Thomas Melia: globális recessziótól szenved a demokrácia
Orbán Viktor Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan próbálja leépíteni országában a kommunizmus összeomlása óta kifejlődő demokratikus rendszert, és igyekszik elszigetelni Magyarországot a szabad nemzetek közösségétől – interjúnk Thomas Meliaval, az amerikai külügyminisztérium korábbi európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes külügyi államtitkárával, a Freedom House korábbi igazgatóhelyettesével. Jelenleg a George W. Bust Intézetben dolgozik a kétpárti egyetértés amerikai politikában történő megerősítéséért.
PC Blog: Az európai és eurázsiai posztkommunista országok politikai és intézményes reformjait vizsgáló Freedom House legutóbbi jelentésében elég lehangoló képest fest. A Nations in Transit 2017 szerint a felmérésben résztvevő több ország tavaly a demokratikus folyamataikat tekintve inkább hanyatló, mintsem fejlődő tendenciát mutatott. A térség egykori bezzegországának számító, ma már illiberális úton haladó magyar demokrácia helyzete tovább romlott. Ön már a rendszerváltás idején is gyakran megfordult Magyarországon, hogy látja a jelenlegi magyarországi változásokat?
Thomas Melia: A kommunizmus 1989-es összeomlása után az egyik legsikeresebb és legvirágzóbb európai demokráciája épült itt, ezért nagyon szomorú látni a de-demokratizálódási folyamatot. Gyakran felmerül bennem, hogy vajon mit gondolhatnak 1956 hőseinek és mártírjainak családjai, ahogy azt figyelik, hogy Orbán Viktor az orosz tekintélyelvű Vlagyimir Putyin taktikáit alkalmazza. Mindketten lépésről-lépésre próbálják leépíteni az országukban a kommunizmus összeomlása óta kifejlődő demokratikus rendszert. Mindketten próbálják elszigetelni országukat a szabad nemzetek nemzetközi közösségétől – ez húzódik amögött a nagy hazugság mögött, miszerint nem hazafias az, hogy civil szervezetek külföldről kapnak anyagi támogatásokat. Ugyanez az indok áll amögött, hogy megpróbálják bezárni az Európai Egyetemet Szentpéterváron, illetve a CEU-t Budapesten. Valójában arról szól, hogy falat húznak Oroszország vagy Magyarország köré. Ha belegondolunk a térség történelmébe, és hogy mennyire fontos volt a Berlini Fal lerombolása illetve a vasfüggöny felszámolása a magyar-osztrák határon, elkeserítő látni, hogy választott vezetők húznak falakat és osztják meg az embereket a 21. században.
Magyarország nem elszigetelt eset, a 27 vizsgált régiós államból 18 országnak esett a szóban forgó értékelése. Ez a második legnagyobb hanyatlás a felmérés történetében, majdnem akkora, mint a 2008-as globális gazdasági válság utáni visszaesés – írják a szerzők. Annak ellenére, hogy a lengyel demokráciát szilárdnak minősítették, úgy tűnik, hogy Jaroslaw Kaczynski több esetben is az Orbán Viktor által járt utat követi. Ön szerint ezek a régióra jellemző mintázatok? Az autoritarizmusból a demokrácia felé vezető út egyirányúságába vetett hit végleg megbukott?
Ez a visszaesés Lengyelországban és Magyarországon nem csak régiós jelenség; része a demokrácia globális recessziójának. Nagyon aggasztó. Aki úgy gondolta, hogy „egyirányú út vezet az autoritarizmusból a demokráciába”, nem ismeri a világtörténelmet, de még az európai történelmet sem. Nincs olyan demokratikus reform, ami visszafordíthatatlan lenne. Magyarország, néhány szomszédjához hasonlóan, már járt ezen az úton. A demokratikus társadalom olyan, mint az emberi szervezet: folyamatos figyelemre, karbantartásra és tanulásra van szüksége ahhoz, hogy megőrizze egészségét. Minden országnak törekednie kell arra, hogy gyerekeink megfelelő oktatásban részesüljenek, beleértve az alapvető szabadságjogok és a törvényhozás ismeretét, illetve hogy hogyan találjuk meg a megfelelő egyensúlyt a többség és a kisebbség jogai között.
Egyetért azokkal, akik szerint az EU-nak többet kellene tennie a beavatkozás terén? Például elindítania egy kombinált „hetedik cikkely-eljárást” Lengyelországgal és Magyarországgal szemben annak érdekében, hogy ne védhessék egymást a vétóikkal a Tanácsban?
Én is csalódott vagyok amiatt, hogy az EU nem talált módot arra, hogy megfékezze Magyarország demokratikus alapokról történő elmozdulását, vagy akár hogy felfüggessze a Brüsszeltől érkező juttatások egy részét. Amíg az EU adófizetői hatalmas összegekkel járulnak hozzá Magyarország infrastruktúrájának és más területeinek fejlesztéséhez, addig a kormány azzal vádolja Brüsszelt, hogy „beavatkozik” Magyarország ügyeibe. Nos, ha az Orbán-kormány nem akarja, hogy az EU „beavatkozzon” Magyarországon, akkor vissza kellene térítenie a pénzt, ami jelenleg befolyik a kasszájába.
A lex CEU ügyében az amerikai kormány határozott fellépése meglepetésként érhette a Fidesz-kormányt, amely teljes paradigmaváltásra számított a Sorossal szemben szintén ellenséges Donald Trump megválasztása után. Elszámolta magát Orbán Viktor Trumppal kapcsolatban? Ön mire számít, hogyan alakul a kétoldalú kapcsolatok jövője a magyar kormány legutóbbi intézkedéseinek tükrében?
Amíg az új amerikai kormány megalakulóban van (és valószínűleg még lesz is egy darabig), fontos emlékezni arra, hogy voltak már átmenetek ezelőtt is. Mindig több a folytonosság, mint a cezúra az amerikai politikai irányelvekben, hiszen az amerikai érdekek és értékek nem változnak csak azért, mert új elnök került hatalomra. Az amerikai kormány legutóbbi kijelentései Washingtonban és Budapesten egy megfontolt és változatlan politikát mutatnak, ahol előnyben részesítjük a demokráciát a diktatúrával és a kleptokráciával szemben.
Múlt decemberben Fareed Zakaria azt állította: Trump győzelmével lehetséges, hogy az USA-ban is az illiberális demokrácia felemelkedésének lehetünk majd szemtanúi. Egyetért a felvetéssel, hogy a történelem nyitott, vagy az amerikai politikai rendszerben többszörösen működő fékek és ellensúlyok lelassíthatnak, illetve keresztezhetnek bármely illiberális elnöki tevékenységet?
Az Amerikai Egyesült Államok befejezetlen munka marad. Ahogy az alkotmányunk első mondata is szól: „hogy tökéletesebbé tegyük az uniót” – nem azt állítja, hogy tökéletes, hanem azt, hogy tegyük tökéletesebbé. Már az új adminisztráció első napjaiban emlékeztettek minket arra, hogy a törvényhozásunk figyelmes és szigorú erkölcsökön alapszik, hogy a nagyobb politikai változtatáshoz széles körű konszenzusra van szükség a kongresszusban, illetve, hogy a független média és civil szféra még sosem volt olyan energikus, mint most. Minden hibája és gyengesége ellenére bízom az amerikai demokrácia tartós erejében.
(Címlapkép: Szecsődi Balázs, miniszterelnok.hu)
