A budapestiek 61 százaléka nem tartja elfogadhatónak a hajléktalanok kriminalizálását

Összefoglaló

A Political Capital az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karával és a Menhely Alapítvánnyal együtt reprezentatív közvélemény-kutatásban^[1] mérte a budapestiek hajléktalansággal kapcsolatos attitűdjeit, különös tekintettel a hajléktalanok kriminalizálását lehetővé tevő alaptörvény-módosításra, Az alábbiakban a kutatás fontosabb eredményeit közöljük.

• A kutatás szerint a fővárosiak 61 százaléka nem tartja elfogadhatónak azt a hajléktalanságot kriminalizáló alaptörvény-módosítást, amelyet június 6-án az Alkotmánybíróság is megerősített. Közöttük is kifejezetten magas (42%) azoknak az aránya, akik egyáltalán nem tartják elfogadhatónak a szabályozást. Ugyanakkor 29% szerint valamilyen szinten elfogadható a rendelkezés.
• A fővárosiak döntően szkeptikusak az alaptörvény-módosítás hatékonyságával kapcsolatban is. Bő háromnegyedük (77%) úgy véli, hogy a változtatás valójában csak elrejti, nem pedig megoldja a hajléktalanság problémáját.
• Az érzelmeket tekintve a budapestiek többségében a hajléktalanok problémái jellemzően sajnálatot és együttérzést váltanak ki. Harag és megvetés alig jellemzi őket. A kérdésekben szereplő három negatív érzelem (undor, megvetés, harag) közül az undor átlagos értéke a legmagasabb, de erről is csupán 16% mondta, hogy valamennyire jellemző lenne rá.
• A hajléktalanság kezelését illetően szinte minden budapesti fontosnak tartja, hogy a hajléktalanok emberhez méltó életkörülmények között éljenek, legyen hol megszállniuk, és erre az államnak, az önkormányzatnak törekednie kell. A megkérdezettek közel kétharmada teljes mértékben egyetértett az erre vonatkozó két állítással.
• A hajléktalanoknak a közrendre, illetve a közegészségügyre jelentett fenyegetését eltérő mértékben ítélik meg a budapestiek. A hajléktalanokkal kapcsolatos közegészségügyi kockázatot lényegesen magasabbnak ítélik, mint a közbiztonságit. Miközben a megkérdezettek csupán 5 százaléka értett egyet teljes mértékben azzal a kijelentéssel, hogy a hajléktalanok komoly fenyegetést jelentenek a közrendre és a közbiztonságra, a közegészségügyi fenyegetésről már 19% gondolta ugyanezt.
• A politikai-ideológiai hovatartozásnak jelentős szerepe van a hajléktalanság és a velük kapcsolatos szabályozás megítélésében. Az alaptörvény-módosítás elfogadhatósága a jobboldali-konzervatívok körében lényegesen magasabb, mint más csoportokban. A hajléktalansággal kapcsolatos általános érzelmek vonatkozásában is érdemi eltérések tapasztalhatók a politikai-ideológiai csoportok között. A pozitív érzelmek (sajnálat, együttérzés) leginkább a baloldali-liberális beállítottságú budapestieket jellemzi, míg legkevésbé a jobboldali-konzervatívokat
• A politikai-ideológiai önbesorolás mellett kétféle beállítódást is vizsgált a kutatás: a tekintélyelvűséget és a szociális dominancia orientációt. Az eredmények alapján minél tekintélyelvűbb valaki, vagy minél inkább helyesli a más csoportok feletti dominanciát, annál elfogadhatóbbnak tartja a hajléktalanokkal szemben akár az erőszakot is.

Vélemények az alaptörvény-módosításról

Az Alkotmánybíróság 2019. június 6-án kelt határozata szerint nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó szabályozása. Emlékezetes, hogy 2018. október 15-én életbe lépett a 7. számú alaptörvény-módosítás, amelynek értelmében a rendőrség szabálysértési eljárás alá vonhatja azt, aki legalább háromszor életvitelszerűen közterületen tartózkodott. Ha valaki közterületen szemetelt, vizelt, vagy alkoholt fogyasztott, azzal szemben a korábbi szabályozás értelmében is lehetett eljárást indítani. A legutóbbi módosítás abban hordozott újdonságot, hogy önmagában azt bünteti, hogy valaki közterületen alszik és él. A jelentős közéleti vitát generált módosítás az alkotmánybírókat is megosztotta, hatan ugyanis is különvéleményt fűztek a döntés mellé, ezzel jelezve, hogy az indoklás egyes pontjait vitatják.

Kutatásunk szerint a fővárosiak 61 százaléka nem tartja elfogadhatónak az alaptörvény-módosítást. Lényegesen kevesebben (29%) vannak azok, akik valamilyen szinten elfogadhatónak tartják. Nagyon magas azoknak az aránya, akik határozottan ellenzik a szabályozást. A megkérdezettek 42 százaléka ugyanis az „1: egyáltalán nem ért egyet – 7: teljes mértékben egyetért skálán” az 1-es opciót jelölte be. Velük ellentétes állásponton, a skála másik végén a megkérdezettek 15 százaléka áll. A középső választ jelentő 4-es opciót csupán 10% százalék jelölte meg, ami arra utal, hogy a témáról a fővárosiak nagy többségének határozott véleménye van.

Mennyire tartja elfogadhatónak az alaptörvény-módosítást? (Válaszok megoszlása az 1-7 skálán, ahol a 7-es azt jelenti, hogy teljes mértékben elfogadható, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem elfogadható.)

Az alaptörvény-módosítással való egyetértés mellett arra is kíváncsiak voltunk, mennyire tartják a budapestiek hatékony megoldásnak az abban foglaltakat. Bő háromnegyedük (77%) úgy véli, hogy a változtatás valójában csak elrejti, nem pedig megoldja a hajléktalanság problémáját. Az abszolút többség (59%) teljes mértékben egyetértett ezzel a kijelentéssel, azaz a fővárosiak döntően szkeptikusak az alaptörvény-módosítás hatékonyságával kapcsolatban.

Mennyire ért egyet azzal az állítással, hogy az alaptörvény-módosítás valójában csak elrejti, nem pedig megoldja a hajléktalanság problémáját? (Válaszok megoszlása az 1-7 skálán, ahol a 7-es azt jelenti, hogy teljes mértékben egyetért, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem nem ért egyet.)

 

Nem meglepő módon a hajléktalanok kriminalizálásával való egyetértés és az annak hatékonyságával kapcsolatos szkepszis között ellentétes irányú a kapcsolat: minél támogatóbb valaki, annál kevésbé gondolja róla, hogy nem oldja meg a hajléktalanság problémáját. Kevésbé kézenfekvő viszont, hogy még a módosítással valamilyen szinten egyetértőknek a többsége is inkább kritikusan gondolkodik az eredményességről: az ő 28 százalékuk teljes mértékben egyetért azzal, hogy a módosítás elrejti és nem megoldja a problémát.

A hajléktalanokkal kapcsolatos érzelmek

A kutatás során arra is kíváncsiak voltunk, hogy a hajléktalanok helyzete, problémáik milyen érzéseket váltanak ki az emberekből. Öt érzésre, a sajnálatra, az együttérzésre, az undorra, a megvetésre és a haragra kérdeztünk rá, A válaszadók mindegyikről külön-külön nyilatkozhattak. 7-es skálát használtunk, ahol az 1-es jelentette azt, hogy egyáltalán nem jellemző rájuk, a 7-es pedig azt, hogy teljes mértékben jellemző rájuk.

A budapestiekben a hajléktalanok problémái elsősorban sajnálatot és együttérzést váltanak ki, harag és megvetés alig jellemzi őket. A három negatív érzelem közül az undor átlagos értéke a legmagasabb, de erről is csupán 16% mondta, hogy valamennyire jellemző rá (ennyien adtak 5-ös, 6-os vagy 7-es értéket).

A két pozitív érzelem ellenben nagyon erőteljesen kapcsolódik a hajléktalansághoz: a megkérdezettek háromnegyedéből valamilyen szinten sajnálatot vagy együttérzést vált ki a téma.

A hajléktalanok helyzete, problémái kapcsán a budapestiekben felmerülő érzelmek (átlagok az 1-7 skálán; minél nagyobb az érték, annál jobban jellemző az egyénre az adott érzelem, amikor a hajléktalanok helyzetére gondol)

Vélemények a hajléktalanság kezeléséről és veszélyeiről

Néhány a hajléktalanság kezelésével és következményeivel kapcsolatos állításról is megkérdeztük a felmérésben résztvevőket.

Szinte minden budapesti fontosnak tartja, hogy a hajléktalanok emberhez méltó életkörülmények között éljenek, legyen hol megszállniuk, és erre az államnak, az önkormányzatnak törekednie kell. A megkérdezettek közel kétharmada teljes mértékben egyetértett az erre vonatkozó két állítással. 

A hajléktalanoknak a közrendre, illetve a közegészségügyre jelentett fenyegetését eltérő mértékben ítélik meg a budapestiek. A velük kapcsolatos közegészségügyi kockázatot lényegesen magasabbnak ítélik, mint a közbiztonságit. Miközben a megkérdezettek csupán 5 százaléka értett egyet teljes mértékben azzal a kijelentéssel, hogy a hajléktalanok komoly fenyegetést jelentenek a közrendre és a közbiztonságra, a közegészségügyi fenyegetésről már 19% gondolta ugyanezt.

Hajléktalanokkal kapcsolatos állításokkal való egyetértés (átlagok az 1-7 skálán, ahol a nagyobb érték erősebb egyetértést jelent)

A politikai-ideológiai hovatartozás szerepe a hajléktalanság megítélésében

Kutatásunk résztvevőit arra is megkértük, hogy helyezzék el magukat a baloldali-jobboldali, illetve a liberális-konzervatív skálán. A válaszok alapján négy jól behatárolható csoport jött létre. A megkérdezettek 27 százaléka a baloldali-liberális csoportba került. Ők azok, akik mindkét hétfokú skálán (1: baloldali - 7: jobboldali és 1: liberális – 7: konzervatív) az 1-3 értékek valamelyikét jelölték meg. A jobboldali-konzervatív csoportba került a megkérdezettek 20 százaléka (ők mindkét skálán a 5-7 értékek valamelyikét jelölték meg). A középen állók 27 százalékot tesznek ki (ők a 4-es választ jelölték meg mindkét kérdésnél). A fennmaradó 26 százalék vegyesen jelölt a két skálán, ennek a csoportnak a kevert elnevezést adtuk.

Az egyes ideológiai csoportokban a pártok támogatottsága a várakozásainknak megfelelően alakult. A baloldali-liberális csoportban alig van olyan, aki a Fidesszel, a Jobbikkal vagy a Mi Hazánkkal szimpatizál. Nagy többségük ellenzéki szavazó, de viszonylag sokan vannak olyanok is közöttük, akiknek nincs választott pártja. A jobboldali-konzervatívok 65 százaléka fideszes, további 6 százalék a Jobbikra vagy a Mi Hazánkra voksolna. A többi ellenzéki pártnak nagyon kevés szimpatizánsa (5%) van ebben a csoportban. Mindössze 24 százalékuknak nincs választott pártja, ez majdnem a fele a teljes mintában mért aránynak. A középen álló csoportba tartozók nem csak az ideológiában, de a pártválasztásban is bizonytalanok: 73 százalékuk egyik pártra sem szavazna. A fennmaradók közül a többség inkább ellenzéki pártot választana.

Pártpreferenciák a politikai-ideológiai csoportokban

	Fidesz	Jobbik + Mi Hazánk	többi ellenzéki párt	nincs pártja	Összesen
baloldali-liberális	2	0	59	39	100
jobboldali-konzervatív	65	6	5	24	100
középen álló	6	3	18	73	100
kevert	15	2	39	43	100
teljes minta	19	3	32	46	100

Az így kialakított csoportok tehát jól ragadják meg nemcsak a baloldali-jobboldali, valamint a liberális-konzervatív értékválasztást, de a kormánypárti-ellenzéki dichotómiát is. Emiatt a változó alkalmas arra, hogy összehasonlítsuk a hajléktalanokkal kapcsolatos véleményeket, attitűdöket.

Az alaptörvény-módosítás elfogadhatósága a jobboldali-konzervatív csoportban lényegesen magasabb, mint a másik három politikai-ideológiai csoportban. Ez az eredmény nem meglepő, tekintve, hogy körükben nagyon magas a kormánypárti szimpatizánsok aránya. Ezzel összhangban ennek a csoportnak a véleménye a legkevésbé kritikus az intézkedésről.

A baloldali-liberális csoport véleménye éppen ellentétes. Számukra szinte egyáltalán nem elfogadható az alaptörvény-módosítás, és döntően úgy vélik, hogy az valójában csak elrejti, nem pedig megoldja a hajléktalanság problémáját.

Az alaptörvény-módosítás elfogadhatósága a politikai-ideológiai csoportokban (átlagok az 1-7 skálán az egyes ideológiai csoportokban, a nagyobb érték nagyobb elfogadhatóságot jelent)

Az alaptörvény-módosítás hatékonyságával kapcsolatos kritika a politikai-ideológiai csoportokban (A Mennyire ért egyet azzal az állítással, hogy az alaptörvény-módosítás valójában csak elrejti, nem pedig megoldja a hajléktalanság problémáját? kérdésre adott válaszok átlaga az 1-7 skálán, ahol a nagyobb érték nagyobb egyetértést jelent)

A hajléktalansággal kapcsolatos érzelmek vonatkozásában is érdemi eltérések tapasztalhatók a politikai-ideológiai csoportok között. A pozitív érzelmek (sajnálat, együttérzés) leginkább a baloldali-liberális beállítottságú budapestieket jellemzi, míg legkevésbé a jobboldali-konzervatívokat. A negatív érzelmek (undor, megvetés, harag) tekintetében épp ellentétes a megfigyelt minta: a jobboldali-konzervatív csoportban kaptuk a legmagasabb átlagos értékeket.

Azaz a jobboldali-konzervatívokból a hajléktalanok az átlagos budapestiekhez képest kevésbé váltanak ki sajnálatot vagy együttérzést, annál nagyobb mértékben undort vagy megvetést. A negatív érzelmek viszont az ő körükben sem dominálnak. 

A hajléktalanok helyzete, problémái kapcsán a budapestiekben felmerülő érzelmek a különböző politikai-ideológiai csoportokban (átlagok az 1-7 skálán; minél nagyobb az érték, annál jobban jellemző az egyénre az adott érzelem, amikor a hajléktalanok helyzetére gondol)

A hajléktalanokkal szembeni erőszak elfogadhatósága

Az erőszak igazolhatóságát különböző társadalmi csoportokkal szemben már egy 2015-ben publikált kutatásunkban is vizsgáltuk. Akkor a felmérés nem tért ki a hajléktalanokra, a mostani kutatásunkban viszont rákérdeztünk arra, hogy egyes helyzetekben mennyire tartják az emberek elfogadhatónak azt, hogy valaki erőszakosan lépjen fel egy közterületen illegálisan tartózkodó hajléktalannal szemben. A felmérésben résztvevőknek a következő három szituációt vázoltunk fel: (1) a hajléktalan akadályoz másokat; (2) fenyegeti a közbiztonságot; (3) piszkos és zajos.

Mindhárom esetében 7-es skálán jelölhették meg, hogy mennyire tartják elfogadhatónak ezekben a helyzetekben az erőszakos fellépést. Az 1-es jelentette azt, hogy soha, semmilyen körülmények között sem lehet erőszakot alkalmazni, a 7-es pedig azt, hogy mindig erőszakot kell alkalmazni. A három helyzet közül a közbiztonsági fenyegetés esetén a leginkább elfogadott az erőszak (4,58 a válaszok átlaga). A piszkos és a zajos szituációban az elfogadottság lényegesen kisebb (3,77). Legkevésbé indokolt akkor, ha a hajléktalan akadályoz másokat (3,18).

Annak érdekében, hogy a vizsgálatunk pontosabb képet adjon, a három kérdésből egyetlen skálát készítettünk. Ennek értéke a három kérdésre adott válaszok átlaga lett. Emiatt az értékek ugyanúgy 1 és 7 közötti értékeket vehetnek fel, ahol a nagyobb érték az erőszak nagyobb elfogadását jelenti.

A politikai ideológiai csoportok közül a jobboldali-konzervatívok számára igazolható leginkább az erőszakos fellépés. A körükben mért 4,8-es átlag sokkal nagyobb a teljes mintában kapott értéknél (3,8). A legkisebb értéket a baloldali-liberális csoportban tapasztaltunk (3,2). Őket sokkal inkább az erőszak elutasítása jellemzi. Az alaptörvény-módosítás megítélése és az erőszak elfogadottsága között is egyirányú kapcsolat figyelhető meg. Azok számára igazolhatóbb az erőszak, akik az alaptörvény-módosítást is elfogadhatónak gondolják.

Hajléktalanokkal szembeni erőszak elfogadottsága különböző politikai-ideológiai csoportokban (átlagos értékek az 1-7 skálán, ahol a nagyobb érték az erőszak nagyobb elfogadását jelenti)

Kutatásunk egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen beállítódású emberek támogatják leginkább a hajléktalanokkal szembeni erőszakot. A politikai-ideológiai önbesorolás mellett kétféle beállítódást is vizsgáltunk: a tekintélyelvűséget és a szociális dominancia orientációt. A tekintélyelvű személyek egyetértenek olyan állításokkal, miszerint „mindig jobb megbízni az illetékes politikai vagy vallási vezetőkben, mint hallgatni azokra, akik mindenben kételkednek” vagy „manapság hazánkban a legtöbb kárt azok okozzák, akik nem tisztelik vezetőiket és a társadalom rendjét”. A tekintélyelvű személyek tehát leírhatók úgy, mint akik keresnek egy erős, karizmatikus vezetőt, és mereven követik a szabályokat és a társadalmi normákat. A szociális dominanciára törekvést pedig olyan állítások elfogadásával mértük, mint például „egy ideális társadalomhoz szükséges, hogy egyes csoportok fent, mások lent legyenek”, vagy „bizonyos embercsoportok egyszerűen alsóbbrendűek más csoportokhoz képest”. A szociális dominancia orientációt támogató személyek tehát elutasítják a csoportok egyenlőségét, és a társadalmi hierarchia fennmaradását támogatják.

Eredményeink azt mutatják, hogy minél tekintélyelvűbb valaki, vagy minél inkább helyesli a más csoportok feletti dominanciát, annál elfogadhatóbbnak tartja a hajléktalanokkal szembeni erőszakot. A jobboldali-konzervatív önbesorolás növeli, a baloldali-liberális pedig csökkenti az erőszak igazolhatóságát.

Az alaptörvény-módosítás elfogadása fontos mechanizmusnak bizonyult ebben a folyamatban: a tekintélyelvű személyek és a szociális dominanciát támogatók az alaptörvény-módosítást is elfogadhatónak tartották, amely hozzájárult a hajléktalanokkal szembeni erőszak nagyobb mértékű támogatásához is. Mivel az erőszak morálisan nem elfogadható, ezért valamilyen módon az erőszakot támogató személyeknek igazolni kell maguk és a társadalom előtt az erőszak szükségességét. A hajléktalanok kriminalizációja alaptörvényi legitimitást kapott, és eredményeink szerint ez az emberek bizonyos körében elégséges igazolás lehet az ellenük elkövetett erőszak támogatásához.

 

[1] Módszertan: A felmérés 675 fős minta telefonos megkérdezésén alapul, amely - a súlyozást követően - jól tükrözi a budapesti szavazókorú lakosság nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. Az adatfelvételre 2019. április 18-a és 25-e között került sor. Az adatfelvételt a Medián végezte. A mintavételből fakadó maximális hiba 3,8%.