Volodimir Zelenszkij humorista-színész elsöprő győzelme elsősorban a független, establishment-ellenes indulat eredménye, noha Oroszország komoly erőfeszítéseket tett az ukrajnai elnökválasztásba való beavatkozásra. A körülmények, kivált a közvélemény és a Zelenszkij mögött álló elitcsoportok érdekei azt valószínűsítik, hogy Ukrajna megmarad a Nyugat-barát úton. Mivel azonban Zelenszkij elnökségét jó eséllyel válságok és instabilitás kísérik majd, fennáll a stratégiai hibák kockázata.
Az április 21-ei ukrajnai elnökválasztáson a szavazók 73 százaléka Volodimir Zelenszkijre adta a voksát. A humorista-színész és televíziós producer A nép szolgája című sorozattal lett népszerű szerte az országban, amelyben egy tanárt játszik, aki végül Ukrajna elnöke lesz. Híven a sorozat szatirikus üzenetéhez, Zelenszkij a valóságban is establishment-ellenes üzenetekkel kampányolt, Ukrajna politikai elitje ellentétének mutatta magát.
A stratégia bevált. Az ukrán szavazók bizalmatlanok a politikusokkal szemben, hiszen az 1991-ben elnyert függetlenség óta többször mélységesen csalódtak a korrupció megfékezésébe, a növekvő életszínvonalba és a nyugati integrációba vetett reményeikben. A hivatalban lévő elnök, Petro Porosenko kudarcot vallott a korrupcióellenes harcban, és a nép, amely ugyanezért űzte el elődjét, Viktor Janukovicsot 2014-ben, ismét készen állt a protesztszavazásra. Ezt, vagyis a protesztszavazatokat zsebelhette be a „külsős” Zelenszkij.
Könnyen lehet, hogy a megválasztott elnök ereje nem tart sokáig. Először is: a megosztó intézkedések következtében töredezetté válhat a széles bázis. Másodszor: a parlamentben változatlanul Petro Porosenko pártja a legnagyobb erő, és okkal feltételezhető, hogy Zelenszkij minden politikai kezdeményezését blokkolni igyekszik majd, hogy a tehetetlenség látszatát keltve gyengítse ellenfele esélyeit az októberi parlamenti választáson. Harmadszor: a Zelenszkij csapatában kirajzolódó két nagy tábor - Ihor Kolomojszkij média- és bankmogul köre, valamint a reformista technokraták – érdekei megjósolhatóan már közép távon összeütközésbe kerülnek.
A parlamenti választás alighanem döntő módon befolyásolja majd Zelenszkij felhatalmazásának határait (és a politikai álláspontját is tisztázza, amely ma még erősen homályos). A jelenlegi felmérések ráadásul arra utalnak, hogy az ukrán parlament töredezettsége fokozódni fog. Márpedig egy fragmentált parlament instabil kormányzást eredményez, vagyis Zelenszkij elnöksége alatt állandósulhatnak a válságok.
Oroszország stratégiai prioritásai változatlanok: megakadályozni Ukrajna integrációját a nyugati politikai és katonai struktúrákba. Jó esetben rávenné Kijevet, hogy támogassa az orosz külpolitikát (néhány közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaság mintájára), rossz esetben semleges ütközőzónaként használná az országot.
Oroszország Ukrajna befolyásolására használható külső eszköztára (a „hard power”) gyarapodott 2014 óta.
Fontos ugyanakkor, hogy Oroszország belső nyomásgyakorló eszköztára – „sharp power”-je – jelentősen szűkült 2014 óta.
A Krím-félsziget 2014-es annexiója és a kelet-ukrajnai háború széleskörű oroszellenes konszenzust teremtett Ukrajnában, a „sharp power”-intézkedések pedig megerősítették az ukránok és intézményeik ellenállóképességét. A donbasszi „hard power”-ért cserébe Oroszország jórészt elveszítette az ukrán közvéleményre gyakorolt befolyását.
Ukrajna nyugati stratégiai orientációja Zelenszkij elnöksége alatt nagy valószínűséggel nincs veszélyben. A megválasztott elnök platformja markánsan Nyugat-barát, támogatja az EU- és a NATO-tagságot (népszavazással megerősítve), és elutasít bármilyen, Oroszországnak tett területi engedményt.
Más, strukturális tényezők is valószínűtlenné teszik a stratégiai váltást:
Oroszország minden bizonnyal ki fogja játszani a kezében lévő kártyákat – a donbasszi bábköztársaságokat, a fekete-tengeri dominanciát és a kereskedelmi nyomást –, hogy próbára tegye az új adminisztrációt. A donyecki és a luhanszki szeparatista területek lakóinak nem rég kezdődött oroszosítása – az „útlevél-osztogatás – a gazdasági és a katonai fronton is eszkalációt vetíthet előre.
Zelenszkij csapatának tapasztalatlansága okán előfordulhat, hogy az új adminisztráció a béketárgyalások során akaratlanul is olyan engedményeket tesz, amelyek növelhetik Oroszország Ukrajnára gyakorolt befolyását. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó
Ugyanakkor a keményvonalas oroszellenes hangok befolyása – a parlamentben, a civil társadalomban és a médiában – mérsékli az ilyen hibák kockázatát. Az elnök tapasztalatlanságát ellensúlyozhatja továbbá a megfelelő káderválasztás: Zelenszkij kinevezései az olyan posztokra, mint a külügyminiszter, a védelmi miniszter és a Nemzeti Biztonsági és Védelmi Tanács titkára, tartalmas jelzésként szolgálnak majd mind a piac, mind Ukrajna nemzetközi partnerei számára.
A várható belső instabilitás még egy erős diplomáciai vezetéssel együtt is gyengítheti Ukrajna pozícióját Oroszországgal szemben. Egy elhúzódó patthelyzet a parlament és az elnök között akár előrehozott választásokat, vagy az elnök hatalmát korlátozó, az oligarchák és parlamenti képviselők széles koalíciója által támogatott alkotmánymódosítást is eredményezhet. Az ilyen forgatókönyvek Oroszország „bukott állam”-narratíváját támasztanák alá, elterelnék a figyelmet a donbasszi konfliktusról és a strukturális reformokról, amelyek az ország versenyképességének hosszú távú javításához elengedhetetlenek.
Radnóti András
Radnóti András a közép- és kelet-európai kockázati és üzleti információs tanácsadásra specializálódott Sastre Consulting partnere és Országkockázat Részlegének vezetője. 2016 óta hozzájárul a The Economist Intelligence Unit és az Oxford Analytica elemzésiehez is. Szakterülete az ukrán és a közép-kelet-európai politika, illetve az orosz külpolitika.
Alapképzését a Bath-i Egyetem Európai Tanulmányok és Modern Nyelvek szakán végezte, MSc fokozatát pedig a London School of Economics-on (LSE) szerezte nemzetközi kapcsolatok szakirányon. Jelenleg a Közép-európai Egyetem (CEU) doktori hallgatója.
