Tagállamaihoz képest az Európai Unió intézményei általában ellenállóbbak a tekintélyelvű, unión kívüli országok, főként Oroszország és Kína befolyásával szemben. Ennek megfelelően az uniós politikai döntésekre Moszkva és Peking leginkább a tagállamokon keresztül hathat. Az Európai Parlament az intézményrendszeren belül a legellenállóbb szervezet, e tekintetben a magyar képviselők sem lógnak ki a sorból: a kormánypárti EP-képviselők általában az Európai Néppárt irányvonalát követik, sokszor Budapest külpolitikájának is ellentmondva.
A Political Capital regionális partnereivel (V4-országok, Ausztria, Románia, Bulgária) együttműködésben vizsgálta az uniós intézmények sérülékenységét az autoriter rezsimek befolyásával szemben. Az egyéves kutatást a National Endowment for Democracy támogatta. Az Európai Parlament esetében 19 szavazás eredményét felhasználva számszerűsítettük az eredményeket az egyéni EP-képviselők, a nemzeti pártok és delegációk, illetve az uniós pártcsaládok tekintetében. A teljes angol nyelvű tanulmány itt, a tanulmány hosszabb magyar nyelvű összefoglalója itt, a tematikus projektweboldal pedig itt érhető el.
Kutatásunk rámutatott, hogy az olyan autoriter, nem-uniós államoknak, mint Oroszország vagy Kína, nagyobb kihívást jelent befolyást szerezni az európai intézményrendszeren belül, mint a tagállamok szintjén. Az autoriter befolyásolási kísérletek így hagyományosan a tagállamokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatokon keresztül jelennek meg. Ugyanakkor még a tagállami érdekeket képviselő, külpolitikai ügyekben egyhangúlag döntő Tanácsban sem minden esetben bizonyul könnyű feladatnak a döntések külső befolyásolása, ahogy azt az Oroszországgal szemben 2014 óta fenntartott szankciók is mutatják: annak ellenére, hogy számos tagállam fogalmazott meg kritikát ezekkel kapcsolatban (pl. Olaszország, Magyarország, Görögország. Ciprus), mindig meghosszabbítják őket. Tehát az uniós intézményrendszer általában is képes normatív nyomást helyezni a tagállami kormányokra.
Az uniós intézményrendszerben az EP a legellenállóbb a külső befolyással szemben. Az autoriter gyakorlatokkal szembeni fellépés mögött jelentős többség áll, amit csak a fősodorba tartozó EP-frakciók megosztottsága törhet meg. Az Európai Parlament gyakorlatilag az uniós külpolitika „lelkiismeretévé” vált, olyan álláspontokat artikulálva, amelyek tisztán az uniós értékeken alapulnak. Bár a lelkiismeret nem mindig képes irányítani a viselkedést, sok esetben mégis megteszi. Amikor pedig nem, akkor bűntudatot kelt. Így közvetett hatása jelentős lehet.
A politikai spektrum szélein ülő csoportok, a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) és a szélsőbaloldali Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) támogatják leginkább az autoriter rezsimeket. Ide sorolható számos pártcsalád nélküli képviselő is.
Ezek az erők jelentős, körülbelül 20 százalékos kisebbséget alkotnak, ami ugyanakkor nem elég ahhoz, hogy fontos döntéseket hiúsítsanak meg – egészen addig, amíg konszenzus van a fősodor pártjai között. E szélsőséges csoportok tagjainak többsége örömmel venné, ha az EU és Oroszország között elkezdődne egy megbékélési folyamat, illetve ha feloldanának egyes nem uniós államokkal szemben kivetett szankciókat.
Az ID, a GUE/NGL és egyes pártcsalád nélküli képviselők folyamatosan az orosz, adott esetben a kínai állam által irányított média érveit ismétlik el plenáris üléseken, a médiában vagy közösségi oldalaikon. Amennyiben a bal- és jobboldali szélsőségek a pandémia és az azt követő gazdasági válság következében megerősödnének, az autokrata rezsimek vitathatatlanul nagyobb befolyásra tennének szert az európai és a nemzeti döntéshozatali folyamatok felett.
Tagállami szinten – delegációik EP-szavazatai alapján – egy hetes csoportot emelhetünk ki, akik kifejezetten sérülékenyek az autoriter befolyással szemben (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Írország, Görögország, Olaszország, Ciprus). Ez a hét ország jelentősebb létszámú jobb- és baloldali populista képviselőt küldött az EP-be. A közép-kelet-európai országok (V4, Ausztria, Románia, Bulgária) általában kritikusabban állnak az autoriter rezsimekhez, mint nyugati és déli társaik. Ebben a csoportban Csehország és Bulgária a legmegengedőbb, de ők is lényegesen gyakrabban ítélik el az autokrata gyakorlatokat, mint a nyugati és déli országok.
1. ábra: Az EU tagállamok Kreml-kritikus index pontszámai. A magasabb pontszám kritikusabb attitűdöt jelöl. Az ábrát a Szabad Európa Rádió készítette.
A magyar EP-delegáció nem lóg ki a Parlament fősodrából, sőt, az uniós átlag felett teljesít. Jelenleg nincs olyan magyar EP-képviselő, aki nyíltan és folyamatosan az orosz vagy kínai érdekek mellett, az autoriter nem-uniós rezsimekkel való fellépéssel szemben foglalna állást. A Fidesz és a KDNP képviselői néhány kivételtől eltekintve az Európai Néppárt irányvonalával összhangban szavaztak, akár a magyar kormány narratívájával és politikai döntéseivel szemben is. Míg Budapest gyakran az Oroszország ellen bevezetett uniós szankciók ellen érvel, a kormánypárti EP-képviselők csak akkor támogatnák a lazítást, ha Moszkva minden nemzetközi kötelességét betartaná. Az általunk vizsgált időszakban kivételt képez például az a módosító, ami kitörölt egy a külföldi választási beavatkozásokkal foglalkozó különbizottság létrehozását felvető szövegrészt a témával kapcsolatos határozatból. Míg az EPP döntő többsége elutasította ezt, a Fidesz és a KDNP képviselői megszavazták. A kormánypárti képviselők az Európai Parlamentben és a kormány az Európai Unió Tanácsában leadott szavazataival a nyugati, de leginkább a néppárti elvárásoknak felelnek meg, így az EP-szavazatok és Budapest külpolitikája között jelentős eltérések vannak. A Fidesz európai parlamenti delegációja egyfajta „puffert” képez Budapest egyre Kelet-orientáltabb külpolitikája és a brüsszeli, kiváltképp a néppárti elvárások között.
A Momentum, a DK, illetve a Jobbik képviselői a kormánypártoknál is kritikusabbak az autoriter gyakorlatokkal szemben. A korábban az EBESZ által el nem ismert donbasszi „népszavazásokon” választási megfigyelőként résztvevő Gyöngyösi Márton szavazatai alapján a Kremllel szemben az egyik legkritikusabb magyar EP-képviselő lett, emellett elítélte a kínai, a venezuelai vagy a bolíviai rezsimeket is.
2. ábra: A magyar EP-képviselők Tekintélyelvűség elleni index és Kreml-kritikus index pontszámai. A magasabb érték kritikusabb attitűdöt jelöl. Az ábrát a Szabad Európa Rádió készítette.
Külpolitikai ügyekben a kormánypárti képviselők határozottan ellenzik a minősített többségi döntéshozatal bevezetését – tehát a további integrációt – az Európai Tanácsban, attól tartva, hogy ez gyengítené a kisebb tagállamok érdekérvényesítő-képességét. Ezzel szemben egyes magyar EP-képviselők, például a DK-s Ara-Kovács Attila nyíltan támogatták a minősített többségi döntéshozatalra való átállást a Külügyek Tanácsában, és nagyobb szerepet szánna az Európai Parlamentnek is nemzetközi ügyekben.
Kutatásunk során a minősített többségi döntéshozatalt és a Parlament szerepének növelését azonosítottuk, mint hatékony megoldásokat az Unió külpolitikai súlyának növelésére. Előbbi azért fontos, mert így egyetlen tagállam sem tudná egymaga megakadályozni az EU külpolitikai kezdeményezéseit, aminek köszönhetően Brüsszel gyorsabban és határozottabban reagálhatna a nemzetközi eseményekre. Utóbbi javaslatunk abban segítene, hogy értékvezéreltebbé, demokratikusabbá tegye az uniós külpolitikai döntéseket. Az intézményrendszer jelenlegi állapotának változása nélkül a most hathónapos tanácsi elnökségi mandátum meghosszabbítása jelenthetne (rész)megoldást, illetve az, ha az uniós szervek gyakrabban konzultálnának ilyen kérdésekben a parlamenti képviselőkkel, kiváltképp a külügyi bizottság tagjaival. Az Európai Parlamentnek több energiát kell fektetnie az EP-képviselők, illetve asszisztenseik átvilágításába. A tagállami EP-képviseleteknek aktívabbnak kell lenniük saját külpolitikai döntéseik kommunikációjában.
A teljes angol nyelvű tanulmány itt, a tanulmány hosszabb magyar nyelvű összefoglalója itt, a tematikus projektweboldal pedig itt érhető el.
