Előválasztás 2021 – a Political Capital elemzése az első forduló eredményeiről
Disclaimer: Az elemzés szeptember 29. és október 1. között, az első fordulót követő napokban folyamatosan beérkező eredmények alapján készült. A hivatalos, adatbázis-alapú eredmények október 5-ei közlése után kisebb-nagyobb firssítéseket eszközöltünk, de a két forduló közötti eseményeket ebben az elemzésben nem dolgoztuk fel.
Az előválasztás önmagán túlmutató jelentősége
Kitörés a buborékból. Az egész országban megmozduló kampánycsapatok hosszú idő óta először jutottak el választópolgárok tömegeihez, köztük olyanokhoz is, akik az ellenzék törzsszavazói körén kívül esnek. A ténylegesen leszavazott 633 ezer főnél lényegesen több közvetlen interakció történt az ellenzéki pártok politikusai, aktivistái, illetve a választópolgárok között, ami hosszú idő után először tette láthatóvá a nem-fideszes politikai erőket kisebb települések sokaságában. A Fidesz számára vélhetően épp ez a legaggasztóbb: azok a tömegek, akiket a nem kormányzati irányítású nyilvánosság csatornáiról sikerült leválasztaniuk, el sem tudták képzelni, hogy létezik a Fideszen kívül potens politikai erő. A fél évvel az éles választás előtt zajló előválasztás azt is megalapozza, hogy sokak horizontjára felkerüljenek az együttműködő ellenzéki pártok.
Megtérülő energiabefektetés. Sokan annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy az előválasztással az ellenzék csak magával foglalkozik, és az egész procedúrába beleölt pénz és energia pocsékba megy. Valójában az előválasztás már a 2022-es kampány része, amelynek előrehaladtával éppen hogy hasznosulni fog, hogy már ősszel is lehetett az ellenzéki pártokról hallani, nem csak négy évben egyszer jutottak el terepre. A jelölteknek, a kampánystáboknak is tanulságos próba és közös élmény az előválasztás, amely motiválhatja és professzionalizálhatja a gépezetet a választásig hátralévő hónapokban. Arra ugyanakkor nincs garancia, hogy az eddig egymás ellen dolgozó kampánycsapatok képesek lesznek konstruktívan, eredményesen együttműködni. A vesztes jelöltek számos aktivistája bizonyosan passziválódik majd, már csak ezért is van óriási jelentősége a közös miniszterelnök-jelölt saját táborán túlmutató elfogadottságának, konszenzusteremtő képességének.
Megspórolt csetlés-botlás. 2017 őszén legfeljebb az üzengetésnél tartottak az ellenzéki pártok, átfogó együttműködési hajlandóság híján pedig a 2018-as választást megelőző napokban sem tartottak sokkal előrébb. Az MSZP-Párbeszéd és a DK 2017. decemberi megállapodását leszámítva nem volt országos koordináció az ellenzéki erők között, az utolsó pillanatig is csak ötletszerűen léptek vissza egymás javára bizonyos pártok bizonyos jelöltjei. Az egész időszak alatt csak magával foglalkozó ellenzéki pártoknak alig maradt energiájuk az érdemi kampányra, a kormány támadására, az alternatíva felmutatására – mégis, határon innen összességében így is több szavazatot kaptak (2,7 millió), mint a kormányoldal listája (2,6 millió). Ezzel szemben a jövő évi választásnak úgy futnak neki, hogy mintegy fél évvel előtte ismert a mindannyiuk által támogatott 106 egyéni jelölt, és hamarosan a miniszterelnök-jelölt személye is. A korábbi választásokról jól ismert ellenzéki ügyetlenkedés az előválasztásnak köszönhetően tehát elmarad, ami rengeteg energiát szabadít fel. (A hatpárti országos lista összeállítása hordoz még magában összeveszési potenciált.)
Tisztulási folyamat. Tóth Csaba már évtizedek óta a magyar közélet kétes hírű figurája, mégsem alakult ki korábban olyan politikai helyzet, amikor közel került volna a bukáshoz. Az előválasztást viszont Hadházy Ákos és a Momentum erre a célra is kihasználta, és lassú, hosszan tartó folyamat eredményeképp sikerült átvinniük a választók ingerküszöbét, ami végül az MSZP-s képviselő bukásához vezetett. Bár az eset egyedi maradt, azt jól jelzi, hogy az előválasztás során óhatatlanul is egymást koptató viták nem feltétlenül romboló hatásúak (ahogy attól sokan tartottak az előválasztás előtt), éppen ellenkezőleg. Többek között a Fejér megye 1-es választókerületének esete pedig azt erősítette meg, hogy a munkáját tisztességesen végző független média hatással lehet a tényleges politikai versengésre, és még csak nem is olyan módon, hogy a pártokat hozza lépéskényszerbe. Miután Ráczné Földi Judit offshore-gyanús ügye bekerült a nyilvánosságba, bár nem jutott nyugvópontra, a választók kellő mennyiségű információhoz juthattak ahhoz, hogy mérlegelni tudják annak súlyát. Végül a korábban esélyesnek tűnő jelölt az ő döntésük alapján maradt alul, és nem azért, mert a párt kihátrált volna mögüle. Hasonlóképp, a választók nem szavaztak bizalmat sem a korábbi szélsőjobboldali megnyilvánulásai miatt folyamatosan védekezni kényszerülő Tóth Péternek Csongrád 2-ben, sem Farkas Péter Barnabásnak Borsod-Abaúj-Zemplén 3-asban.
A várakozást felülmúló, de nagy szórást mutató részvétel
Bár konkrét sikerkritériumot nem állítottak be előzetesen a pártok, a 2019-es főpolgármesteri választás kb. 5%-os részvételi arányából kiindulva az volt a levegőben, hogy egy hasonló érték már sikernek számítana egy országos előválasztáson. Ehhez képest a 633686 fő 8 százalékos részvételi aránya minden várakozást felülmúló mobilizációt jelent.
Az első térképen jól látszik, hogy mennyire eltérő arányban mozdította meg az előválasztás a választópolgárokat. A 60-90 ezer választót felölelő egyéni kerületek közül 11-ben szavaztak 10 ezernél többen (ebből 9 fővárosi, 2 Pest megyei), a körzetek majdnem felében viszont 5 ezernél is kevesebben aktivizálódtak, közülük is 12 kerületben csak 2-3 ezren. Utóbbiak mindegyike rurális körzet.
A második térképen a részvételi arány látszik, a 2018-as országgyűlési választás választásra jogosultjainak bázisán. 5 fővárosi kerület kiugróan, 18% körül teljesített, közülük 4-nél ehhez az is hozzájárulhatott, hogy kifejezetten éles volt a jelöltek között a küzdelem: sorban a XIV. (18,5%; Hadházy Ákos vs. Tóth Csaba), a XI. (18,3%; Orosz Anna vs. Gy. Németh Erzsébet), a II. (18,0%; Tordai Bence vs. Kálmán Olga), a XIII. (17,8%; Hiszékeny Dezső vs. Keszthelyi Dorottya, Naszádos Zsófia – ez a kerület a kivétel), a XII. (17,7%; Hajnal Miklós vs. Komáromi Zoltán, Visi Piroska) kerületi központúak. Ennél is szembetűnőbb, hogy az a VIII-IX. kerületi körzet is bekerült a legaktívabb 15-be (12,3%; Jámbor András vs. Csordás Anett, Manhalter Dániel, Demeter Márta), amely mindig a legpasszívabbak közé tartozott, 2018-ban konkrétan a 93. helyen végzett a 106 kerületből. Leszakadva a top5-től, 11-15% között összesen 18 körzet teljesített, a fővárosiak mellett a budaörsi-budakeszi, a dunakeszi, az érdi, a szombathelyi és az egyik szegedi központú. Az előzetes elvárás szintjét jelző 5%-os részvételi arányt a körzetek szűk negyede, 25 kerület nem érte el – még ebbe a merítésbe is szinte kizárólag rurálisabb kerületek fértek be.
A harmadik térképen a ma együttműködő ellenzéki pártok (+Együtt) 2018-as összértékéhez viszonyított mozgósítási arányok böngészhetők. A sorrendnél (ami érdemben nem változik, legfeljebb a szentendrei kerület előkelőbb helye tűnik fel) fontosabb, hogy milyen nagyságrendről van szó: a pártok a három évvel korábbi szavazóik 12-41%-át tudták az (offline vagy online) szavazóhelyekhez vinni. A kerületek több mint felében minden 2018-as 10 ellenzéki szavazóból legalább 2, de 14 helyen legalább 3 szavazó aktivizálódott.
A magas részvétel önmagában nem magyarázható azzal, hogy az ellenzéki pártok várakozáson felüli mozgósításra voltak képesek. Ahogy azt már a 2019-es főpolgármesteri előválasztáson is tapasztalni lehetett, a választók ki vannak éhezve a nyílt, többesélyes politikai küzdelmekre, a következményekkel járó, érdemi vitákra. Pont ezt az aspektust próbálta a kormányoldal tompítani azzal, hogy előre lejátszottnak láttatta az előválasztást, mégis, érzékelhető volt, hogy az elkötelezett ellenzéki szavazók körében is sokak érdeklődését felkeltette az új politikai folyamat, részt akartak venni benne.
Az eredmények
A pártok erősorrendjét tekintve a DK 32, a Jobbik 29, az MSZP 18, a Momentum 15, a Párbeszéd 6, az LMP 4 választókerületben szerezte meg az indulás jogát (további két jelöltet az MMM-hez soroltunk). Ennél is lényegesebb azonban, hogy a könnyebben nyerhető körzetekben a DK 10, a Jobbik 10, a Momentum 7, az MSZP 6, a Párbeszéd 5, az LMP 2 képviselőjelölti helyet szerzett. A 2022-ben potenciálisan megszerezhető mandátumok számát tekintve tehát a DK és a Jobbik rendelkezik a legtöbb lehetőséggel, de ha jelöltjeik csak a kötelezőt hozzák, akkor az MSZP és a Momentum is releváns frakcióval bírhat, illetve a párt méretéhez képest a Párbeszéd is viszonylag sok képviselői helyhez juthat.
A miniszterelnök-jelölteket tekintve az előválasztás első fordulójának nyertese Dobrev Klára, ami egyrészt papírforma volt, másrészt sokak várakozásával ellentétben a közelébe sem került annak, hogy már az első fordulóban eldöntse a meccset, a szavazatok 34,8 százalékát szerezte meg. Dobrev vidéken erősebb, ott a szavazatok 37 százalékát gyűjtötte be, míg Budapesten a 30 százalékát. (A miniszterelnök-jelöltre leadott szavazatok Budapest-vidék eloszlása pedig 26-74%.)
A legnagyobb vesztes Jakab Péter, mivel az előzetes várakozásoktól ő maradt el a leginkább. Ennek csak részben lehetett az az oka, hogy a Jobbik szavazói eleve inkább azokon a kisebb településeken vannak, ahol alacsonyabb szokott lenni a részvétel, és a sátrak is csak rövidebb időre jelentek meg. Számíthatott az is, hogy a Jobbik elnökének kampánya kifáradt, a kezdeti lendület elfogyott, a végén nem tudott szintet ugrani, a kormányzóképesség felmutatása elmaradt. Jakab részéről hiba volt az is, hogy (Márki-Zay Péterrel ellentétben) egyáltalán nem próbálta megszólítani a budapesti szavazókat, szinte elvágta magát a magasabb aktivitású fővárostól, annak túlzott hangsúlyozásával, hogy az ő feladata a vidék mozgósítása. Jakab szavazatainak csupán 12 százaléka érkezett a fővárosból, miközben Márki-Zay esetében ez az érték 33% (az összes miniszterelnök-jelölti voks 70 százalékát vidéken, 30 százalékát Budapesten adták le).
A legnagyobb meglepetést Márki-Zay Péter okozta, aki párttámogatás nélkül futott be a harmadik helyre. Ennek hátterében az állhat, hogy személyében versenytársa akadt Karácsony Gergelynek a „közös nevező” szerepére. Márki-Zay a talán legkevésbé elutasított jelölt, a messziről (a Fidesz felől) érkező idegen, aki a vidékiek számára ugyanúgy hiteles, mint a fővárosi értelmiség számára.
Ezzel együtt is, Karácsony Gergely magabiztos befutó a második helyen, amiben túl azon, hogy három párt támogatta, az is segíthette, hogy új mozgalmat épített. Az új szavazók megszólításának ugyanakkor határt szabhat, hogy az ő népszerűsége fejnehéz: szavazatainak 41%-át gyűjtötte a fővárosban, és csak 59%-át a 19 megyében (16 vidéki körzetben Karácsony a negyedik helyen végzett, miközben Budapest 18 választókerületéből 11-ben ő szerezte meg a legtöbb voksot).
A leggyengébb eredményt Fekete-Győr András érte el, aki a szavazatoknak csupán 3,4 százalékát szerezte meg. Pártjának jelöltjei ugyanakkor sikeresebben szerepeltek: 15 választókerületben végzett első helyen a Momentum által delegált jelölt. Ennél is fontosabb, hogy a DK után a Momentum jelöltjeire érkezett a legtöbb szavazat, harmadik helyre utasítva a Jobbikot. (Ennél az összesítésnél persze figyelembe kell venni, hogy a pártok jelöltjei mögött többnyire 2-3 további párt is megjelent támogatóként, illetve hogy nem azonos számban voltak egyáltalán jelöltjeik.) Az mindenesetre biztos, hogy a Momentum szavazóira volt leginkább jellemző, hogy a miniszterelnök-jelölti versenyben nem a saját pártjuk jelöltjét támogatták. (A miniszterelnök-jelöltre leadott szavazatok Budapest-vidék eloszlása 36-64%.)
Számos kerületben nagy különbséggel, erős legitimást nyerve futott be a győztes egyéni jelölt. Feltűnő, hogy az alábbi két tizenötös listában túlnyomó többségben vannak azok a jelöltek, akiknek a DK-Jobbik-megállapodás következtében nem kellett legfőbb vetélytársukkal megküzdeniük. Rajtuk kívül a kifejezetten erős beágyazottságú jelöltek tudtak nagy különbséggel nyerni, pl. Hiller, Márki-Zay, Szél, Szabó, Hiszékeny, kevésbé kézenfekvő viszont, hogy két párbeszédes, Gér és Dorosz is nagy arányú győzelmet aratott.
Aligha ezen múlott elsősorban, de érdekes, hogy a legszűkebb különbséggel elnyert 5 mandátum mindegyike olyan kerületben dőlt el, ahol a Jobbik és a DK nem ugyanazt a jelöltet támogatta.
A 15 legnagyobb arányú győzelem a kétjelöltes választókerületekben
A 15 legnagyobb arányú győzelem a háromjelöltes választókerületekben
A négy- vagy ötjelöltes választókerületek győzteseinek eredménye
A 100 szavazatnál kisebb különbséggel megnyert választókerületek
A választókerületi rangsorok visszatükrözik a szavazatszámokban megjelenő erőviszonyokat. Dobrev Klára 85 körzetben végzett az első helyen, 14 helyen volt második, és mindössze 7-ben harmadik (négy fővárosi, 1 Borsod-Abaúj-Zemplén, 1 Pest, valamint egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kerületben). Karácsony Gergely 15 első helyéből 11 Budapesten van (a többi hét fővárosi kerületben ezüstérmes), 2 Pest megyében, 1 Borsod-Abaúj-Zemplénben, 1 Szabolcs-Szatmár-Beregben. A 16 darab negyedik helyezése közül egyik sem esik a Komárom-Esztergom-Tolna-tengelynél nyugatabbra. Márki-Zay Péter a saját hódmezővásárhelyi kerületén felül egyedül a körmendit húzta be az első helyen, 18 darab második helyezése viszont viszonylag jól lefedi az egész országot (Budapesten épp azt a 4 budai kerületet, ahol Dobrev csak bronzérmes, és amelyek egyikében sem nyert DK-s egyéni jelölt). Ugyanez igaz a harmadik és a negyedik helyezéseire is. Jakab Péternek 4 első helyezés jutott, ezek mindegyikében jobbikos az egyéni győztes is. 4 utolsó helye pedig egybeesik a már említett budai kerületekkel, és nem mellesleg Fekete-Győr András 4 darab negyedik helyezésével.
A Fidesz narratívája egyértelmű és következetes: a kormánypárt szerint mindegy mi az eredmény, Gyurcsány győz. Ez az üzenet azonban legfeljebb akkor lehet működőképes, ha valóban Dobrev Klára lesz Orbán Viktor kihívója, Karácsony Gergely esetében már most is recseg-ropog, Márki-Zay Péter esetleges befutása esetén pedig bizonyosan új stratégiát kellene kialakítania a Fidesznek. Rövid távon érthető, hogy a kormányoldal megpróbálja bagatellizálni, elhallgatni az előválasztást, de bizonyosan lesz felhajtó ereje annak, hogy az ellenzék egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök-jelölttel és 106 egyéni jelölttel vághat neki a 2022-es kampánynak, miközben már hónapok óta fej-fej mellett halad a kormánypárti és az ellenzéki szavazótábor.
Annál is kevésbé lejátszott meccs az előválasztás, mert a még versenyben lévő jelöltek közül senki sem írható le. Ha hárman maradnak, akár nagyon szoros küzdelem is kialakulhat, és elképzelhető, hogy már egy 35%-os eredmény is elegendő lehetne a győzelemhez. Ha viszont Márki-Zay Péter visszalépne Karácsony Gergely javára, vagy esetleg fordítva, máris Dobrev Klára számítana kevésbé esélyesnek. A DK-s jelölt ugyanis versenytársaihoz képest vélhetően jóval kisebb arányban számíthat a kieső aspiránsok támogatóinak másodlagos preferenciáira. Fontos lesz az is, hogy Jakab Péter kinek a támogatására fog buzdítani, de ennél is nagyobb kérdés, hogy a jobbikos, momentumos kampánycsapatok hajlandók lesznek-e bármely állva maradó miniszterelnök-jelölt mellett az elmúlt hetekéhez hasonló intenzitással és lelkesedéssel kampányolni.
Javaslatok a jövőbeli (elő)választásokhoz
Minden gyerekbetegségével együtt, az előválasztás lebonyolítása sikeresnek tekinthető, aminek legbiztosabb jele, hogy alig hallani az eredményeket megkérdőjelező hangokat.
Több transzparencia, több titkosság. A technikai problémákkal való (sikeres) küzdelem szemmel láthatóan elvette az energiát a kommunikáció elől. Az elovalasztas2021.hu a jelöltállítási időszak és a szavazatszámlálás közötti időszakban nem frissült, a szervezők mindössze egy Facebook-oldalon keresztül adtak szórványos tájékoztatást a legfontosabb fejleményekről, az országos részvételi adatokról. Semmi nem indokolja, hogy a közvélemény ne ismerhesse meg az egyéni választókerületi bontású részvételi adatokat valós időben, a jövőbeli előválasztásokon (már ha lesz még ilyen) ezt mindenképp korrigálni kell. Mindenképp meg kell ugyanakkor teremteni az egyik legfontosabb választási alapelv, a szavazás titkosságának feltételeit. A legtöbb sátorban ugyanis nem vagy csak nagyobb erőfeszítés árán volt mód mások által nem láthatóan szavazni; erre mindenképp megoldást kell találni a későbbiekben.
Szavazatszámlálás élő közvetítése. Rengeteget javítana az előválasztás, egyszersmind a választási eljárásba vetett bizalmon, ha az állampolgárok láthatnák, hogyan zajlik a szavazatok számlálása. A magyar gyakorlat szerint ez zárt ajtók mögött történik, de épp az előválasztás teremthetné meg az igényt arra, hogy a hivatalos választásaink szavazatszámlálási folyamatát kinyissuk a választók előtt. Az esetleges csalások jelentős része megelőzhető lenne ezzel, a nem megalapozott csalásokon alapuló összeesküvés-elméletek pedig kevésbé termékeny táptalajra hullanának, ha minden egyes szavazókör szavazatszámlálási folyamatába betekintést nyerhetnénk. Az idei előválasztás már csak forráshiányossága okán sem volt alkalmas ennek megteremtésére, de a későbbiekben mindenképp megérné ebbe energiát fektetni.
Online szavazás csak előválasztáson. Az online szavazás fontos innováció, és még a rendszerleálláshoz vezető kezdeti problémák tapasztalatával együtt is megállapíthatjuk, hogy összességében jól működött, kiszélesítve az előválasztáson résztvevők körét. Azt az álláspontunkat azonban tartjuk, hogy csak előválasztáson célszerű alkalmazni az online szavazást, a rendes országgyűlési választáson kockázatos lenne a bevezetése, elsősorban azért, mert nem tűnik életszerűnek, hogy minden érintett fél megbízzon benne, és hogy a vesztes oldalon állók ne kérdőjeleznék meg az eredmények hitelességét (az egyéb technikai problémákkal kapcsolatos anyagainkat itt szedtük össze).
