Megregulázni a Facebookot – a közösségimédia-szabályozás dilemmái és lehetséges irányai

Az átláthatóság jogszabályi kikényszerítése lehet az első lépés a közösségi média átfogó szabályozása felé. Ez volt a fő tanulsága a Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány által szervezett kerekasztal-beszélgetésnek, amelyen a felszólalók arra keresték a választ, hogyan lehet úgy szabályozni a közösségimédia-felületeket, hogy az ne sértse a felhasználók szabadságjogait.

Megnyitójában Krekó Péter, a Political Capital (PC) igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a közösségi médiának mára szinte kizárólag az árnyoldalairól, veszélyeiről lehet hallani, a platformok népszerűsége nem csökken, sőt, felhasználóinak száma továbbra is emelkedik. Nem vitás, hogy a közösségi médiának káros pszichés hatásai is lehetnek, sőt, a dezinformáció terjedését sokszorosára gyorsítja, és hozzájárul a politikai vélemények polarizálódásához is. Mégis, figyelmeztet Krekó Péter, a túlszabályozással a ló másik oldalára esnénk át. Ez már csak azért sem lehet kívánatos, mert a szólásszabadságot erősen korlátozó, autoriter rendszerekben számos esetben a közösségimédia-platformok jelentik az ellenzék számára a nyilvánosságot. Azt kell elérni, hogy a techcégek partnerek legyenek a regulációban, és egy mérsékelt, minden fél számára elfogadható szabályozást dolgozzanak ki.

A PC által kezdeményezett, hónapok óta zajló szakmai vita és kutatás eredményeit Berkes Rudolf elemző ismertette, majd bocsátotta vitára. Felidézte, a magyar kormány részéről idén már volt egy kísérlet a közösségi média nemzeti szintű szabályozására, de az Európai Unióval és az érintett techcégekkel történő egyeztetéseket követően a kormányzat úgy döntött, hogy megvárja a jövő év közepére várható uniós jogszabály-csomag (Digital Services Act, DSA) elkészültét.

A PC Berkes Rudolf által felvázolt javaslatai a szabályozásra a következő pontokban foglalhatók össze:

• átfogó, de mérsékelt szabályozás;
• átláthatóság kikényszerítése;
• érdemi emberi ellenőrzés a tartalomszabályozásban;
• globális, de legalább európai szintű szabályozás.

A panelbeszélgetést Berkes Rudolf azzal indította, hogy „kinél pattog a labda”, azaz jelen állás szerint melyik szereplőnek kellene további lépéseket tennie a szabályozás érdekében.

Hanula Zsolt, a Telex újságírója szerint a szabályozást sürgető állami vagy nemzetközi szervezeteknek szükséges cselekednie, mivel a technológiai cégeknek kényelmes a jelenlegi rendszer. A vállalatok szavak szintjén ugyan elköteleződnek a közösségi média káros hatásainak mérséklése mellett, de csak akkor, ha az intézkedések nem érintik a bevételeiket, ezzel áttolva a szabályozás felelősségét a hatóságokra.

Pásztor Emese, a TASZ Politikai Szabadságjogi Projektjének vezetője egyetért azzal, hogy szupranacionális szinten kényszeríthető ki leghatékonyabban a szabályozás, de ez nem jelenti azt, hogy az államoknak ne lenne feladata: például a közösségi médián kívüli térben az érdemi vitáknak, a közszolgálati tartalmaknak a megteremtése. Ha ez jól működne, a közösségimédia-szabályozás kérdésének is sokkal kisebb lenne a tétje. Az európai emberi jogi mesterjogász szerint a felhasználók nem tudnak ugyan rendszerszintű változásokat elérni, de a közösségi média tudatos használatával egyéni szinten is mérsékelhetik annak káros hatásait.

Wessenauer Veszna, a Ranking Digital Rights kutatási menedzsere a technológiai cégek hatalmas lobbierejének veszélyére hívta fel a figyelmet, és kritizálta az eddigi, pusztán tüneti kezelést nyújtó nemzetállami kezdeményezéseket. Megnevezte továbbá a technológiai vállalatok mögött álló befektetői csoportokat, mint a közösségi média szabályozásának eddig kiaknázatlan potenciális szereplőit, akik képesek lehetnek nyomást gyakorolni a techcégekre . Az emberi jogi kutató szerint a tartalommoderálás feltételeinek megértését segítő átláthatóság az első lépés az elszámolthatóság felé. Van itt tennivaló bőven, már csak azért is, mert a kiszivárogtatott belső dokumentumokból kiderül, hogy az ismertetett felhasználói feltételek és a közösségi felületek tényleges működése között jelentősen eltér. Wessenauer Veszna szerint érthetővé kell tenni az algoritmusok működését egyrészt a felhasználók, másrészt – egy egészen más szinten – a jogalkotók számára.

Krajnyik Cintia, a WMN újságírójaként arra a szerkesztőségi kiszolgáltatottságra mutatott rá, hogy a cikkek elérése szinte teljes egészében a Facebook-algoritmustól függ, annak gyakori változásáról viszont alig áll rendelkezésre információ.

Hanula Zsolt a transzparencia felé tett kevés lépés közül azt emelte ki, hogy a politikai-közéleti hirdetéseknél már a Facebook feltünteti a finanszírozás forrását és mértékét. Az újságíró szerint ezen a vonalon legalább el lehet indulni, kérdéseket lehet feltenni a hirdetőknek. Persze ennek is korlátozott a hatása, mivel Magyarországon a politikai szereplők ritkán alkalmaznak célzott hirdetéseket, helyette „szőnyegbombázással” a minél nagyobb elérésre törekednek. Wessenauer Veszna szerint viszont – ha nem is a Magyarország méretű országokban, de – a célzott hirdetések hajtják az algoritmust és ösztönzik a felhasználói aktivitást; erre épülnek a káros üzleti modellek is. A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a fogyasztók ki tudják kapcsolni a célzott hirdetéseket, már csak ezért is arra számít, hogy ezek szépen lassan meg fognak szűnni.

Az állam szabályozási mozgásterét firtató kérdésre Pásztor Emese elmondta, különbséget kell tenni a jogellenes és a nem jogellenes, de káros tartalmak között. Míg az előbbiek szabályozása nem sérti a szólásszabadságot, addig az utóbbiak az algoritmussal korlátozhatók. Az állam emellett azzal is felléphet a káros, de nem jogellenes tartalmakkal, így például az álhírekkel szemben, ha saját működését is átláthatóvá teszi, ezzel megelőzve az összeesküvés-elméletek terjedését. Hanula Zsolt szerint viszont kétséges, hogy megállapítható lenne, mi számít jogellenes tartalomnak, mikor a különböző országokban eltérők az erre vonatkozó előírások. A Facebook jelenleg valamilyen globális minimumrendszer alapján próbálja a jogellenesnek ítélt tartalmakat szabályozni, így a gyűlöletbeszéd csak mérsékelten korlátozott.

Az újságíró szerint nincs elég emberi erőforrás ahhoz, hogy minden állam törvényeinek megfeleljen a Facebook moderálása, és nagyon távol van attól a tudomány, hogy erre hatékony mesterséges intelligenciát fejlesszen ki. Krajnyik Cintia a nem jogellenes, de káros jelenségekre a gyermekeket érintő cyberbullyingot, illetve az incel-mozgalmat említi, amelyek rendkívül nehezen korlátozhatók. Wessenauer Veszna elsősorban nem a tartalmak, hanem azok terjedésének és elérésének szabályozását tartja kívánatosnak. A felhasználók védelmének érdekében tett legfontosabb lépésként Krajnyik Cintia az oktatás szükségességét hangsúlyozza, amivel beszélgetőpartnerei is egyetértettek. Ezzel vissza is kanyarodtunk a beszélgetés elejére: a politikai döntéshozókon a sor.

A Political Capital a Heinrich Böll Alapítvánnyal közös projektjének keretében érdemi vitát indított a közösségi média szabályozásáról, különös tekintettel annak jogi, etikai következményeire, a dezinformáció terjedésére, a radikalizációra, egyszersmind a demokráciára gyakorolt hatásairól. A projekt keretében született összes tartalom elérhető ezen a gyűjtőoldalon.