A Jobbik szavazói hiányozhattak leginkább az ellenzéki együttműködés mögül
Túl sokfélék az Orbán-rendszerrel kritikus szavazók ahhoz, hogy egy táborba terelhetők legyenek. Gyorselemzésünk szerint illúzió volt azt feltételezni, hogy a korábbi Jobbik szavazóinak nagy része képes a bal-közép pártokkal egy irányba szavazni. Az ötödik Orbán-kormány mozgásterét a gazdasági és külpolitikai kényszerek fogják csak beszűkíteni, belpolitikai értelemben minden korábbinál könnyebb dolga lesz.
Eredmények
Újra itt a centrális erőtér. Az ellenzék a hatpárti együttműködés megléte miatt 2006 óta a legszorosabb választást várta, ehhez képest a 2010-esnél is nagyobb vereséget szenvedett. A következő négy évben minden eddiginél magabiztosabb kétharmada lesz a Fidesznek, ráadásul parlamentbe jutott a Mi Hazánk, ami borítékolhatóan inkább a kormányoldallal fog majd együtt szavazni. Ezzel lényegében visszaépült a centrális erőtér is, amelyben az erős kormánypárti frakciótól jobbra és balra is van(nak) párt(ok), márpedig a két oldal szereplői együttműködésre nem alkalmasak.
Mégsem született meg az „ellenzéki szavazó”. Az ellenzéki együttműködés a hat párt szintjén megvalósult, de a választóknak csak egy része követte ezt le. 2018-ban (határon innen) összesen 1,6 millióan szavaztak az MSZP-Párbeszéd, a DK, az LMP, a Momentum és az Együtt listájára, a Jobbikéra pedig 1,1 millióan. Ehhez képest a hatpárti ellenzéki lista 2022-ben mindössze 1,9 millió voksot gyűjtött be. Úgy tűnik, illúzió volt azt feltételezni, hogy a 2018-as Jobbik szavazóinak jelentős része hajlandó lesz az egyesült ellenzék támogatására. Nagyobb részük vagy a Fidesznél vagy a Mi Hazánknál köthetett ki.
Megnéztük, hogy a 19 megyében és Budapesten hogyan alakultak az idén együttműködő ellenzék listás szavazatai négy éve és most. Az alábbi ábrán az látszik, hogy a legtöbb megyében szinte pontosan a korábbi Jobbik-szavazók hiányoztak idén:
Ez még önmagában nem volna bizonyító erejű, éppen ezért megyei bontásban megnéztük, hogy a 2018-as összellenzéki szavazattömegben mekkora volt a Jobbik (illetve a többi párt) részaránya. Az alábbi ábrán látható, hogy ahogy nő a Jobbik 2018-as súlya, úgy romlik a 2022-es összellenzéki mozgósítás (a korreláció a két érték között -0,81). Tehát azokban a megyékben sikerült kevésbé a mozgósítás, ahol négy évvel ezelőtt magas volt a Jobbik szavazóinak részaránya (a másik három nagyobb párt esetében a kapcsolat előjele ellentétes, azaz az MSZP-Párbeszéd, a DK és az LMP erősebb megyéiben jellemzően eredményesebb volt idén a mozgósítás).
Mivel a részvételi arány majdnem azonosan alakult, ezek az értékek jól összehasonlíthatók, azzal együtt is, hogy a magyarországi lakosságszám csökkent az elmúlt négy évben. A bal-közép ellenzéki pártok tehát jó eséllyel ugyanazt a körülbelül másfél milliós tábort tudják csak megszólítani, újabb választókat nagyon korlátozottan tudnak maguk mellé állítani.
Az előválasztás után az ellenzék tényleg leváltotta saját magát. A kampányt megbénította, hogy a közös miniszterelnök-jelöltet nem fogadták el a pártok, és maga is a pártok riválisaként lépett fel, amikor rögtön az előválasztás után hetedik frakciót követelt. Ez az előválasztás sikerét gyorsan feledtette, az eredmény pedig azt mutatja, hogy még az ellenzéki szavazókat is elbizonytalanította. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy a közös miniszterelnök-jelölt téves politikai stratégiát választott, amikor egy elképzelt, Fideszben csalódott célcsoportot akart megszólítani az ellenzéki és pártnélküli szavazók helyett.
Háború, erőfölény. A kormányoldalon a szervezettség és a „békepárti” üzenet részben a gazdasági válság, részben a most már a közössági médiára is kiterjedő brutális médiafölény miatt hatékonyan működött, az emberek alapvető gazdasági és biztonságpolitikai igényére reagált sikeresen. Minél inkább alacsonyabb státuszú valaki, annál inkább igaz, hogy a biztonságot a 12 éve fennálló jelenlegi Orbán-rezsimmel azonosítja, az ellenzékben pedig csak a bizonytalanság kockázatát látja – ha érzékeli egyáltalán a létezését. Ugyanakkor az továbbra sem igaz, hogy a kormányoldalnak többségében vidéki és leszakadó társadalmi rétegekből kikerülő szavazói vannak, ahogy 2018-ban sem ez volt a helyzet, a Fidesz ugyanis minden társadalmi rétegben erős támogatottsággal rendelkezik. Ennek megerősítésében bizonyosan szerepe volt a választást megelőző, soha nem látott mértékű osztogatásnak is.
Az egyenlőtlen választási és erőforrásbeli politikai rendszer nemcsak a Fideszt jutalmazta túl, hanem nagy mértékben büntette az ellenzéket, az egyszerű ellenzéki hibákat. Itt most nem az ellenzék ostorozására kell gondolni, hanem arra, hogy az ellenzéki kommunikációs hibák, koordinálatlanságok hatványozottan bosszulják meg magukat a kormány által uralt nyilvánosságban.
Várható következmények
Az eredmény miatt a kormány várhatóan minden döntését igazolva látja majd, korrekcióra nincs oka. Ezt az irányt jelölte ki Orbán Viktor győzelmi beszéde is. A Fidesz még akkor is joggal érezheti magát magabiztosnak, ha gazdasági szempontból az eddigi legnehezebb kormányzati ciklus vár rájuk; ez is csak akkor okozhatna gondot a Fidesz számára, ha lenne ellenzéki alternatíva, de egy ekkora ellenzéki vereség után belátható időn belül ez aligha épül fel.
A legvalószínűbb forgatókönyvnek megfelelően az autokratikus berendezkedés még inkább kiteljesedhet. Befejeződhet az utolsó, még részben független hatalmi ág, a bíróságok elfoglalása, a szabad nyilvánosság tere várhatóan még szűkebb lesz, a rezsim egésze, a romló gazdasági körülmények miatt még inkább elnyomóvá válhat. A kormányzatnak csak a külső kontrollja (EU-NATO) marad meg, ami viszont várhatóan erősebbé válik az orosz-ukrán háború nyomán.
Az ellenzék vélhetően teljes összeomlás előtt áll. Már el is indult a bűnbakképzés, a felelősség hárítása, de ez alól az ellenzéki szereplők közül senki sem fogja tudni kivonni magát. Bár a DK és a Jobbik elnöke rögtön bírálta Márki-Zay Pétert, saját felelősségükről nem ejtettek szót, ahogy arról sem, hogy saját pártjuk jelöltjeinek teljesítménye is messze elmaradt az előzetes várakozásaiktól.
Várható külpolitikai hatások
Orbán Viktor alkupozíciója az Európai Unióval szemben javult, Brüsszelből ugyanis az a kép alakulhat ki ismét, hogy a Fidesznek nincs alternatívája az országban. Az Európai Bizottság (EB) és az új kormány belátható időn belül megegyezhet a helyreállítási forrásokról. Az EB kezében ez után a jogállamisági mechanizmus marad, azzal próbálhatják a magyar kormány bizonyos vörös vonalak mögé szorítani.
Oroszországgal kapcsolatban a kormánypolitika nem fog változni. A szankciókat a kormány nem fogja megvétózni, de azok kiterjesztését bizonyos esetekben blokkolhatják, kiváltképp az energiahordozók importjának korlátozása esetében. Az viszont nem elképzelhetetlen, hogy az uniós források egy részét az orosz gázfüggés csökkentésére költik majd, de elsősorban azzal a céllal, hogy jobb alkupozícióba kerüljenek Moszkvával szemben.
A Fidesz Kína-politikája még inkább barátivá válhat. Peking esetében a Fidesz – Oroszországgal ellentétben – nem kényszerül egyértelmű választásra. A jövőben még több Kínával közös projektre számíthatunk. A választási vereségnek köszönhetően az ellenzék Fudan Egyetemmel kapcsolatos népszavazása is kudarcba fulladhat.
(A 2022. április 4-én még nem 100%-os feldolgozottság mellett ismert adatokat frissítettük május 25-én a végleges, hivatalos adatokkal, ezen túlmutató módosítást nem eszközöltünk.)
