Ukrajna válaszúton


2019-04-10

Az április 9-én a Közép-Európa Társaság (Central Europe Association) és a Political Capital együttműködésével megrendezett, „Ukrajna válaszúton” című kerekasztal-beszélgetésen négy szakértő elemezte az ukrán elnökválasztás első fordulójának eredményeit, várható következményeit.

Résztvevők:

Fedinec Csilla, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja kutatója

Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a Political Capital biztonságpolitikai szakértője

Stier Gábor, a moszkvater.com főszerkesztője

Sz. Bíró Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója

Moderátor: Kiss Annamária, a CEU kutatója

A beszélgetés során négy témakört jártak körül:

  1. Hogyan látják Ukrajna posztkommunista fejlődését?
  2. A választási térkép jelen állása szerint mondhatjuk-e, hogy ez a választás egy népszavazás Petro Porosenko elnök tevékenységéről?
  3. Most lesz a Porosenko-Zelenszkij vita. Várhatóan milyen eszközökhöz nyúlnak majd a vitázó felek?
  4. Ha Zelenszkijt megválasztják, változni fog-e az orosz befolyás mértéke Ukrajnában?

A beszélgetőpartnerek többnyire egységesen látták Ukrajna helyzetét: a fejlődés lassan halad, amit az orosz-ukrán konfliktus tovább lassít. Fedinec Csilla felsorolt néhány pozitív változást is, így azt, hogy Ukrajnában – Oroszországgal ellentétben – már szabadok a határok, nem szükséges vízum az EU-ba való utazáshoz, valamint, ha lassan is, de zajlanak a NATO-csatlakozási tárgyalások. Rácz András kiemelte, hogy már öt éve tart a háború Donbasszban, ami Ukrajna számára meglehetősen megterhelő, részben ez okozza az állam gazdasági mélyrepülését. Az említett gazdasági hullámvölgy ellenére Ukrajna európai szinten katonai középhatalommá nőtte ki magát. Emellett egyetlen olyan ország a kontinensen, amely hadseregének valós harctéri tapasztalata van Oroszországgal szemben. Stier Gábor kifejtette, hogy ez az öt év a remények és csalódások időszaka volt, de ettől függetlenül továbbra is érezhető a választói közösségen belül a nyugati orientáció, ami érződik a politikai eliten is. Nem adták meg magukat az orosz agressziónak. Az ország vezetése komoly lépéseket tett a Nyugat felé, vállalva az IMF által meghatározott reformokat/megszorításokat is. Többségében az volt érezhető Stier szerint az elnökválasztáson, hogy az ukrán polgárok leszámoltak a kérlelhetetlen oroszellenességgel. Sz. Bíró Zoltán szerint Ukrajna legnagyobb tragédiája az, hogy amilyen nagy, olyan szegény is. A Majdan előtti periódus folyamatos kudarc volt az ukránok számára, a Szovjetunió felbomlása után meglehetősen legyengült az ország, amit jól mutat az is, hogy a szovjet idők alatt Ukrajna és Lengyelország gazdasága nagyjából egy szinten volt, ezzel szemben most az ukrán gazdaság a lengyel egynegyedére tehető. Ezzel együtt Sz. Bíró Zoltán pozitív fejleménynek tartja az erősödő nyugati orientációt és az EU-csatlakozás támogatottságát. Ezt a korábbi elnök, Viktor Janukovics is belátta, és anno már utalt arra, hogy az EU-ban van Ukrajna jövője.

Vajon a mostani választás valóban népszavazás-e Porosenko eddigi tevékenységéről?

Rácz András szerint mindenképpen, mivel minden választás egy népszavazás az aktuális rendszerről. Ha megbukik Porosenko, akkor az részben azért lesz, mert a népszerűségnek aligha az oligarchává válás a receptje. Egy regnáló elnök ritkán nyer azután, miután arra használja fel hivatali idejét, hogy ő váljon az országa egyik leggazdagabb emberévé. A Zelenszkijre leadott voks ilyen értelemben klasszikus protestszavazat, de könnyen lehet még ebből is nagy csalódás, mert Zelenszkij valós programjáról igen keveset lehet tudni.

Az elkövetkező elnökjelölti vitán milyen eszközökhöz nyúlnak majd az aspiránsok?

Alapvetően az az egybehangzó válasz érkezett, hogy Zelenszkij Nyugat-barát hangnemet fog majd megütni. Sz. Bíró Zoltán szerint az ukránok mindig „varázslót” akarnak választani az ország élére, és „mindig valaki mást akarnak”, ezen az elven nyert Porosenko is. Ezt az állítást a politikus tekintélyes támogatottsága is igazolta az előző választáskor. Porsosenkónak a „forradalmi legitimációjaja” elolvadt, a mostani támogatottsága a bukáshoz elegendő, így csak azzal kampányolhat, hogy – ellentétben a semmiből előbukkant kihívójával – ő már egy kipróbált, tapasztalt vezető, akitől a választók tudhatják, mit várhatnak. Elsősorban az idősebb korosztálytól számíthat szavazatokra, akik már nehezebben viselik a permanens változást: „Hiába lop, de őt legalább már ismerjük.” Rácz András szerint meglehetősen rosszul áll a szénája Porosenkonak, bárhogy is próbálja majd beállítani magát a vitán. Szerinte sokan, akik eddig az első fordulóban Timosenkora szavaztak, most a másodlagos preferenciájuk miatt inkább Zelenszkijre adják a voksukat, és a mérések szerint így vannak ezzel a többi jelölt támogatói is. Ez meglehetősen sok szavazatot jelent, annál is inkább, mert Porosenko elutasítottsága 40% az aktív választók körében. Stier Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy nem feltétlenül a vita dönti el a választások kimenetelét, hanem nagyban hozzájárul majd az időjárás is. Rossz időben alacsonyabb lesz a választási kedv, jó eséllyel csak a valóban aktív és elkötelezett szavazók fognak részt venni. Ez formálhat valamennyit az eredményen.

A beszélgetés utolsó részében a Zelenszkij esetleges győzelme utáni orosz befolyás alakulásának a témakörét járták körül.

Egybehangzó véleményük az volt, hogy Ukrajna jelenleg olyan nehéz helyzetben van, hogy alig van esély arra, hogy érdemben javuljon az ukrán-orosz viszony. Sz. Bíró Zoltán szerint az új kormány semmiképpen sem fogja elismerni a Krím elcsatolását, valamint, ha Zelenszkij nyer, megpróbálja majd enyhíteni a Donbasszban folyó küzdelmeket. További pozitív intézkedésre is lehet számítani, például remélhetőleg újra megkezdi majd a szociális juttatások folyósítását a megszállt keleti területekre is. Sz. Bíró Zoltán hozzátette, hogy bizonyos mértékű kimozdulás orosz oldalról is várható, amire abból következtet, hogy csökkent az orosz választók körében a bizalom a honvédség és a külügy tevékenysége iránt, valamint csökken Putyin népszerűsége is. Ezeket úgy értelmezte, hogy a háborúskodás most már kontraproduktív, a szankciós politika nyugtalanítja a társadalmat.

Stier Gábor szerint az orosz-ukrán viszony jelenleg „kötött pálya”, valós megoldást a közeljövőben aligha találnak a felek. Az egyetlen lehetőséget az elmozdulásra az új elnök „stílusa, politikai attitűdje” fogja jelenteni, kompromisszumkészség és politikai tárgyalások szükségesek ukrán és orosz részről egyaránt. Stier Gábor hozzátette, hogy szerinte nem a háború miatt csökken Putyin népszerűsége, hanem a meglehetősen népszerűtlen nyugdíjreform miatt. Fedinec Csilla szerint is nagy feladat kimozdulni a holtpontról, de mégis lehetséges. Egy meglehetősen gyakorlati érvet hozott fel a helyzet tarthatatlansága mellett, mégpedig azt, hogy nincs saját ivóvízellátása a Krímnek. Azért, hogy ne kerüljön teljes válságba a terület, feltétlenül szükséges Ukrajna segítsége. Ez a tényező magában hordozza a változás csíráját. Rácz András szerint a „biztonságpolitika definiálja a külpolitikát”, és ez a mondat háborúban többszörösen is igaz. Véleménye szerint megvan az esély a kimozdulásra, legfőképpen azért, mert az oroszoknak nem éri meg a háborús helyzet fenntartása. Oroszországnak nem a hadi kiadások kerülnek sokba (nagyjából évi 2 milliárd dollárt költöttek el eddig a megszállt Kelet-Ukrajnára), hanem a gazdasági szankciók, amelyek az ország ellen irányulnak. Ezek a járulékos költségek lényegesen nagyobbak, mint magára a harcra költött pénz. Egyértelmű tehát, hogy az oroszoknak is sokkal jobban megérné gazdaságilag, ha valamilyen megegyezésre jutnának. Erre lehet tehát néhány éven belül számítani, de semmiképpen sem rövid időn belül.

Az összefoglalót Mácsai Soma, a Political Capital gyakornoka készítette.

Press Contact:
+36 20 665-0384
Phone / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695