Az elmúlt években csaknem minden választás és népszavazás kapcsán felmerült a gyanú, hogy az eredményeket dezinformációs törekvések befolyásolták. A brexitről, a Katalónia függetlenségéről vagy az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról szóló hollandiai népszavazás ugyanúgy gyanúba keveredett, mint az amerikai vagy a francia elnökválasztás. Az országgyűlési választások és a népszavazások során abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az ember racionális lény, aki képes megválasztani azokat, akik legjobban fogják képviselni érdekeit. A valóságot torzító dezinformációs törekvések, az érzelmek szítása és a nyilvános vita megbénítása súlyosan aláássák ezt a mechanizmust. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy kizárólag Oroszország veti be ezeket az eszközöket a nyugati demokráciákkal szemben, egy sor másik antidemokratikus szereplőnek is – a szélsőséges rétegpártoktól a populista tömegpártokig – benne vannak a politikai arzenáljában ezek az eszközök. Csehország esetében is pontosan ez a helyzet.
A cseh politikában időről időre felütik a fejüket a dezinformációs kampánytechnikák. A kommunista titkosszolgálatokkal való együttműködés hamis vádja több sikeres politikai pályafutást tett tönkre már a 90-es évek elején, a 2013-as választások kimenetelében pedig döntő szerepet játszottak a Karel Schwarzenberg elnökjelölt felmenőinek állítólagos náci múltjáról szóló történetek. A cseh médiapiacon egyre erősödő információs zavar, a politikai rendszer átalakulása (amelyet a hagyományos pártok gyengülése és a populisták előretörése fémjelez), a nemzetközi környezetre jellemző fokozódó feszültségek mind olyan jelenségek, amelyek az elmúlt években a dezinformáció térnyerését segítették.
Az úgynevezett „lítium-ügy” fontos tényező volt a 2017-es parlamenti választás során. Az ismert dezinformációs portálon, az Aeroneten jelent meg egy cikk arról, hogy a szociáldemokrata párt „korrupt” tagjai cseh lítiumot terveznek eladni külföldi vállalatok számára (a cikk szerint erre az üzleti fogásra amolyan mágikus megoldásként tekintettek, ami a cseh gazdaság minden gondját lett volna hivatott megoldani). A honlap névtelen szerkesztője „körhintamesterként” hivatkozik magára, az elérhető információk alapján egy eladósodott üzletember, aki Szlovákiában bujkál. A történet gyorsan elterjedt az alternatív médiában, ami nem annyira meglepő, hiszen ügyesen játszott rá a 90-es évek gyanús privatizációs ügyleteire, amelyekben ténylegesen korrupt politikusok a főszereplők. Ebből a történetből is látszik, hogy a dezinformációs törekvések sikerességének előfeltétele, hogy a történet rezonáljon a célközönséggel. Ez azonban még önmagában nem elég a sikerhez, mivel a cseh alternatív média közel nyolc tucat platformja szigorúan elválik a sajtó főáramától. A lítiumeladás története észrevétlen maradt volna a szélesebb tömegek számára, ha azt nem használják fel olyan szereplők (leginkább politikusok), akik hozzáférnek a mainstream médiához. A fordulópontot végül az hozta el, amikor az ANO nevű populista mozgalom milliárdos vezetője, Andrej Babiš úgy döntött, hogy a témát felhasználja a párt kampányában.
Az álhír elterjedésének tehát gyakran feltétele egy olyan szereplő is, aki felhangosítja és a tömegekhez eljuttatja az „információt”. A sajtót és a szociáldemokratákat egyaránt meglepte a hír, egyikük sem tudta feltárni a történet eredetét, vagy rámutatni annak ténybeli tévedéseire. Márpedig épp ez a dezinformációs hírek sikeres terjedésének harmadik feltétele. A választás ismert kimenetelében (a szociáldemokraták leszerepeltek, az ANO jelentős győzelmet aratott) ez a történet is hozzájárult. A „körhintamester” pedig magálénak mondhatja a választási viták legbefolyásosabb tematizálója különdíjat.
A 2018-as elnökválasztás sem maradt álhír nélkül, de hatása csekélyebbnek bizonyult. A kampány kezdetén az Aeronet álhíroldal közzétette azt a hamis értesülést, amely szerint az inkumbens elnök, Miloš Zeman ellenfeleit Soros György finanszírozza vagy finanszírozta. A többi közép-kelet-európai ország tapasztalataira építve a Soros-történet – hasonlóan a „lítium-ügyhöz” – könnyen meg is fordíthatta volna az állást. Nem így lett. Egyrészt azért, mert a történetet hamar cáfolta a Hospodářské Noviny tekintélyes napilap, másrészt azért, mert az elnökjelöltek nem építették kampányukat a sorosozásra. Dezinformáció ettől még volt a kampányban: a bevándorlásról folytatott vita nagyon is manipulatív volt, néhány jelölt hitelét pedig emailláncokban terjedő hamis hírek rontották. Az álhírek mégsem bizonyultak döntő tényezőnek.
Az EP-választás tekintetében is felmerül, vajon mekkora tere van a dezinformációs törekvéseknek? Mivel az Európai Unió a csehek körében kiugróan népszerűtlen és az EU-t övező viták sztereotípiákra és legegyszerűsítésekre korlátozódnak, valószínűsíthető, hogy az Unióhoz kapcsolódó dezinformációs törekvések is megtalálják majd közönségüket.
Jonáš Syrovátka a prágai Prague Security Studies Institute programkoordinátora, kutatási területei a dezinformáció és a stratégiai kommunikáció. Tanulmányait a brnói Masaryk Egyetemen végzi, az orosz politikai rendszer fejlődése és története témában.
Kapcsolódó publikációi:
