Zelenszkij győzelme nem Oroszország győzelme


2019-04-26

Volodimir Zelenszkij humorista-színész elsöprő győzelme elsősorban a független, establishment-ellenes indulat eredménye, noha Oroszország komoly erőfeszítéseket tett az ukrajnai elnökválasztásba való beavatkozásra. A körülmények, kivált a közvélemény és a Zelenszkij mögött álló elitcsoportok érdekei azt valószínűsítik, hogy Ukrajna megmarad a Nyugat-barát úton. Mivel azonban Zelenszkij elnökségét jó eséllyel válságok és instabilitás kísérik majd, fennáll a stratégiai hibák kockázata.

Az április 21-ei ukrajnai elnökválasztáson a szavazók 73 százaléka Volodimir Zelenszkijre adta a voksát. A humorista-színész és televíziós producer A nép szolgája című sorozattal lett népszerű szerte az országban, amelyben egy tanárt játszik, aki végül Ukrajna elnöke lesz. Híven a sorozat szatirikus üzenetéhez, Zelenszkij a valóságban is establishment-ellenes üzenetekkel kampányolt, Ukrajna politikai elitje ellentétének mutatta magát.

A stratégia bevált. Az ukrán szavazók bizalmatlanok a politikusokkal szemben, hiszen az 1991-ben elnyert függetlenség óta többször mélységesen csalódtak a korrupció megfékezésébe, a növekvő életszínvonalba és a nyugati integrációba vetett reményeikben. A hivatalban lévő elnök, Petro Porosenko kudarcot vallott a korrupcióellenes harcban, és a nép, amely ugyanezért űzte el elődjét, Viktor Janukovicsot 2014-ben, ismét készen állt a protesztszavazásra. Ezt, vagyis a protesztszavazatokat zsebelhette be a „külsős” Zelenszkij.

Instabilitás várható

Könnyen lehet, hogy a megválasztott elnök ereje nem tart sokáig. Először is: a megosztó intézkedések következtében töredezetté válhat a széles bázis. Másodszor: a parlamentben változatlanul Petro Porosenko pártja a legnagyobb erő, és okkal feltételezhető, hogy Zelenszkij minden politikai kezdeményezését blokkolni igyekszik majd, hogy a tehetetlenség látszatát keltve gyengítse ellenfele esélyeit az októberi parlamenti választáson. Harmadszor: a Zelenszkij csapatában kirajzolódó két nagy tábor - Ihor Kolomojszkij média- és bankmogul köre, valamint a reformista technokraták – érdekei megjósolhatóan már közép távon összeütközésbe kerülnek.

A parlamenti választás alighanem döntő módon befolyásolja majd Zelenszkij felhatalmazásának határait (és a politikai álláspontját is tisztázza, amely ma még erősen homályos). A jelenlegi felmérések ráadásul arra utalnak, hogy az ukrán parlament töredezettsége fokozódni fog. Márpedig egy fragmentált parlament instabil kormányzást eredményez, vagyis Zelenszkij elnöksége alatt állandósulhatnak a válságok.

Az orosz külső eszköztár szélesedik, a belső szűkül

Oroszország stratégiai prioritásai változatlanok: megakadályozni Ukrajna integrációját a nyugati politikai és katonai struktúrákba. Jó esetben rávenné Kijevet, hogy támogassa az orosz külpolitikát (néhány közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaság mintájára), rossz esetben semleges ütközőzónaként használná az országot.

Oroszország Ukrajna befolyásolására használható külső eszköztára (a „hard power”) gyarapodott 2014 óta.

  • Oroszország ellenőrzést gyakorol a donyecki és a luhanszki szeparatista „népköztársaságok” felett Kelet-Ukrajnában. A frontvonalban a harcok intenzitásának szabályozásával folyamatosan képes nyomást gyakorolni az ukrán hatóságokra.
  • Az orosz haditengerészet uralja a Fekete-tengert, beleértve annak északi nyúlványát, az Azovi-tengert. Ilyenformán fokozhatja az Ukrajnára nehezedő nyomást az azovi-tengeri kikötők blokádjával, ahogy azt 2018-ban tette. Emellett katonai villongásokat is provokálhat, hasonlóan ahhoz, amikor 2018 végén az orosz partiőrség ukrán hadihajókat ejtett foglyul.
  • Nyomást helyezhet az országra kereskedelmi embargókkal; a szovjet időkből – különösen a nehéziparban – fennmaradt ellátási láncokon, illetve a befolyásos ukrán oligarchák oroszországi üzleti érdekein keresztül. Igaz ugyan, hogy az ilyen embargók ma jóval kisebb kárt okoznak, mert időközben Ukrajna jelentős mértékben elterelte a kereskedelmét Oroszország felől, és jórészt függetlenné vált az Oroszországból behozott energiahordozóktól is.
  • Az orosz hírszerzés továbbra is jelen van az ukrán közélet minden területén.

Fontos ugyanakkor, hogy Oroszország belső nyomásgyakorló eszköztára – „sharp power”-je – jelentősen szűkült 2014 óta.

  • Az orosz dezinformáció visszaszorult a közösségi médiába. Ukrajna betiltotta az oroszországi tévécsatornákat és egy sor népszerű orosz weboldalt. Oroszország hatalmas mennyiségű „botot” működtet a közösségi média felületein, amelyek elitellenes és időnként Nyugat-ellenes üzeneteket terjesztenek. Ennek a kampánynak a hatásáról nem áll rendelkezésre megbízható adat, de mértéke a televízióéhoz viszonyítva bizonyosan parányi.
  • A választást megelőző időszakban gyakoriak voltak az Oroszországnak tulajdonított kibertámadások a kulcsfontosságú ukrán infrastrukturális létesítmények ellen. Az ukrán biztonsági szolgálat, az SzBU szerint a Központi Választási Bizottság napi támadások célpontja volt. Ugyanakkor Ukrajna a Petya zsarolóvírus 2017-es súlyos pusztítása után (amelyet több ország, így Ukrajna, az USA és Nagy-Britannia szintén Oroszországnak tulajdonított) bizonyos mértékű ellenállóképességet fejlesztett ki az ilyen típusú támadások ellen.
  • Oroszországnak továbbra is vannak bábjai az ukrán politikában és gazdaságban, noha a befolyásuk az elmúlt években csökkent. Az ukrajnai oroszbarát pártok zsugorodása és töredezettsége jól mutatja, hogy az oroszbarát politikai vállalkozók fogyatkozó választói bázisért versenyeznek. Az Oroszországgal szimpatizáló oligarchák megőriztek valamennyi befolyást a parlamentben és megtartottak néhány fontosabb pozíciót a gazdaságban, de a Nyugat-barát versenytársak nagyrészt kiszorították őket a hatalom magasabb köreiből.

A Krím-félsziget 2014-es annexiója és a kelet-ukrajnai háború széleskörű oroszellenes konszenzust teremtett Ukrajnában, a „sharp power”-intézkedések pedig megerősítették az ukránok és intézményeik ellenállóképességét. A donbasszi „hard power”-ért cserébe Oroszország jórészt elveszítette az ukrán közvéleményre gyakorolt befolyását.

Nincs stratégiai váltás a láthatáron

Ukrajna nyugati stratégiai orientációja Zelenszkij elnöksége alatt nagy valószínűséggel nincs veszélyben. A megválasztott elnök platformja markánsan Nyugat-barát, támogatja az EU- és a NATO-tagságot (népszavazással megerősítve), és elutasít bármilyen, Oroszországnak tett területi engedményt.

Más, strukturális tényezők is valószínűtlenné teszik a stratégiai váltást:

  • Zelenszkij bázisa sokszínű ugyan, de Ukrajna széles oroszellenes konszenzusa ott is megmutatkozik. Egy friss felmérés szerint szavazóinak mindössze 6 százaléka szeretne katonai szövetséget Oroszországgal. Támogatóinak magja – a fiatal, urbánus, establishment-ellenes választók – erőteljesen Nyugat-barát nézeteket vall.
  • A Zelenszkij mögötti lobbicsoportoknak nem érdeke a váltás. Mind Kolomojszkij köre, mind a technokrata reformerek támogatják az ország nyugati irányú fejlődését.
  • Ukrajna makrogazdasági stabilitása az IMF-fel és az EU-val történő együttműködéstől függ. Még orosz segítséggel is súlyos gazdasági visszaesés, akár államcsőd is követhetné a Nyugattól való elfordulást.

A tapasztalatlanság és az instabilitás veszélyei

Oroszország minden bizonnyal ki fogja játszani a kezében lévő kártyákat – a donbasszi bábköztársaságokat, a fekete-tengeri dominanciát és a kereskedelmi nyomást –, hogy próbára tegye az új adminisztrációt. A donyecki és a luhanszki szeparatista területek lakóinak nem rég kezdődött oroszosítása – az „útlevél-osztogatás – a gazdasági és a katonai fronton is eszkalációt vetíthet előre.

Zelenszkij csapatának tapasztalatlansága okán előfordulhat, hogy az új adminisztráció a béketárgyalások során akaratlanul is olyan engedményeket tesz, amelyek növelhetik Oroszország Ukrajnára gyakorolt befolyását. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó

  • az orosz határ feletti ellenőrzés kérdése,
  • az alkotmányban rögzített, a Donbassznak adandó „különleges státusz” ügye (amelyet Zelenszkij elutasított),
  • az esetleges választások Donbasszban, amelyek a szeparatista hatóságok legitimitását és a Kijevre gyakorolt befolyásukat növelhetik,
  • a szeparatista harcosoknak adható amnesztia kérdése.

Ugyanakkor a keményvonalas oroszellenes hangok befolyása – a parlamentben, a civil társadalomban és a médiában – mérsékli az ilyen hibák kockázatát. Az elnök tapasztalatlanságát ellensúlyozhatja továbbá a megfelelő káderválasztás: Zelenszkij kinevezései az olyan posztokra, mint a külügyminiszter, a védelmi miniszter és a Nemzeti Biztonsági és Védelmi Tanács titkára, tartalmas jelzésként szolgálnak majd mind a piac, mind Ukrajna nemzetközi partnerei számára.

A várható belső instabilitás még egy erős diplomáciai vezetéssel együtt is gyengítheti Ukrajna pozícióját Oroszországgal szemben. Egy elhúzódó patthelyzet a parlament és az elnök között akár előrehozott választásokat, vagy az elnök hatalmát korlátozó, az oligarchák és parlamenti képviselők széles koalíciója által támogatott alkotmánymódosítást is eredményezhet. Az ilyen forgatókönyvek Oroszország „bukott állam”-narratíváját támasztanák alá, elterelnék a figyelmet a donbasszi konfliktusról és a strukturális reformokról, amelyek az ország versenyképességének hosszú távú javításához elengedhetetlenek.

 

Radnóti András

Radnóti András a közép- és kelet-európai kockázati és üzleti információs tanácsadásra specializálódott Sastre Consulting partnere és Országkockázat Részlegének vezetője. 2016 óta hozzájárul a The Economist Intelligence Unit és az Oxford Analytica elemzésiehez is. Szakterülete az ukrán és a közép-kelet-európai politika, illetve az orosz külpolitika.

Alapképzését a Bath-i Egyetem Európai Tanulmányok és Modern Nyelvek szakán végezte, MSc fokozatát pedig a London School of Economics-on (LSE) szerezte nemzetközi kapcsolatok szakirányon. Jelenleg a Közép-európai Egyetem (CEU) doktori hallgatója.

Press Contact:
+36 20 665-0384
Phone / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695