Négy pontban a Capitolium ostromáról

1. 2021. január 6-a az Egyesült Államok egyik legsötétebb napjaként vonul be az ország történetébe, az aznap bekövetkezett tragikus eseményekért pedig nagyrészt a dezinformáció-jelenség a felelős. Donald Trump és legelkötelezettebb támogatói úgy buzdították az állítólagos tömeges választási csalás elleni fellépésre a távozó elnök Washingtonban összegyűlt keményvonalas követőit, hogy ilyesmire sem az elnök, sem független választási megfigyelő szervezetek nem tudtak bizonyítékot szolgáltatni. Mint valamennyi elnökjelöltnek, Trumpnak is jogában állt jogi kereseteket benyújtani az esetleges választási anomáliákkal kapcsolatban, amit az elnök jogi csapata meg is tett. Összesen 62 bírósági keresetet nyújtottak be, közülük 61-et viszont el is utasítottak a bíróságok. Az egyetlen, a Trump-kampány javára meghozott (pennsylvaniai) bírósági ítélet csupán a választói személyazonosítási folyamatra vonarkozott, az elnökválasztás helyi eredményét és az annak alapján kiosztandó elektori szavazókat pedig egyáltalán nem befolyásolta. Trump ennek ellenére folytatta támogatói hergelését közvetlenül a január 6-ai szavazás előtt is, a capitoliumi események viszont nemcsak Trump aznapi kijelentéseinek, hanem annak is „köszönhetők”, hogy az elnök négy éven keresztül a legkülönbözőbb dezinformációs narratívák terjesztésével, valamint alaptalan összeesküvés-elméletek részleges vagy teljes elfogad(tat)ásával ágyazott meg az amerikai törvényhozás épületében történt erőszakos jeleneteknek.
2. Amerikának óriási társadalmi polarizációval kell szembenéznie. Miközben tömeges választási csalásról érdemi bizonyítékok hiányában továbbra sem beszélhetünk, addig a november óta végzett különböző felmérések szerint a republikánus szavazók minimum fele gondolja úgy, hogy „ellopták a választást” Trumptól. A választási eredményekhez hasonlóan a washingtoni események is megosztják az amerikai lakosságot: Trump legelkötelezettebb támogatói szerint a Capitolium ostroma a „korrupt washingtoni elit” elleni küzdelem volt, amellyel egy elcsalt választás kongresszusi hitelesítését kísérelték megakadályozni.  A távozó elnök saját, autoriter hajlamú politikájával és dezinformációs narratíváival rendítette meg az amerikai demokratikus intézményrendszerbe vetett közbizalmat, ami az egyes politikai táborok között tátongó szakadék mélyüléséhez is hozzájárult. Ez akár legitimációs kihívást is jelenthet a hamarosan hivatalba lépő Joe Biden számára; ennek mértéke leginkább azon múlik, hogy a Republikánus Párt hogyan definiálja újra magát Trump távozása után. Bár a washingtoni események fényében okkal kerülhetne rá sor, fokozná a polarizációt, ha távozása előtt mindössze 12 nappal a Kongresszus elmozdítaná Trumpot a hivatalából.
3. A washingtoni események után Donald Trump politikai karrierje minden bizonnyal véget ért. A távozó elnök vagy annak kampánycsapata a novemberi választást követően többször is meglebegtette, hogy indul a Republikánus Párt 2024-es elnökjelöltségéért, erre viszont a capitoliumi erőszak után Trumpnak nincs reális esélye. Bár november óta (és különösen a január 6-ai események után) több prominens republikánus is elfordult Trumptól, ciklusának lejárta nem szükségszerűen jelenti, hogy a trumpizmus is eltűnik a Republikánus Pártból. Az autoriter hajlamú radikális jobboldali áramlatok továbbra is megvannak az ideológiailag egyébként is széles spektrumon mozgó párton belül, így a 2021-es év egyik legfontosabb belpolitikai kérdése következésképpen az lesz, hogy mihez kezdenek a republikánusok a trumpizmussal.
4. A capitoliumi események egyértelműen gyengítették nemcsak az Egyesült Államok, de az egész nyugati világ politikai pozícióját. A modern amerikai történelemben először került sor arra, hogy nem az Egyesült Államok emeli fel a szavát a világ kevésbé demokratikus berendezkedésű országaiért, hanem a nyugati világnak kell aggódnia az amerikai demokráciáért. Ez politikai és ideológiai értelemben is muníciót ad az olyan ténylegesen autoriter hatalmaknak, mint Kína, Oroszország vagy éppen Venezuela. Közülük többen is koordinált dezinformációs kampányokat hajtanak végre annak érdekében, hogy aláássák a nyugati szövetségi rendszer politikai berendezkedésének alapjait (jogállamiság, liberális demokrácia, emberi jogok, sajtószabadság), illetve ezen keresztül gyengítsék a nyugati országok saját magukba vetett hitét. A helyzet súlyosságát pedig szintén megmutatja az az egyébként óriási biztonsági rés, amelynek segítségével a trumpista konteó-hívő ezreknek sikerült bejutniuk a világ egyik legbiztonságosabbnak hitt épületébe.

Istrate Dominik

A kiemelt kép forrása: SAUL LOEB/AFP (444.hu)