Áltudományos csodadiéták: a dezinformáció kifogyhatatlan tárháza

Paleo, keto, bio, vegán, lúgosító, méregtelenítő – ember legyen a talpán, aki követni tudja, hogy aktuálisan mi a leghatékonyabb csodadiéta. Eligazodni sem könnyű a különböző táplálkozási tanácsok útvesztőjében, hát még kiszűrni, melyik lehet megtévesztő, vagy akár kifejezetten káros. Nyelvész vendégszerzőnk, FALYUNA NÓRA a lúgosítás példáján háromrészes sorozatban mutatja be, hogyan működik az áltudományos marketing, érvelés és logika.

A kuruzslóknak sem könnyű

A táplálkozás, az egészségmegőrzés kulcsfontosságú az életünkben, természetes tehát, hogy sok mindent meg is teszünk érte. Minél többet olvasunk azonban a témában, annál inkább ellentmondásokba ütközhetünk – a hiteles információk között is. Ennek oka az is, hogy jelentősek az egyéni különbségek abban, kinek mire, hogyan reagál a szervezete, ezért a hiteles információk és ajánlások között is nehéz szűrni, mi lehet releváns és hatékony. Ez pedig könnyűszerrel kihasználható a megalapozatlan állítások, gyógymódok, termékek terjesztésekor is.

A minket körülvevő információs, kommunikációs és médiakörnyezet óriási „zajában” nemcsak a hiteles információk szűrése, hanem azok terjesztése sem könnyű feladat. Ez a kuruzslókat is komoly kihívás elé állítja az emberek figyelméért vívott harcban. Amellett, hogy hitelesnek és megalapozottnak kell lenni (vagy inkább látszani), a célközönséget is meg kell tudni szólítani. Nem könnyű annyira meggyőzőnek lenni, hogy egy elmélet követőkre, a termék pedig vásárlókra találjon.

Persze ennél fontosabb, hogy mihez kezdhet a hétköznapi ember, aki csak információkhoz szeretne jutni, de lehetőleg átverés nélkül? Hogyan tudja értékelni egy közlés hitelességét, ha annak igazságtartalmát közvetlenül nem tudja megítélni, mert nem az adott téma szakértője? „Szerencsére” az áltudományos gyógymódokat népszerűsítő szövegeknek vannak olyan könnyen megragadható nyelvi jellemzői, amelyek segíthetnek a kritikus tartalomfogyasztásban. A lúgosító diéta példáján bemutatjuk, hogy nem feltétlenül kell jártasnak lenni a táplálkozástudomány szakirodalmában, elég az adott szöveget alaposabban átolvasni, összevetni azt más, hasonló szövegekkel és néhány kulcsinformációra rákeresni.

Az élet sava

Néhány évvel ezelőtt nagy divatja volt a „lúgosító” diétának, amely a mai napig rendszeresen visszaköszön a különböző, fogyást és örök egészséget ígérő platformokon; a készítmények sem tűntek el a boltok, a drogériák, de még a gyógyszertárak polcairól sem. Annak ellenére van ez így, hogy néhány évvel ezelőtt az étrend – és az azt megalapozó elmélet, a további lúgosító módszerek, szolgáltatások és termékek – „atyját” börtönbe zárták kuruzslásáért. Robert O. Young jelenleg a koronavírus egyetlen gyógymódjaként (!) kínálja ezt az életmódprogramot és termékeit (ezekről részletesebben a harmadik bejegyzésben).

A lúgosító diéta arra az elgondolásra épül, hogy valamennyi betegséget, egészségügyi problémát a szervezet elsavasodása okozza, az egyszerű náthától kezdve, az AIDS-en át, a rákig – és újabban a koronavírust is ez okozza. Az elsavasodás elsősorban a „helytelen” étkezési szokások miatt alakul ki, a vérsejtek baktériumsejtekké alakulnak az étkezés által előidézett savas környezetben. Mivel a betegségeknek is egyetlen oka van, megoldás is csak egy létezik: a lúgosítás. Ennek elsődleges eszköze a „helyes” táplálkozás, vagyis a savas/savasító élelmiszerek kerülése és a lúgos/lúgosító élelmiszerek és táplálékkiegészítő termékek, valamint „tiszta” (desztillált, lúgos, „strukturált” vagy szódabikarbónával kevert) vizek fogyasztása.

A szervezet elsavasodásának elképzelése, illetve az a nézet, hogy a szervezet maga hozza létre a különböző baktériumokat a szervezet belső egyensúlyának helyrehozása érdekében, korábban is megfogalmazódott (ezekről összefoglalóan olvashatunk például Fittler és szerzőtársai korábbi cikkében, vagy a Száz kémiai mítosz könyvben). A szervezetben képződő savak és bázisok hatásai és egyensúlya pedig foglalkoztatja az orvostudományt. Ugyanakkor a laikusok számára elérhető diétát – és az „új biológia” néven kidolgozott elméletet, amelyben nemcsak a diéta alapelvei, hanem általában a betegségekről vallott alternatív nézetek is megfogalmazódnak – Robert O. Young tette igazán ismertté. Megközelítése a legalapvetőbb tudományos tényeknek mond ellent, régen megcáfolt hipotézisekből indul ki, nézeteit a tudományos közeg nem validálta, szükséges eredményekkel nem tudja bizonyítani állításait. Gondolatai ennek ellenére széles körben hatnak.

Az áltudományos nyelvezet és „logika”

A tartalomterjesztést nem csak Young maga végzi, a diéta rendszeresen felbukkan életmód tematikájú platformokon. Áltudományos, álszakmai tartalmak számos okból és szándékkal, de szándék nélkül is terjedhetnek, ugyanakkor a lúgosító diétát bemutató cikkek, hirdetések kifejezett célja, hogy az étkezési elvet népszerűsítsék, a kapcsolódó termékeket reklámozzák, az olvasókat pedig a diéta alkalmazására és a termékek használatára ösztönözzék. Bár az, hogy a diéta például több zöldség és kevesebb feldolgozott élelmiszer fogyasztására buzdítja az embereket, önmagában nem veszélyes (sőt!), a lúgosítást népszerűsítő szövegek ugyanakkor visszaélnek a hitelesség és tudományosság látszatával, a laikus és a szakértő közötti aszimmetrikus viszonnyal. Ezzel manipulálják az olvasókat, elhitetik velük, hogy bármely betegségből meggyógyulhatnak pusztán a javaslatok betartásával, az étrend és a lúgosító termékek alkalmazásával. Ebben az esetben tehát az áltudományos, álszakmai tartalom egyértelműen a megtévesztés szándékával jelenik meg.

A meggyőzés sikere érdekében erősen hatnak az érzelmekre: főleg a félelemre és a reményre. Ez azért is lehet sikeres, mert az emberek nemcsak tudományos ismeretek alapján hoznak döntéseket; érzéseik, tapasztalataik, vágyaik és hiedelmeik is befolyással vannak arra, hogy kit fogadnak el szakértőnek, és milyen forrásokból tájékozódnak.

Az áltudományos szövegek tudatosan nyúlnak a tudományos kommunikáció egyes elemeihez (például a hitelesnek tűnő „terminológiához”); a legkönnyebben a szövegek nyelvezetének vizsgálata, az érvelési hibák azonosítása, illetve az ellentmondó állítások felismerése segíthet a tartalom hiteltelenségének leleplezésében.

A megtévesztést segítheti a nem létező, az értelmetlen, a nem definiált vagy a pontatlanul meghatározott szakkifejezések használata. Ilyen például a lúgosító diéta esetében a pH meghatározása, amely bár létező terminus, a témához nem értők számára nehezen érthető stílusban definiálják. A kifejezés viszont a lúgosítás köré szőtt elmélet egyik kulcsfogalma, így ennek megértésének nehézsége az egész elméletre való kritikus reflexiót is nehezítheti.

Az elmélet a szervezet pH-egyensúlyát egy egységes állandóként tünteti föl, ez azonban egy hamis meghatározás. A szervezetet bár valóban jellemzi egy belső állandóság, amely fenntartásában fontos szerepet játszik a testnedvek pH-értékének szabályozása, ugyanakkor mivel ezek pH-értéke különböző, a szervezet pH-értékét nem lehet egyetlen adattal megadni (lásd Fittler et al. 2012). Ennek ellenére az elmélet szinonimként használja és definiálja a vér pH-értékét és a szervezet pH-értékét, amely alapvető terminológiai hiba. Abban is fogalmi zavar mutatkozik, hogy a szervezet egyes testfolyadékainak pH-értéke mit jelent: van, hogy megfogalmazódik, hogy ezek eltérőek, és ez az ideális, máshol azt állítják, hogy a testfolyadékok lúgos állapota az optimális. A pH-érték körüli fogalmi zavart tovább bonyolítja, hogy az elmélet szerint a vizelet vagy a nyál pH-értékének mérésével kimutatható a szervezet elsavasodása.

Az olvasónak nem kell feltétlenül értenie ezeket a kifejezéseket; ha odafigyel a fogalmi ellentmondásokra, akár egy szövegen belül, akár több leírást összehasonlítva, könnyen feltehet kritikus kérdéseket. (Például, hogy ha „a vér pH-ja egy nagyon szigorúan szabályozott szűk, enyhén lúgos tartományban mozog”, és ennek enyhe változása is rendkívül veszélyes következményekkel jár, akkor mennyiben lehet reális az, hogy egy olyan, bármikor „rosszul kivitelezhető” folyamat, mint az étkezés, ilyen mértékű hatással legyen rá? Ha elfogadjuk az étrend fogalmainak meghatározását és érvelését, akkor egy rosszul időzített pörköltbe bele kellene halnunk.)

A szakkifejezések, a terminológia használata megkönnyíti az adott terület művelői számára a kommunikációt, ugyanakkor ki is jelöli a terület határait, kizárja a diskurzusból azokat, akik nem ismerik, nem értik és nem tudják használni az adott terület nyelvét. Mivel a terminusok speciális fogalmakat reprezentálnak, a viszony azok között, akik ennek a speciális tudás birtokában vannak és azok között, akik nincsenek, aszimmetrikus. A tudományos, szakmai nyelv használatával vagy annak utánzásával tehát könnyebbé válhat a befolyásolás.

Ellentmondások nemcsak a terminusok használatából adódnak. Bár a lúgosító diétát népszerűsítő szövegek ugyanazt a diétát írják le ugyanazon források (Robert O. Young könyvei) alapján, mégis számos egymásnak ellentmondó állítást tesznek, például a fogyasztandó és kerülendő élelmiszerek esetében. Bizonyos élelmiszerek megjelennek savasítóként/savasként és lúgosítóként/lúgosként is. Megfogalmazódik, hogy a cukor a leginkább savasító anyag, ezért minden élelmiszert kerülni kell, ami cukrot tartalmaz. De például a gyümölcsök korlátlan mennyiségű fogyasztását néhol javasolják, máshol kikötik, hogy a gyümölcsök kémhatása savas, így csak az alacsony cukortartalmú gyümölcsöket szabad enni. Ugyanez figyelhető meg a húsok és a tejtermékek esetében is: van, hogy minden állati eredetű terméket tilt a diéta, van, hogy egyes húsokat és tejtermékeket kifejezetten ajánl.

A terminológiai hibák és az állítások közötti ellentmondások leleplezése nehéz lehet, hiszen sok esetben az olvasónak ismernie kell valamelyest a területet ahhoz, hogy a kifejezések speciális jelentését és az állítások valóságtartalmát meg tudja állapítani. Ugyanakkor, ha több forrásból is tájékozódik, feltűnhetnek a következetlenségek, amelyek a megalapozatlanság gyanúját felkelthetik.

Érzelmi lúgozás

A lúgosító diétához hasonló valamennyi csodadiéta leginkább a nagyívű ígéreteivel, a félelem- és reménykeltéssel igyekszik az érzelmekre apellálni: minden egészségügyi problémára megoldást kínál, rendkívül látványos fogyást lehet elérni vele (bár ezzel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, mi történik azokkal, akiknek nincs szükségük fogyásra, sőt, kifejezetten káros volna egészségükre nézve a súlyvesztés, tehát az „egészséges életmód” és a fogyás összekapcsolása szintén problémás), ha nem alkalmazzuk, tönkreteszik testünket a benne felhalmozódó mérgek – esetünkben például a  savak. Akár az egyes szavak is kiválthatnak érzelmi hatást, például a savhoz, savassághoz jellegzetesen valami veszélyeset, rosszat társítunk. A lúgosító diéta további veszélye, hogy azt állítja, a betegségek minden esetben az egyén hibájából alakulnak ki (rossz életmódot folytat), és így ennek megoldása is pusztán az egyénen múlik, tehát minden csak választás kérdése.

A diéta leírása a világot fekete-fehér, jó-rossz dichotómiában keretezi, amelyben a rossz dolgok, a betegségek csak azokkal történnek meg, akik nem figyelnek oda magukra. A kiváltott érzelmi hatás ösztönözheti az egyént arra, hogy a „jókhoz” akarjon tartozni, változtasson életvitelén. A diéta pedig ennek a célnak az eléréséhez szolgálhat eszközül. Kielégítheti továbbá a kontroll iránti vágyat is: a mindennapok során számos olyan helyzetbe kerül az ember, amelyekben befolyása kevéssé érvényesül, ahogy az egészségi állapotát sem tudja maximálisan irányítása alatt tartani. Azt viszont, hogy mit eszik, irányítani tudja, a kontrollélményét így legalább az étkezésben megélheti. Ezzel együtt, a diéta ígérete szerint, egészségét is megőrizheti.

További kritikus pontja az áltudományos szövegeknek az érvelésmód – de erről a következő posztunkban lesz szó.

Falyuna Nóra nyelvész, terminológus, tudománykommunikációs szakértő. Fontosabb kutatási témái és területei: tudománykommunikáció; áltudományosság; befolyásolás, manipuláció, megtévesztés; digitális kommunikáció. Disszertációját az ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészet Doktori Programjában írja, témája a tudományról szóló kommunikáció vizsgálata az újmédiában, elsősorban az áltudományos tartalmak nyelvészeti-érveléstechnikai elemzése, valamint a hatékony tudománykommunikáció aspektusainak vizsgálata. A Budapesti Corvinus Egyetemen működő TudCom tudománykommunikációs kutatócsoport egyik alapítótagja, továbbá jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudománykommunikációs munkatársa. Kutatási témáiban rendszeresen publikál, előadásokat tart és médiaszerepléseket vállal.