Sok hűhó, (majdnem) semmiért?

Minden jel arra mutat, hogy a tagállamok megállapodtak az Európai Unió következő hétéves keretköltségvetését, a Következő Generáció EU gazdasági alapot és az uniós költségvetést védő jogállamisági mechanizmust tartalmazó csomagról. A kiszivárgott tervezet alapján ezeket a következtetéseket vonhatjuk le:

1. A jogállamisági mechanizmus változatlanul megmarad. Ahogy korábban írtuk, Budapest és Varsó alapvető célja volt, hogy a jogállamisági mechanizmus alkalmazhatóságát időben eltolják. Ez annyiban megvalósult, hogy a Bizottság az Európai Unió Bíróságának (EUB) a törvényjavaslattal kapcsolatos döntéséig vállalta, nem javasolja a mechanizmusban lefektetett büntetések alkalmazását. Alapesetben ez évekig is eltarthat, de bármely fél kérheti a gyorsított eljárást, ami így mindössze fél évet venne igénybe. Mégis, valószínűbb, hogy a Bizottság 2022 második felében kezdi csak alkalmazni a törvényt. Magyar- és Lengyelország egyébként ez a kitétel nélkül is megtámadhatta volna a mechanizmust a bíróságon – ahogy megteheti azt bármilyen uniós döntéssel –, és a Bizottság ez esetben sem valószínű, hogy szankciókat vezetett volna be az eljárás végéig.
2. Migrációs és családjogi kérdésekben nem lehet majd alkalmazni a mechanizmust, de erről soha nem is volt szó. Korábban szintén kiemeltük, hogy Magyarország és Lengyelország vélhetően belpolitikailag jól eladható, de semmilyen gyakorlati hatással nem bíró változtatásokat is követelhet. A megállapodás szerint a Bizottság kizárólag az uniós költségvetés védelme érdekében vezethet be szankciókat a mechanizmus alatt, és részletes iránymutatásokat dolgoz ki azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikor is alkalmazható a jogszabály. Sajtóinformációk szerint ez tartalmazni fogja, hogy családjogi és migrációs kérdésekben nincs jogalap a büntetésre. Ezekhez az eredményekhez szintén nem volt szükség a magyar és a lengyel vétóra, az eredeti szöveg is teljesen világosan leírta, hogy szankciókat kizárólag az uniós költségvetés védelme érdekében lehet alkalmazni. Migrációval vagy családjogokkal kapcsolatos kitételek sosem szerepeltek benne.
3. Ha megszületik a megegyezés, mindenki győzelemnek adhatja majd el. A kormányzati irányítású médiabirodalom máris hatalmas győzelemnek adja el a vétóval kialkudott feltételeket, annak ellenére, hogy azok nagyrészt a vétófenyegetés nélkül is teljesültek volna. A kormányzati kommunikáció mindent megtesz majd, hogy a megegyezést bizonyítékként tálalja arra, hogy Orbán Viktor Magyarországot megkerülhetetlenül fontos uniós tagállammá tette, így védve a magyar érdekeket a „Soros-vezette” „Brüsszel” „migrációpárti” erőfeszítéseivel szemben. A magyar, lengyel ellenzék, illetve a nettó befizető tagállamok szintén nyertesként tüntethetik fel magukat, hiszen a jogállamisági mechanizmus szövege változatlanul megmaradt. A magyar ellenzéki pártok egyenesen Orbán Viktor kudarcaként kommunikálják a megállapodást, de ez is leegyszerűsítés, hiszen a magyar kormány kétségkívül ért el eredményeket.
4. Mindkét fél elrántotta a kormányt, de a magyar-lengyel páros élesebben. A koronavírus-járvány erősen megtépázta az uniós gazdaságokat, a következő keretköltségvetés és a gazdasági felzárkóztatási alap számos tagállamnak létszükséglet. A magyar és a lengyel vétófenyegetés ezért is érkezett az utolsó pillanatban; így tudtak nyomást gyakorolni minden érintett félre. Az uniós szivárogtatások a Következő Generáció EU alap 25 tagállammal történő elindításáról pedig Budapestet és Varsót tették engedékenyebbé. A tárgyalások még hónapokig húzódhattak volna, de ez egyik félnek sem állt érdekében. Végül a két vétózó tagállam csekély, de a kommunikációjukban jól felhasználható eredményeket ért csak el. Egyértelmű azonban, hogy végig számoltak a minden korábbinál nagyobb összeget kitevő uniós támogatásokkal, ezért sem mentek el a falig a tárgyalások során. Orbán Viktor többször is kiemelte például, hogy számára a jogállamisági mechanizmus teljességgel elfogadhatatlan, a segélyalap pedig hitel, amit ő ellenez – hogy aztán a megállapodással mindkettőbe belemenjen. Ez jól jelzi, hogy a magyar és a lengyel kormány lobbiereje korántsem volt olyan erős, mint amit a kommunikációjuk feltételezett.
5. Minden azon múlik majd, hogy a Bizottság hajlandó-e ténylegesen szankciókat alkalmazni. Az bizonyos, hogy a szankciós mechanizmus nem fog megbukni az uniós bíróságon, előbb-utóbb életbe fog lépni. A kérdés az, hogy az Európai Bizottság ténylegesen hozzá fog-e nyúlni a jogszabály által kínált szankciós lehetőségekhez, vagy csak Damoklész kardjaként lebegteti majd a demokratikus normákat megszegő tagállami kormányok felett. Az uniós támogatások kifizetésének felfüggesztése, a források csökkentése – amelyek bevezetéséhez a Tanácsban elegendő a minősített többség – lehet az első valós fegyver az Unió kezében, hogy megakadályozza a tagállami politikai rendszerek autokrata irányba való eltolását. Fontos viszont, hogy a jogszabály mindig is korlátozott, az uniós költségvetést érintő esetekben ad lehetőséget a büntetések bevezetésére, így például a sajtószabadságra vagy a választójogra vonatkozó kérdésekben aligha lesz alkalmas a beavatkozásra.

A csomagot még természetesen minden tagállamnak, illetve az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia, ezért még akár a megegyezés szövege is módosulhat, de – tekintve, hogy az EU gazdaságának helyreállítása és az uniós Egységes Piac ereje mindenkinek alapvető érdeke – vélhetően csupán a három törvényjavaslat (keretköltségvetés, gazdasági alap, jogállamisági mechanizmus) formális elfogadása van hátra.