Larger than life – Who is afraid of the Big Bad Russia? Konferencia összefoglaló

2019-04-10

A konferenciát Rácz András, a Political Capital (PC) biztonságpolitikai elemzője nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a Krím-félsziget 2014-es megszállását megelőzően a nemzetközi biztonságpolitikai kutatók alábecsülték azt, hogy Oroszország mekkora fenyegetést jelent a nemzetközi színtéren, a válságot követően viszont jellemzően messze túlbecsülik azt. Rácz elmondása szerint mivel a 2014-es események után öt évvel a biztonságpolitikai szakértők most már sokkal pontosabban mérik fel Oroszország valós hatalmi befolyását, hiszen jelentős tudást halmoztak fel az orosz fenyegetés jellegéről. Arról is pontosabb képünk van már, milyen kockázatokkal és kihívásokkal nézünk szembe Kelet-Közép Európában az orosz befolyás árnyékában.

1. Panelbeszélgetés: A tanulmány ismertetése a szerzők által

 

Az első panelbeszélgetésben a tanulmány szerzői tárgyalták az orosz befolyást Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában.  Először Győri Lóránt, a PC geopolitikai elemzője ismertette a „Larger than life – Who is afraid of the Big Bad Russia?” kutatás eredményeit. A kutatás három kelet-közép-európai országból - Csehországból, Szlovákiából és Magyarországról - gyűjtött több mint 3 millió online beszélgetést, 2016 novembere és 2018 novembere között. Az online beszélgetések elemzése alapján az derült ki, hogy a három ország közül leginkább Szlovákia oroszpárti, a legkevésbé Csehország, és Magyarország a kettő között helyezkedik el. Eredményeink megmutatták, hogy az orosz katonai agresszió (például a Krím-félsziget megszállása) jól látható nyomot hagyott az online beszélgetésekben, amelyek túlnyomó részt a Nyugat álláspontját tükrözik vissza a kérdésben. Oroszország általánosságban is az „agresszor”, a „láthatatlan befolyásoló” és a „manipulátor” képében jelenik meg. Az oroszbarát hangok sem ritkák az online beszélgetésekben, a médiában megjelenő oroszbarát forrásoktól és csatornáktól nyilván nem függetlenül. Ezek a vélemények zömmel Oroszország katonai hatalmára, macsó imázsára, valamint az szovjet nosztalgiára rezonálnak.

 

A kutatás fontos megállapítása, hogy a régió társadalmai identitásválságon mennek keresztül, melynek központi kérdése, hogy értékrendjükben és működési módjukban a Nyugat vagy a Kelet világával azonosuljanak. Ez a válság egyrészről a „bizonytalanság” érzéséből, a nemzeti és/vagy egyéni túlélés kapcsán érzett aggodalomból fakad, másrészről pedig a „kisebbrendűség” érzéséből. Utóbbi azt jelenti, hogy a közép-európai országok önmagukat a nagyhatalmaktól függőnek, és a nyugat-európai országokhoz képest másodrendűnek érzik. Az orosz dezinformáció pedig pontosan erre az identitásválságra játszik rá. Győri beszélt még arról, hogy az orosz dezinformációs törekvésekkel szembeni ellenállóképességet olyan további regionális tényezők befolyásolják még, mint az elit (például Orbán Viktor vagy Milos Zeman) kommunikációja, a pánszlávizmus, az euroszkepticizmus, illetve a szovjet nosztalgia.

 

Daniel Milo (GLOBSEC Politikai Intézet, vezető kutató) azt hangsúlyozta, hogy a GLOBSEC által végzett közvéleménykutatások is alátámasztják azt az eredményt, hogy a közép-európai régióban Szlovákiában a legerősebbek az oroszbarát hangok. A GLOBSEC kutatása alapján a szlovákok túlnyomó többsége (56%) „valahol középen” helyezkedik el annak kérdésében, hogy Szlovákia geopolitikai és kulturális értelemben Nyugathoz vagy Kelethez tartozzon-e inkább. A szlovák kormány hivatalos álláspontja a Nyugathoz tartozást hangsúlyozza: a kormány szerint az EU és a NATO tagság, illetve az euro-atlanti tér biztosítják Szlovákia biztonságát és jólétét. Milo szerint ugyanakkor vannak az Oroszországgal való szorosabb együttműködést szorgalmazó megmozdulások: ilyen például Andrej Danko és Viacheslav Volodin a két ország együttműködéséről szóló egyeztetései a szlovák parlamentben.

 

Jonáš Syrovátka (Prague Security Studies Institute, programvezető) elmondta, hogy Csehországban mind a politika, mind a média színterén megfigyelhetőek oroszpárti folyamatok, ilyen például az oroszbarát Milos Zeman elnök erős támogatottsága. Elmondása alapján ugyanakkor ezek az oroszpárti hangok a médiában jellemzően a periférián maradnak, a politikai színtéren pedig nem elég erősek ahhoz, hogy tömegeket mobilizáljanak. Syrovatka szerint Csehországban jelentős azok aránya, akik tartanak Oroszország „láthatatlan” hatalmától, ezt mutatja az is, hogy terjednek az Oroszország puha hatalmáról szóló összeesküvéselméletek.

 

Győri Lóránt arról beszélt, hogy a magyarok általánosságban véve ellenállóak az oroszpárti narratívákkal szemben, Oroszországra, mint agresszorra, láthatatlan manipulátorra gondolnak. Győri beszélt ugyanakkor arról, hogy annak ellenére, hogy a magyar társadalom többsége a Nyugathoz tartozást vallja magáénak, a Fidesz által propagált elképzelések Brüsszelről, és a „hanyatló Nyugatról” felerősítik az oroszpárti hangokat.

 

2. Panelbeszélgetés: Németország-, Lengyelország- és Ukrajna-szakértők tárgyalták az orosz befolyás helyzetét tágabb európai kontextusban

 

Gustav Gressel (European Council on Foreign Relations, vezető kutató) arról beszélt, hogy a németek Oroszországot sokszor még mindig az Egyesült Államok nagy ellenfeleként, a „másik nagyhatalom” képében látják. Gressel szerint meghatározó ebben a németek a második világháborús emlékezete is, amely Oroszországra, mint legyőzhetetlen hatalomra tekinteni. Gressel beszélt még arról, hogy Németországban kiújulhat az az elképzelés, hogy Oroszország és Németország, mint a „Nyugat politikájának vesztesei” kössenek szövetséget egymással.

 

Magdalena Jakubowska (Res Publica, alelnök) arról beszélt, hogy a lengyelek - történelmi emlékezetükből is adódóan - határozottan oroszellenesek, és az orosz propagandával szemben is ellenállóak. Jabukowska szerint kicsi ugyan az orosz befolyás a lengyel kommunikációs térben, Oroszországnak sok olyan eszköze lehet, amely meggyengítheti a lengyelek orosz befolyással szembeni immunitását. Ezek az eszközök leginkább a „liberális hanyatló nyugat” narratíváján keresztül tudnák a közvéleményt alakítani. A patriotizmus, az abortusz- és LMBTQ-ellenesség vagy a lengyelországi ukrán kisebbséggel szembeni narratívák erősödése mind olyan témák, melyeken keresztül az orosz befolyás erősödni tudna.

 

Maryna Vorotnyuk (Central European University, Center for European Neighborhood Studies, kutató) Ukrajna kapcsán sok nyilvánvaló különbséget emelt ki a többi tárgyalt ország helyzetéhez képest. A legfontosabb ezek közül, hogy Ukrajna nem csak információs, hanem katonai támadás alatt is áll Oroszország részéről. Az ukrán családok mindennapjainak részét képezi a katonai konfliktus, így ez számukra, a közép-kelet-európai országokkal ellentétben, nem csak egy távoli emlék. Ukrajna továbbá sokkal inkább célpontja Oroszország információs támadásának is, a régiós országokkal ellentétben az orosz információs kampány az ukrán népesség egészét célozza. Vorotnyuk kiemelte továbbá, hogy Ukrajnára nem jellemző az az identitásválság, ami a tanulmányban vizsgált országokra igen, mivel a 2014-es krími offenzívát követően az ukránoknak muszáj volt elhelyezniük magukat az Oroszországhoz való kapcsolódás kérdésében - közvéleménykutatások alapján jelenleg az ukránok többsége (75%) oroszellenes és a lakosság mindössze 8%-a oroszpárti. Az euroszkepticizmus nagyon kis mértékben van csak jelen, az ukránok többsége az EU-ba való integráció lehetőségeiben gondolkodik. Ezek következtében a Kremlin gondosan csomagolt üzenetek formájában igyekszik demoralizálni az ukrán lakosságot: lekicsinyelik Ukrajna demokratizálódó folyamatát, az egész ukrán választási rendszert hamisnak, a reformokat hiábavalónak állítják be, Ukrajnát pedig bábállamnak. Vorotnyuk zárásként kiemelte, hogy bár az ukránok többsége nem oroszpárti, sok múlik a helyi médián, mert az átkeretezhet és oroszpártivá formálhat híreket és narratívákat.

 

Az összefoglalót a Political Capital gyakornoka, Nikoletti Edina készítette. 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384