Az ellenzék helyzete tíz héttel a választás előtt
2022-01-25
Tíz hét maradt az országgyűlési választásig, ebben az időszakban hétről hétre rövid elemzések formájában tekintjük át a kampány szerintünk legfontosabb fejleményeit. Első alkalommal az ellenzék helyzetével foglalkozunk.
Az utóbbi időben rengeteg cikk és elemzés tárgyalta az ellenzéki kampány, illetve Márki-Zay Péter kommunikációjának vélt vagy valós hibáit, noha a választás kimenetele szempontjából aligha ezek a legfontosabb tényezők. Az ellenzék problémái ugyanis láthatóan sokkal mélyebbek a felszínen megjelenő kommunikációs gyengeségeknél.
- A közös miniszterelnök-jelölt és a közös jelöltek megválasztása nem hozta el a várt lendületet, aminek elsősorban politikai okai vannak, a kommunikációs gondok csak ennek következményei. Az ellenzéki pártok előzetes számításait keresztülhúzta az előválasztás eredménye, többen közülük csak félszívvel fogadja el Márki-Zay Pétert közös miniszterelnök-jelöltként. Leginkább Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter nyilvánult meg gyakran ellene, ami az ellenzéki választókban is kétséget ébreszthet a hat párt és a miniszterelnök-jelölt kormányzóképességével kapcsolatosan.
- Márki-Zay Péter maga is politikai stratégia hibát követett el, amikor az előválasztást követően nem a legnagyobb közvetlen felhatalmazással (371 560 szavazattal) rendelkező első számú ellenzéki politikusként lépett fel, hanem a saját frakció nyilvános követelésével a hat pártelnök mellett hetedikként pozicionálta magát, leértékelve a saját súlyát.
- Az ellentétekből fakadóan gyakran hiányoznak azok a politikai döntések, amelyek a feltételei a hatékony közös kampánynak. Így láthatóan még mindig nem született végleges döntés például a köztársaságielnök-választás, a közös lista vagy a közös program egyes kérdéseiben.
- Az előválasztáson a 60-90 ezer választót felölelő egyéni választókerületek közül 11-ben szavaztak 10 ezernél többen (ebből 9 fővárosi, 2 Pest megyei), míg a körzetek majdnem felében 5 ezernél is kevesebben aktivizálódtak, közülük is 12 kerületben csak 2-3 ezren. Ahogy már az előválasztást értékelő elemzésünkben is rámutattunk: a parlamenti választás szempontjából döntő jelentőségű vidéki választókerületekben nincs elég szervezeti-politikai ereje, láthatósága és így szavazója sem az ellenzéknek, és ennek orvoslására az eddigi kampányban nem igazán történtek érzékelhető lépések.
- Mindezek ellenére továbbra is igaz, hogy az ellenzéki együttműködés esélyei, már pusztán az előválasztáson megválasztott közös jelöltek és a közös miniszterelnök-jelölt okán sokkal jobbak, mint 2014-ben, illetve 2018-ban voltak. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy (határon innen) 4 éve is többen szavaztak a komolyan vehető ellenzéki pártokra együttvéve (2,8 millió), mint a kormányoldal listájára (2,6 millió), pedig akkor legfeljebb az volt a kérdés, lesz-e a Fidesznek harmadszor is parlamenti kétharmada. Kisebbségből is lett. Az ellenzéki együttműködés ténye idén nyitottá teszi a küzdelmet, s ezt fokozhatja az is, hogy a korábbi három választással ellentétben az ellenzéki egyéni jelöltek többsége nem esélytelenül indul a mandátumért. Választási győzelemre viszont csak akkor van esélye az Egységben Magyarországért szövetségének, ha a meghatározó politikai szereplők képesek rendezni a soraikat, és megfelelő munícióval ellátni a 106 egyéni jelöltet.
(A kiemelt kép forrása: HVG)
Copyright 2024. Political Capital Policy Research and Consulting Institute. Minden jog fenntartva.