Értékek mentén, tényeket tisztelve – 20 éves a Political Capital

Magánügy is lehetne, hogy idén húszévesek leszünk. Azért nem (csak) az, mert a mi két évtizedünk arról a Magyarországról – és megkockáztatjuk, arról a világról – is sokat elárul, amelyet elemeztünk és elemzünk. A környezetünk rengeteget, a munkánkat vezérlő értékek semmit sem változtak: elkötelezettség a parlamentáris demokrácia, a piacgazdaság, az euroatlanti orientáció, az emberi jogok mellett. Húsz éve még banálisan konszenzuálisnak számítottak ezek az értékek Magyarországon, ma sajnos már sok szempontból antitézisei a hivatalos politikának. Persze két évtized alatt mindenki sokat változik, így a mi munkánk, fókuszunk, szerepfelfogásunk is módosult. A tények tisztelete azonban állandó: nincs az a meggyőződés vagy érdek, ami igazolhatóvá tenné számunkra a valóság torzítását és manipulációját. A következő hetekben történetünknek azokat a témáit, vitáit elevenítjük fel, gondoljuk tovább, amelyek 2021-ben is érvényes mondanivalóval bírnak – itt, a blogon, a podcastcsatornánkon és közösségimédia-felületeinken.

„Nem a ti dolgotok megmondani, hogy valami helyes-e vagy sem” – emelték mutatóujjukat vagy tárták szét karjukat sokan az elmúlt húsz év során, amikor a Political Capital értékei mentén kezdeményezően lépett fel. Sokszor hallottuk: „a ti dolgotok a pártoktól és értékektől független elemzés”. Ezzel szemben mi a kezdetektől azt az álláspontot képviseltük, hogy

pártfüggetlenség létezik, értékmentesség nem.

Értékválasztásunk mindig világos volt, de ez sem írta felül soha a tények tiszteletét. Sosem voltunk a „vágyteljesítő elemzések” hívei, akár a nyilvánosságnak, akár ügyfeleinknek dolgoztunk. Az adatok, számok ritkán mutatnak fekete-fehér képet, és az elemző feladatához a mi értelmezésünk szerint hozzátartozik a – sokak számára – kellemetlen igazságok kimondása is. Ha viszont egy agytröszt a politikai propagandagépezet részévé válik, azzal egyrészt becsapja a közönséget, másrészt feladja legnagyobb értékét: az intellektuális önállóságot.

Ezt a függetlenséget igenis meg lehet őrizni akkor is, ha egy intézet hivatalos vagy politikai szervezetekkel is dolgozik – ami természetes, hiszen senki sem légüres térben tevékenykedik. Nem titok, az első években a Political Capital is kereste a kényes egyensúlyt a nyilvánosságnak szánt politikai elemzés és a politikai szereplőknek nyújtott tanácsadás között. Ha nem is hibátlanul, de az elemzői munka integritását mindvégig megőrizve telt el ez az időszak. Többek között ezekről a dilemmákról is önálló beszélgetést szervezünk a közeljövőben.

De nem csak emiatt nehéz mindig megfelelni a következetesség követelményének. Ez talán egyértelművé válik, ha elmagyarázzuk, mikor és miért álltunk bele különböző ügyekbe, ami talán trendszetterré is tett minket egy-egy területen.

Sokan nem értették például, amikor már 2009-ben – tehát bőven az előtt, hogy ez közismert lett volna – figyelmeztettünk a Kreml európai szélsőjobboldalra való befolyására – ahogy ezt könyvében a téma egyik szakértője, Anton Shekhovtsov is említi. Beszéltünk a Szurgutnyeftyegaz felvásárlása kapcsán Oroszország energiapolitikájának veszélyeiről is. Az orosz autoriter rezsim növekvő befolyását az európai integrációra és a nemzeti szuverenitásra leselkedő veszélyként mutattuk be. Emlékezzünk: ez az időszak, amikor Orbán Viktor még arról beszélt, Putyin pincsijei szaladgálnak Európában. Az autoriter befolyás azóta az egyik legfontosabb szakterületünkké nőtte ki magát; sajnos nem számíthatunk arra, hogy ennek a témának a kutatása a jövőben okafogyottá válna.

Ha már szélsőjobb: hamar világossá vált, hogy a magyar demokráciára és a nemzetbiztonságra leselkedő egyik legfőbb veszéllyel állunk szemben. Mindez abban az időszakban, amikor épp nem is volt a szélsőjobbnak parlamenti képviselete. 2010-ben dolgoztuk ki az azóta mind Magyarországon, mind külföldön számos társadalomkutató által idézett Jobboldali Extremizmus Indexet (DEREX), ami azok arányát mutatja meg, akik egy adott társadalomban fogékonyak lehetnek a szélsőjobboldali eszmékre és az ezekből levezethető politikai cselekvésekre. Később már oktatási segédanyagokkal, érvelési útmutatókkal, képzésekkel igyekeztünk segíteni a szélsőséges nézetekkel szembeni küzdelmet. A gyűlölet-bűncselekmények megelőzéséről szóló európai uniós program (ISEC) keretében kutatási módszertant dolgoztunk ki a politikai erőszak mérésére. Számos alkalommal készítettünk látleletet a radikális és szélsőjobboldal helyzetéről, vizsgáltuk a szélsőséges narratívákat, kutattuk a romaellenesség, az antiszemitizmus vagy az idegenellenesség jellemzőit, de foglalkozunk a menekültekkel és a melegekkel kapcsolatos előítéletekkel is. Amikor utóbbi témakört illetően már 2010 előtt felhívtuk a figyelmet a politikai tabusítás veszélyeire, nem gondoltuk, hogy 2021-ben a homoszexualitás „megjelenítését” törvény próbálja majd tiltani.

Ahogy a kezdetekkor az sem merülhetett fel bennünk, hogy mára egy olyan világban élünk majd, amelyben nemcsak alternatív véleménye, hanem bárkinek alternatív tényei is lehetnek. A valóságot megkérdőjelező vagy átíró dezinformációs kampányok mára az élet minden területén bizonytalanságot, zavart keltenek, ezért is vált megkerülhetetlenné, hogy a mi munkánknak is a középpontjába kerüljön. Egy olyan világban, ahol a tények puszta létében sincs egyetértés, ellehetetlenül a politikai párbeszéd, felerősödik a törzsiesség, leépül a demokrácia.  Eleinte inkább csak rámutattunk mind a belföldi, mind a külföldi szereplők manipulatív kampányaira, azok káros hatásaira, később pedig már aktívabb szerepet kezdtünk vállalni a dezinformáció elleni küzdelemben. Mi írtuk meg az egyik első magyar nyelvű álhírkézikönyvet, tartottunk médiatudatossági tréningeket, és elindítottuk – szintén az elsők között – álhírkvízünket is. A koronavírus-járvány idején az akár emberéleteket is veszélyeztető álhírkampányokat tártuk fel. A tényalapú viták ösztönzése az egyik legfőbb missziónkká nőtte ki magát, amiben az ellenünk folytatott dezinformációs kampány is megerősített minket.

2006 óta a magyar választási rendszert érintő kezdeményezéseink mindegyike a választási versengés tisztaságát ösztönözte, a plurális demokrácia iránti elkötelezettségünktől vezérelten. Utoljára 2013-ban történt meg, hogy szakmai kritikánk cselekvésre ösztönözte a törvényhozókat, addig bezárólag több javaslatunk is részben vagy egészben beépült a választási rendszerbe (a kampánycsend eltörlésétől kezdve az ajánlószelvény-rendszer megszüntetésén át a levélben szavazók névjegyzékének napi szintű, nyilvános frissítéséig bezárólag). Ma már szinte hihetetlen, hogy 2008-ban a Political Capital és a Századvég Alapítvány közösen tett javaslatot a népszavazás intézményének újragondolására és újraszabályozására. Mi ma is ugyanazt tartanánk jónak, amit akkor megfogalmaztunk. Nem mi változtunk.

A PC értékrendje két évtizede változatlan: elkötelezettek vagyunk a parlamentáris demokrácia, a piacgazdaság, az euroatlanti orientáció, az emberi jogok mellett. Még ennél is nagyobb betűmérettel tesszük ezt világossá honlapunk főoldalán).

2001-ben ezt nem kellett sem megmagyarázni, sem felfesteni a falra; a marginális szélsőségeket leszámítva minden párt, minden intézet, minden civil szervezet, minden mértékadó véleményformáló, és nem mellesleg a magyarok elsöprő többsége ebben hitt. Az alapítókban talán fel sem merült, hogy ezeket az értékeket valaha meg kell védeni, az meg még kevésbé, hogy ebben egy elemzőintézetnek ilyen fontos szerepe lehet. Mára mégis eljutottunk oda, hogy aki a felsorolt értékek talaján állva végzi a munkáját, az az ország egyik fele szerint a demokrácia védelmezője az autokráciába hajló rendszerrel szemben, míg az ország másik fele szerint a fennálló rendszer külföldről irányított ellensége. Nekünk azonban ez a természetes húsz éve. Büszkék vagyunk arra, hogy az induláskor is, ma is, és remélhetőleg húsz év múlva is anélkül tudunk majd tükörbe nézni, hogy át kellene írnunk a múltunkat.

A mai Magyarországon megúszhatatlannak tűnik a besorolás, miközben mi egyik szereppel sem tudunk azonosulni. Az agytrösztök természetes „élőhelye” a demokrácia, amelynek lerombolása a szemünk előtt zajlik. Sokan kaméleonként idomulnak az új közeghez, de számunkra ez egy pillanatra sem volt opció. Ezzel természetesen nem vagyunk egyedül: sok olyan kiváló újságíró, civil szervezet, jogvédő, oktató és kutató dolgozik ma Magyarországon egyre nehezebb körülmények között, akik szintén nem kötik meg a „szükséges” kompromisszumokat.

Kevésbé demokratikus környezetben csak fontosabbá válik, hogy

• hozzájáruljunk a politikáról való kritikus gondolkodáshoz, a politika jobb megértéséhez,
• elősegítsük az ismereteken és tényeken alapuló politikaformálást és közbeszédet,
• olyan politikai témákat emeljünk be a közbeszédbe, amelyeknek – közvetlenül vagy közvetve – komoly hatása van az állampolgárok mindennapi életére.

Nem állunk, soha nem álltunk a politikán kívüli, valamiféle légüres térben, de ettől még nem tartozunk politikai táborokhoz. Hacsak azokéba nem, akik épp a politikai táborok és a pusztító hatású törzsiség ellen küzdenek. Bár ma Magyarországon egyre kevesebb a partner az érdemi, világnézeteken átívelő (de azokat ütköztető) vitához és párbeszédhez, mi továbbra is hiszünk abban, hogy a világ nem mindig fekete-fehér, és nem is érdemes monokróm szemüvegen keresztül nézni. Az alapértékeinket fenyegető támadások esetén azonban egyértelműen fogalmazunk, és nem engedünk a konfliktuskerülő elemzői „mismásolás” csábításának.

A mindennapos pártpolitikai adok-kapok korábban általunk is űzött kommentálása helyett mára beláttuk, hogy nem kell mindenhez érteni, ezért is törekszünk inkább arra, hogy bizonyos szakterületeken mélyítsük el a tudásunkat. Ezek közül a legfontosabbak: a dezinformáció, az autoriter befolyás, a radikalizmus, az Európai Unió, a választási rendszer kutatása. Büszkék vagyunk arra, hogy több tucat hazai és nemzetközi – főként európai és amerikai – partnerrel (alapítványokkal, a versenyszféra szereplőivel és közintézményekkel) dolgozunk együtt. Ahogy arra is, hogy közönségünk messze túlnyúlik Magyarországon: a magyar agytrösztök között a Political Capital elemzőit idézik ma a legszélesebb körben a nemzetközi sajtóban.

Azokkal a témákkal foglalkozunk, amelyeket relevánsnak tartunk Magyarország és a magyar társadalom szempontjából. Két évtizede a saját értékeinknek, szakmai mércénknek kívánunk megfelelni, semmi másnak.