Civil szervezetek társadalmi megítélése

 

Bevezető

A Civilizáció és a Political Capital először 2019 végén vizsgálta a civil szervezetekkel kapcsolatos társadalmi vélekedést. A reprezentatív, személyes megkérdezéses közvélemény-kutatás során a téma két kérdéskörére fókuszáltunk. Az elsőben arra kerestük a választ, hogy milyen kép él az emberekben a civil szervezetekről, milyen szerepeket várnak el tőlük. A másodikban pedig arra, miként valósul meg a civil szervezetek és az emberek, azaz a civilek közötti oda- és visszairányú kapcsolat. Mik az elérés, a részvétel, a segítés, a támogatás módjai, gyakorisága, hátráltató tényezői.

Ezt a kutatást ismételtük meg – némileg módosítva és kibővítve – 2021 szeptemberében. Az összehasonlíthatóság érdekében most is reprezentatív, személyes megkérdezéses adatfelvétel mellett döntöttünk. Az előző felmérés után bekövetkezett és azóta is velünk élő pandémia hatását is igyekeztünk vizsgálni, erre irányuló kérdésekkel bővítettük több ponton az eredeti kérdőívet. Újdonság továbbá, hogy a Civilizáció-koalíció jelképének számító civil szív logó ismertségét is mértük.

A felmérést a Závecz Research készítette CAPI módszerrel, azaz a kérdőívet programozást követően, laptopok segítségével személyesen kérdezték le a kutatócég munkatársai. Az adatfelvétel 2021. szeptember 13-20. között zajlott. A kutatásban kétlépcsős, arányosan rétegzett, véletlenszerűen kiválasztott 1000 személyt tartalmazó valószínűségi mintával dolgoztunk. A mintába kerülő személyek összetételi aránya a legfontosabb társadalmi-demográfiai mutatók szerint (nemek, életkori csoportok, iskolai végzettség, lakóhelytípus) megfelelt a teljes felnőtt népesség összetételének. A közölt adatok hibahatára a teljes mintában a válaszok megoszlásától függően legfeljebb ±3,1 százalék.

 

Ez a kutatási jelentés itt érhető el pdf formátumban, amely tartalmazza a felmérés teljes kérdőívét is. A 2019-es kutatási jelentés itt elérhető.

A kutatást bemutató rendezvényünk teljes felvétele itt nézhető meg. 

Móra Veronika és Molnár Csaba Lakner Zoltánnal beszélgettek az Új Egyenlőség Piros Podcastjában. A felvétel itt hallgatható meg.

Összefoglaló

• Az emberek civil szervezetekről alkotott képe továbbra is bizonytalan. 55 százalékuk nem tud konkrét szervezetet megnevezni, több mint egynegyedük létező egyesületeket, alapítványokat nem tart civilnek. Ugyanakkor a két évvel korábbi felméréshez képest nőtt azoknak az aránya, akik meg tudtak nevezni konkrét szervezetet.
• Hasonlóan a 2019-es felméréshez, a civilség meghatározásánál a szervezetek beszédes nevei adnak iránymutatást. Az emberek az egyesületeket, az alapítványokat inkább tartják civilnek, mint a szakszervezeteket vagy a munkaadói érdekképviseleteket.
• Sem a Társaság a Szabadságjogokért, sem a Magyar Helsinki Bizottság besorolásánál nincs statisztikailag szignifikáns eltérés a Fidesz-szavazók és az együttműködő ellenzéki szavazók véleménye között: ugyanannyira tartják civilnek mindkét csoportban a két szervezetet. Azaz, a szövegkörnyezetből kiemelve nem kapcsolódik negatív attitűd a szervezetek nevéhez.
• A Civilizáció-koalíció jelképének, a civil szívnek az ismertsége 7 százalékra tehető. Ennyien voltak azok, akik a logót látva helyesen a civil szervezetek összefogására asszociáltak.
• Egyaránt nagyon fontosnak tartják az emberek, hogy a civil szervezetek segítsék a rászoruló társadalmi csoportokat, és lehetőséget biztosítsanak azoknak az aktív állampolgároknak, akik részvételükkel, támogatásukkal szeretnének tenni a közjó érdekében. Azok a tevékenységek viszont, amelyek közéleti, politikai szerepvállalást is jelentenek, kevésbé fontosak. A civil szervezetektől legalábbis kevesebben várják el az ilyen jellegű tevékenységet. A két évvel ezelőtti felméréshez képest idén jobban elkülönül a közéleti feladatok és a politikától függetlenebb tevékenységek megítélése. Míg előbbiek esetében csökkent a fontosságot jelző átlag értéke, utóbbiaknál kis mértékben emelkedett.
• A felmérés résztvevőinek 16 százaléka tudott olyan civil segítségnyújtást felidézni, amit személyesen ő, vagy rokona, ismerőse kapott. Ez az érték 5 százalékpontot emelkedett 2019 óta, de a képet árnyalja, hogy a kapott segítség 28 százalékát a koronavírus-járvánnyal hozták kapcsolatba. A civil szervezeteknek tehát fontos szerep jutott a pandémia következtében rászorulttá vált emberek megsegítésében.
• A megkérdezettek 36 százaléka jelezte, hogy a megelőző három évben valamilyen formában segített vagy támogatott civil szervezetet. A segítők körében a három leggyakoribb támogatási forma a jövedelemadó 1 százalékának a felajánlása, a pénzbeli támogatás és a civilek felhívásainak továbbítása. A 2019-es felméréshez képest nem változott a segítők aránya. Az eredmények alapján a pandémia két ellentétes hatása kiegyenlítette egymást. Miközben a koronavírus megjelenése új motivációt jelentett a segítésre, a támogatásra, a korlátozások akadályozták is a megvalósulást.
• A kisebbségi csoportokkal szembeni erős társadalmi előítéletek a velük foglalkozó civilek támogatási hajlandóságában is szerepet játszanak. Az általunk felsorolt csoportok közül a legkevésbé a fogvatartottakkal, valamint az LMBT-közösségekkel foglalkozó szervezeteket támogatnák a megkérdezettek. Nem meglepő, hogy a politikai irányultság a támogatási hajlandóságban is visszatükröződik: a Fidesz szavazói az ellenzékieknél nagyobb valószínűséggel támogatnának olyan civil szervezeteket, amelyek gyermekekkel, határon túli magyarokkal vagy nagycsaládosokkal foglalkoznak, kevésbé tudják ugyanakkor elképzelni, hogy az LMBT-csoportokkal vagy a menekültekkel foglalkozó civileket támogassanak. A fogvatartottak, a hajléktalanok és a nemzeti kisebbségek – beleértve a romákat – vonatkozásában ugyanakkor nem tapasztaltunk statisztikailag szignifikáns eltérést a két pártpreferencia-csoport között.
• Azok, akik az elmúlt három évben segítették a civilek munkáját, a jövőben is megtennék: a támogatási hajlandóság tehát jellemzően egy tartós attitűd. A passzivitás viszont nem feltétlenül az: a korábbi időszak nem-segítőinek többsége úgy nyilatkozott, hogy a jövőben látja a bekapcsolódás lehetőségét.

A civil szervezetek fogalma

A kérdőív első részében arra a kérdésre kerestük a választ, hogy

• az emberekben milyen kép él a civil szervezetekről,
• meg tudnak-e nevezni valamilyen civil szervezetet,
• különböző típusú, létező szervezeteket civilnek tartanak-e,
• ismerős-e nekik a Civilizáció logója,
• milyen feladatokat várnak el a civil szervezetektől.

Ebben a felvezető részben szándékosan nem adtunk semmilyen támpontot, fogalommagyarázatot arra vonatkozóan, hogy mi értendő civil szervezet alatt; kifejezetten az egyénekben kialakult képre voltunk kíváncsiak.

Konkrét szervezet megnevezése

Felvezető kérdésként arra kértük a felmérés résztvevőit, hogy nevezzenek meg egy civil szervezetet. Nem volt elvárás a szervezet nevének pontos ismerete. A kérdés elsődleges célja a ráhangolódás volt, annak érdekében, hogy a következő kérdésekre relevánsabb válaszokat adjanak majd.

A megkérdezettek 35 százaléka nem tudott fejből civil szervezetet megnevezni, további három százalék pedig olyan szervezeteket említett, amelyek a civil szervezetek tágabb fogalmába sem férnek bele (pl. pártok, egyházak). 17 százalékuk csak témát, tevékenységi területet sorolt fel, konkrét szereplő említése nélkül. A két leggyakrabban említett terület az állatvédelem és a menhelyek, illetve a beteg gyermekek segítése volt. Végül 45 százalékra tehető azoknak az aránya, akik egy vagy több konkrét, beazonosítható civil szervezetet neveztek meg. (A kérdezőbiztosok által rögzített válaszok besorolása esetenként nehézséget okozott, így ebben van némi bizonytalanság.)

Civil szervezetek spontán említése (A válaszok százalékos megoszlása a teljes mintában.)

A legtöbbeknek a Magyar Vöröskereszt jutott eszébe, a teljes minta 11 százaléka (107 fő) említette. A második legtöbb (38) spontán említést a Magyar Máltai Szeretetszolgálat könyvelte el, majd a Bátor Tábor következik (18).

A két évvel korábbi felméréshez viszonyítva a mostani mintában többen voltak a konkrét szervezetet említők. Abban ugyanakkor nincs változás, hogy továbbra is a Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat a két legtöbbet említett szervezet.

A szervezetek besorolása

A második kérdésben 11 létező szervezetet soroltunk fel a megkérdezetteknek, akiknek azt kellett megmondaniuk, hogy az említettek szerintük civil szervezetek vagy sem. Kifejezetten olyan szervezeteket választottunk, amelyek statisztikai értelemben civil szervezetek ugyan, de a köznapi értelemben nem feltétlenül magától értetődően tekinthetők annak. A kérdéssel pont arra kerestük a választ, hogy ez utóbbiról milyen kép él az emberek fejében.

A megkérdezetteknek a következő szervezeteket kellett besorolniuk: (1) Vasutasok Szakszervezete; (2) „Fauna" Természetvédelmi Egyesület; (3) Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK); (4) Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ); (5) Szent László Őssejt Alapítvány; (6) Csellengő Kisállatmenhely Alapítvány; (7) Ifjúság és Családjogvédő Egyesület; (8) „Kinizsi" Sporthorgász Egyesület; (9) Magyar Vöröskereszt; (10) Társaság a Szabadságjogokért; (11) Magyar Helsinki Bizottság. Igyekeztünk beszédes nevű szervezeteket választani, ami utal a szervezet működési területére, valamint a szervezeti formára is.

Az alábbi ábra sorbarendezetten mutatja, hogy a megkérdezettek hány százaléka tartotta a felsorolt szervezeteket civilnek.

 

Szervezetek besorolása (A válaszok százalékos megoszlása a teljes mintában. Az eredeti kérdés így hangzott: „Most felsorolok néhány szervezetet. Kérem, mondja meg, hogy melyik számít civil szervezetnek és melyik nem!”)

Erős egyetértés mutatkozik abban, hogy a felsorolt összes alapítványi vagy egyesületi formában működő szervezet civil, függetlenül attól, hogy milyen területen végzik a tevékenységüket. Hasonlóan, az abszolút többség nem tartja civil szervezetnek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét, valamint a Vasutasok Szakszervezetét.

A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) tekintetében teljes a megosztottság. Lényegében ugyanannyian vannak azok, akik szerint civil (40%), mint akik szerint nem (42%). A Magyar Helsinki Bizottságot pedig már másfélszer annyian nem tartják civil szervezetnek, mint ahányan igen. Esetükben volt egyébként a legmagasabb a bizonytalan válaszadók aránya (20 százalékos), míg a többi felsorolt szervezetnél a megkérdezettek 12-18 százaléka nem tudott válaszolni a kérdésre.

Mind a TASZ, mind a Magyar Helsinki Bizottság esetében elmondható, hogy a Fidesz szimpatizánsainak nagy része által szinte kizárólagosan fogyasztott kormányzati irányítású média jellemzően kritikusan számol be a két szervezet tevékenységéről. Ennek ellenére, sem a TASZ, sem a Helsinki esetében nincs statisztikailag szignifikáns eltérés a Fidesz-szavazók és az együttműködő ellenzéki szavazók véleménye között: ugyanannyira tartják civilnek mindkét csoportban a két szervezetet. Azaz, a szövegkörnyezetből kiemelve nem kapcsolódik negatív attitűd a szervezetek nevéhez.

A 2019-es felmérésben ugyanezeket a szervezeteket soroltuk fel. A besorolások alapján kirajzolódó sorrendet illetően a mostani adatfelvételnél nem tapasztaltunk jelentős változást: ugyanazt az öt szervezetet tartja a nagy többség civilnek, és ugyanazt a hármat nem civilnek. Az egyéni megítéléseknél ugyanakkor már nagyobb eltérések mérhetők. A Magyar Vöröskereszt két évvel ezelőtti besorolása erősen megosztott volt, idén jelentősen emelkedett azoknak az aránya, akik szerint a szervezet civil. A sorrend alsó három szervezetéről is többen gondolják, hogy civilek, de még így is az egyértelmű többség szerint nem azok. A TASZ és a Helsinki esetében is csökkent azoknak az aránya, akik civilnek gondolják őket.

Szervezetek besorolása 2021-ben és 2019-ben (Az értékek az adott szervezetet civilnek tartók százalékos arányát mutatják. A 2021-es évnél zárójelben a változás olvasható, százalékpontban kifejezve.)

A civil szív ismerete

Idén új kérdésként került be a vizsgálatba a civil szervezetek együttműködő közösségének, a Civilizáció-koalíciónak a jelképe, a civil szív. A megkérdezettek 11 százalékának volt ismerős a logó, és ők el is mondhatták, hogy mi jut eszükbe róla. Ezek alapján összességében 7 százalékra tehető azoknak az aránya, akik – helyesen – a civil szervezetek összefogására asszociáltak. A fennmaradó 4 százalék egyénileg eltérő dolgokat említett, nincs általánosan megjelenő téves asszociáció (véradókat/véradást öt megkérdezett említette). A fő demográfiai csoportok közül a teljes mintában mért 7%-os helyes ismertségi rátánál a felsőfokú végzettségűek (11%) és a budapestiek (9%) körében tapasztaltunk minimálisan nagyobb értéket. A két nagy pártpreferencia-csoport között csak apró különbség mérhető: a Fidesz szavazói között 6, az együttműködő ellenzéki pártok szavazói körében pedig 8 százalék az arány. Mindez azt jelzi, hogy a logó és az annak jelentésével kapcsolatos ismeret nem szűkíthető le a jelenlegi kormánnyal nem szimpatizáló társadalmi csoportokra, hanem a pártállástól lényegében függetlenül jelen van.

Civil szervezetektől elvárt tevékenységek

Ismét felmértük, hogy a válaszadók – egy 0-10-es skálán – mennyire tartják fontosnak, hogy a civil szervezetek foglalkozzanak bizonyos tevékenységekkel.

Az élen két elvárás végzett: a civil szervezetek segítsék a rászoruló társadalmi csoportokat, illetve biztosítsanak lehetőséget azoknak az aktív állampolgároknak, akik részvételükkel, támogatásukkal szeretnének tenni a közjó érdekében. A megkérdezettek közel háromnegyede a 7-10 érték valamelyikét adta erre a két tevékenységre. Azok a tevékenységek viszont, amelyek közéleti, politikai szerepvállalást is jelentenek, kevésbé fontosak. A civil szervezetektől legalábbis kevesebben várják el, hogy tanácsokat, javaslatokat fogalmazzanak meg politikusoknak, állami intézményeknek. Ez nem jelenti azt ugyanakkor, hogy az ilyen szerepvállalást nem tartanák fontosnak. A megkérdezettek 51-59 százaléka erre a három elemre is a 7-10 válaszok valamelyikét adta, azaz inkább tartja fontosnak.

A két évvel ezelőtti felméréshez képest idén jobban elkülönül a közéleti feladatok és a pártpolitikától függetlenebb tevékenységek megítélése. Míg előbbiek esetében csökkent a fontosságot jelző átlag értéke, utóbbiaknál kis mértékben emelkedett. Így a legfontosabbnak és a legkevésbé fontosnak tartott tevékenységek átlaga közti különbség 1,47-ra nőtt a két évvel korábbi 0,82-ról. 

Tevékenységek fontosságának megítélése (A válaszok átlaga a 0-10 skálán, ahol a nagyobb érték jelent nagyobb fontosságot (zárójelben a változás a 2019-es felmérésben tapasztalt átlaghoz képest).) 

A pártpolitikai szimpátiától független a két politikailag semleges tevékenység megítélése. A másik három esetében viszont már statisztikailag is szignifikáns eltérés mérhető. A Fidesz szavazói kevésbé tartják fontosnak, hogy a civil szervezetek ilyenekkel is foglalkozzanak. A legnagyobb eltérés a politikusoknak szóló javaslatok, tanácsok megítélésében mutatkozik. Míg az együttműködő ellenzék szavazói között a válaszok átlaga 6,68, addig a kormánypárti szimpatizánsok között ugyanez 6,08. Ez a különbség már a 2019-es felmérésünkben is megjelent, azóta tehát ezen a téren nem történt változás.

A három, közélethez, politikához kapcsolódó tevékenység fontosságának megítélésében megfigyelt csökkenés nem köthető az egyik vagy a másik pártpolitikai táborhoz. A Fidesz és az együttműködő ellenzéki pártok szavazótáborában is egyaránt megfigyelhető ez a változás. Sőt, a politikához legközelebb álló és egyben a legkevésbé a civilek feladatának tartott tevékenységnél a teljes minta átlagánál is nagyobb mértékű a csökkenés ebben a két csoportban. A jelenség háttere a kutatás során feltett további kérdésekből nem állapítható meg. Vélhetőleg a koronavírus járvány és következményeinek kezelésében felértékelődött a civil szervezetek szerepe. Ez pedig hangsúlyeltolódást okozott a politikai tevékenységek hátrányára.

A civilek és a politika viszonyáról ismét feltettük a 2019-ben bevezetett direktebb kérdést, annak érdekében viszont, hogy ne torzítsa a többi kérdésre adott választ, a kérdőív végén került erre sor. A kérdés azt kívánta felfedni, fontos-e, hogy a civil szervezetek tevékenységükkel felhívják a figyelmet az állami szervek és a kormány hiányosságaira, hibáira, vagy éppen ellenkezőleg, a civileknek nem dolguk az állami szervek, a kormány kritizálása.

A megkérdezettek relatív többsége szerint fontos ez a tevékenység. Kisebbségi, de így is a felnőtt társadalom bő harmadára jellemző az a vélemény, hogy a civil szervezeteknek nem dolguk az állami szervek, a kormány kritizálása. A 2019-es felméréshez képest utóbbi álláspont sokat erősödött. Az előző kutatásunkban ugyanis még 65% tartotta fontosnak ezt a tevékenységet, és csak 27 százalék volt ellenkező véleményen.

Ahogy két évvel ezelőtt, úgy most is egyértelműen kirajzolódott, hogy a kormánypárti szimpatizánsok sokkal inkább ellene vannak a civilek ilyen típusú szerepvállalásának, mint az ellenzéki szavazók. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy utóbbi csoportban ne lenne jelen ez a vélemény. Körükben is 31% szerint nem dolga a szervezeteknek a hivatalos szervek kritizálása. 

Vélemények a civilek és a politika viszonyáról (Százalékos arányok a teljes mintában és a két fő pártpreferencia-csoportban.)

 

 

A civil szervezetek és a civilek kapcsolata

A civil szervezetek fogalmának és a tőlük elvárt szerepek vizsgálata után kutatásunkban a civil szervezetek és a civilek, az emberek közötti kapcsolat, interakció módjait térképeztük fel. Annak érdekében viszont, hogy a hátralévő kérdéseknél egyértelmű és egységes legyen, hogy mit értünk civil szervezet alatt, a kérdezőbiztosok először az alábbi meghatározást olvasták fel a résztvevőknek:

A továbbiakban civil szervezeten olyan önszabályozó társadalmi szerveződést, jellemzően alapítványt vagy egyesületet értünk, amely az állampolgárok elhatározásából jött létre, és nonprofit módon, az államtól függetlenül, a közjó javára működik. A következő kérdések ilyen civil szervezetekre vonatkoznak.

A civil szervezetek a civilek életében

Az első részben a szervezetektől az emberek irányába mutató kapcsolódást térképeztük fel. Ennek során a megkérdezettek 18 százaléka jelezte, hogy az interjút megelőző három évben kapcsolatba próbált lépni vele valamilyen civil szervezet (például tájékoztató anyagot kapott, megkeresték személyesen, telefonon vagy online). A két évvel korábbi méréshez képest most némileg magasabb arányt (+4 százalékpont) mértünk, ami azt jelzi, hogy a pandémia nem korlátozta, sokkal inkább új lehetőséget teremtett arra, hogy a civilek eljussanak a lakossághoz.

A megkeresésen, kapcsolatfelvételen túl arra is rákérdeztünk, történt-e konkrét segítségnyújtás, azaz a felmérést megelőző három évben segítette-e valamilyen civil szervezet az érintettet személyesen, vagy ha nem őt, akkor valamely rokonát, ismerősét. A megkérdezettek

• 5 százaléka kapott személyesen segítséget,
• 4 százaléka említette, hogy egy rokona kapott segítséget, valamint
• 8 százalékának egy ismerőse kapott segítséget.

Összességében a felmérés résztvevőinek 16 százaléka emlékezett civil segítségnyújtásra, ami 5 százalékponttal magasabb, mint 2019-ben. A visszajelzések alapján a kapott segítség 28 százaléka a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban történt. Ez azt jelzi, hogy a civil szervezeteknek fontos szerep jutott a pandémia következtében rászorulttá vált emberek megsegítésében.

A civilek a civil szervezetek életében

A másik irányú kapcsolat vizsgálata során arról kérdeztük a résztvevőket, hogy a megelőző három évben támogattak-e, segítettek-e valamilyen formában egy civil szervezetet. A megkérdezettek 36 százaléka jelzett ilyen hozzájárulást. Erre a csoportra a továbbiakban a segítők elnevezést használjuk, épp úgy, mint a 2019-es kutatásban. A felsorolt támogatási, segítői formák közül az SZJA 1%-os felajánlása a leggyakoribb, az összes megkérdezett 20%-a említette: 11% adott pénzbeli, 5% nem pénzbeli adományt. Az aktív vagy volt szervezeti tagok aránya 3%, ugyanennyien voltak, akik önkéntes munkával segítettek. 

A támogatás természetesen nem csak egyféleképpen valósulhat meg, a segítők körében tapasztalt említési gyakoriságok összege emiatt haladja meg a 100 százalékot. A három leggyakoribb forma előfordulása: a segítők 54%-a rendelkezett az adója 1 százalékáról, 32 százaléka pénzbeli támogatást adott, 23 százalék pedig felhívást továbbított az ismerőseinek.

A 2019-es felméréshez képest a segítők 36 százalékos aránya egyáltalán nem változott, ahogy a két leggyakoribb támogatási forma említettsége sem Kevesebben végeztek viszont önkéntes munkát, és nem pénzbeli adományt is kevesebben juttattak célba; mindkét esetben 4-4 százalékpontos a csökkenés. Mivel mindkettő személyes megjelenést igényel (a nem pénzbeli adományokat jellemzően személyesen viszik el), ezért a pandémia miatti korlátozások, óvatosság szerepet játszhat a visszaesésben.

Civil szervezetek támogatása, segítése a felmérést megelőző három évben (Százalékos arányok. Mivel a válaszadók több lehetőséget is bejelölhettek, az értékek összege meghaladja a 100 százalékot.)

 

 

Kutatásunkban arra is kíváncsiak voltunk, hogy a támogatásokban, a segítésben mennyire volt szerepe a pandémiának. Az eredmények azt mutatják, hogy a segítők ötöde (21%) a koronavírus-járvánnyal összefüggésben támogatott civileket. Ebben a csoportban a támogatás módjai közül a leggyakoribb a pénzbeli adomány volt: 54% juttatott el civileknek konkrét anyagi támogatást. A második leggyakoribb az 1%-os adófelajánlás volt: 38%. Harmadik helyre pedig a civilek felhívásainak továbbítása került (23%).

A segítést hátráltató tényezők

Azoknál a megkérdezetteknél, akik az előző kérdésnél egyetlen választ sem jelöltek be, azaz nem segítettek, nem támogattak civil szervezetet az elmúlt három évben, megpróbáltunk utánajárni, milyen okok húzódnak meg ennek hátterében, milyen tényezők hátráltatják/-ták őket a segítésben, aktív részvételben. Ehhez több lehetséges okot, indokot soroltunk fel, amelyekből többet is megjelölhettek. Az alábbi táblázat mutatja, hogy a nem segítők mely tényezőket említették a leginkább. Mivel több opciót is be lehetett jelölni, a számok összege ezúttal is meghaladja a százat (zárójelben jelöltük a 2019-es felméréshez viszonyított eltérést, százalékpontban).

A két legtöbbet említett ok az ismeret- és a pénzhiány; minden második nem segítő említette ezeket. Gyakori hátráltató tényező még az, hogy nem gondolják, a támogatásuk érdemi segítséget jelentene a civileknek. A segítség, támogatás elmaradása mögött ritkábban jelenik meg a bizalom vagy az idő hiánya, illetve a civilek hatékonyságával kapcsolatos kritika.

A 2019-es kutatásunkhoz képest csak minimálisan változott a tényezők rangsora. Az említettség terén ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a nem segítők átlagosan több indokot jelöltek be. Ennek következtében egy kivételével minden tényező előfordulása emelkedett. A legnagyobb mértékben a pénzhiány említettsége nőtt, 10 százalékponttal. Ennek egyik lehetséges oka lehet, hogy a járványhelyzet miatt sokaknak romlott az anyagi helyzete.

Civil szervezetek támogatását, segítését hátráltató tényezők (Százalékos arányok a nem segítők körében, zárójelben a 2019-es felméréshez viszonyított eltérés, százalékpontban.)

 

 

Összességében tehát nem változott két év alatt a segítők aránya. Az eredmények alapján a pandémia két ellentétes hatása kiegyenlítette egymást: miközben a koronavírus megjelenése új motivációt jelentett a segítésre, támogatásra, egyúttal korlátozta is azok megvalósulását.

Potenciális segítség a jövőben

Függetlenül attól, hogy valaki korábban segített-e már valamilyen formában civil szervezetet vagy sem, megkérdeztük minden résztvevőtől, hogy a jövőben mennyire tartja elképzelhetőnek, hogy segít, támogat egy civil szervezetet. Annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk arról, milyen területen működő civil szervezeteket hajlamosabbak támogatni, a kérdést két részre bontottuk. Az első blokkban 13 társadalmi csoportot soroltunk fel, a másodikban pedig 11 társadalmi ügyet. Mindegyik esetben külön-külön kérdeztünk rá a jövőbeni támogatás valószínűségére.

Az alábbi ábrán együtt mutatjuk be az egyes csoportok és ügyek esetén mért átlagos valószínűségeket. A 0-10 skálán a 0 jelenti azt, hogy a válaszadó egyáltalán nem tartja elképzelhetőnek a jövőbeli segítséget, a 10 pedig azt, hogy teljes mértékben elképzelhetőnek tartja.

A társadalmi ügyekhez képest a csoportok esetében kapott értékek lényegesen szórtabbak. Míg a 11 ügy átlaga a 4,14-6,28 tartományba esik, a 13 társadalmi csoporté a több mint kétszer olyan széles 2,01-7,23 tartományba. Ez arra utal, hogy a különböző társadalmi ügyeknek csekélyebb a támogatást erősítő vagy éppen gyengítő hatása. Az egyes társadalmi csoportokra specializálódott civil szervezetek támogatásánál ugyanakkor döntő szempont lehet az, hogy mely csoportokról van szó. Azaz a bizonyos kisebbségi csoportokkal szembeni erős társadalmi előítéletek a velük foglalkozó civilek támogatási hajlandóságában is szerepet játszik.

Jövőbeli támogatási, segítési hajlandóság egyes társadalmi csoportokkal, ügyekkel foglalkozó civil szervezetek részére (Átlagos értékek a 0-10 skálán, ahol a nagyobb érték jelent nagyobb esélyt a támogatásra. Az eredeti kérdés így hangzott: Most felsorolok olyan társadalmi csoportokat/ügyeket, amelyekkel civil szervezetek is foglalkoznak. Mennyire tartja elképzelhetőnek, hogy a jövőben segítené, támogatná azoknak a civileknek a munkáját, akik ezekkel a csoportokkal/ügyekkel foglalkoznak? Mozgassa az egeret a pontok fölé, vagy kattintson a pontokra, hogy megjelenjen a csoport, ügy neve.)

A felsorolt társadalmi csoportok közül a legkevésbé a fogvatartottakkal, valamint az LMBT-közösségekkel foglalkozó szervezeteket támogatnák. Mindkettő esetében a kapott átlag alig nagyobb 2-nél, de ennél is beszédesebb, hogy a megkérdezettek 55-56 százaléka a legszélső választ adta, miszerint egyáltalán nem tartja elképzelhetőnek a segítséget. A menekülteknek szóló támogatás a harmadik leginkább elutasított, esetükben 45 százalék tartja kizártnak a segítséget. A hajlandósági skála másik végén a gyermekekkel foglalkozó szervezetek állnak: az itt mért 7,23-as átlag lényegesen magasabb, mint a többi társadalmi csoport esetében. A 13 csoport közül volt egy, amelyik valójában nem társadalmi csoport: az állatok. A velük foglalkozó civileknek szívesen segítenének az emberek. Itt tapasztaltuk ugyanis a harmadik legmagasabb értéket.

A nemek között csak két csoport esetében mutatkozott érdemi eltérés. A nők a férfiakhoz képest hajlandóbbak támogatni olyan civil szervezeteket, akik nőkkel, illetve hajléktalanokkal foglalkoznak. A válaszoknak a nők és a férfiak körében kapott átlaga a hajléktalanok esetében 4,11 és 3,71. A nők esetében pedig 5,22 és 4,73.

Nem meglepő, hogy a politikai irányultság a támogatási hajlandóságban is visszatükröződik: a Fidesz szavazói az ellenzékieknél nagyobb valószínűséggel támogatnának olyan civil szervezeteket, amelyek gyermekekkel, határon túli magyarokkal vagy nagycsaládosokkal foglalkoznak, kevésbé tudják ugyanakkor elképzelni, hogy az LMBT-csoportokkal vagy a menekültekkel foglalkozó civileket támogassanak. A fogvatartottak, a hajléktalanok és a nemzeti kisebbségek – beleértve a romákat – vonatkozásában ugyanakkor nem tapasztaltunk statisztikailag szignifikáns eltérést a két pártpreferencia-csoport között.

A társadalmi ügyek közül az egészségügy emelkedik ki, mint a leginkább támogatható terület. Ezt a környezetvédelem és a klímaváltozás követi. A sorban következő hét ügy megítélésében csak kisebb eltérések mutatkoznak: legkevésbé a fogyasztóvédelemmel és a nemzetközi ügyekkel foglalkozó szervezeteket támogatnák.

A jövőbeli támogatás lehetséges formái

A támogatandó csoportok és ügyek után arról kérdeztük a résztvevőket, hogy a támogatás milyen formáit tartják lehetségesnek. Itt ugyanazokat a lehetőségeket adtuk meg, mint a korábbi támogatásról szóló kérdés esetében.

A megkérdezettek bő kétharmada (68%) jelezte, hogy a jövőben segítené egy civil szervezet munkáját valamilyen formában. Ettől 27 százalék zárkózott el teljesen. A legnépszerűbb támogatási forma a jövedelemadó 1%-os felajánlása. 35 százalék tartja elképzelhetőnek, hogy a jövőben így járulna hozzá a civilek tevékenységéhez. Második legtöbbet említett mód (20%) a szervezetek felhívásainak továbbítása, akár szóban, akár a közösségimédia-felületeken. Az adományozás is népszerű a lehetséges támogatási formák között: 18% pénzbeli, 15% nem pénzbeli adománnyal segítene. Összesen a megkérdezettek 30 százaléka nyilatkozott úgy, hogy valamelyik vagy mindkét adományozási módot lehetségesnek látja. A civilek konkrét tevékenységében való részvételre már kevesebben nyitottak. 11% vállalna önkéntes munkát, 3% pedig akár tag is lenne.

Ha a jövőben segítené egy civil szervezet munkáját, akkor azt milyen formában tartja elképzelhetőnek? (Említettségi arányok a teljes mintában, százalékban. Több választ is meg lehetett jelölni, emiatt a százalékok összege több mint 100.)

Azok, akik egy korábbi kérdés során úgy nyilatkoztak, hogy az elmúlt három évben segítették a civilek munkáját, a jövőben is megtennék (mindössze 3 százalékuk mondta azt, hogy már nem tartja ezt elképzelhetőnek). A támogatási hajlandóság tehát jellemzően egy tartós attitűd. A passzivitás viszont nem feltétlenül az: a korábbi időszak nem-segítőinek többsége (57%-a) úgy nyilatkozott, hogy a jövőben látja a bekapcsolódás lehetőségét.

A korábban nem, de a jövőben potenciális segítők között is az 1%-os felajánlás említése a leggyakoribb. A teljes minta 15 százaléka korábban (az elmúlt három évben) sem segített civil szervezetet, de a jövőben szívesen felajánlaná azt.

Az előző felméréshez képest nem változott a támogatási, segítési hajlandóság. Akkor 70% jelezte, hogy valamilyen formában elképzelhetőnek tartja a segítést, most 68%. A típusok említettségi sorrendje sem változott, mindössze a pénzbeli és a nem pénzbeli adományozás (amelyek egymást követik) cserélt helyet. Ugyanakkor a támogatási formák egyéni említettsége a mostani kutatásban alacsonyabb, mint két évvel korábban. Akkor a potenciális segítők jellemzően több formát is megjelöltek, míg a mostani adatfelvételnél legtöbben csak egyet.

Az SZJA felajánlása és annak hátráltató tényezői

A kutatásban a megkérdezettek ötöde jelezte, hogy a megelőző három évben rendelkezett a jövedelemadójának 1 százalékáról valamely civil szervezet számára. A fennmaradó 80 százaléktól megkérdeztük, hogy milyen tényezők akadályozták a felajánlást. Hét lehetséges okot soroltunk fel:

1. Nem ismerek olyan civil szervezetet, amelyiknek szívesen adnám a jövedelemadóm 1 százalékát;
2. Nem kell személyijövedelemadó-bevallást tennem, ezért nem rendelkezhetek az 1 százalékról;
3. Az adóbevallásomat nem láttam, nem én készítem el;
4. Nincs Ügyfélkapu-regisztrációm;
5. Nem tudom, hogyan kell rendelkezni;
6. Túl sok adminisztrációval jár;
7. Tőlem mindenképpen levonják, nekem mindegy, hogy a költségvetésbe folyik be, vagy valamelyik civil szervezethez.

A válaszok alapján kirajzolódik, hogy jellemzően több tényező játszik szerepet a felajánlás elmaradásában. Miközben a megkérdezettek egyötöde egyetlen válaszlehetőséget sem jelölt meg, az egynegyedük egyet, a többiek pedig átlagosan hármat is. Az alábbi táblázat az egyes tényezők említettségét mutatja. Az öt leggyakoribb ok gyakorisága lényegében megegyezik, csak az adminisztratív nehézségeknek és az érdektelenségnek kisebb a szerepe. Azok közül viszont, akik csak egyet jelöltek meg, két indok emelkedik ki: a megfelelő civil szervezet ismeretének, illetve az szja-bevallás kötelezettségének a hiánya.

A jövedelemadó 1 százalékának felajánlását akadályozó tényezők (Százalékos említettségi arányok azok körében, akik nem rendelkeztek az SZJA 1%-áról.)

A visszatekintő és a jövőbeli támogatási kérdés lehetőséget ad arra, hogy összevessük a jövedelemadó felajánlásának gyakorlatát. Az alábbi táblázatban az így létrehozható négy csoport eloszlását mutatja. A megkérdezettek 62 százaléka potenciálisan nem felajánló. Korábban sem és a jövőben sem várható, hogy rendelkezik az adója egy százalékáról. Azokra, akik már ajánlottak fel, jellemzően a jövőben is lehet számítani. A minta 18 százaléka eddig nem volt támogató, de a jövőben nyitott lenne erre.

Múltbeli és jövőbeli jövedelemadó-felajánlás (Az egyes csoportok százalékos eloszlása a teljes mintában.)

Utóbbi csoport ötödének – a hátráltató tényezők felsorolása alapján – nem kell adóbevallást tennie, ezért esetükben nem válhat valósággá a lehetőség. A legtöbbet említett indok (53%) szerint nem ők készítik el a bevallásukat, azt nem is látták. Sokan vannak, akik nem ismerik a megfelelő civil szervezetet, nem tudják a felajánlás módját, vagy nincs Ügyfélkapu-regisztrációjuk. Ezek mindegyike olyan tényező, amelyek hatása megfelelő tájékoztatással csökkenthető.

A jövedelemadó-felajánlást hátráltató tényezők (Azok körében, akik a múltban nem rendelkeztek, de a jövőben tervezik azt.)

A potenciális új felajánlók szocio-demográfiai összetétele néhány jellemzőben eltér a teljes mintában kapott arányoktól (zárójelben a jövőbeni szja-felajánlást lehetségesnek tartók csoportjában, majd az összes megkérdezett körében mért arányokat írjuk le). Ezek az alábbiak:

• körükben a férfiak aránya némileg magasabb (51% / 45%).
• Inkább fiatalabbak. A 18-39 évesek aránya sokkal (48% / 36%), a 40-59 évesek aránya kissé magasabb (39% / 32%).
• Az alapfokú végzettségűek alulreprezentáltak (45% / 54%), a középfokú végzettségűek pedig felülreprezentáltak (39% / 31%).
• Némileg kevesebb a fővárosban (14% / 18%) és több a kistelepüléseken (35% / 29%) élő.
• A munkaerőpiaci státuszuk több tekintetben is eltérő az átlagtól. Magas az aktív keresők (83% / 63%) és az alkalmazottak (73% / 53%) aránya. Inkább az alsó középosztályba sorolják be magukat (45% / 38%).