Hogyan irányította Assange és Snowden az orosz erőket Katalóniában?


2019-05-17

Autógumik égnek az utcán, agresszív rendőrök vernek békés tüntetőket, politikai elítéltek ülnek börtönben, az ország pedig a szakadék szélén. Egy nemzettől egyik alapvető jogát, az önrendelkezést tagadták meg. Az Európai Unió pedig tétlenül figyeli a kegyetlen igazságtalanságot és a demokráciára mért támadást.

Bármi ötlet arra vonatkozóan, hogy mindez hol történik? Ez bizony a spanyol-katalán konfliktus, mégpedig az orosz média ábrázolásában.

Az orosz kormány hivatalosan Madrid oldalán áll és a konfliktust Spanyolország belügyeként kezeli, de propagandagépezete azonnal kihasználta az alkalmat, hogy dezinformáljon, felkorbácsolja az érzelmeket, és aláássa a nyugati (spanyol és európai) intézményekbe vetett bizalmat.

Mint sok más nemzetközi ügy, Katalónia helyzete is termékeny táptalaja a propagandának és a félrevezetésnek. A kérdés, hogy egy nemzet vagy nemzeti kisebbség pontosan milyen körülmények között válhat függetlenné, nemzetközi jogászok sorát foglalkoztatja. Mivel a téma jogi értelemben meglehetősen bonyolult, politikailag pedig borzasztóan érzékeny, a nyilvános diskurzusban legtöbbször a leegyszerűsített és érzelemalapú érvek dominálnak. A spanyol legfelsőbb bíróság jelenleg folytatja azt a tárgyalást, amelynek során hamarosan döntés születik a lázadással vádolt szeparatista katalán politikusok sorsáról. A példa nélküli tárgyalásra a „spanyol demokrácia stressztesztjeként” is hivatkoznak.

Az orosz média a kezdetektől fogva szorosan nyomon követi a fejleményeket. A Russia Today és a Sputnik is különös figyelmet fordít a katalán helyzetről szóló tudósításra: videókkal, helyszíni híradásokkal, függetlenségpárti politikusokkal és szakértőkkel folytatott exkluzív interjúkkal mutatják be a fejleményeket.

Bár az elfogult történetek vagy rosszul dokumentált cikkek sajnos részei a felgyorsult és felületessé váló sajtónak, de a katalán esetben nemcsak kiegyensúlyozatlan tájékoztatásról, hanem nyilvánvaló részrehajlásról van szó. A 2017-es népszavazást például az RT és a Sputnik következetesen a függetlenségpártiak „földcsuszamlásszerű győzelmeként” illusztrálta.

Ez azonban csak részben igaz: a szavazáson résztvevők 97%-a szavazott ugyan a függetlenségre, de a részvétel csak 43% volt, mert a spanyol pártok arra kérték szimpatizánsaikat, hogy ne vegyenek részt a „törvényellenes” népszavazáson. A részvételre jogosultak több mint fele távol maradt a szavazóurnáktól, így viszont az eredményt nehezen lehetne „földcsuszamlásszerű győzelemként” értelmezni. Ritkán kerül előtérbe az a tény, hogy a katalán függetlenség kérdése nem az „elnyomó” Madrid és a lázongó katalánok között húzódik: a kérdés még Katalónián belül is rettentően megosztó. A katalánok 90%-a által támogatott 1979-es spanyol alkotmányról szintén alig esik szó, pedig ez teremtette meg a jelenlegi Estado de Autonomías (autonóm közösségek állama) rendszert, mely alapján Katalónia olyan erős függetlenséget élvez, mint a német tartományok (Länderek).

Nyilvánvaló, hogy tudatos félrevezetés volt az a sejtetés, hogy egy független Katalónia könnyedén csatlakozhatna az Európai Unióhoz, és megtarthatná az eurót mint közös fizetési eszközt.

Ehhez képest egy független Katalónia automatikusan az EU-n kívül találná magát, és csatlakozása a tagállamoktól egyhangú beleegyezést igényelne. Márpedig annak, hogy Spanyolország támogassa Katalónia felvételét az EU-ba, igencsak csekély a valószínűsége. Ez egy nagyon világos és tudatosan használt félrevezető érvelés volt, amely rengeteg olyan függetlenségpárti katalánt tüzelt fel, akik számára az uniós tagság is fontos. Sok időbe telt, mire Madrid és Brüsszel eljuttatta azt az üzenetet az emberekhez, hogy a híresztelés hamis.

A részrehajló tájékoztatásnál is érdekesebbek voltak az online kommentek és beszélgetések. Ezekben a katalán politikusok ellen folyó bírósági tárgyalás többek között azt bizonyítja, hogy Spanyolország nem valódi demokrácia, hiszen „politikai foglyok” vannak az országban. A monarchia szerintük a demokrácia ellenkezője, függetlenül attól, hogy Spanyolország államformája alkotmányos monarchia, ahol a politikai hatalom a parlament és a választott politikusok kezében van. Számos komment szerint a spanyol-katalán konfliktus arra is rávilágít, hogy ha egy európai országban nem tartják tiszteletben az emberi és kisebbségi jogokat, az azt jelenti, hogy az EU képtelen garantálni polgárainak az alapvető jogaikat. A katalán esetet arra is felhasználják, hogy bizonyítsák, az uniós állampolgárok alapvetően elégedetlenek, és hogy az EU képtelen megoldani belső problémáit.

Brüsszelt azért is bírálják, mert nem védte meg azokat a katalánokat, akiket „a rendőrség brutálisan megvert, sőt még rájuk is lőtt”. Ez a híresztelés sem állja meg a helyét: az Európai Bizottság nyilatkozatban erősítette meg, hogy a konfliktusra Spanyolország belső ügyeként tekint, a jelenlegi alkotmány szerint a függetlenségi szavazás nem volt törvényes, az erőszaktól pedig mindenkinek tartózkodnia kell.

A Fundación Real Instituto Elcano intézet is vizsgálta a 2017-2018-as eseményekbe való orosz beavatkozás természetét; hasonló következtetésekre jutott, mint más európai eseteket feltáró vizsgálatok, mint például az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződésről szóló 2016-os holland népszavazás vagy a Brexit kapcsán. Ezek szerint az oroszok dezinformációt, kiberháborús eszközöket, propagandát, illetve a demokratikus és liberális értékekkel szemben ellenséges erőkkel való kollaborációt (oroszul „kombinaciya”) alkalmazott a beavatkozás során. Oroszország Katalóniával kapcsolatos digitális tevékenysége 2017 szeptemberében 2000%-kal nőtt.

A Moszkvából távvezérelt portálok, mint például a Russia Today és a Sputnik (a katalán függetlenség kapcsán főként a Sputnik aktív), szándékosan terjesztettek félrevezető vagy hamis információkat. A Sputnik még arról az állítólagos esetről is beszámolt, hogy a Baleár-szigetek is függetlenedni akar Spanyolországtól, illetve hogy a független Katalónia a Krím-félszigetet Oroszország részeként ismerné el.

A #Catalonia tweetek két legfontosabb forrása és influenszere Julian Assange, a Wikileaks alapítója és Edward Snowden, a jelenleg Moszkvában élő volt CIA-elemző volt: mindketten nyíltan a katalán függetlenség mellett kampányoltak, és a polgárháború veszélyére figyelmeztettek. Tweetjeik tömegekhez jutottak el, rengetegen osztották őket tovább: néhány közülük másodpercenként 66-szor került megosztásra, részben trollok, részben automatizált botok által. Meglepő módon a közösségi médiában terjedő függetlenségpárti tartalmak nagy része elsősorban Oroszországból (50%), másodsorban Venezuelából (30%) érkezett. Hogy hitelességet kölcsönözzenek üzeneteiknek, a Russia Today és a Sputnik sokszor használ ismert nyugati értelmiségieket a narratívák közvetítésére. A George Washington Universityn oktató Javier Lesaca szerint, aki a katalán függetlenségi népszavazás ideje alatt a Russia Today és a Sputnik közösségimédia-tevékenységét tanulmányozta, „zombifiókok teljes hadserege terjesztette a Russia Today és a Sputnik tartalmait”.

A katalán népszavazásba történt orosz beavatkozás meggyőzte a spanyol kormányt arról, hogy az új hibrid háború veszélyeit komolyan kell venni. Korábban a dél-európai országok, amelyek főként az Iszlám Állammal vívott információs háborúikkal voltak elfoglalva, hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni a kelet-európaiak aggodalmait az orosz fenyegetéssel kapcsolatban. A katalán függetlenségi népszavazás előtt és az azóta folytatott orosz propagandaháború nyomán azonban fordult a kocka: 2017 óta a spanyol nemzetbiztonsági stratégia a dezinformációs kampányokat is fenyegetésként azonosítja, bár Oroszországgal még mindig nem kötik össze. 

Inotai Edit a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy (CEID) vezető kutatója, valamint a német ARD Televízió tudósítója. Doktori fokozatát Nemzetközi tanulmányokból szerezte, doktori dolgozata a spanyol demokratikus átmenetet vizsgálta.

 

Press Contact:
+36 20 665-0384
Phone / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695