Romaellenesség és antiszemitizmus Magyarországon

Az „Antiszemitizmus és romaellenesség változatos megnyilvánulásainak leküzdése hatékony pszichológiai intervenciókkal csoportközi kapcsolatokban” című kutatás legfontosabb megállapításai. A kutatást az EVZ Alapítvány „Facing Antisemitism and Antigypsyism” finanszírozási programja támogatta.

A kutatás az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Szociálpszichológia Tanszékének vezetésével, a Social Development Institute és a Political Capital részvételével, a Foundation „Remembrance, Responsibility, and Future” (EVZ Alapítvány) támogatásával valósult meg 2017-ben. A projekt három célt kívánt elérni: 1) beazonosítani a romaellenesség és az antiszemitizmus sajátos, a társadalmi, politikai, gazdasági és pszichológiai tényezők által kiváltott mechanizmusait; 2) kiértékelni az előítéletek csökkentését célzó projekteket (intervenciókat); valamint 3) javaslatokat megfogalmazni a romaellenességgel és az antiszemitizmussal szembeni hatékony fellépéssel kapcsolatban. A projekt során a résztvevő szervezetek meta-analízist készítettek az antiszemitizmussal és romaellenességgel kapcsolatos már publikált vagy a jövőben megjelenő munkák alapján, feldolgozták a rendelkezésre álló nemzetközi adatbázisokat, valamint értékelték a létező projekteket, intervenciókat. Sor került továbbá egy online kérdőíves felmérésre is, hogy teszteljük a cigányellenességet és antiszemitizmust magyarázó változók közti kapcsolatokat.

A kutatás zárótanulmánya itt érhető el.

A projekt legfőbb megállapításai

A romaellenesség az előítéletesség olyan nyíltan kifejezett formája, amely negatív sztereotipizálásból és erős negatív érzelmekből áll, és a magyar társadalom nagy részére jellemző. A romaellenesség magyarországi szintje magasabb, mint az európai átlag, de hasonló, mint más kelet-európai országokban.

Az antiszemitizmus Magyarországon az ideológiai előítéletesség egy formájaként jelenik meg, amely alapját a túl sok befolyásról és dominanciáról szóló sztereotípiák alkotják. Bár a magyarok többsége nem ért egyet az antiszemita állításokkal, a magyarok nem fogadják el teljesen, de nem is utasítják el teljesen ezeket a sztereotípiákat. Magyarországon az antiszemitizmus szintje alacsonyabb, mint a romaellenességé. Míg a magyarországi antiszemitizmus magasabb az európai átlagnál, más kelet-európai országokhoz képest alacsonynak számít.

Az előítéletesség e két formájának nagyon hasonlóak a pszichológiai alapjai, indokai, ami arra utal, hogy a mechanizmus független a célcsoportok egyedi jellemzőitől. A zsidó és roma emberekkel szembeni előítéletek fő hajtóereje nem az ezen csoportok fölötti dominancia iránti vágy, hanem a biztonságos, stabil és kiszámítható szociális környezet iránti igény. Ez az etnocentrikus látásmód a biztonságérzet megingása miatt fejlődik ki, ami erősíti a konzervatív konvencionalizmust és azt az elképzelést, amely jogosnak és igazolhatónak tartja a nemzeti közösség normáit vagy értékeit látszólag megszegő nem konvencionális out-group büntetését.

A romaellenességet és antiszemitizmust célzó, álalunk vizsgált intervenciók az alábbi csoportoba sorolhatók:

• direkt vagy indirekt célként jelenik-e meg bennük az előítéletek visszaszorítása
• kontaktusalapúak vagy nem (az intervenció során kapcsolatba kerülnek-e egymással a többségi és a kisebbségi csoport tagjai)
• céljuk az oktatás/nevelés, az attitűdformálás, vagy társadalmi inklúzió/integráció elősegítése
• a többségi társadalmat vagy a kisebbségeket célozzák
• állami vagy nem állami szereplők valósítják meg őket

A legtöbb romaellenességgel kapcsolatos intervenció célja a romák társadalmi inklúziójának és integrációjának elősegítése a romákat célzó programok révén. Az előítéletek csökkentése csak másodlagos célként jelenik meg ezekben a programokban, mintegy a pozitív csoportközi kapcsolatok következményeként.

Az antiszemitizmussal kapcsolatos intervenciók többnyire oktatási programok vagy kampányok, amelyek célja a befogadók attitűdjének közvetlen formálása (pl. osztálytermi beszélgetések, programok önkéntes résztvevői).

Az előítéletek csökkentésén dolgozó szervezetek főbb kihívásai:

• a rövidtávú programok és hosszútávú, fenntartható változások elérése között feszülő ellentét
• alapos hatásvizsgálat elvégzésének akadályai a projektek időkeretéből, a kutatóintézetek közötti együttműködés hiányából és a finanszírozás szerkezetéből adódóan
• a civil szervezetek közötti, valamint az állami intézményekkel és külső szakértőkkel való hálózatépítés és tapasztalatcsere lehetőségének hiánya
• társadalmi-politikai környezet

A projektet megvalósító szervezetek javaslatai:

Általános javaslatok

• a pozitív és befogadó nemzeti identitás hangsúlyozása
• az együttélés optimális feltételeinek megteremtése
• a szervezetek hatékonyságának és sikerességének mérésére alkalmas módszerek kifejlesztése és alkalmazása

Állami szereplők

• a szegregáció megszüntetése az állami működtetésű intézményekben (pl. oktatási intézmények)
• lehetőséget kell teremteni a civil társadalom számára az állami szereplőkkel folytatott szakmai párbeszédre

Civil szereplők

• a szakmai párbeszéd és együttműködés megerősítése, valamint a civil szféra meggyőző erejének fejlesztése

Média

• gyűlölet- és félelemkeltő tartalmak elutasítása

Anyagi támogatást elosztó és monitorozó szervezetek (állami és nem állami szereplők)

• szoros együttműködés a donor és a fogadó szervezet között
• a hosszútávú, több generációt átfogó beavatkozások előnyben részesítése
• a ’próba-szerencse’ attitűd gyakoribb alkalmazása

A kutatás a Foundation „Remembrance, Responsibility, and Future” (EVZ Alapítvány) nagyvonalú támogatásával valósult meg. A fenti összefoglaló és a tanulmány nem tükrözi az EVZ Alapítvány nézeteit és véleményét. A tartalomért kizárólag a szerzők felelősek.