Az ellenzék helyzete tíz héttel a választás előtt

Tíz hét maradt az országgyűlési választásig, ebben az időszakban hétről hétre rövid elemzések formájában tekintjük át a kampány szerintünk legfontosabb fejleményeit. Első alkalommal az ellenzék helyzetével foglalkozunk. 

Az utóbbi időben rengeteg cikk és elemzés tárgyalta az ellenzéki kampány, illetve Márki-Zay Péter kommunikációjának vélt vagy valós hibáit, noha a választás kimenetele szempontjából aligha ezek a legfontosabb tényezők. Az ellenzék problémái ugyanis láthatóan sokkal mélyebbek a felszínen megjelenő kommunikációs gyengeségeknél. 

1. A közös miniszterelnök-jelölt és a közös jelöltek megválasztása nem hozta el a várt lendületet, aminek elsősorban politikai okai vannak, a kommunikációs gondok csak ennek következményei. Az ellenzéki pártok előzetes számításait keresztülhúzta az előválasztás eredménye, többen közülük csak félszívvel fogadja el Márki-Zay Pétert közös miniszterelnök-jelöltként. Leginkább Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter nyilvánult meg gyakran ellene, ami az ellenzéki választókban is kétséget ébreszthet a hat párt és a miniszterelnök-jelölt kormányzóképességével kapcsolatosan. 
2. Márki-Zay Péter maga is politikai stratégia hibát követett el, amikor az előválasztást követően nem a legnagyobb közvetlen felhatalmazással (371 560 szavazattal) rendelkező első számú ellenzéki politikusként lépett fel, hanem a saját frakció nyilvános követelésével a hat pártelnök mellett hetedikként pozicionálta magát, leértékelve a saját súlyát. 
3. Az ellentétekből fakadóan gyakran hiányoznak azok a politikai döntések, amelyek a feltételei a hatékony közös kampánynak. Így láthatóan még mindig nem született végleges döntés például a köztársaságielnök-választás, a közös lista vagy a közös program egyes kérdéseiben. 
4. Az előválasztáson a 60-90 ezer választót felölelő egyéni választókerületek közül 11-ben szavaztak 10 ezernél többen (ebből 9 fővárosi, 2 Pest megyei), míg a körzetek majdnem felében 5 ezernél is kevesebben aktivizálódtak, közülük is 12 kerületben csak 2-3 ezren. Ahogy már az előválasztást értékelő elemzésünkben is rámutattunk: a parlamenti választás szempontjából döntő jelentőségű vidéki választókerületekben nincs elég szervezeti-politikai ereje, láthatósága és így szavazója sem az ellenzéknek, és ennek orvoslására az eddigi kampányban nem igazán történtek érzékelhető lépések. 
5. Mindezek ellenére továbbra is igaz, hogy az ellenzéki együttműködés esélyei, már pusztán az előválasztáson megválasztott közös jelöltek és a közös miniszterelnök-jelölt okán sokkal jobbak, mint 2014-ben, illetve 2018-ban voltak. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy (határon innen) 4 éve is többen szavaztak a komolyan vehető ellenzéki pártokra együttvéve (2,8 millió), mint a kormányoldal listájára (2,6 millió), pedig akkor legfeljebb az volt a kérdés, lesz-e a Fidesznek harmadszor is parlamenti kétharmada. Kisebbségből is lett. Az ellenzéki együttműködés ténye idén nyitottá teszi a küzdelmet, s ezt fokozhatja az is, hogy a korábbi három választással ellentétben az ellenzéki egyéni jelöltek többsége nem esélytelenül indul a mandátumért. Választási győzelemre viszont csak akkor van esélye az Egységben Magyarországért szövetségének, ha a meghatározó politikai szereplők  képesek rendezni a soraikat, és megfelelő munícióval ellátni a 106 egyéni jelöltet.

(A kiemelt kép forrása: HVG)