Szankciós politikák – jó és rossz gyakorlatok, tanulságok

A Political Capital és a Friedrich-Ebert-Stiftung tanulmánya

Vezetői összefoglaló

• A jelenlegi, Oroszországra kivetett nemzetközi szankciók kapcsán is elterjedt egy olyan szűk értelmezés, mely a szankciókat kizárólag hatékonyságuk alapján értékeli: mennyire tudják megváltoztatni a szankcionált ország viselkedését. Tanulmányunk ezt a leegyszerűsített képet igyekszik árnyalni.
• A szankciók hatékonyságának mérése rendkívül összetett, nem lehet tisztán vizsgálni, melyik külpolitikai eszköz pontosan melyik hatásért felelős. Az eredmények nagyban függnek attól, hogyan definiáljuk a szankciókat, illetve a hatékonyságot. A külpolitika és a gazdasági hatalomgyakorlás eszközeként a gazdasági szankciókat általában úgy határozzák meg, mint „a gazdasági erőforrások tényleges megvonása vagy az azzal való fenyegetés a célpont politikájának megváltoztatása érdekében”. E meghatározás szerint a gazdasági szankciókat elsősorban a célország kockázati értékelésének megváltoztatására és viselkedésének befolyásolására használják. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy járulékos hatásként egy szankció nem gyengíthetné a célország képességeit arra, hogy más országoknak – köztük a szankcionáló országnak – ártson. Ez utóbbi különösen fontos szempont az Oroszország elleni szankciók értékelésénél, mely ténylegesen csökkentheti a Putyin-rendszer erőforrásait arra, hogy az Ukrajna elleni hadjáratot, és a Nyugat elleni hibrid hadviselést sikerre vigye.
• A szankciók belpolitikai aspektusa nem kevésbé fontos, mint a külpolitikai. A szankció olyan eszköz lehet, mellyel demokratikus legitimitást biztosítható a külpolitikai döntésekhez, megerősítve a hitet a választópolgárokban, hogy a morális helytállás fontos a nemzetközi politikában is. A választóknak látniuk kell, hogy kormányaik képesek nemcsak vélt vagy valós érdekeik, hanem értékek mentén is politizálni. Az értékek képviselete és a normák védelme elengedhetetlen része a szabályokon alapuló nemzetközi rend megőrzésének. Az Oroszország elleni szankciók ilyen szempontból jól vizsgáznak: az Eurobarometer felmérése szerint az EU polgárainak 80 százaléka támogatja a szankciókat.
• A gazdasági szankciók és a gazdasági nyomásgyakorlás eszközei kizárólag akkor hatásosak, ha egyértelműen deklarált politikai célok húzódnak meg a bevetésük mögött. Mivel a szankciók kivetése általában nem jár gazdasági haszonnal, a gazdasági racionalitás hiányát komolyan végiggondolt politikai céloknak kell pótolniuk. Emellett egy koherens külpolitikai stratégia részeként kell végrehajtani őket, hiszen a szankciók a külpolitikai eszköztár csupán egyik elemét jelentik.
• Az Oroszországgal szemben az ukrajnai inváziót követően bevezetett szankciórendszer példátlan volt, mind a gyorsaságát, mind a mértékét tekintve. Egyes becslések szerint az Oroszországi Föderáció Észak-Koreát, Szíriát és Iránt megelőzve a világ legtöbb (több mint 10 ezer) szankcióval sújtott országa. A legtöbb ilyen szankciót (6680-at) célzottan magánszemélyekkel szemben hozták meg, az orosz politikai és gazdasági elit szereplőit célozva.
• Mivel a szankciók hatása nem azonnali, az orosz háborús erőfeszítéseket csak közép távon gyengítik. Az Oroszország ellen kivetett szankciók így nem fogják a háború végét közelebb hozni, egy elhúzódó anyagháború[1] esetén azonban komolyan erodálhatják az orosz haderő harcképességét és a háború belső támogatását. Az elrettentő hatás közvetve így is érvényesül, a kivetett szankciók egyértelműen jelzik a világ országai számára, hogy a nyugati szövetségi rendszer szemében hol húzódnak az elfogadható nemzetközi magatartás határai, és hogy egy-egy szereplő milyen árra számíthat ezek megsértése esetén.
• A szankciós rezsimek akkor tudnak a leghatékonyabban működni, ha a lehető legszélesebb nemzetközi koalíció hajtja végre azokat. Ennek hiányában a célzott országok képesek alternatív megoldásokat találni a kereskedelmi és pénzügyi téren. A másodlagos szankciók azonban egy szűk koalíció esetén is kellő elrettentést tudnak biztosítani, és egyfajta multiplikátor hatást fejtenek ki. Az utóbbi időben az látszik, hogy a technológiai szankciók fejtik ki a leginkább negatív hatást közép távon.

Tanulmányunk teljes terjedelmében itt olvasható (pdf): Szankciós politikák – jó és rossz gyakorlatok, tanulságok 

Tanulmányának angol összefoglalója (pdf): Sanction policies – success stories, mistakes and lessons learned 

[1] A háború azon szakasza, ahol relatíve stabil frontvonalak mellett az elhúzódó harcok célja az ellenség erőinek kifárasztása, a fegyveres ellenállás fokozatos felőrlése és az erőfölény megszerzése. A harcoló felek a sikereket a pusztító eszközök maximális bevetésével éri el, támadó műveleteket pedig csak nagy erőfölény birtokában és nagyobb kockázatvállalások elkerülésével hajtják végre. Kritikus tényezővé válik a tartalékképzés és a veszteségek pótlására való képesség, mind emberi mind anyagi értelemben. (Szendy, I. (2013): Hadelmélet és katonai műveletek, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 31.o.)

Kiemelt kép forrása: GlobalTradeReview