Az élvonalból a sor végére

Miközben a visegrádi négyek idén ünneplik a kommunista diktatúrák összeomlásának harmincadik évfordulóját, Magyarország és Lengyelország ellen többszintű uniós eljárás zajlik a jogállamiság aláásása kapcsán. A rendszerváltás éltanulói esetében a globális demokrácia-indexek egybehangzó helyzetértékelései szerint a politikai és a civil jogok korlátozása mellett jelentősen leromlott a demokratikus kormányzás minősége is.

A rendszerátalakító intézkedések terén élenjár az új Alaptörvényt alkotó, majd azt hétszer módosító Orbán-kormány, amely tavaly a Stop Soros törvénycsomaggal tovább szűkítette a civil szervezetek mozgásterét, nemrég pedig a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségét nyeste meg. Ezen felül egy az igazságügyminiszter ellenőrzése alatt működő közigazgatási bírósági rendszert is felállít, ami 2020-ban kezdheti meg működését. Orbán Viktor 2010-es hatalomra jutása óta az Európai Parlament (EP) szokatlanul sok, eddig összesen 6 olyan nyilatkozatot fogadott el, amelyben elítélik a magyar kormány lépéseit.

Lengyelországban a Jog és Igazságosság (PiS) vezette kormány pedig a bírósági rendszer átalakításával gyakorlatilag a teljes igazságszolgáltatást a végrehajtó hatalom alá rendelte. Varsó ugyan nemrég visszavonulót fújt azzal, hogy tartotta magát az Európai Unió Bíróságának (EUB) döntéséhez, nem mondott le a bírósági rendszer teljes körű átalakításáról. Az Európai Bizottság (EB) pedig megerősítette, hogy nem tervezi visszavonni sem a lengyel ügyekben indított kötelezettségszegési eljárásokat, sem pedig az ország ellen folyó hetes cikkely szerinti eljárást.

Az Európai Unió (EU) különböző szervei eltérő gyorsasággal reagáltak a folyamatokra: míg Varsó ellen az EB, Budapest ellen az EP kezdeményezte a 7-es cikkely szerinti eljárás megindítását. A magyar-lengyel kölcsönös vétóból eredően azonban szinte kizárt, hogy a szavazati jog felfüggesztéséig eljuthat a folyamat. Sőt, a lengyel ellenzék sem támogatja a kormány elleni szankciók bevezetését. Dr. Renata Mieńkowska-Norkiene, a Varsói Egyetem Politikatudományi Intézetének politológusa szerint az ellenzék „nem támogathatja túl lelkesen a Bizottságot, mivel a lengyeleket könnyen befolyásolhatják olyan narratívák, amelyek szerint »valaki kívülről próbál beleszólni az ország belügyeibe«”.

A szlovák parlament kívülről támogatja Lengyelországot és Magyarországot. A pozsonyi parlament nemrég a kormánykoalíció kisebbik tagja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kezdeményezésére elfogadott egy jogilag nem kötelező erejű határozatot, amely kimondja, hogy „a hetes cikkely szerinti eljárás egy végső megoldás, csak akkor kerülhet sor rá, ha minden más próbálkozás kudarcba fullad”. Széles körben elterjedt vélemény, hogy a szöveg a finom megfogalmazás ellenére is támogatóan lép fel Magyarország és Lengyelország irányába. Az SNS feje és a szlovák parlament elnöke, Andrej Danko kijelentette, hogy a határozatot „szomszédaink megsegítésének” céljával fogadták el. A cseh kormány sokkal megfontoltabb álláspontot vett fel: Aleš Chmelař európai ügyekért felelős miniszterhelyettes azt mondta, bíznak a Bizottság képességeiben, hogy megvitassák a lengyelekkel a nézeteltéréseiket. A csehek szerint a párbeszédnek folytatódnia kell, és remélik, hogy végül nem kerül sor a kérdéssel kapcsolatos tanácsi szavazásra. „Eleve senki sem számít érdemi előrelépésre a román tanácsi elnökség alatt, legfeljebb a magyar kormány első ízben történő meghallgatására kerülhet sor – mondta a Political Capitalnek Gyévai Zoltán, a Bruxinfó hírportál főszerkesztője.

„Külső ellenségek” a félelem fokozásáért

A magyar kormány szerint minden jogállamisági bírálat mögött Budapest mainstreamtől eltérő bevándorlás- és kvótaellenes magatartása áll: az elmúlt három évben váltig állította, hogy az EB-t valójában Soros György amerikai üzletember irányítja a háttérből, aki illegális migránsokkal akarja elárasztani Európát. Az Orbán-kormány épp a napokban indított új plakátkampányt Soros György és Jean-Claude Juncker bizottsági elnök ellen. A prágai EUROPEUM munkatársa, Zuzana Stuchlíková szerint a „gonosz Brüsszel” gyakran bűnbakká válik Csehországban is.

Bár sem Szlovákia, sem Csehország ellen nincs folyamatban uniós jogállamisági eljárás, mindkét ország helyi szakértői aggódnak néhány közelmúltbeli fejlemény miatt. A Jan Kuciak gyilkosság farvizén a Soros Györgyöt külső ellenségként bemutató narratíva Szlovákiában is megjelent, és különösen erőssé vált annak köszönhetően, hogy a kormány ezzel támadt vissza a „Tisztességes Szlovákiát” címet viselő tüntetéssorozat ellen, ami 1989 óta a legnagyobb létszámú volt az országban. Mikor Robert Fico miniszterelnök kijelentette, hogy ezeket a megmozdulásokat „külföldről” szervezik, közvetlenül Soros Györgyre utalt, aki állítólag Andrej Kiska elnökkel is egyeztetett. Azóta a Soros-narratíva inkább az alternatív és összeesküvés-elméleteket terjesztő média terepévé vált, ami azonban a lakosság jelentős részének releváns hírforrást jelent.

Elfoglalni a médiát, ki-ki a maga módján

A V4 országaiban egyre nagyobb kísértést jelent a média és az internet szabályzása: a szlovák „válaszjogi” javaslat célja védelmet nyújtani a Robert Fico volt miniszterelnök által „terror és médialincselésnek” nevezett jelenség ellen. A javaslat szerint a politikusoknak joguk lenne válaszolni olyan tényszerű állításokra, amelyek szerintük „megsértik a méltóságukat vagy magánéletüket”, a kérdéses médiumnak pedig kötelessége lenne közölni a választ, ellenkező esetben pedig büntetésre számíthatna. Csehország médiapiaca azért különleges, mert Andrej Babiš miniszterelnöknek komoly befolyása lehet rá saját médiabirodalmán keresztül, amelybe beletartozik egy kiadóház és az ország legnagyobb rádióadója is. Lengyel politikusok több olyan javaslatot is belengettek, amelyek a kritikus hangok elhallgattatását szolgálhatták volna, de egyelőre csak a közmédiáról szóló jogszabályt sikerült jelentősen módosítaniuk. Marius Dragomir, a Center for Media, Data and Society elemzője úgy gondolja, Magyarország a média elfoglalásának klasszikus példájává vált, ahol a kormány – saját oligarcháival együttműködésben – a legtöbb független médiumot propagandaorgánumokká silányítja, így közpénzek felhasználásával válnak politikai eszközökké.

Új mechanizmusok az asztalon

Az EB több kötelezettségszegési eljárást is indított a magyar kormány intézkedései ellen, legutóbb épp a Lex CEU kapcsán, ám ezek hatékonysága erősen kérdéses. Mire az eljárások lezajlanak, Orbán szimbolikus engedményeket tett például a bírák korai nyugdíjazása során, de a rendszert addigra már átalakította. Ehhez képest az EB és az EUB közös erővel megakadályozta, hogy Varsó átszervezze a Legfelsőbb Bíróságot. „A Bizottságnak ilyen esetekben konzekvensen ki kellene kényszerítenie az uniós alapértékekkel való tartalmi megfelelést, és nem lenne szabad beérnie szimbolikus eredményekkel” – mondta a Political Capitalnek az amerikai German Marshall Fund kutatója, Hegedűs Dániel.

Idővel új eszközök is napirendre kerültek: az EP nemrég megszavazta annak a tervezett mechanizmusnak a létrehozását, amely alapján jogállami feltételekhez kötnék az EU tagállamainak megítélt közösségi források kifizetését a 2021-2027 közötti költségvetési ciklusban. A Tanács jogi szolgálata szerint azonban a tervezetnek nem megfelelő a szerződéses alapja, ily módon történő bevezetése tehát jogellenes lenne. „A javaslat valódi célja, hogy az EU pénzügyi érdekeinek védelme álcájával politikai okból büntethessen a Bizottság bizonyos tagállamokat” – mondta a Political Capitalnek Takács Szabolcs uniós ügykért felelős magyar államtitkár. A kezdeményezést élesen elutasítják fideszes körökben, vélhetően annak korrupcióellenes jellege miatt. A Transparency International Korrupció Érzékelési Indexe alapján Magyarország a harmadik legkorruptabb állam az Európai Unióban.

Eközben Jerzy Kwieciński lengyel befektetési és fejlesztési miniszter kifejezetten optimista azzal kapcsolatban, hogy a költségvetésről egy újonnan megválasztott EP és EB dönt majd. Prága és Pozsony is jelezte kételyeit a „jogállamisági kritériummal” szemben, indokaik azonban eltérnek egymástól. A cseh kormány problémája az, hogy nem látják tisztán, miként létezhetne párhuzamosan az új szabályozás a régi mechanizmusokkal. Szlovákia előzetes hivatalos álláspontja szerint „nincs kategorikusan a javaslat ellen”, de úgy gondolja, a szabályozás elsődlegesen a jogállamisági problémákkal és nem a költségvetéssel kapcsolatos.

Hegedűs szerint kicsi az esély a blokkoló kisebbség sikeres kialakítására, és a magyar stratégia sem ezen alapul, hanem egyrészt a tervezet felvizezésén, másrészt végső esetben az MFF-vétóval való fenyegetőzésen. Szerinte elsősorban nem új jogi környezet kialakítására, hanem a jelenlegi bátor és céltudatos alkalmazására lenne szükség. „Progresszívebb jogalkalmazás és jogértelmezés esetén még mindig komoly lehetőségek húzódnak meg a Bizottság által indított egyszerű kötelezettségszegési eljárásokban és azok európai bírósági felülvizsgálatában” – hangsúlyozta Hegedűs.

Mindezek mellé javasol Belgium és Németország bevezetni egy új, úgynevezett peer review mechanizmust, amelynek során a tagállamok interaktív politikai párbeszédet folytatnának a jogállamiság továbbfejlesztése érdekében. Ennek az eljárásnak még kidolgozás alatt állnak a részletei, de magyar szempontból Takács Szabolcs kifejezetten aggályosnak tartja azt a felvetést, amely szerint az eljárás a jogállamisággal foglalkozó nemzetközi szervezetek „szakértői véleményeire” alapulna. Mindenesetre Gyévai szerint valamiféle politikai feltételesség beépítésére lehet számítani a keretköltségvetés kapcsán, bár azt nem tudni, hogy pontosan milyen formában és milyen tartalommal.

Választóvonalak a nem kívánt többsebességes Európában

Annak ellenére, hogy Németország, Franciaország, a Benelux-államok és Dánia kivételével a skandináv országok hangosan támogatták ezeket a folyamatokat, 2015 ősze óta nyilvánvaló, hogy az uniós intézményrendszer nagyon nehezen birkózik meg több lator állam egyidejű jelenlétével. Magyarországon és Lengyelországon kívül többek között Málta, Románia és Bulgária került az EU-intézmények jogállamisági radarjára. „Amennyiben a magyarhoz és a lengyelhez hasonló autokratizációs folyamatok indulnak be máshol is, az alapvetően alakíthatja át az integráció jövőbeli képét, már csak azért is, mert könnyen vezethet egy olyan többsebességes Európához, amelyben a valós integráció az eurózóna jelentette magra szorul vissza, ami a problémás perifériát gyakorlatilag lerobbantja magáról” – magyarázza Hegedűs.        

 A cikk a V4: 2019 a fontos döntések éve az Európai Unióban című projekt keretében készült, angol nyelven a Visegrad.info-n olvasható.

Zuzana Gabrižová, Łukasz Gadzała, Ondřej Plevák, Zgut Edit