Előválasztás 2021 – a Political Capital elemzése a második fordulóról és annak következményeiről

Az előválasztás sikeres lebonyolítása, a magas részvétel és a legtöbb szereplő számára (rész)sikert hozó eredmények egyaránt okot adnak az ellenzéki térfélnek az ünneplésre, de a parlamenti többséget biztosító szavazói tömeg megszerzéséhez sok még a tennivalójuk, elsősorban a kisebb településeken. A közös lista összeállítása lehet a legfőbb konfliktusforrás, de a hat- (vagy hét)párti gépezet dinamikáját a belső dominanciaharc is veszélyezteti, nem mellesleg a kormány is az ellenzéki egység megbontásának aktív résztvevője lehet.

Az előválasztás második fordulójának eredményei

• A második forduló még az elsőét is meghaladó magas részvételi aránya önmagában is igazolja az előválasztás sikerét. A két fordulóban összesen 850 ezer választó szavazott, ami jelentős legitimációt biztosít elsősorban a közös miniszterelnök-jelöltnek, de a 106 egyéni jelöltnek, és rajtuk keresztül az összes résztvevő ellenzéki pártnak is.
• A második forduló ugyanakkor nem írta át azt az első fordulóban is látható jelenséget, hogy vidéken, főként azokon a kisebb településeken, amelyek a kormányoldal bázisát képezik, továbbra is kevés az ellenzéki szavazó. A hatpárti szövetség csak akkor lesz esélyes a választási győzelemre, ha ezeken a területeken képes lesz a jelentős bővülésre; a miniszterelnök-jelölt mellett a vidéki választókerületekben legtöbb jelöltet állító DK és Jobbik szervezeteitől követeli ez a legtöbb erőfeszítést.

Részvételi arányok vidéken és Budapesten

(a választásra jogosultak 2018-as számához viszonyítva; a 2. forduló eredményei előzetesek és a lakóhelyüktől távol szavazók miatt kis mértékben torzítottak)

• Bár Karácsony Gergely pozicionálta magát a „közös nevező”-ként, ezt az imázst Márki-Zay Péter elbitorolta tőle: szavazói többféle választói körből kerültek ki, az eredményei mindkét fordulóban viszonylagos területi kiegyensúlyozottságot mutatnak (míg Karácsony támogatóinak eloszlása „fejnehéz” volt). Bebizonyosodott az a két forduló közötti feltételezés, hogy Márki-Zay-nak jelentős tartaléka van a másodlagos preferenciák tekintetében, Dobrev Klára viszont csak a fegyelmezett DK-táborra és azokra a területekre támaszkodhatott, ahol korábban is erős volt a baloldali szavazótábor.
• Márki-Zay Péter számára nagy felhajtó erőt jelentett, hogy számos új, a politikai elittel szemben kritikus szavazót vonzott be a második fordulóra. Köztük minden bizonnyal számottveő a fiatalok aránya, de az ellenzéki városi értelmiség egy jelentős része is felsorakozott Márki-Zay mögött, ahogy azok a kormánykritikus választók is, akiket az ellenzéki pártok eddig nem tudtak megmozgatni. Bár a hódmezővásárhelyi polgármester előretörése az előválasztás kezdetén vártakhoz képest mindenki számára meglepő volt, maga a jelenség nem példa nélküli nemzetközi szinten. A politikai elitellenesség számos országban okozott már változást; ami korábban Trump, Macron, Zelenszkij, Matovic stb. esetében látható volt, az most Magyarországra is megérkezett.
• Az eredmények és a kampány alapján az is látható, hogy a sokat emlegetett ideológiai különbségek alig számítottak. Márki-Zay Péter konzervatív mivoltánál többet nyom a latban, öntörvényű, szokatlan karaktere, illetve az, hogy kívül áll a jelenlegi politikai elit egészén. Ugyanez kockázatot is jelent rá: terjengős beszédei, kiérleletlen gondolatainak spontán szabadjára engedése – miniszterelnök-jelöltként már – az eddigi kisebb-nagyobb megütközéseknél sokkal nagyobb károkat okozhatnak mind az ő, mind az együttműködő pártok megítélésének. A Márki-Zay Péter körül kialakult politikai hype könnyen illékonynak bizonyulhat.

Az előválasztás utáni helyzet várható dinamikája

• Bár a kérdés folyamatosan felmerül, a hatpárti szövetségnek nincs alternatívája; nincs olyan racionális forgatókönyv, amely bármely résztvevő kiugrását valószínűvé tenné. Bármelyikük is tenné meg, hiába lehetne hirtelen 106 jelöltje, önálló listája, több százmillió forintos kampánytámogatása, bizonyosan nem tudnának megközelítőleg sem annyi mandátumot szerezni, mint amennyit a hatpárti szövetség részeként (ha egyáltalán bejutnának a parlamentbe), nem is beszélve a kormányzati pozíció elérhetetlen távolságba kerülésétől.
• Kulcskérdés, hogy ki irányítja majd a most következő időszakot. Márki-Zay Péter nem rendelkezik erős párt- és szervezeti háttérrel, viszont az előválasztáson többen szavaztak rá, mint Karácsony Gergelyre a 2019-es főpolgármester-választáson. Bár a két választás összehasonlítása – azok jellege és eltérő területi lefedettsége miatt is – igazságtalan, tény, hogy ma Márki-Zay Péter a legnagyobb közvetlen felhatalmazással bíró magyar politikus. A pártok versenyét ugyanakkor a DK nyerte, (a jelenlegi ellenzéki pártok közül) várhatóan ők rendelkeznek majd a legnagyobb frakcióval. Gyurcsány Ferenc egy videóüzenetben (amelyben egyszer sem ejtette ki Márki-Zay Péter nevét) már világossá is tette, hogy először parlamenti többséget kell szerezni, és csak ez után jön a kormányfő megválasztása – az irrelevánsnak tűnő közjogi aktus felemlegetésével máris kisebbíteni próbálja a frissen megválasztott miniszterelnök-jelölt súlyát, elhintve azt is, hogy a választás után akár más is elfoglalhatja a kormányfői széket. Már látszik, hogy a hatpárti szövetségen belül komoly dominanciaharcra lehet számítani, elsősorban a DK (esetleg karöltve a Jobbikkal), illetve Márki-Zay Péter között.
• A közös lista összeállítása kódolja a legtöbb feszültséget. Abban sincs egyetértés, hogy mikorra kellene véglegesíteni a listát, nem hogy a rendezőelvekről, amelyek kijelölnék, a pártok mely helyeket tölthetik fel saját jelöltjeikkel. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Márki-Zay ambicionálja egy hetedik frakció létrehozását is, sőt, kampányának hangsúlyos eleme volt, hogy az első 30 helyből 3-at cigány képviselőjelölteknek tartana fenn. Az, hogy a listás tárgyalássorozat konfliktusokkal terhelt folyamat lesz, természetesnek mondható; a pártok akkor követnek el nagy hibát, ha a nyilvánosság elé viszik az aktuális vitákat. Miután az egyéni jelöltekről és a miniszterelnök-jelöltről a választók döntöttek, a lista összeállítása a pártok feladata, ami jellegéből adódóan akkor hatékony, ha zárt ajtók mögött történik.
• A gyurcsányshowzásból látható volt, hogy a Fidesz Karácsony Gergelyt vagy Dobrev Klárát látta volna szívesebben Orbán Viktor kihívójaként. Mivel a konzervatív, katolikus, vidéki Márki-Zay Péter ellen jóval kevésbé működhet a „Gyurcsány bábja” vád, a kormányoldal kénytelen lesz új stratégiát alkotni. Vélhetően a jelölt hektikusságát, kiszámíthatatlanságát fogják „veszélyes”-nek beállítani, esetleg a külföldön töltött évei miatt az „amerikai ügynök” címkére számíthat. A gyurcsányozás viszont – már csak a tehetetlenségi erő miatt sem – nem fog abbamaradni, egy ilyen volumenű propagandagépezetet nem is lehet egyik pillanatról a másikra teljesen új vágányra terelni. A miniszterelnök-jelölt személyének támadásánál várhatóan fontosabb lesz a kényes ellenzéki egyensúly megbontására irányuló törekvés. A pártok, személyek között ténylegesen meglévő feszültség, bizalomhiány felerősítése és továbbiak gerjesztése a mindennapok részévé fog válni a választásig hátralévő fél évben.
• A kétharmados többség birtokában a kormányoldal bármikor módosíthat még a játékszabályokon, legyen szó a választási rendszer bármely eleméről (például a kerülettérképről), a házszabályról (a frakcióalakítási szabályokról), vagy arról az újra a politikai diskurzusba bekerült ötletről, hogy egy komplett közjogi fazonigazítás keretében megerősítik a köztársasági elnöki jogköröket, akár Orbán Viktorra szabva. Ezeknek a lépéseknek azonban egytől egyik az lenne az üzenete, hogy a kormány tart a választási vereségtől, ami könnyen önbeteljesítő jóslattá is válhat. Ezzel együtt is, a vázolt három példa közül az első kettőre magasabb, az utóbbira jóval kisebb valószínűséggel érdemes számítani.
• Az előválasztás keveset emlegetett hozadéka, hogy fél évvel előrehozta a jelöltállítás körüli adok-kapokot. A 2018-as választás előtt szó szerint az utolsó pillanatig tartott az ötletszerű visszalép(ked)ési folyamat, ezúttal viszont úgy fordulhat rá az ellenzék a kampányra, hogy (közös, közvetlenül megválasztott) miniszterelnök-jelöltje és 106 egyéni jelöltje már most a startvonalon áll. Az előválasztás önmagán túlmutató jelentőségének további elemeit az első forduló utáni elemzésünkben gyűjtöttük össze.

Címlapfotó: 24.hu