Hogyan alakulhat a demokrácia jövője a V4-ben?

Az illiberalizmus megértéséhez elengedhetetlen az informális hatalomgyakorlás vizsgálata, kizárólag az intézményrendszer elemzése bizonyosan félrevisz. A visegrádi államok illiberális mintáit vitatta meg négy szakértő a Political Capital és a Friedrich Naumann Stiftung közös konferenciáján.

Vit Dostal, az Association of International Affairs Research Center igazgatója (Csehország), Bozóki András, a CEU politikatudományi professzora (Magyarország), Grigoríj Meseznikov, az Institute for Public Affairs igazgatója (Szlovákia), illetve Wojciech Przybylski, a Visegrad Insight főszerkesztője és a Res Publica igazgatója (Lengyelország) szerzőként működtek közre a Political Capital által koordinált összehasonlító tanulmányban. A módszertant és a kutatást fő eredményeit Zgut Edit, a Political Capital munkatársa prezentálta.

A V4-blokk nem tekinthető egységesnek; egészen eltérő mértékben előrehaladott a négy országban az autoriter populizmus, a demokratikus fékek és ellensúlyok lebontása, a bírói függetlenség korlátozása, a civil szervezetekkel szembeni támadások, a média függetlensége, a klientelizmus, a rendszerszintű korrupció vagy a Nyugat-ellenes retorika. Ezek az indikátorok mentén jól kimutatható, hogy bár mindegyik vizsgált országban megfigyelhetők antidemokratikus minták, ezek – egyelőre – Lengyelországban és Magyarországon vezettek csak alapvető változásokhoz az intézményrendszerben.

Zgut Edit elmondta, hogy Jarosław Kaczyński és Orbán Viktor rendszere hasonlóan autoriter és kirekesztő jellegű, részben mert elutasítják a pluralizmust, részben mert a rendszerkritikus, független szervezeteket és személyeket egyre következetesebben az állam (a nemzet) ellenségeinek titulálják. Mégis, az Orbán-rendszer jóval előrehaladottabb állapotban van, mint a Kaczyński-: egyértelműbb, határozottabb autoriter jegyeket hordoz az intézményrendszer demokratikus tartalomtól való megfosztása, valamint a társadalmi autonómia lebontása által.

A lengyel kormány eddig egyetlen területen „teljesítette túl” a magyart: a bíróságok függetlenségét jelentősen korlátozták, a kormányzat pedig az alkotmány de facto átírása nélkül eszközölt változtatásokat az alaptörvényben. Zgut hangsúlyozta, hogy a civil társadalom viszont jóval szabadabban működik, és az EU-ellenes retorikájától függetlenül Varsó továbbra is pozitívan áll a transzatlanti kapcsolataihoz. Bár Szlovákiában és Csehországban Robert Fico és Andrej Babiš kormányzása kapcsán is felsejlettek az autoriter populizmus jelei, ott még működőképesnek bizonyultak a fékek és ellensúlyok.

A prezentációt követő beszélgetésen a szakértők a négy országgal kapcsolatos egyedi jellemzőkre, és ezek kapcsolatára világítottak rá. Wojciech Przybylski kiemelte a decentralizált és független helyi önkormányzatok jelentőségét Lengyelországban, mivel ezek olyan autonóm egységeket hoznak létre, amelyek képesek ellensúlyozni a kormányzati centralizációs törekvéseket. Hozzátette, a lengyel társadalom nem tolerálna olyan mértékű állami korrupciót, mint ami Magyarországon tapasztalható. Bozóki András szerint a négy ország esetében azt az alapkérdést kell feltenni, hogy demokratikusnak tekinthetők-e még egyáltalán. Szerinte Csehország és Szlovákia esetében egyértelműen igen a válasz, Lengyelország esetében is efelé hajlik, Magyarországon viszont az állam foglyul ejtése szerinte szinte teljeskörűen megvalósult, így az ország többé nem tekinthető demokráciának, inkább hibrid politikai rendszernek. Meseznikov arra hívta fel a figyelmet, hogy a folyamat nem feltétlenül egyirányú: Szlovákia sereghajtóból a régió éllovasa lett, ahol az illiberalizmus jóval korábban, a kilencvenes évek Mečiar-korszakában ütötte fel a fejét, amikor a térség feketebárányának minősült emiatt. Mára mégis megerősödött a demokratikus szellemiség. Dostal arról beszélt, Csehország azért képes stabil demokráciaként fennmaradni még a bizonyos elemeiben antidemokratikus kormányzás idején is, mert a cseh alkotmány gyakorlatilag felülírhatatlan, illetve Babiš nem rendelkezik megfelelő politikai hatalommal ahhoz, hogy széleskörű változtatásokat eszközöljön a rendszerben.

A lengyel-magyar kapcsolatokról és a „Varsó-Budapest expresszről” Przybylski azt mondta, bár a lengyel lehetőségek a magyar modell követésére részben limitáltak, „a lengyel használati utasításban jelentős mértékű Orbán fedezhető fel”, valamint egyre érezhetőbb a magyar külpolitika dominanciája a két ország között. Az Orbán által nemrég bevezetett „keresztény demokrácia” jelzővel kapcsolatban Bozóki arra emlékeztetett, hogy Kaczyńskival szemben Orbán nem ideológiákat követ, hanem az ideológiákat használja fel saját hatalmának bővítésére. Így a keresztény demokrácia is csak a központi hatalom erősítésének és a magánszféra befolyásolásának újabb eszköze. Dostal szerint fontos, hogy Babiš ne kerüljön személyes és politikai értelemben is közelebb Orbánhoz, különösen, mivel szerinte a cseh EU-tagság Babišon múlik, és jelenleg nem érez arra ösztönzést, hogy kilépjen az ország az unióból.

A menekültválsággal kapcsolatban egyetértettek a szakértők, hogy magyar hatásra lett a V4 számára általánosan meghatározó ügy, amit Orbán pragmatikus politikai manőverezésre használ. A Bizottság javaslata, amely szerint a demokratikus jogrendhez kötnék az EU-s források kiutalását, jelenlegi formájában egyik szakértő szerint sem fog megvalósulni, noha a javaslat okozhatna kellemetlen pillanatokat az autoriter vezetőknek. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy legalább ennyire kártékony, ha az EU tétlenül nézi a szóban forgó folyamatokat.

A beszámolót Horváth Kristóf, a Political Capital gyakornoka készítette.

A konferenciához kapcsolódó tanulmány itt érhető el.