„Minél jobbra, minél jobban” – A magyar (szélső)jobb 100 évvel Trianon után

Bevezető

Nemcsak a koronavírus-járvány miatt volt jeles év 2020. A magyar nemzet ebben az évben emlékezett meg a sorsfordító trianoni békeszerződés 100. évfordulójáról. Ekkor lett 10 éve, hogy kétharmados többséggel kormányra került a Fidesz, és megkezdte a közjogi rendszer önmagára szabását, egy egyre autokratikusabb, a nyilvánosság kontrolljára épülő rendszer kialakítását. Ez volt az az év is, amikor a bevándorlók mellett a kormány már teljes figyelmével olyan „őshonos” kisebbségi csoportok ellen fordult, mint a romák és az LMBTQ-közösség, és kézzelfogható közelségbe kerültek az őket diszkrimináló és jogaikat korlátozó intézkedések – amelyeket korábban a szélsőjobboldal követelt.

Mindez elegendő alapot szolgáltatott ahhoz, hogy újra látleletet készítsünk a radikális és szélsőjobboldal helyzetéről. Sok minden megváltozott a 2017-es tanulmányunk óta, és mára teljességgel világossá vált, hogy a folyamatok nem elválaszthatók a kormány tevékenységétől. Kutatásunk tárgyát háromfelé osztottuk, amit tükröz a jelen tanulmány felépítése is:

1. Érdeklődésünk fókuszában a fősodron kívüli radikális és szélsőjobboldali szcéna helyzete, a főbb szervezetek tevékenysége és a meghatározó személyiségek gondolkodása állt, kapcsolódva a pártpolitikai folyamatokhoz és a kormányzati irányhoz. A mozgalomban bekövetkezett konfliktusok, hangsúlyeltolódások, irányváltozások és az irányadó szereplők világlátásának jobb megértését szolgálta, hogy hét szervezet nyolc vezetőjével interjút készítettünk.
2. Kutatási hipotézisünket, miszerint a szélsőjobboldali témákat és üzeneteket egyre nagyobb mértékben veszi át a kormánypárt, egy konkrét témán is ellenőrizni kívántuk. Trianon centenáriumának évében megfelelő terepnek ígérkezett erre a békeszerződéssel kapcsolatos narratívák vizsgálata, hiszen várható volt, hogy a téma a politikai közbeszéd fókuszába kerül. Várakozásunkat csak részben írta felül a koronavírus-járvány, amely minden más témát maga mögé utasított, a korlátozások miatt pedig az évfordulóra tervezett események vagy elmaradtak, vagy az online térbe szorultak. Trianon azonban így is kiemelt politikai témája volt 2020-nak, különösen a június 4-ei évfordulót megelőző időszakban; keletkezett tehát elegendő forrás a narratívák vizsgálatához.
3. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy fel tudja-e venni a küzdelmet a politika és a társadalom radikalizálódásával szemben az oktatás: meg tudja-e erősíteni az iskola a következő generációk demokratikus elkötelezettségét, társadalmi részvételét, illetve a megosztással és gyűlölködéssel szembeni önvédelmi képességét? Ehhez az apropót és az alapot a szintén ennek az évnek az elején nyilvánosságra hozott új Nemzeti Alaptanterv szolgáltatta. A kutatás során hat gyakorló pedagógussal, oktatási szakemberrel, szociálpszichológussal interjúztunk.

Három különböző aspektusból tehát, de egy kérdést vizsgáltunk: a jelenből kiindulva mire számíthatunk a jövőben a megosztó, kirekesztő és gyűlöletkeltő nézetek terjedésével kapcsolatban? A helyzet nem tűnik rózsásnak. Ahogy egyik interjúalanyunk az elmúlt évtized tapasztalatai alapján megfogalmazta: „ami most még szélsőségesnek számít, tíz éven belül a kormányzati narratíva része lesz”. Ugyanakkor látszanak cselekvési pontok is.

A Heinrich-Böll-Stiftung e.V. prágai irodájával együttműködésben készült tanulmány itt érhető el (pdf, 1,133 KB).

 

Vezetői összefoglaló

I. Látlelet a szélsőjobbról

A szélsőjobboldal átrendeződése

A Fidesz radikális jobbra tolódásának és a Jobbik középre húzódásának hatására a 2010-es évek közepére válságba került a nemzeti radikalizmus. Az átalakuló politikai klíma annyiban kedvező volt, hogy a szélsőjobboldali témák és üzenetek egyre nagyobb mértékben kerültek be a nyilvánosságba, és váltak elfogadottá. Ugyanakkor a mozgalmat összefogó célok a baloldali-liberális kormány megbuktatásával megszűntek, témáikat és üzeneteiket pedig egyre inkább átvette a Fidesz. Az útkeresés eredményeként átrendeződött a szcéna: új szereplők, új taktikák, új hangsúlyok jelentek meg. A kép 2018-ra tisztult le, amikor a Jobbikból kiválva létrejött a Mi Hazánk, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból (HVIM) kiválva pedig a Légió Hungária (LH). Mindkét szervezet a visszatérést jelentette a „gyökerekhez” mind a témákat, üzeneteket, taktikát és politikai stílust tekintve.

A szélsőjobboldal legnagyobb szervezetei a HVIM, a Betyársereg, a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) és a LH. E hagyományosnak tekinthető szervezetektől mind szervezetileg, mind ideológiailag elkülönülten működik az Identitás Generáció (IG), amely a páneurópai identitárius mozgalom tagja. Az IG-t leszámítva a szervezetek szoros kapcsolatban vannak, közös programokat szerveznek, közösen lépnek fel egyes ügyekben, de víziójukat, ideológiájukat, tevékenységüket és megjelenésüket tekintve is különböznek egymástól. A LH-n kívül a szervezetek támogatják a Mi Hazánkat, együttműködnek vele, terjesztik akcióit és üzeneteit.

A szélsőjobb és a Fidesz

A Fidesz és a szélsőjobboldali szereplők között szimbiotikus a kapcsolat: előbbi átveszi a szélsőséges témákat, utóbbi pedig hajtóerőként tekint magára, amely a megfelelő irányba tereli a kormánypártot és a közbeszédet. A Fidesz stratégiájának központi eleme, hogy uralja a teljes jobboldalt, és ne hagyjon ellenőrzés nélküli teret a szereplőknek, beleértve a szélsőjobboldalt is. Mivel a radikális szereplők szerint ők sikeresen befolyásolják a közbeszédet és a kormányzás irányát, összességében nagyon pozitívan értékelik a kormány politikáját, legfeljebb néhány területen várnának el még keményebb lépéseket.

Nemzetköziesedés

A korábban hagyományosan befelé forduló szélsőjobboldali szcéna az utóbbi években látványosan kilépett a nemzetközi porondra, aktív kapcsolatokat ápol nyugat-, észak-európai (főleg német, svéd) és térségbeli (például cseh, bolgár, lengyel, szerb, ukrán) szervezetekkel is. E nyitás a szélsőjobboldal nemzetköziesedésének globális trendjébe illeszkedik.

Világnézet és értékek

A szélsőjobboldali világnézet fő elemei a nacionalizmus, a rasszizmus, az idegenellenesség, a demokrácia elutasítása, valamint az erős állam igénye. A legtöbb hazai szervezet tiltakozik a soviniszta, a rasszista, az antiszemita, a náci, a nyilas, a neonáci stb. jelzőkkel szemben, de világlátásuknak és értékrendjüknek – kisebb-nagyobb különbségekkel – központi eleme a felsőbbrendűség tudata. Több interjúalanyunk elutasítja a szélsőjobboldali jelzőt, de van, aki büszkén vállalja. A szélsőjobboldali gondolatkör és szereplők nemzetköziesedése révén kitágultak a fogalmi keretek is: az etnikai származás („magyar vagyok”) helyett mára egyre inkább a kultúra és identitás („keresztény-európai vagyok”), illetve a rassz („fehér vagyok”) kérdése került a szélsőjobboldali gondolkodás középpontjába. Az általunk meginterjúvolt szervezetek vezetői számára a legfontosabb értékek a nemzet, a hagyomány, a vallás, a rend, a biztonság, a közösség. Elutasítják az egyenlőséget, többségük a demokráciát is, miközben ambivalens a viszonyuk az emberi jogokhoz és a szabadsághoz.

Fenyegetettség

A szélsőjobboldal számára a bevándorlás és az LMBTQ/gender téma a legégetőbb és legfenyegetőbb, de a cigányellenesség sem kopott ki, ahogy a zsidó összeesküvés témája sem. Ezeket mind keresztbe metszi a politikai korrektség és a liberalizmus elleni harc. A szélsőjobboldal nemzetközi trendjével összhangban Magyarországon is az ún. „Nagy Felcserélődés” (Great Replacement) elmélete áll az érvrendszer középpontjában. E szerint jól szervezett külső ellenségek (pl. muszlim bevándorlók) és belső ellenségek (pl. liberálisok, melegek) fenyegetik a hagyományos értékek talaján álló fehér, európai fajt és civilizációt. A narratíva sikerének egyik oka, hogy magyarázó keretként bármilyen vélt vagy valós problémára ráhúzható.

A magát áldozati pozícióban feltüntető szélsőjobboldali érvelés fontos eleme az emberi jogi narratíva kifordítása, amely a szólásszabadság és az LMBTQ-téma terén jelenik meg leghangsúlyosabban. Előbbiben az állítólagos elnyomás ellen küzdve a szabadság bajnokaként tüntetik fel magukat, utóbbiban pedig egyes csoportok állítólagos védelme érdekében követelik más csoportok diszkriminálását és jogainak korlátozását. Ez az érvelés mára a Fidesz narratívájának is központi elemévé vált.

Erőszakpotenciál

Az erőszak alkalmazását mindannyian csak önvédelem esetén tartják elfogadhatónak – amit azonban a vélt fenyegetés felnagyítása miatt tágan értelmeznek. Bár többen vallják az állami erőszakmonopólium elvét, „kivételes esetben” elfogadhatónak – és egyenesen kötelességnek – tartják a törvények megszegését is. Bár jelenleg alacsonynak tekinthető a szélsőjobboldali erőszak kockázata, az erőszakküszöb labilis. Aktuálisan a bevándorlást és az LMBTQ-témát tartják a legakutabb problémának, ezért ezekben a legnagyobb az erőszakpotenciál; van, aki a menekültekre és a bevándorlókra is lövetne, akár a határon, akár a tengeren.

Koronavírus: pánikkeltés és szabadságféltés

A koronavírusról nagyon visszafogottan kommunikálnak a szervezetek, leginkább az előírások betartását ösztönzik. Interjúalanyaink többsége szkeptikus volt a járvány komolyságával kapcsolatban, és eltúlzott reakciókról, pánikkeltésről beszéltek, az intézkedéseket is túl szigorúnak tartva. Elterjedtek körükben az összeesküvés-elméletek, többen a vírus szervezettségében, mesterségességében hisznek, amivel az egyéni szabadság tartós korlátozását, az elnyomás erősödését akarják elérni – ez az érvelés megfigyelhető a bal- és liberális oldalon is. Németországban például már közös, sokszínű tüntetésre is volt példa. Ez annak a jele, hogy a járvány hatására elfogadottabbá váltak az összeesküvés-elméletek.

II. Trianon-narratívák a (szélső)jobboldalon

Ha létezik egyáltalán olyan gondolat az idén 100 éve aláírt trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, amellyel minden magyar egyet tud érteni, az az, hogy a közéleti megosztottságunk részben itt gyökerezik. Bár a kerek évforduló okán a kormány 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította, nem lehetnénk ettől távolabb.

• Kutatásunkból kiderült, hogy a korábban még csak a szélsőjobboldalon virágzó toposzok fokozatosan átszivárogtak a kormányzati kánonba. Ennek megfelelően a békediktátum egy „világ-összeesküvés” eredménye, amellyel „belső ellenségek” kollaboráltak. Az antiszemita húrokat pengető szabadkőműves aknamunka narratívája is korábban csak a szélsőjobboldalon volt jelen, ma már a kormányoldalon is feltűnik. Talán a legerőteljesebb vadhajtás, a baloldal nemzetből való kiközösítése is már a mindennapi kormányzati retorika része.
• A miniszterelnök kommunikációját Trianon vonatkozásában is az ismert kettős beszéd jellemezte: egy 2020. januári nemzetközi sajtótájékoztatón még kifejezetten mértéktartóan nyilatkozott, hogy aztán a kerek évforduló alkalmából tartott ünnepi beszédébe már majdnem az összes szélsőséges narratívát beépítse, (aktuálpolitikai keretben) a „Nyugatot” és a „budapesti összeesküvést” is felelőssé téve Trianonért. A miniszterelnök megnyilvánulásai iránytűül is szolgálnak nem csak a fideszes politikusok, de a teljes kormányzati irányítású médiakonglomerátum számára is. Ezt mind a kormány és a párt prominenseinek (elsősorban Semjén Zsoltnak és Kövér Lászlónak) az évforduló körüli megnyilvánulásai, mind a kormányzati irányítású sajtó cikkeinek vizsgált hangvétele megerősíti.
• Ha van olyan Trianon-narratíva, ami alapvetően megkülönbözteti a mai szélsőjobboldalt a kormányoldaltól, az a revízióhoz való viszony. A fokozatosan radikalizálódó kormányzati kommunikációban ez az egyetlen terület, amely ritka kivételektől eltekintve nem merül fel reális opcióként. Ezzel szemben a szélsőjobboldalon ez nagyon is téma, de az nem igaz, hogy a szcéna egységes volna a kérdésben. Úgy tűnik, többen a revíziót is inkább botrány- és figyelemkeltésre használják, mint valós megoldások keresésére. Bár a Mi Hazánk (független) parlamenti képviselői például kezdeményezték a trianoni határokat rögzítő törvény hatályon kívül helyezését, a legtöbb szervezetvezetővel készült interjúnkból kiderül, hogy még ha a nyilvánosságban harciasan követelik is, nem látják a revíziót reális szcenáriónak. A szélsőjobboldali médiában mindenesetre kiemelten foglalkoznak vele; az egyhónapos időszakra kiterjedő médiaelemzésünk szerint ez a második leggyakoribb Trianon-narratíva, a mögött, hogy a szomszédos országok kormányai méltánytalanul bánnak a külhoni magyarokkal.
• Az ellenzéki pártok – ritka kivétellel – az év nagy részében alig kapcsolódtak be a Trianon-diskurzusba, csak a dátumhoz közeledve futották le a kötelező köröket, érdemi mondanivalójuk – kevés kivételtől eltekintve – alig volt az ügyben. Ez önmagában is jól jelzi a baloldali és liberális ellenzéki pártok identitáspolitikában való lemaradását.

III. Az új Nemzeti Alaptanterv (NAT) és a demokráciára nevelés

A szélsőséges eszmékre való fogékonyság nagyban múlik azon, hogy az iskolai években milyen ingerek érik a fiatalokat, milyen képességeket sajátítanak el. Az ideológiailag minden korábbinál jobban átitatott új Nemzeti Alaptanterv is jelzi, hogy a kormány nem kizárólag a politikai döntéshozás, hanem a mindennapok szintjén is elejét kívánja venni a „meddő vitáknak”, helyette a tekintélytisztelet által vezérelt, engedelmes állampolgárokat kíván az iskolákból kiengedni. A kritikus gondolkodásra egyre kisebb arányban felkészített fiatalok viszont nem biztos, hogy a kormányzati utasításnak fognak feltétel nélkül engedelmeskedni, idővel a szélsőséges mozgalmak felé gravitálhatnak.

• Az új NAT nem reagál az oktatás XXI. századi kihívásaira. A műveltségi és tudásbeli minimumok átadását sokkal fontosabbnak tartja a mindennapi élet kihívásaival való megbirkózás segítésénél, a demokratikus alapértékek elsajátításánál.
• Az új NAT nem enged teret az oktatásban a kritikai szemléletnek. Míg a NAT 2002-es elődjében a kritikus gondolkodás még mint tantárgyakon átívelő kompetencia jelent meg, az új NAT-ban már nem szerepel a fejlesztendő készségek között.
• Az új NAT központosító és ideológiavezérelt. Mind a történelem, mind az irodalom tananyagban a korábbiaknál nagyobb hangsúllyal jelenik meg a magyarok áldozati szerepe, különösen Trianon vonatkozásában, ami a jelen tanulmányban is tárgyalt narratívák szélsőségesebbjeire való fogékonyságot erősítik. A magyar őstörténet mitológiavilágát tényként mutatja be a dokumentum. Nem a demokrácia iránti elkötelezettséget erősíti az sem, hogy számos példát lehet találni egyeduralmi rendszerek dicsőítésére is. Az előítéletességet pedig táplálja, hogy az iszlámmal kapcsolatban kérlelhetetlenül negatív megnyilatkozásokkal találkozhatnak a diákok. 

Javaslatok

A Fidesz által kiépített autoriter rendszer természetéből fakadóan a harcra, a szembenállásra épül, konszolidációja nem várható. Bár a Fidesz eddig is folyamatos kampány- és harci üzemmódban működött, a 2022-es kampány az eddigieknél is durvábbnak ígérkezik: a kormánypárt feltehetően tovább kívánja növelni a megosztottságot, és nem látszik, hogy lenne terve egy esetleges gyűlölet- és erőszaklavina megfékezésére. A társadalmi béke helyreállítása minden szereplőtől (a kormányzattól, a pártoktól, a független és félfüggetlen szereplőkig) cselekvést igényelne. Az aktív elköteleződésre és tudatos szerepvállalásra fogékony szereplők számára tanulmányunk végén konkrét javaslatokat is teszünk.

A Heinrich-Böll-Stiftung e.V. prágai irodájával együttműködésben készült tanulmány itt érhető el (pdf, 1,133 KB).