Körtét az almával: miért más a dán menekültpolitika, mint a magyar?

A magyar kormány előszeretettel hivatkozik külföldi módszerekre menekültügyi intézkedéseivel kapcsolatban, Dániát többször is példaként hozták fel. A „Ha Dániába jössz, dolgoznod kell” plakátra és a dán kormány által feladott libanoni hirdetésekre is felhívták a figyelmet a Fidesz részéről. De melyek a tényleges hasonlóságok és különbségek a két ország menekültpolitikájában? Erről írt Szicherle Patrik, a PC gyakornoka, a Dél-dániai Egyetem Európai Uniós tanulmányok szakának harmadéves hallgatója.

A két ország helyzete alapvetően más: Magyarország tranzitország, a kormány célja az, hogy minden menekült kerülje el az országot. Az itthon kitalált kérvény-elbírálási rendszer gyakorlatilag nulla lehetőséget ad egy kérelem pozitív elbírálására, a dánoknál viszont ezt az, aki jogosult rá, megkapja, csak rosszabb feltételekkel, mintha ugyan ezt a svédeknél vagy épp a németeknél tette volna. Az alapvető különbség a két helyzet és a két megoldás között az abból ered, hogy Dánia nem csak tranzitország, jelentős méretű afrikai és közel-keleti bevándorló él már az országban, így itt az integráció és az együttélés a legfőbb kihívás.

Februárban egy muszlim férfi, aki korábban Abu Bakr al-Baghdadinak, az ISIS terrorszervezet vezérének közelezte el magát, megölt két ember Koppenhágában, és megsebesített öt rendőrt, mielőtt végeztek vele. Szeptemberben egy palesztin férfi késelt meg egy dán rendőrt az egyik befogadó állomáson, mert deportálni akarták az országból. Magyarországon ilyen radikális iszlám nézetektől, vagy kiutasítástól motivált bűncselekményekről nem lehetett eddig hallani, ezért fontos kiemelni, hogy az északi országban teljesen más megközelítésre van szükség, amivel másfajta problémákat kell megoldani, ebből erendendően pedig a két kormány nyújtotta válasz is különbözni fog.

Dániában a politikai kultúra és az emberek véleménye más irányba tereli a menekültügyi politikát, ott egy sokkal nyugodtabb és emberségesebb megközelítésre törekszenek, míg Magyarországon a bevándorlás nagyfokú elutasítottsága miatt a társadalom nyitottabb a keményvonalasabb retorikára és a külföldi kormányok által embertelennek ítélt intézkedésekre is.

Nem lenne kötelező, mégis beszállnak

A dán kormány a menekültügyet európai problémaként kezeli, szolidaritásra szólít fel és szívesen látja a menekülteket, amíg csak addig vannak az országban, ameddig hazájukban a helyzet nem rendeződik. Magyarországon kevésbé árnyalt megközelítést alkalmaz a magyar kormány, amely nemzeti problémaként és feladatként határozza a menekültügy kezelését, s ezzel állítása szerint nem csak az országot, hanem egész Európát igyekszik „védelmezni”.

A dán miniszterelnök európai megoldást favorizáló javaslata azért is érdekes, mert az orszgának, egy 1992-es szerződés miatt nem kell részt vennie a közös menekültpolitikában. Ezt a kivételezett státuszt úgy érték el, hogy a Maastrichti Szerződés elfogadásáról szóló népszavazáson a többség nemmel szavazott, és csak bizonyos engedmények után, 1993-ban sikerült a dánokkal elfogadtatni a megállapodást. A jelenleg tervezett kvótarendszer kapcsán Lars Lokke Rasmussen kormányfő azzal intézte el a hosszú tárgyalás-sorozatot, hogy ez egy jó megoldás Európának, de Dániának nem kell benne részt vennie annak ellenére, hogy egy szeptember 14-ei közvélemény-kutatás szerint a részvételt a dánok 78%-a támogatná. Azt azért hozzátette, hogy az EU végre „továbbléphet”. Az északi királyságra vonatkozó kivételek egy részéről idén december 3-án tartanak majd népszavazást, de bármi lesz is ennek az eredménye, a dánok menekültügyben valószínűleg külön utakon maradnak. Mindettől függetlenül jelzésértékű, hogy a mostani menekültkrízis közepette Dánia önkéntes alapon vállalta ezer menedékkérő átvételét.

Jobbra csúszott a teljes dán mezőny

Dániában 2015 júniusában tartottak parlamenti választásokat és az azt megelőző kampány egyik legfontosabb témája a bevándorlás volt. Az országban a XX. század eleje óta nem volt többségi kormány, mert a dán választási rendszer úgy van kialakítva, hogy minden párt a szavazati arányának közel megfelelő arányban küldhessen képviselőt a parlamentbe, így a kormánypártot általában egy szélesebb parlamenti blokk támogatja. A két blokk a jobboldal (kék) és a baloldal (piros), ezek a blokkok pedig attól függően támogatják a kormányt, hogy melyik párt(ok) kormányoz(nak). A kormányalakítási tárgyalások eredményeképp felállt egy, csak a Venstre (liberálisok) politikusaiból álló, kisebbségi kormány. Ennek a kormánynak saját képviselőik, a Liberális Szövetség, a konzervatívok, és a Dán Néppárt (DF) szavazataira kell támaszkodnia a parlamentben, akik így együtt eggyel több képviselőt adnak, mint a baloldal.

A kampány során a pártok nagy része a bevándorlási szabályok szigorítását tűzte ki célul, és azt ígérték, hogy Dániát megpróbálják majd a „lehető legkevésbé vonzóvá tenni” a bevándorlók részére.

A bevándorlás-ellenes, jobboldali, populista Dán Néppárt évek óta keményvonalas ötletekkel vonja magára a figyelmet, és nem csak az Európán kívül érkezőkkel szemben. Elindították például a „jelents egy kelet-európait” honlapot is, ahol dán állampolgároktól vártak történeteket olyan esetekről, amikor kelet-európaiak rabolták ki őket, vagy elvették a munkájukat. Olyan is megtörtént, hogy egy politikusuk, Mogens Camre, nemes egyszerűen lenácizta a muszlimokat egy twitter-bejegyzésben: „Az európai zsidó-helyzettel kapcsolatban: a muszlimok ott folytatják, ahol Hitler abbahagyta. Csak úgy lehet őket megállítani, ha ugyan abban az elbánásban részesülnek, mint Hitler” – írta.

A DF 2001 óta rendelkezik befolyással az ország bevándorlási politikájára, ezt pedig úgy érhették el, hogy a jobboldali blokk tagjaként a kormánynak szüksége volt a párt szavazataira. 2001 és 2011 között ők is támogatták a kisebbségi liberális-konzervatív kormányokat a parlamentben, így sikerült elérniük a bevándorlási törvény szigorítását, majd a 2015-ös júniusi választás után a jobboldali blokk legerősebb pártja lett.

Komoly befolyása ellenére azonban a radikális jobboldali pártnak nincs túl nagy mozgástere, mert a kormány mögül való kihátrálás természetesen új választásokat vonna maga után. A jelenlegi közvélemény-kutatások pedig a bal és jobboldali (piros-kék) blokkot 50-50% körülire teszik, vagyis a baloldal lenne esélye a győzelmének, így viszont a DF rosszabb helyzetbe kerülhetne.

Ellenkező előjelek

Magyarországhoz képest éles különbséget jelent, hogy Dániában a menekültválság hatására drasztikusan megnőtt a menekültek befogadását támogatók száma. Júliusban még csak 16% gondolta úgy, hogy az országnak több menekültet kellene befogadni, míg szeptemberben már 54% és csak 33% ellenezte ezt. Ennek ellenére a Venstre-kormány további szigorító intézkedéseket vezetett be a menekültek ellen, a választók véleményének változását figyelmen kívül hagyva. A rugalmatlanság valószínűleg a DF-nek köszönhető, hiszen egy bevándorlás-ellenes pártnak, főleg úgy, hogy befolyása van a törvényhozásra, a saját szavazóbázisát kell kiszolgálni, így nem mehet bele egy esetleges szabálykönnyítésbe. A saját szavazói bázisát a párt így sem fogja elveszteni, mivel a 33% aki ellenzi a menekültek befogadását valószínűleg fogékonyabb a Néppárttal való szimpatizálásra. A felmérések szerint a DF jelenleg 21%-on áll, így van olyan embertömeg, amiből tud még meríteni, a pártnak nem lenne racionális lépés a többségi akaratot támogatni. Ugyanakkor amikor a dán miniszterelnök bejelentette, hogy Dánia ezer menekült önkéntes befogadását vállalta, a DF nem ellenezte látványosan, és nem is fenyegetett a támogatás megvonásával. Kritizálták ugyan a lépést, de a heves tiltakozás helyett más módszerrel tartották magukat bevándorlás-ellenes vonalukhoz. A külpolitikai ügyekért felelős szóvívőjük bejelentette például, hogy egy grönlandi, elhagyott katonai bázisra költöztetnék a befogadottakat, mert ott minden feltétel adott a lakhatásukhoz és addig ott lehetnének, amíg vissza nem tudnak menni saját országukba.

Magyarországon ehhez képest a legutóbbi felmérések szerint a lakosság túlnyomó többsége elutasítja a menekültek befogadását, így a magyar kormánynak ebből a szempontból könnyebb dolga van, a menekültügy itthon nem nevezhető megosztónak a közvéleményt tekintve.

Bevált a három lépcsős stratégia

A menekültek számára Dániát kevésbé vonzóvá tevő programnak alapvetően három pillére van, az első az a pénzbeli juttatások csökkentése. Ezeket 2002-ben majdnem a felére csökkentették mind az egyedülállók, mind a családosok számára. Ezt az összeget most újra csökkentik, így egy egyedülálló férfi vagy nő 240 000 forint körüli összeget kap havonta, amit megfelelő dán nyelvtudás esetén még 60 ezerrel egészítenek ki.

A második pillér, hogy a dán törvények 2002-től kezdve csak azokat minősítik menekültnek, aki azt mondják, hogy politikai vagy vallási okból üldözöttek, így kaphatnak örökös letelepedési engedélyt. A háború vagy éhínség elől menekülők csak egy 1 éves ideiglenes letelepedési engedélyt kapnak, amit egy év után meghosszabíthat a dán állam, ha a menekült származási országában a helyzet még mindig nem biztonságos. Az első egy év alatt családegyesítést sem lehet kérni.

A harmadik pillér pedig az állampolgárság megszerzésének a megnehezítése, ezt pedig magasabb dán nyelvi követelményekkel és megnehezített állampolgársági teszttel érnek el. Ehhez jön még az, hogy az állampolgárság megszerzéséhez bizonyítani kell, hogy az elmúlt öt évből négy és félben a személy önellátó volt. A dán kormány egyébként az intézkedéseit idén szeptember 7-én libanoni lapokban is publikálta angol nyelven, hogy még indulás előtt győzze meg a menekülteket arról, hogy el se induljanak Dánia felé – erre a módszerre hivatkozott később a magyar kormány is.

Az intézkedések európai összehasonlításban minden téren csökkentik az ország vonzalmát a menekültek számára. Ma mind a három pillért tekintve sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít Finnország, Németország és Svédország is, így válnak ezek elsődleges célponttá Dánia helyett.

Az adatok alapján Dánia kezdi elérni a célját, 2015 lehet az első év hosszú ideje, amikor az országban benyújtott menedékkérelmek száma csökken az előző évhez képest, emellett a legtöbb menekült csak Svédország felé akar áthaladni az országon. 2013-ban 5144 kérelmet nyújtottak be menekültek az országban, 2014-ben 10 192-t, idén az első félévben 5026-ot, tehát ha nem is csökken a benyújtott kérelmek száma, nem is növekszik úgy, mint tette azt 2013 és 2014 között. Valójában az év végi adatok fogják pontosan megmutatni, hogy mennyire sikeresek a kormány intézkedései.

Erősödnek a pragmatikus, menekültbarát szólamok

Mindeközben a stílus élesen különbözi a Magyarországi hangvételtől: Lars Lokke Rasmussen kormányfő a bevándorlók segítését kérte a civilektől és az üzleti szférától, üdvözölte a 120 000 menekült elosztásáról szóló EU megegyezést, és önkéntes alapon befogadott ezer menekültet az országba. A miniszterelnök menekültbarát megszólalásai feltűnően felerősödtek annak hatására, hogy kiderült; a dán emberek támogatják a befogadásukat, ez után kezdett megállapodásokat kötni dán cégekkel, akik képzéseket és gyakornoki programokat indítanak majd menekültek. Ez persze az emberiességen túlmutató intézkedés, amellyel bizonyítani lehet, hogy ezeket az embereket az állam nem kívánja kifizetni, nekik is dolgozniuk és tanulniuk kell, ha ott akarnak maradni. Rasmussen saját népszerűségét így akár növelni is tudja majd, pláne a dán társadalom menekültekkel kapcsolatos befogadó alapállása miatt.