Trianon árnyéka

A Political Capital és partnerei hat országban vizsgálták az orosz területi revizionista dezinformációs kampányok jelenlétét és hatását. Magyarország esetében kiderült, hogy a kitűnő orosz-magyar diplomáciai kapcsolatok csak a belföldi információs támadásoknak veszik elejét, miközben magyarországi oroszbarát szereplők vagy orosz(barát) médiumok revizionista retorikával igyekeznek szítani a feszültséget Magyarország és szomszédai között. A kutatás által alkalmazott reprezentatív minta- és hálózatelemzés feltárta, hogy a szélsőjobboldali szubkultúrába beépült oroszbarát médiahálózat a fő forrása és mozgatója ezeknek a revizionista narratíváknak és orosz titkosszolgálati műveleteknek. Mindezek pedig komoly biztonságpolitikai kockázatot jelentenek egész Közép-Kelet-Európa és az euroatlanti térség stabilitására nézve.

A krími háború 2014-es kitörése óta Oroszország mesterien kihasználja az ukrán és más országokban jelen lévő megosztottságot külpolitikai érdekeinek érvényesítéséhez. Az Ukrajna ellen indított háború ugyanis a Kreml hosszú távú külpolitikai ambícióját szolgálja, amely úgynevezett „fagyott konfliktusok” révén próbálja biztosítani vagy visszanyerni befolyását a Szovjetunió térségében létrejött új országok fölött. Az ezek közé tartozó Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság (másként Dnyeszteren Túli Terület, Transznisztria) Moldovában, Abházia Georgiában vagy a „Donyecki Népköztársaság” Kelet-Ukrajnában etnikai, nyelvi, vallási, történelmi társadalmi törésvonalakra hivatkozva követelt Oroszország által támogatott területi függetlenséget. Ezt a területi (kül)politikát pedig látszólag az emberi jogokra hivatkozó olyan narratívákkal legitimálták, amelyek igazolták egy terület elszakadását az adott országtól. Ráadásul a krími annexió egyik fő stratégájának tartott Vladiszlav Szurkov által elindított hibrid háború részeként Moszkva bizonyítottan ukránellenes akciókat és csoportokat finanszírozott Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, sőt, Magyarországon is.

A térségünket is fenyegető orosz külpolitikát ezért a Political Capital (PC) és partnerei kutatása – Magyarországon, Romániában, Lengyelországban, Szlovákiában, Ukrajnában és Szerbiában – abból a szempontból vizsgálta, hogy az oroszbarát médiumok és aktorok dezinformációs kampányai milyen módon képesek a különféle területi és etnikai konfliktusokat belföldi vagy regionális destabilizációra felhasználni. Míg a PC több korábbi tanulmányában bemutatta a kelet-európai szélsőjobboldali mozgalmak és paramilitáris csoportok pozitív elköteleződését Oroszország felé, a területi követeléseket felhasználó dezinformációs üzeneteket, stratégiákat még senki sem vizsgálta szisztematikusan. Pedig Kelet-Közép-Európában a mai napig jelen vannak olyan konfliktusok vagy történelmi traumák, amelyeket kihasználva Moszkva könnyedén egymás ellen fordíthatja a NATO-tagállamokat, illetve Ukrajnát és szomszédait – ahogyan az az említett tanulmányunkból is kiderül. A kutatás aloldala itt érhető el.

A kutatás metodológiája

A regionális kutatás, ennek részeként a magyar nyilvánosság, vizsgálatát az első világháborút lezáró békeszerződések, az azokra reflektáló hivatalos megemlékezések időkeretéhez igazítottuk, mivel a száz évvel ezelőtti területi átrendeződések a mai napig revizionista politikai törekvések alapjául szolgálnak Kelet-Európában. A kutatás ezért 2018. január 1. és 2020. április 15-e közötti időszakban a Trianon- évfordulókkal, Románia 2018-ban megünnepelt százéves egyesítésével, továbbá Kelet-Galícia 1919-es Lengyelországhoz csatolásával kapcsolatos kommunikációt és politikai diskurzusokat elemezte. Mivel Ukrajnában, Szerbiában és Szlovákiában az első világháborúhoz kapcsolódó megemlékezések és revizionizmus nem jellemző, esetükben a krími agresszióra és Koszovó státuszára fókuszált a médiaelemzés.

Nem meglepő módon Magyarország esetében a revizionizmus témájához leginkább Trianon és a békeszerződés következtében elszenvedett területi veszteségek kapcsolódnak a magyar nyilvánosságban, így vizsgálatunkat más történeti-területi ügyekre, például a második világháborús bécsi döntésekre nem terjesztettük ki. A kutatás újszerű módszertana igyekezett a szövegek kvalitatív elemzését a Koltai Júlia és Knapp Árpád által alkalmazott „big data” megközelítéssel, azaz hálózatkutatással, a közösségi média statisztikai elemzésével és ún. topik-analízissel kiegészíteni – a magyar revizionista narratívák azonosítása és terjedésének feltárása érdekében.

Magyar revizionizmus: a szélsőségesek fogságában

Noha Magyarország a szomszédokkal szemben támasztott területi revizionista igényeket vagy attitűdöket tekintve a Pew 2020-as közvélemény-kutatásában az élen végzett (a válaszadók 67%-a szerint a szomszédos államok valamely területe Magyarországhoz tartozik), revizionista igények csak és elsősorban a szélsőjobboldalon fogalmazódnak meg. A kvalitatív és statisztikai szövegelemzés alapján megállapítható, hogy a revizionizmus, nyílt területi revizionista igények artikulálása szélsőjobboldali, paramilitáris szereplőkhöz és szervezetekhez köthető, ők pedig elsősorban a revizionizmustól mentes kormányzati külpolitikát, illetve a nemzeti megemlékezéseket, évfordulókat használják radikális üzeneteik felerősítésére. Így például, a 2019-es Trianon-évfordulón a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a Rongyos Gárda mintájára alulról szerveződő, autonóm „akciócsoportot” alakított a „békediktátum” felszámolására, továbbá 2020 márciusában Toroczkai László a Mi Hazánk elnökeként Trianon „hatályon kívül helyezését” jelentette be a Facebook által letiltott Kuruc.info és Betyársereg oldalán. Trianon 100. évfordulóján pedig a Betyársereg honlapján a Mi Hazánk soproni vezetője, Gőbl Gábor meglehetősen nyíltan fogalmazva fenyegette meg a szomszédos országokat:

„Évtizedek óta változatlan az álláspontom. Igazságos béke alapfeltétele kellett volna legyen 1920-ban és 1947-ben is az, hogy a népfelség elve alapján, népszavazásokkal kellett volna megrajzolni a határokat! 100 év után sem lenne túl késő mindenhez!!! Mind a mai napig néprajzi alapján meghúzott határokra van szükség a Kárpát-medencében! Ez esetben Magyarország a jelenben cca 115 ezer négyzetkilométernyi területre terjedne ki, lakosság száma pedig 11.500.000 fő körül alakulna. Hozzávetőlegesen annyi magyar maradna a szomszédoknál, amennyi román, szlovák, rutén, szerb polgár lenne hazánk állampolgára.”

A szélsőjobboldali és oroszbarát szervezetek és magyarországi, elsősorban közösségi médiában fellelhető, médiumok retorikája különösen veszélyessé válik az etnikai-külpolitikai diplomáciai konfliktusok esetében, mivel ekkor oroszbarát hangok vagy az orosz titkosszolgálatok tovább élezik a helyzetet. Rácz András, geopolitikai szakértő és a DGAP elemzőjének véleménye szerint:

„Az oroszok nagyon pontosan értik, hogy az etnikai feszültségeket hogyan lehet felhasználni, mivel Közép-Európa ilyen (feszültségekkel terhes – a szerkesztők) régió, ezért tudják (ezeket) használni. A második világháborúban folytattak ilyen műveleteket.”

Aktív műveletek és orosz dezinformációs kampányok

Itthon hosszú múltra tekint vissza az orosz titkosszolgálatok beépülése magyar szélsőséges szervezetekbe, melyek segítségével a Kreml dezinformációs kampányok és a politikai életet befolyásoló ún. „aktív műveletek” sorát hajtotta végre az évek során. Ezek közül az egyik legismertebb a volt jobbikos politikus és európai parlamenti képviselő, Kovács Béla „orosz üzletember” 2005 körüli csatlakozása a szélsőjobboldali párthoz, aki nem csak oroszbarát irányba fordította a Jobbikot, hanem magasszintű találkozókat szervezett a párt korábbi elnöke, Vona Gábor és orosz politikusok között. A 2014-ben kémkedésért büntetőeljárás alá vont Kovács azonban nemcsak a szélsőjobboldali pártban tett szert vezető szerepre, hanem személyes kapcsolatot ápolt a neonáci és paramilitáris Magyar Nemzeti Arcvonalat (MNA) vezető Győrkös Istvánnal és családjával is. A Győrkös által 2016-ban egy házkutatás során elkövetett bőnyi rendőrgyilkosság során derült fény arra, hogy a paramilitáris csoport tagjai közös „lövészeti kiképzéseken” vettek részt a budapesti orosz nagykövetség „diplomatáival”, valójában az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU tagjaival. A szélsőjobboldali csoportok behálózása azonban nem állt meg itt, hiszen az MNA által 2012-ben alapított Hídfő nevű portált az alapítók szintén átjátszották a feltételezhetően orosz titkosszolgálati háttérrel rendelkező köröknek, így az a 2014-es krími háború kirobbantása után az Orosz Külügyminisztérium közreműködésével vádolta meg a magyar kormányt a háborúba való beavatkozással Ukrajna oldalán. A 2014-es háború pedig fordulópontot hozott a hazai szélsőjobboldal és a Kreml viszonyában. Egyrészt a Kreml felgyorsította a magyar nyelvű oroszbarát honlap és közösségi médiás hálózat kiépítését vagy aktiválását a kommunikációra és dezinformációra központi elemként támaszkodó orosz hibrid hadviselés támogatásához, az orosz háborús agresszori szerep legitimálásához Ukrajna ellen. Ennek részeként a ma már nem működő Hídfő portálhoz olyan közösségi médiás oldalak csatlakoztak, mint például a kelet-ukrajnai elfoglalt területeken kikiáltott „szakadár” orosz köztársaságokat támogató  Kiállunk Novorosszija mellett - Support Donbass from Hungary Facebook-oldal vagy a Független Kárpátaljáért Mozgalom. Másrészt a magyar szélsőjobboldali mozgalmak és paramilitáris csoportok egytől egyig elkezdték támogatni az orosz birodalmi revizionista politikát, ami nem esett nehezükre, hiszen ideológiailag már korábban a magát a kereszténység és a „hagyományos”, azaz LMBTQ-ellenes, családvédelmezőként feltüntető Kremllel egyeztek meg nézeteik. A kirobbant háborút pedig olyan, soha vissza nem térő alkalomként értelmezték ezen szervezetek, amely „új helyzetet” teremtett Európában, reményt adva a magyar revizionista szélsőjobboldali igényeknek a határok átrajzolására. Ezért a Jobbik és a HVIM tüntetést szervezett 2014 augusztusában a budapesti ukrán nagykövetség épülete elé, ahol Kárpátalja autonómiáját és Ukrajna föderalizációját követelték, sőt, a revizionista HVIM nyíltan kifejezte szimpátiáját a Ukrajnát elfoglaló orosz hazafiak iránt. Ennek eredményeként pedig egy olyan kb. 100 oldalból álló oroszbarát, magyar nyelvű médiahálózat alakult ki, amely szorosan kapcsolódik a magyar szélsőjobboldali szubkultúrátokhoz, annak szervezeteihez, ill. tartalmazza a legnagyobb magyar összeesküvés-elméleti és clickbait oldalakat.

Revizionizmus és bilaterális kapcsolatok

A magyar kormány és a Kreml közötti szoros diplomáciai és gazdasági kapcsolatok – amelyek például az évenként megrendezett Orbán-Putyin találkozókban vagy a Paks 2 orosz beruházásban nyilvánulnak meg – egyelőre elhárították annak a veszélyét, hogy Oroszország nyíltan a revizionizmus mellett kampányoljon belföldön. Ugyanakkor az ungvári gyújtogatás és az uzvölgyi katonatemető esete rávilágított arra, hogy oroszbarát aktorok és médiumok továbbra is élénken részt vesznek a magyar diplomáciának a szomszédokkal kialakuló bilaterális, diplomáciai konfliktusok alakításában, szításában. A kárpátaljai magyar kisebbség nyelvhasználatának korlátozása miatt 2017-ben kirobbanó magyar-ukrán diplomáciai konfliktus 2018 februárjában ért csúcsára a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség irodájának molotov-koktélos felgyújtásával. Miközben a magyar diplomácia az ukrán szélsőségeseket vádolta a cselekmény elkövetésével, az ukrán és a lengyel titkosszolgálatok kiderítették, hogy valójában egy orosz „aktív művelet” eredménye volt az akció, amit lengyel szélsőjobboldali oroszbarát figurák hajtottak végre az orosz titkosszolgálat megbízásából. A művelet tipikus „eszkalációs logikát” követett, hiszen célja az ukrán-magyar ellentét további kiélezése, Ukrajna kisebbség-llenes politikájának „leleplezése” volt. A műveletre azután az orosz állam által irányított Russia Today és a Sputnik felületein zajló nemzetközi dezinformációs kampány épült, amely a Krím annexióját kisebbségjogi alapon legitimálta és Ukrajna európai integrációra való képtelenségét bizonyította. Hasonlóképpen, a kétoldalú magyar-román diplomáciai viszonyt célozta a magyar és román oroszbarát orgánumok kampánya az uzvölgyi katonatemető használatát övező nemzetközi botrány során. A 2019-es konfliktus eredetileg az Uz-völgyében található első világháborús romániai hadisírt gondozó magyar kisebbségi önkormányzat és román nacionalisták között alakult ki, mivel egy román önkormányzat is jogot formált a temető használatára, az elesett osztrák és magyar katonák sírjai mellett román katonák kegyeleti helyeinek kialakítására. Az eset mindkét országban a széles közvélemény előtt zajló diplomáciai vihart kavart, Szijjártó Péter külügyminiszter a román felet a katonasírokra vonatkozó nemzetközi szabályok megsértésével, a magyar kisebbség elleni jogtalan fellépéssel vádolta meg. Az oroszbarát médiumok pedig mind Magyarországon, mind Romániában, mind Moldovában tovább hergelték az indulatokat. Stier Gábor külpolitikai újságíró a Moszkvater elnevezésű honlapján a „nagypolitikai guruk” által előidézett „etnikai villongástól” és lincseléstől óvott, a Kuruc.info a román-magyar katonai (NATO) együttműködés felfüggesztésére szólított fel, a románokat „bocskoros oláhoknak” nevezve. A dezinformációs kampány csúcsaként az összeesküvés-elméleti Titok Szigete a „jogtalanul elvett területek és a magyar lakosság vegzálása” miatt háborús konfliktust vizionált Magyarország és Románia között, miközben visszautalt a magyar konteó oldalakon gyorsan terjedő hírre „Erdély visszacsatolásáról” a Krím-félsziget mintájára –  Trump elnöknek a 2018-as G7-es találkozón bizonyíthatóan nem elhangozott kijelentése alapján:

„Aki nem tudná, Krím Ukrajnához tartozott, de egy népszavazás után Oroszország visszacsatolta magához. Ebből egyértelműen következik, hogy Székelyföld magyar, mert ott mindenki magyarul beszél, a felvidéki Csallóköz magyar, mert ott mindenki magyarul beszél, akárcsak a Vajdaság egy része, ahol a többség magyarul beszél.” (A Világ Titkai, 2019)

Következésképpen a szélsőjobboldali és oroszbarát médiumok a bilaterális konfliktusokat gyorsan eszkalálták, a saját etnikai háborúkról és területek elcsatolásáról szóló, az orosz katonai célként számontartott országok revizionista narratívák révén történő destabilizálása érdekében. Mint az alábbi, magyar revizionista narratíva típusokat és azok arányát tartalmazó táblázatban látható, explicit revizionizmus csak szélsőséges, szélsőjobboldali vagy oroszbarát médiumokon vagy diskurzusokban figyelhető meg.

 Revizionista narratívák a magyar közvéleményben típus és diskurzus szerint

A weboldalak reprezentatív cikk-mintáján végzett kvalitatív és több ezer cikken lefuttatott kvantitatív topik-elemzések alapján a szövegelemzés is megerősítette, hogy hivatalos vagy fősodrú revizionizmusról nem beszélhetünk Magyarországon. Az elsősorban Trianonról vagy a Krímről szóló nyílt revizionista üzenetek a szélsőséges csoportok által üzemeltetett vagy látogatott oroszbarát vagy szélsőjobboldali oldalakon jelennek meg, ám arányuk így sem haladja az összes vizsgált tartalom 7,7%-át. Veszélyességüket három tényező együttes hatásának köszönhetik:

1. A revizionista üzeneteket terjesztő weboldalak az általunk végzett hálózatelemzés alapján[ii] mélyen integrálódtak az összeesküvés-elméleti oldalak magyarországi hálózatába, miközben tartalmaikat fősodrú kormánypárti vagy független médiumokra, az általuk publikált hivatalos nemzeti megemlékezésre hivatkozva legitimálták. Az oroszbarát oldalak pedig különösen sok hiperlinket használtak magyar vagy külföldi oldalakhoz való kapcsolódáshoz, ami egyszerre igazolta revizionista állításaikat, illetve magukat a médiumokat.
2. A vizsgált szélsőjobboldali vagy oroszbarát médiumok jellemzően valamely magyar paramilitáris szervezethez (mint például a HVIM, a Betyársereg) vagy párthoz (korábban a Jobbikhoz, később a Mi Hazánkhoz) kapcsolódtak. A revizionista és más szélsőséges, antiszemita, xenofób tartalmak elterjesztéséhez, a fogékony közönség eléréséhez tehát egy széles mozgalmi bázis áll rendelkezésre, amely online kommentek, megosztások, offline pedig tüntetések, találkozók révén járult hozzá az oroszbarát revizionizmus hazai jelenlétéhez a politikai diskurzusban.
3. A magyar médiatér a maga végletes centralizáltságával, továbbá a kormányzati médiumok általában jellemző oroszbarát, az orosz-magyar kétoldalú kapcsolatokat kedvezően bemutató és a negatív oroszországi híreket kiszűrő működésmódjával sebezehetővé tette a magyar médiateret és közvéleményt az orosz geopolitikai összeesküvés-elméletekkel szemben. A kormánypárti médiumokban láthatóan sem a szerkesztői szándék, sem a lehetőség nincs meg az orosz dezinformációs kampányok hatékony ellenőrzésére vagy cáfolására, melynek ékes példája volt az ungvári aktív művelet vagy az uzvölgyi diplomáciai konfliktus.

A magyarországi tanulmány magyar nyelvű összefoglalója az Open Information Partnership által támogatott “Revealing Russian disinformation networks and active measures fuelling secessionism and border revisionism in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A Shadows of Trianon („Trianon árnyéka”) című eredeti angol nyelvű tanulmány itt található.

 Jegyzetek

[i] A magyar reprezentatív cikk-mintában található revizionista cikkek aránya. A revizionista tartalmakat a SentiOne keresőfelületén specifikus kulcs-kifejezéseken alapuló célzott kereséssel szelektáltuk a 2018. január 1. és 2020. április 15. közötti időszakra nézve.

[ii] A revizionista üzenetek hálózatait Koltai Júlia és Knapp Árpád adattudósok az oroszbarát oldalak revizionista cikkeiben található hiperlinkek alapján hozták létre. A hiperlink-hálózatok mind az oroszbarát oldalak egymáshoz kapcsolódását, mind külső források hivatkozását, azokhoz való kapcsolódását jelenítettek meg.