Dezinformáció Keleten és Nyugaton

A Kreml Európa-, EU- és NATO-ellenes destruktív befolyása aggasztó méretet öltött a krími háború 2014-es kitörése óta. Az amerikai és a francia választásokba történt orosz beavatkozási kísérletek nyilvánvalóvá tették, hogy a Kreml nem csupán az európai elit, a nyugati gazdasági és katonai szövetségek aláásására törekszik, hanem a számára kedvező politikai erőket próbálja hatalomra (vagy legalább a hatalom közelébe) juttatni, az „információs hadviselés” alkalmazásával. A magyar társadalom relatíve kevésbé védett az információs behatolással szemben, hiszen a nyugati integráció a „hamis biztonság” illúzióját hozta el. Eközben Moszkva a kétezres évek elejétől folyamatosan és céltudatosan fejleszti Oroszország határain túli dezinformációs, cyber-hadviselési és politikai manipulációs képességeit a „színes forradalmak” megakadályozására a „közel külföldön”, így például Ukrajnában és Grúziában.

A Political Capital az ukrán Detector Media vezetésével, a grúz Media Development Foundation és a cseh European Values részvételével az orosz információs befolyás potenciálját (befolyás dimenzió) és az arra adott helyi reakciókat (válasz dimenzió) próbálta felmérni két volt KGST- és két volt szovjet tagországban: Csehországban, Magyarországon, illetve Ukrajnában és Grúziában.

A posztszovjet országokban az orosz propaganda/dezinformáció elsősorban a fiatal demokratikus intézmények gyengítésére, az adott országok európai integrációs pályáról való letérítésére törekszik, miközben Moszkvát a „nagy testvér” „védelmezői” szerepébe próbálja helyezni. Ezzel szemben Magyarországon vagy Csehországban az európai integráció, az annak alapjait adó értékek és intézmények megkérdőjelezése történik az Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO-val szembeni anti-establishment érzelmek, ügyek és aktorok segítségével.

Magyarország a vizsgált országok közül magasan a legsérülékenyebb a maga 61 pontjával, amely elsősorban a két vezető párt (Fidesz-KDNP és Jobbik) és a hozzájuk kötődő oroszbarát média centralizáltságával magyarázható. Ezáltal az egyes pártok oroszbarát álláspontja akadály nélkül érvényesülhet a magyar médiában, sőt, oroszbarát narratívák és összeesküvés-elméletek is részét képezik a mainstream nyilvánosságnak.

A második ábra rámutat arra, hogy a magyar közélet a civil társadalom szempontjából élvez csak valamennyire védelmet, noha a csekély számú független médium és szűk szakértői réteg nem képes ellensúlyozni az oroszbarátság érvényesülését, sem a befolyás, sem a válasz dimenziókban.

A kormányzat katonailag és információs szempontból sem ismeri el az Orosz Föderáció jelentette veszélyt:

• A 2012-es Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája és a 2013-as Nemzeti Kiberbiztonsági Stratégia az információs háborút egyaránt nemzetbiztonsági fenyegetésként definiálja, az orosz dezinformációt azonban egyik dokumentum sem nevesíti, így speciális intézkedésekről sincs bennük szó.
• Annak ellenére sem történt meg a kormányzati stratégiák felülvizsgálata, hogy a Külügyi és Külgazdasági Intézet 2016-os „Magyarország-kép az orosz és ukrán médiában, 2016-ban” című tanulmánya kimutatta, hogy az orosz médiastratégia Magyarországot Európa rombolójaként pozicionálja. Az orosz állami médiumok ugyanis Magyarország sok esetben különutas diplomáciáját az Európai Unió dezintegrációjának bizonyítékaként mutatták be, sőt Budapestet Kárpátalja visszacsatolására is bátorították Ukrajna további gyengítése céljából.

A vizsgált országok közül:

• Csehország áll ellen a legsikeresebben az orosz dezinformációnak, köszönhetően az idén januárban a cseh belügyminisztérium által felállított Terrorizmus és Hibrid Fenyegetések Elleni Centrumnak.
• Ukrajna, a területén folyó háború miatt az orosz dezinformáció elleni harc élharcosa, a média ugyanakkor még mindig színvonalbeli (újságírók képzettsége, függetlensége) kihívásokkal küzd. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a megszállt keleti területeken teljes mértékben a Moszkva irányította szeparatisták információs monopóliuma érvényesül.
• Grúzia, Magyarország után, a második leginkább fenyegetett ország, a maga 54 pontjával. Az oroszbarát álláspontok itt civilizációs keretben érvényesülnek: az Európai Uniót például vallásellenességgel, meleg propagandával vádolják.

A geopolitikai játszma tétje mindkét fél részéről óriási. Sikerül-e a Kremlnek az euroatlanti egységet megtörve, oroszbarát szereplők segítségével a krími területfoglalást legitimáltatnia, a korábbi szovjet „érdekszférát” rekonstruálnia? Az Európai Unió túl tud-e jutni a politikai dezintegrációval fenyegető gazdasági és háborús válságokon?

A kutatás magyar összefoglalója itt érhető el, a teljes angol tanulmány pedig innen letölthető.