A tagállamok NATO-támogatásának lehetőségei a hibrid műveletekkel szembeni küzdelemben

A NATO 2010-es stratégiai koncepciója még a kibertámadások veszélyére és elhárítására helyezte a hangsúlyt, míg a 2022-es a befolyásolás és a megtévesztés elleni védelemre. Vendégszerzőnk, JAKUSNÉ HARNOS ÉVA, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének adjunktusa szerint nem elodázható a „befolyásolás” és a „propaganda” fogalmának újradefiniálása sem.

A NATO 2022-ben elfogadott, új stratégiai koncepciója[1] az előszavában hangsúlyozza a szövetség elkötelezettségét a szabályokon alapuló nemzetközi rend iránt. A szövetség megerősíti globális perspektíváját, és minden tekintetben biztosítja a kollektív védelmet. A szövetség alapfeladatai eszerint az elrettentés és a védelem, a válságmegelőzés- és kezelés, valamint a kooperatív biztonság fenntartása. A dokumentum többször visszatér a kollektív és a nemzeti ellenálló képesség erősítésére, amely az alapfeladatok szempontjából kritikus fontosságú. A szövetség jövőképe olyan világ, ahol a szuverenitást, a területi integritást, a nemzetközi jogot és az emberi jogokat tiszteletben tartják, az országokat pedig nem fenyegeti agresszió, kényszerítés és felforgatás.

A stratégiai környezet elemzésével foglalkozó részben a dokumentum 5. pontja kimondja a biztonság oszthatatlanságát és a szövetségesek elkötelezettségét a Washingtoni szerződés 5. cikkelyén alapuló kölcsönös védelemre. A 6. pont megállapítja, hogy az euroatlanti térségben nincs béke. A szövetséget fenyegető globális veszélyek összekapcsolódnak, mivel a stratégiai versenytársak kihasználják a szövetség tagállamainak nyitottságát, összefonódó kapcsolatrendszerét és digitális fejlettségét, próbára téve ellenálló-képességüket. Ellenséges tevékenységük megnyilvánul a kibertérben és a világűrben; dezinformációs kampányokat, a migráció eszközként való használatát, az energiakészletek manipulálását, továbbá gazdasági nyomásgyakorlást foglal magában.

Autoriter aktorként és fő stratégiai riválisként a dokumentum az Oroszországi Föderációt és a Kínai Népköztársaságot jelöli meg. Az Oroszországi Föderációt a 8. pont a szövetségesek elleni fő fenyegetésként azonosítja, amely befolyási övezetek létrehozására és közvetlen ellenőrzésre törekszik kényszerítéssel, felforgatással, agresszió és annexió alkalmazásával. Céljai érdekében hagyományos, kiber- és hibrid eszközöket használ. A Kínai Népköztársasággal kapcsolatban a 13. pont így fogalmaz: „A Kínai Népköztársaság rosszindulatú hibrid- és kiberműveletei és konfrontatív retorikája, valamint dezinformációs tevékenysége a Szövetségeseket célozza meg, és árt a Szövetség biztonságának”. A 2010-es stratégiai koncepció még a kibertámadások veszélyére és elhárítására helyezte a hangsúlyt, míg a 2022-es a befolyásolás és a megtévesztés elleni védelemre – a 15. pontban azért megjelenik a kibertérrel kapcsolatos kritikus infrastruktúrák fenyegetettsége, illetve védelmük fontossága.[2]

A 2022-es koncepció részben átveszi a NATO 2030: United for a New Era[3] jelentés Hibrid- és kiber fenyegetések című fejezetének javaslatait, de attól eltérően nem tér ki részletesen a tagállamokat a kibertérben érő befolyásoló műveletekkel szembeni védelem fejlesztésének összehangolására és gyakorlati elemeire. Például a jelentés a polgári és a katonai lehetőségek egységes keretbe foglalását javasolja, a diplomáciai műveletektől az egyének hálózatainak és az információ, továbbá a narratívák terjedésének koordinált kutatásáig, valamint az összehangolt jogi szabályozásig. Érdekes, hogy a jelentés a polgári védelem területéhez sorolja az állampolgárok hibrid fenyegetések elleni védelmét is. A 2016-os varsói csúcstalálkozó[4] kimondta a Washingtoni szerződés 5. cikkelyének alkalmazhatóságát a műveleti területté nyilvánított kibertérben. A 2022-es stratégiai koncepció emellett a hibrid támadások esetében is lehetővé teszi az 5. cikk aktiválását.

A NATO 2030 jelentés magyarázatot nyújt arra, mit ért a kutatók egy része a hibrid művelet fogalmán. „Az úgynevezett ’hibrid’ módszereket, mint a propagandát, a megtévesztést, a szabotázst és más nem katonai taktikákat mindig használták a hadviselés történetében az ellenfelek belső gyengítésére. A digitális korszak a maga gyors technológiai változásaival és globális összekapcsoltságával vonzóbbá tette ezeket a módszereket, megnövelve sebességüket, kiterjedésüket és felerősítve hatásukat.”[5]

A NATO az elmúlt évtizedben kialakította a kibervédelmi szakpolitikáját, beleértve az ehhez tartozó intézményrendszert.[6] A befolyásolás témaköréhez kapcsolódóan két központot fontos megemlíteni: a Rigában működő NATO Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központot[7] és a Helsinkiben 2017-ben létrehozott többnemzeti Hibrid Fenyegetések Elleni Európai Kiválósági Központot[8], amely együttműködik az Európai Védelmi Ügynökséggel (EDA).

A tágabban értelmezett befolyásolás kérdése a fentieknek megfelelően összefügg a kibertér kutatásával és biztonságával. Megjegyzendő, hogy a többi, természetes környezetünkben létező katonai műveleti dimenzióval (szárazföldi, légi, tengeri, világűrbeli műveletek) ellentétben a kibertér létrejötte és működtetése emberi tevékenység eredménye. Az emberi tervezettségnek (például a közösségi média affordanciáinak, továbbá az algoritmusoknak) köszönhető, hogy a közlési csatorna, a tartalom és a szoftver összemosásával megnöveli a befolyásolás hatékonyságát, miközben a forrás és érdekeinek elrejtésére a korábbi közlési csatornáknál több lehetőséget nyújt.

Az interneten folytatott befolyásoló műveletek kutatását és a velük szembeni ellenállóképesség kialakítását akadályozza a jelenséggel kapcsolatos terminológia tisztázatlansága – ezért tartalmaz a korábban hivatkozott NATO 2030 jelentés vonatkozó fejezete egy javaslatot a tagállamok terminológiájának összehangolására. Ez egységes jogi szabályozást és összehangolt védelmi intézkedéseket eredményezhetne. A hibrid műveletek fogalmát a 2022-es NATO-koncepció a 27. pontjában tágabban értelmezi, mint a jelentés: ide sorolja a politikai, gazdasági, energiaügyi, információs és egyéb hibrid eszközök kényszerítő alkalmazását, állami vagy nem állami szereplők által. Eszerint a szövetségesek elleni hibrid műveletek elérhetik a fegyveres támadás szintjét, és az 5. cikkely aktiválásához vezethetnek.

A terminológiai zavar hátterében az állhat, hogy az internet elterjedésével minden felhasználó bármilyen információhoz hozzájuthat. A hazai, a nemzetközi és az esetleg ellenséges közönségnek szánt üzenetek összekeverednek. Emellett újra kell definiálni, és egymástól elhatárolni a befolyásolás és a propaganda fogalmát és fajtáit, figyelembe véve, hogy ezeket az eszközöket a modern demokráciákban is alkalmazzák.[9]

A nemzetközi kapcsolatokban például, a hatalomért folyó küzdelemben minden nemzet kialakította az érdekeit előmozdító kommunikációs stratégiáját a külpolitikája szerves részeként.[10] A jelenségre a hidegháború idején alkotott amerikai kifejezés a „lélektani hadviselés”, a brit megfelelője azonban alkalmazhatóbb a jelenlegi geopolitikai küzdelmekre: „politikai hadviselés”.  A propaganda, azaz a szimbólumok szisztematikus terjesztése politikai nézetek terjesztését célozza a szimbolikus környezet manipulálásával.[11] A nyelvi és pszichológiai eszközök az ókor óta ismertek, de hatékonyabbá teszi őket a modern technológia. A terminológiai pontosítást az is hátráltatja, hogy a propaganda történetének negatív konnotációt kapott terminusai a politikai, esetleg a katonai műveleteket kísérő küzdelem során címkeként, eszközként használatosak, például, amikor a felek „propagandának” vagy „álhírnek” minősítenek valamit.

A NATO-nak az idegen, külső befolyásolás elleni fellépése azért fontos, mert a modern technológia csatornáin megjelenő, versengő narratívák a létrehozóik politikai céljainak legitimációját szolgálják, úgy, hogy a saját nézőpontjukból (újra)értelmeznek történelmi és jelenkori eseményeket, alátámasztva a forrás jövőbeli célkitűzéseit.[12] Tehát kulcskérdés, hogy a versengő hatalmak közül melyiknek a narratívája terjeszthető vagy ellensúlyozható hatékonyabban. A befolyásolás eszközeinek feltárására létrejöttek a NATO és az EU intézményei, koncepciói és eljárásrendjei, ám a NATO tagállamaiban történelmi, társadalmi, kulturális és nyelvi okok miatt eltérő tartalmú és fajtájú külső befolyásolási kísérlet jelenhet meg. Szenes Zoltán 2021-ben megjelent tanulmánya[13] részletes elemzést nyújt Magyarország hibrid fenyegetések elleni szakpolitikájának fejlődéséről és felhívja a figyelmet a szakterületi stratégia részletes kidolgozásának fontosságára. A hibrid műveletek felderítésére és elhárítására nemzeti szinten is fel kell készülni, ahogyan a 2022-es koncepció előirányozza.

Bio

Jakusné Harnos Éva a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének adjunktusa. Főbb kutatási területei: politikai diskurzuselemzés, stratégiai kommunikáció, propagandaelemzés, retorika.

 

A Political Capital a NATO Public Diplomacy Division támogatásával megvalósuló projektjében a NATO hazánk biztonságpolitikájában betöltött szerepét és a NATO új stratégiai koncepciójának Magyarországra gyakorolt hatásait elemzi. A projekt keretében nyilvános vitát kezdeményeztünk, amely során a téma neves magyar szakértőinek vendégcikkeit publikáljuk.

A projekt keretében készült további cikkek, egyéb tartalmak itt elérhetők.

 

[1] NATO 2022 Strategic Concept. Elérhető: https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/2022/6/pdf/290622-strategic-concept.pdf (Letöltés: 2022. 08.14.)

[2] Active Engagement, Modern Defence. Strategic Concept 2010. Elérhető: https://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_82705.htm (Letöltés: 2022. 08.14.)

[3] NATO 2030: United for a New Era. 45-46. Elérhető: https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/2020/12/pdf/201201-Reflection-Group-Final-Report-Uni.pdf (Letöltés: 2022. 08.14.)

[4] Warsaw Summit Communiqué (2016) Elérhető: https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_133169.htm

[5] NATO 2030: United for a New Era. 45. Elérhető: https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/2020/12/pdf/201201-Reflection-Group-Final-Report-Uni.pdf (Letöltés: 2022. 08.14.)

[6] Bányász Péter, Krasznay Csaba és Tóth András (2021). A NATO kibervédelmi szakpolitikája. In: Szenes Zoltán (szerk.) A mai NATO. A szövetség helyzete és feladatai. Budapest: Zrínyi Kiadó. 130−149.

[7] NATO Strategic Communications Centre of Excellence https://stratcomcoe.org/

[8] European Centre of Excellence for Countering Hybrid Threats https://www.hybridcoe.fi/

[9] Bakir, Vian; Herring, Eric; Miller, David  és Robinson, Piers (2018). Organized Persuasive Communication: A new conceptual framework for research on public relations, propaganda and promotional culture In: Critical Sociology 1−18. DOI: 10.1177/0896920518764586

[10] Jowett, Garth S. és O’Donnel, Victoria (2015). Propaganda and Persuasion. SAGE Publications. 302.

[11] uo. 233.

[12] Cianciara, Agnieszka K. (2022). Between EU’s aspiring saint and disillusioned rebel: hegemonic narrative and counter-narrative production in Poland. In: Journal of Contemporary European Studies, 30:1, 84-96, DOI: 10.1080/14782804.2021.1877121

[13] Szenes Zoltán (2021). A hibrid fenyegetések elleni szakpolitika Magyarországon. In: Hadtudomány, XXXI. évf. 4. szám, 39−56. DOI: 10.17047/Hadtud. 2021.31.4.39