Háború és béke a kampányban
2022-03-04
A háború sok mindent felülírni látszik a magyar választási kampányban, de nem az erőviszonyokat, legalábbis egyelőre. Elképzelhető, hogy Orbán Viktorra akkor várnak nehezebb évek, ha miniszterelnök marad. Heti kampányelemzés.
- Átmenetinek bizonyult az Ukrajna elleni orosz agresszió első napjaiban tapasztalt kormányzati kommunikációs zavar. Orbán Viktor a világpolitika történéseit átlátó, biztonságot garantáló vezetői imázsa a háború kitörésekor látványosan megkérdőjeleződött. Hirtelen kiderült, hogy a miniszterelnök február eleji moszkvai látogatása sok minden lehetett, de békemisszió nem, miközben a kormányzati irányítású média hetek óta teljes meggyőződéssel ismételgette, hogy Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát. Még a fideszes szavazótáborban is zavart okozhatott, hogy Orbán Viktor egyik percről a másikra szembefordult az elmúlt 12 év oroszbarát politikájával, és – egyébként felelős vezetőként – mindenben támogatta az EU és a NATO döntéseit. Eközben a kormányoldal nyilvánosságában is kettőség alakult ki: bár a hírek egy része objektív tudósítás a háborúról és politikusi nyilatkozatokról, a véleménycikkekben relativizálják Putyin felelősségét, nem állt le a Nyugat bírálata sem, sőt, a közösségi média egyes csatornáin továbbra is özönlik a nyílt Kreml-párti propaganda.
- A kampánygépezet mára legyűrni látszik a zavart. A kormánypárti politikusok pár nap alatt visszatértek a korábbi, „kint is vagyok, bent is vagyok” irányvonalra: az Európai Unióban és a NATO-ban mindent megszavaz a kormány, de itthon, a retorika szintjén szemrebbenés nélkül bírálják az általuk is támogatott „brüsszeli szankciós politikát” (lásd pl. a Sberbank esetét), mintha Magyarország nem lenne része a nyugati szövetségi rendszernek, és nem éppen ez garantálná védelmét. A háború által felvetett és az ellenzék által is tematizált „Kelet vagy Nyugat?” kérdést a kormányoldal sikeresen átkeretezte a „Háború vagy béke?” kérdésére. Az ellenzéket háborúpártinak festik le, épp úgy, ahogy a járvány idején az oltásellenesség bélyegét sütötték rájuk. A kormánypárti kampány ezzel a választók elemi biztonsági igényére válaszol, mint ahogy erre próbál reagálni az Orbánt Putyinnal azonosító ellenzéki kampány is, de a „Kelet vagy Nyugat?” egy fokkal bonyolultabb, mint a „Háború vagy béke?” kérdése, az ellenzék tehát ezért (is) hátrányosabb helyzetben van. Az üzenetek különbsége rávilágit a célcsoportok különbözőségére is. Az iskolázottabb, többségében nagyvárosi szavazókhoz beszélő ellenzék magától értetődőnek veszi, hogy a választók értik a kormány Putyin-barát politikájának veszélyeit, míg az alacsonyabban iskolázott, többségében vidéki szavazókat célzó Fidesz egy elemi egzisztenciális félelemre reagál, magát az ellenzéket is a veszély részének beállítva.
- A nyilvánosságbuborék nélkül nem menne ilyen simán. A kormánypárti kampány azért is hatékonyabb és azért képes gyorsan kezelni a saját következetlenségeit, illetve megbélyegezni az ellenfelét, mert egy a nyilvánosságot uraló, korlátlan erőforrásokkal rendelkező gépezet áll a rendelkezésére. A Fidesz ezáltal olyan masszív véleménybuborékban képes tartani a saját szavazóit, amelyen nem hogy az ellenzék üzenetei, de a kormány által el nem ferdített hírek is alig képesek áthatolni.
- Nem a választási versengésben áll elsősorban vereségre Orbán. A háború (egyelőre?) nem rontotta a kormánypárt választási esélyeit, sőt, talán inkább erősítette is a Fideszt. Ami viszont hosszabb távon veszélyes lehet az Orbán-kormányra nézve, az a nemzetközi szinten bekövetkezett változás. Orbán a közös döntések pro forma támogatása ellenére is egyre jobban elszigetelődini látszik a régióban és az euroatlanti közösségben, mivel az oroszbarát politika szálait nem lehet egyik napról a másikra elvágni. Mindez többről szól, mint Oroszországról és Magyarországról: az autokráciák évtizedes előretörésének lendülete törhet meg, a nyugati demokratikus államok váratlanul erős fellépése nemcsak Putyin birodalomépítő álmait hiúsíthatja meg, hanem Orbán új világrendről szőtt elképzeléseit is.
Kiemelt kép forrása: Portfolio.hu
Copyright 2024. Political Capital Policy Research and Consulting Institute. Minden jog fenntartva.