltésére van felhatalmazása. A törvénytelenséget a zárszámadási törvény megszavazásával kívánja legitimálni az Orbán-kormány."

A Magyar Hírlap szerint a "tegnapi szavazás törvényesítette azt is, hogy az idei kiadásokat csaknem 300 milliárddal fejelheti meg az Orbán-kabinet. Ebből az összegből 48 milliárddal feltöltheti házikasszáját, amelynek neve általános tartalék, kifizetheti az MTV, és a Malév adósságait, s futja például csekély egy milliárd forintos sípályépítésre is a Szalajka-völgyben, egy fideszes honatya szűkebb pátriájában. "

A Magyar Hírlap egy másikfajta pénzköltést ajánl: "Vajon miért nem fordult meg a kormánytöbbség fejében, hogy ebből a 300 milliárdos 'talált' pénzből, amely a bevételek alultervezése nyomán jön össze, az államadóságot, azaz a jövő (generációjának) terheit csökkentse? Bizonyára azért, mert ebben sem kívánta követni az előző kormány gyakorlatát. A Horn-kabinet ugyanis 1995-ben, a rendkívüli privatizációs bevételek nyomán nem osztott szét 200 milliárdot (ami ma 380 milliárdot érne), hanem ennyivel csökkentette az állam, azaz mindannyiunk adósságát. Többek között ezért lehet ma gond nélkül osztogatni."

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384