A Political Capital 21 pontos szuverenitásvédelmi javaslatcsomagja

A Political Capital üdvözli, hogy a kormány szuverenitásvédelmi javaslatcsomagot készül a parlament elé terjeszteni, mert úgy véljük, valóban egyre több fenyegetés éri Magyarország szuverenitását a szövetségi rendszerünkkel szemben ellenséges országok, különösen Oroszország és Kína részéről. Az alábbiakban ezért – nemzetközi példákból is kiindulva – 21 olyan javaslatot fogalmazunk meg, amelyek ténylegesen Magyarország külső szuverenitásának és biztonságának védelmét szolgálják, a következő négy területen: nemzetbiztonsági szuverenitás, energiaszuverenitás, gazdasági szuverenitás, információs szuverenitás.

Helyzetkép

Magyarország a rendszerváltás után, széleskörű politikai konszenzus és társadalmi támogatottság mellett, népszavazáson hozott döntés eredményeként csatlakozott a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. A szövetségi rendszer kínálta politikai, gazdasági, társadalmi és biztonsági előnyökért cserébe, az Országgyűlés által ratifikált csatlakozási szerződés keretében Magyarország a világ legerősebb katonai szövetségének és egyik legerősebb politikai-gazdasági szövetségének lett teljes jogú tagja, minden korábbinál nagyobb beleszólást kapva nemcsak e szövetségi rendszerek, de rajtuk keresztül a globális politikai folyamatok alakításába is.

Az euroatlanti szövetségi rendszerhez való csatlakozás tehát nem csökkentette, hanem éppen erősítette Magyarország szuverenitását és befolyásolási képességét. A szövetségi rendszer keretében vállalt kötelezettségeknek való megfelelés ezért nem tekinthető a szuverenitás külső sérelmének. Ellenkezőleg, a NATO- és EU-tagság erősíti Magyarország érdekérvényesítő képességét, és védelmet nyújt a szövetségi rendszeren túlról érkező befolyási törekvésekkel szemben.

Egyes országok ugyanakkor – főként az olyan birodalmi logikát képviselő autoriter nagyhatalmak, mint Oroszország vagy Kína – egyre sikeresebben törekednek a magyar politikai szereplők és a közvélemény rosszindulatú befolyásolására, egyszersmind Magyarország külső szuverenitásának megsértésére. A mindenkori magyar kormány feladata, hogy a maga által vállalt kötelezettségek alapján fellépjen az ilyen befolyásolási kísérletekkel, az ország szuverenitását és szövetségi rendszerét egyaránt gyengíteni szándékozó műveletekkel szemben. Alábbi javaslataink ezt a célt szolgálják.

Javaslatok

I. Nemzetbiztonsági szuverenitás

Az elmúlt években Magyarország a külső autoriter befolyás belépőkapuja lett az EU-ba és a NATO-ba. Az euroatlanti szövetség egyik legsebezhetőbb országává váltunk, főként, de nem kizárólag az orosz titkosszolgálati műveletekkel szemben.

1. A kormánynak rendeznie kell a viszonyát Magyarország szövetségeseivel. Külső szuverenitásunkat nem a velünk érték- és érdekközösségben lévő EU- és NATO-tagállamokkal, hanem a saját szövetségi rendszerünket gyengíteni szándékozó hatalmakkal – leginkább Oroszországgal és Kínával – szemben kell megvédeni. Több eset, legutóbb például a 2023. október 17-ei pekingi Putyin-Orbán-találkozó, látványosan mutatta meg, hogy a magyar miniszterelnök súlyosan aszimmetrikus, alárendelt, függő helyzetbe került az orosz elnökkel szemben, a nyugati szövetségesek bizalma pedig megrendült Magyarország iránt – aminek egyre nyíltabban adnak hangot mind az EU-n, mind a NATO-n belül. Ez jelenti ma az ország szuverenitására nézve a legnagyobb kockázatot. A NATO-n belüli bizalom minimumának helyreállításához – Ankara gyorsan változó álláspontjának szolgai követése helyett – az Országgyűlésnek mielőbb ratifikálnia kell Svédország csatlakozását a védelmi szövetséghez. Ezzel erősítenénk a NATO-t, és ezen keresztül Magyarország biztonságát is.
2. Új kül- és biztonságpolitikai stratégia megalkotására van szükség. Magyarországnak 2010 óta nincs számonkérhető külpolitikai stratégiája. A kormány 2020-ban elfogadott ugyan egy Nemzeti Biztonsági Stratégiát, de sok szempontból mára az is elavult. A kidolgozandó stratégiának figyelembe kell vennie az Ukrajna elleni orosz agresszió nyomán megváltozott geopolitikai helyzetet. Régiónk államaival, elsősorban Csehországgal, Lengyelországgal, Szlovákiával és Ukrajnával mélyebb politikai és információs együttműködés szükséges az EU- és NATO-tagállamokat (azon belül is kiemelten a Kelet-Közép-Európát) célzó orosz hibrid háborús hadviselés elleni hatékony védekezés érdekében. Oroszország teljeskörű ukrajnai inváziójával erősödött az új tagállamok befolyása az uniós döntéshozatalban – épp Magyarországot kivéve, különutas politikája miatt.
3. Helyre kell állítani a jogállamot, a fékek és ellensúlyok rendszerét, az egyenlő versenyfeltételeken alapuló, plurális demokráciát. Az intézményi és politikai pluralizmus a legjobb ellenszer az autoriter befolyással szemben, hiszen komplexebb, dinamikusabb, tagoltabb intézményi környezetben nehezebb mély és tartós külső befolyást gyakorolni.
4. Plurális demokratikus kontroll alatt, szakmai alapon működő, politikai befolyástól mentes szolgálatokra van szükség. Kiemelten fontos, hogy biztosítani kell a nemzetbiztosági intézmények demokratikus ellenőrzését és elsődlegességét az informális hálózatokkal szemben. Meg kell szüntetni azt az átpolitizált helyzetet, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok egy része a kormányzati kommunikációért felelős miniszter felügyelete alá tartozik. A külső szuverenitás védelmének és a befolyásolási kockázat minimalizálásának egyik alapfeltétele ugyanis, hogy a nemzetbiztonsági szervek szakmai alapon, pártérdekektől mentesen, illetve plurális demokratikus kontroll alatt tartva lássák el az Alaptörvényben is rögzített feladataikat. A nemzetbiztonsági kihívásokról a titkosszolgálati szerveknek rendszeres időközönként informálniuk kell a parlamentet, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjainak pedig – beleértve a kormánypárti és ellenzéki képviselőket – lehetőségeiket maximálisan kihasználva kell számonkérniük a szolgálatok és a kormány tevékenységét. Ezen felül érdemes lenne – „fehér könyvben” vagy évkönyvben – évente tájékoztatni a nyilvánosságot a nemzetbiztonsági fenyegetésekről, több más ország, például Szlovákia – és egyébként Magyarország korábbi – gyakorlatával összhangban.
5. Az autoriter hatalmak titkosszolgálati befolyását vissza kell szorítani – ahogy az a többi uniós tagállamban magától értetődően történik. Az uniós országok többsége az Ukrajna elleni orosz agressziót követően sorra utasította ki az orosz diplomatákat. Ezzel szemben a magyarországi orosz követségen dolgozók száma a 2022. februári invázió után még nőtt is, bár 2023. áprilisra csökkent – de nem a magyar kémelhárítás tevékenységének, hanem Oroszország saját döntésének eredményeként. A magyar kormánynak is határozottan fel kell lépnie a diplomáciai fedésben dolgozó ügynökökkel szemben, nem csak szövetségeseink nyomására. A szolgálatoknak emellett kerülniük kell minden olyan tevékenységet és kommunikációt, amely azt a gyanút kelti, hogy elsősorban saját szövetségeseink állítólagos „befolyásszerzésének” megakadályozásán dolgoznak ahelyett, hogy az ellenérdekelt országok (pl. Oroszország és Kína) valódi fenyegetést jelentő műveleteire koncentrálnának.
6. Az államnak, a hatóságoknak, a szolgálatoknak partnerként kell tekinteniük a társadalmi szereplőkre, együtt kell működniük velük a társadalmi konszenzust tükröző nemzeti érdekek és célok megvalósítása érdekében. Számos (többek között a szlovák, a cseh, az ukrán, a tajvani vagy éppen a német) példa igazolja, hogy ha az állam ki tudja aknázni a civil társadalom szereplőiben rejlő erőforrásokat, az erősíti egy ország szuverenitását. A külpolitika és a külső szuverenitás védelme (például a [dez]információs befolyás elleni küzdelem) ugyanis nem kizárólag állami feladat, abban fontos szerep jut vállalatoknak, egyházaknak, civil szervezeteknek és agytrösztöknek is.

II. Energiaszuverenitás

Az elmúlt két évtizedben az energia vált az orosz befolyás legfontosabb eszközévé Magyarországgal szemben. Az Oroszországnak való kitettség növekedése már 2002 és 2010 között, az MSZP-vezette kormányok idején megkezdődött, 2010 után pedig, a Fidesz oroszbarát fordulatát követően Magyarország vált az Európai Unió orosz gáznak leginkább kitett tagállamává. Az Orbán-kormány még az Ukrajna elleni agresszió után sem lazított az orosz energiafüggőségen, amikor a legtöbb európai ország ezt megtette.

7. Csökkenteni kell az Oroszországtól való energiafüggőséget. Ehhez javítani kell az energiahatékonyságot, diverzifikálni kell az ország energiamixét. A 2011-es Nemzeti Energiastratégiában lefektetett alapelvek ehhez jó alapot szolgáltatnak, de ennél is ambiciózusabb – és főleg, következetesebben végrehajtott – lépésekre van szükség. Az energiafüggőség csökkentése hosszú távon biztosítaná Magyarország energetikai biztonságát és a verseny következtében az energiaárak csökkenését.
8. Fel kell oldani a paksi atomerőmű-fejlesztést és az orosz-magyar gázüzletet érintő szerződésekkel kapcsolatos, nemzetbiztonsági szempontból indokolhatatlan titkosításokat. A paksi atomerőmű szerződéseinek teljes szakmai, pénzügyi és politikai felülvizsgálata már a jelenleg rendelkezésre álló, kiszivárgott információk alapján is indokolt. Szuverenitási szempontból ugyanis kockázatos, hogy az ukrán háború árnyékában – amikor Oroszország Magyarországot, mint EU- és NATO-tagállamot hivatalosan ellenséges országként definiálja – a Roszatom kap lehetőséget olyan kritikus infrastruktúra kiépítésére, amely nemzetbiztonsági fenyegetésre és zsarolásra ad lehetőséget. A magyar közvéleménynek joga van megismerni a titkosított szerződések tartalmát, hogy a jelenleginél teljesebb kép alapján ítélhesse meg az azokban rejlő, az ország szuverenitását is érintő kockázatokat.
9. Egyszer és mindenkorra fel kell oldani a megújuló energiaforrásokat érintő és azok lakossági használatát ellehetetlenítő adminisztratív kormányzati korlátozásokat, helyette távlati tervezéssel és ösztönzőkkel kell biztosítani ezek terjedését. A megújuló energiaforrások használatának támogatása elengedhetetlen az energia-önellátás arányának növeléséhez, illetve a klímaváltozás által fenyegetett lakó- és gazdálkodóhelyeink, illetve természeti értékeink védelméhez.

III. Gazdasági szuverenitás

Magyarországon számos olyan orosz vagy kínai érdekeltségű üzleti projekt ismert, amely korrozív hatású, abban az értelemben, hogy nem fűződik hozzá magyar állami vagy nemzeti érdek, legfeljebb egyes magas szintű politikai döntéshozók és a hozzájuk kötődő üzleti körök érdeke. Ezek a nagyberuházások továbbá jellemzően átláthatatlanok, ezért kikezdhetik az egész demokratikus intézményrendszert. Ebbe a körbe sorolható például a Budapest-Belgrád vasútvonal építése, a már említett Paks2 beruházás, a Metrovagonmashnak adott metrófelújítás, a letelepedési kötvények vagy épp az erőltetett akkumulátorgyár-fejlesztések ügye.

10. Együtt kell működni az európai és euroatlanti partnerekkel az érzékeny gazdasági szektorok és helyi ellátási láncok működésének fejlesztése és védelme érdekében. Ebben a tekintetben mérvadó az Európai Parlament által 2023. október elején elfogadott, a külföldi „gazdasági kényszerítés” ellen védő eszköz, amely gazdaságilag szankcionálhatóvá teszi azon harmadik országokat, amelyek az EU-t vagy tagállamait próbálnák szakpolitikájának vagy álláspontjának megváltoztatására bírni gazdasági nyomásgyakorlás révén.
11. Meg kell akadályozni minden olyan külső gazdasági befolyásszerzést, amely korrupción, gazdasági zsaroláson vagy titkosszolgálati eszközökön alapszik, illetve amelynek célja vagy következménye a politikai függés kialakítása. A fontosabb befektetéseket előzetesen át kell világítani. Több nemzetközi példa mutatja (pl. Északi Áramlat, finnországi atomenergia-projekt, Kína kikötő-beruházásai, Montenegró, Észak-Macedónia vagy éppen az ukrán példa Viktor Janukovics idején), hogy elsősorban az autoriter államok és azok gazdasági szereplőinek befektetései hordoznak ilyen kockázatokat. Ezért szükség van a fontosabb befektetések független hatóságok általi átvilágítására, előzetes engedélyeztetésére és kockázatelemzésére („investment screening”), amit az utóbbi időben többek között Németország alkalmaz kiterjedten.
12. Meg kell akadályozni, hogy ellenérdekelt országok és vállalataik domináns szerephez jussanak a magyarországi infrastruktúra irányításában. A kritikus (például telekommunikáció, energia) infrastruktúra kiépítését, működtetését és karbantartását autoriter hatalmaktól független hazai vagy szövetséges országok vállalatainak kell végeznie, és abban nem alkalmazhatók a szövetségeseink által megalapozottan és alátámasztottan kockázatosnak minősített szereplők és technológiák. Mindez összhangban van a 2020-ban elfogadott Nemzeti Biztonsági Stratégiában foglaltakkal is: „tekintettel kell lenni azokra a kitettségből adódó tényezőkre is, amelyek a feltörekvő Kína a kritikus infrastruktúrába történő beruházásai, a legfejlettebb infokommunikációs technológia esetleges szállítójaként való megjelenése és általában a regionális befolyásának megerősödése révén keletkeznek.”
13. Átlátható közbeszerzésekre van szükség annak érdekében, hogy autoriter hatalmak ne kerüljenek kivételezett pozícióba. Ez az első feltétele annak is, hogy ne túlárazott és kétes minőségű beruházásokra folyjon el a magyar adófizetők pénze, ami a szuverenitás megőrzését célzó intézkedésekről vonhat el fontos erőforrásokat.
14. Csökkenteni kell a kiszolgáltatottságot a Magyarország számára kritikus ellátási láncok esetében. Meg kell erősíteni a független belföldi termelési kapacitásokat, hogy egyes szereplők önkényes döntése ne befolyásolja Magyarország ellátásbiztonságát. A magyarországi hadiipar újjáélesztése ebből a szempontból üdvözlendő (ahogy a 2%-os NATO- költségvetési iránycélok teljesítése szempontjából is), ugyanakkor szükséges volna a döntések mögötti szakmai és politikai indokok átláthatóságágának megteremtése.
15. Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások kijelölése csak független hatóságok részvételével történhessen. A döntésekkel szemben lehetőséget kell biztosítani az igazságos és pártatlan jogi eljárásra, független bíróságok előtt. Vissza kell állítani az önkormányzati jogokat, hogy érvényesülhessenek a helyi közösségek érdekei a területükön végrehajtott (akár külföldi, akár állami) beruházásokkal kapcsolatosan.

IV. Információs szuverenitás

A demokratikus nyilvánosságnak elengedhetetlen része, hogy nem zárkózik be intellektuálisan, és újszerű vélemények, eszmei áramlatok számára is megjelenési lehetőséget biztosít. A véleménypluralizmus és a vélemények versenye tehát önérték, amely védelemre szorul. Ez nem azonos ugyanakkor az ország saját alkotmányával, alapértékeivel és saját szövetségesi rendszerének értékeivel és érdekeivel szembe menő, tudatos és szervezett információs befolyásolással, amely alááshatja az alkotmányos rendszert és a szabad nyilvánosságot. Egy demokratikus, plurális társadalomban is van tehát korlátja az információs szuverenitásnak: amikor – külső, szervezett tevékenység révén – ellenséges szövetségi rendszerek értelmezései próbálnak uralkodóvá válni a nyilvánosságban, veszélyeztetve ezzel az ország saját jogrendjén és szövetségi rendszere érdekein alapuló szuverén politikai véleményalkotást és döntéshozatalt. Magyarországon a külföldi befolyás leglátványosabban az információs térben jelenik meg. Fő jellemzője, hogy a Kreml- vagy éppen Peking-párti narratívák beépülnek a társadalmi és politikai közbeszéd főáramába, ahol normalizálódnak (mainstreaming).

16. A nemzeti és szövetségesi érdekeket tükröző, a nemzetbiztonsági stratégiával összhangban lévő, az ország szuverenitását fenyegető kockázatokat megnevező, társadalmi konszenzuson alapuló, egységes és világos stratégiai kommunikációra van szükség az állami szereplők részéről. A közjogi méltóságoknak, a kormány tagjainak, az állami intézmények vezetőinek, a diplomatáknak, az országot külföldön reprezentáló minden állami szereplőnek és a közmédiának is egységes üzeneteket kell közvetítenie Magyarország szövetségesei, partnerei, kihívói és ellenfelei felé.
17. Biztosítani kell a sajtó pluralizmusát, meg kell akadályozni az állami- és magán-médiamonopóliumok kialakulását. A plurális, sokszínű média jelenti a legjobb védelmet azzal a központosított, szisztematikus külföldi médiabefolyással és dezinformációval szemben, amit ma Magyarországon tapasztalhatunk. Ezekkel a fenyegetésekkel szemben a hazai intézményeknek (közülük is elsősorban a Gazdasági Versenyhivatalnak és az NMHH-nak) kellene érdemben fellépniük, ennek hiányában az Európai Médiaszabadság-törvény (European Media Freedom Act) magyarországi végrehajtása csökkentheti valamelyest az információs monopóliumokban rejlő kockázatokat.
18. Fel kell venni a küzdelmet a hibrid hadviseléssel szemben. Az uniós tagállamokhoz hasonlóan a magyar kormánynak is lépéseket kell tennie az információs tér pluralitásának és integritásának fenntartására, a külföldi rosszindulatú (elsősorban, de nem kizárólag orosz) (dez)információs befolyás és hibrid hadviselés hatásának gyengítése érdekében. Más országokban is létezik olyan, a hibrid fenyegetések elemzésére és elhárítására szakosodott kormányzati struktúra, amely jellemzően a belügyminisztérium alá rendelve működik (például Csehországban, Finnországban, Szlovákiában), de tartozhat a külügy- vagy a hadügyminisztérium alá is. Ez hivatalosan is kifejezi azt a szándékot, hogy az adott állam az ilyen fenyegetéseket valós problémaként kezelje.
19. Össze kell hangolni az állami és a civil erőfeszítéseket az információs műveletek és a dezinformáció elleni küzdelem során. Ennek részeként fel kell lépni a dezinformációt terjesztő aktorok ellen, le kell leplezni és hatástalanítani kell az álprofilokat, a trollokat, a botokat, véget kell vetni a kormány és a kormányzati irányítású szereplők dezinformációs kampányainak, hiteltelenítés helyett a fősodrú, független médiumokba vetett bizalmat erősítő állami kampányokra van szükség, a fősodrú médiumok révén karanténba (cordon sanitaire-be) kell zárni a dezinformációt terjesztő platformokat és aktorokat.
20. Vissza kell szorítani a digitális teret monopolizáló technológiai vállalatok dezinformációs és manipulációs hatalmát. Ehhez hatékonyan végre kell hajtani a már meglévő uniós jogszabályokat, de ezeken felül is ösztönözni kell az emberközpontú technológiai megoldásokat, ki kell kényszeríteni a jelenleginél jóval szélesebb körű átláthatóságot. Erre a jelenlegi legjobb eszköz az európai Digitális Szolgáltatások Törvény (Digital Services Act), amely 2022 novemberében lépett hatályba.
21. Célzott oktatással és intenzív közbeszéddel tudatosítani kell az információs önrendelkezéshez és ellenállóképességhez szükséges készségeket. A kritikus gondolkodás és a média (benne a közösségi médiával) működésének ismerete legyen a nemzeti alaptantervnek.