Lengyel-magyar két jó barát: az EU-ellenes fekete doboz újratöltve
Ukrajna lerohanása óta nem könnyű kiigazodni a magyar-lengyel kétoldalú kapcsolatokon. A háború első hónapjaiban minden jel arra utalt, hogy az orosz agresszió alapjaiban rengette meg a Fidesz és a Jog és Igazságosság (PiS) euroszkeptikus véd- és dacszövetségét. Miközben a lengyel társadalom minden idegszálával Ukrajna megsegítésére koncentrált, Orbán Viktor Kijev-ellenes retorikájával egyik napról a másikra vált toxikussá a lengyel közéletben. A mindenkori lengyel kormányok ugyanis rendszerszintű veszélyként, imperialista hatalomként tekintenek Oroszországra. Az egzisztenciális fenyegetettség alapja a Lengyelország újbóli felosztásától való állandó félelem. Az orosz agresszió olyannyira felfokozta a kollektív szorongást, hogy láthatóan már a PiS-ben sem akarták szőnyeg alá söpörni Orbán Putyin-barátságát.
Jaroslaw Kaczynski pártelnök nyíltan bírálta a magyar kormányfő Kijev-, valamint Nyugat-ellenes álláspontját, Mateusz Morawiecki miniszterelnök júliusban bejelentette, hogy „Lengyelország és Magyarország útja elvált”. Tíz év után először nem indult különvonat, amely a március 15-ei Békemenetre szállította volna az Orbán Viktort támogató lengyel résztvevőket, sőt, elmaradt Andrzej Duda és Áder János márciusra tervezett elnöki találkozója is. Konzervatív napilapok véleménycikkei követelték, hogy a kormány végleg szakítsa meg a kapcsolatot a Fidesszel. Áprilisban a felmérések azt mutatták, hogy a megkérdezett lengyelek több mint fele szorgalmazza az Orbán-kormánnyal való kapcsolat teljes átértékelését.
Szeptember óta azonban egyre gyakrabban hallani, hogy a lengyel kormány félretenné az orosz-ukrán háború körüli nézeteltéréseit Magyarországgal, hogy közös érdekeiket hatékonyabban tudják képviselni az Európai Unióban és a V4 együttműködésben. Az újabb fordulatot nem könnyű a külpolitikai elemzés klasszikus eszköztárával leírni. Miközben a döntéshozatali folyamat hivatalosan az elnöki hivatal, a miniszterelnökség és a külügyminisztérium között oszlik meg, a stratégiai irányt egy szűk, Jaroslaw Kacyznski körüli (át)láthatatlan kör jelöli ki. A nyilvánosan elérhető információkból mindössze arra lehet következtetni, hogy a toxikus mértékben polarizálódó lengyel belpolitika – a magyarhoz hasonlóan – egyre lendületesebben rántja magával a külpolitikai diskurzust. Lengyelországban jövő ősszel választások lesznek, az elhúzódó háborúval együttjáró gazdasági válság pedig újfajta kihívások elé állítja az egyre csökkenő támogatottságú kormánykoalíciót. A lengyel választókat elsősorban már nem az orosz agresszortól való szorongás, hanem sokkal inkább az energiaellátással, a megélhetési válsággal kapcsolatos nehézségek aggasztják. Ez feltehetően hozzájárul ahhoz, hogy a PiS ismét a jól bevált euroszkeptikus húrokat pengeti, és enyhülni látszik a magyar kormánnyal való fagyos viszonya is. Mindez egy évek óta tartó koalíciós kötélhúzásba ágyazódik, ahol a Morawiecki vezette mérsékeltebb és a jóval radikálisabb, EU-ellenes Zbigniew Ziobro vezette erőcsoportok versengenek a politikai és gazdasági befolyásért.
Február 24. után egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a mérsékeltebb hozzáállás határozza majd meg a PiS-kormány uniós politikáját, és hét évnyi jogállamisági csatározás után humanitárius nagyhatalomként újrapozicionálja magát az EU-ban. Lengyelország befogadott több mint 3 millió ukrán menekültet, átmenetileg letekerte az euroszkeptikus propagandát, és látszólagos nyitottságot mutatott a jogállamisági eljárással összefüggő feltételek teljesítésére. A Bizottság, majd az Európai Unió Tanácsa júniusban jóváhagyta a 23,9 milliárd euró értékű, vissza nem térítendő uniós támogatást és a 11,5 milliárd eurós kölcsön lehívását lehetővé tevő lengyel helyreállítási tervet. A kifizetést viszont a tervben foglalt szükséges feltételek – úgynevezett mérföldkövek – teljesítéséhez kötötték. A szóban forgó feltételeket a kormány ugyanakkor máig nem teljesítette maradéktalanul, minek következtében a Bizottság közölte: minden uniós forrást visszatart, amíg nem teljesítik a bíróságok függetlenségével kapcsolatos összes kitételt.
Euroszkeptikus populista reflexek
Kaczynski ősszel a már jól bevált recepthez nyúlt: újrarendezte a kormányon belüli erőviszonyokat, és ismételten csúcsra járatta az euroszkeptikus populizmust. A pártelnök bejelentette, „a Brüsszellel kötött kompromisszumoknak vége”, mivel „az EU imperialista hatalomként, Németország vezetésével akarja gyarmatosítani Lengyelországot”, Donald Tusk, az ellenzék vezetőjének segítségével. Ezt követte Morawiecki EU-ellenes beszéde Madridban, ahol a lengyel miniszterelnök a spanyol Vox párt gyűlésén „nemzetek feletti szörnyetegnek” nevezte az uniót. Ziobro, aki a kezdetektől akadályozta a tárgyalásokat, a választásokba való nyílt beavatkozásként értékelte a források visszatartását, amellyel Tuskot akarják hatalomba segíteni. Kaczynski célja a bázis feltüzelésén kívül a Konföderáció nevű párt szélsőjobboldali szavazóinak megszólítása, annak a pártpolitikai stratégiának a jegyében, hogy „a PiS-től jobbra csak a fal lehet”.
Az októberi kormányátalakítás már az új fokozatra kapcsolt euroszkepticizmus jegyében zajlott. Leváltották az Unió-párti pragmatizmusáról ismert Európa-ügyi minisztert, Konrad Szymańskit. Az új miniszterelnöki kabinetfőnök pedig Marek Kuchciński, a PiS Podkarpacie-i erős embere lett, akit egy évvel korábban a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet „nagykövete” címmel tüntettek ki. Kuchciński az intézet nyári egyetemén arról beszélt, hogy az ukrajnai háborúval kapcsolatban megfogalmazott álláspontok különbözősége „nem árt a Lengyelország és Magyarország közötti, évszázadok óta fennálló stratégiai együttműködésnek”.
Az újraeszkalálódó uniós viszony részben indokolhatja a lengyel-magyar taktikai szövetség életben tartását. Noha a kohéziós és helyreállítási pénzekért folytatott harc bilaterális szinten zajlik a Bizottsággal, a két vezetés továbbra is egymásra utalt a 7-es cikkely szerinti eljárásban. Múlt hónapban a PiS európai parlamenti képviselői – más nacionalista pártokhoz csatlakozva – nem szavazták meg azt az európai parlamenti határozatot, amely Magyarországot „választási autokráciának” minősítette. Nem érdemes alábecsülni a két vezetés EU-ellenes ideológiai közelségét sem. Továbbra is összeköti őket a hagyományos, férfi és nő által alkotott családmodell védelme, olvasatukban ez az utolsó bástya, amelyet meg kell védeni a modernitás támadásával szemben. Osztják a globális hatalom újraelosztásáról szóló összeesküvés-elméleteket, miszerint neomarxista filozófusok akarják aláásni a régió keresztény kultúráját az LMBTQI, illetve gender-ideológia jegyében. Noha Ukrajnával kapcsolatban sosem lesznek azonos állásponton, a PiS választási programja abban egyetért Orbánnal, hogy a Keletről begyűrűzött kommunista ideológiát valójában Nyugaton találták fel. Ennek értelmében a kormány sok esetben szintén a Nyugatot teszi felelőssé Oroszország előrenyomulásáért. Ez összeér a lengyel konzervatív politikai gondolkodásban bevett, kettős külső fenyegetést feltételező „ante murale- elmélettel”. Eszerint Lengyelország a középkor óta egyszerre próbálja feltartóztatni a keleti (orosz) és a nyugati (német) barbárok előrenyomulását.
Nincs szó a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok teljes helyreállításáról
Nem beszélhetünk ugyanakkor a kétoldalú kapcsolatok teljes körű helyreállításáról. Varsói szakértői körökben az a hír járja, hogy Zbigniew Rau külügyminiszter nem fogadja Szijjártó Pétert, vagyis a PiS kormányzati szinten továbbra sem akar a Fidesszel fotózkodni. Láthatóan az elnöki hivatalon keresztül próbálják fenntartani az együttműködést, erre utal legalábbis, hogy Andzrej Duda államfő végül fogadta Novák Katalint. Mindebből arra lehet következtetni: nem várják majd el, hogy a magyar kormány a lengyel álláspontot tegye magáévá Oroszországot illetően, de abban bíznak, hogy a magyar kormányfő idővel finomít majd az álláspontján. Addig a nyilvános nyilatkozatok szintjén inkább a magyar külpolitikai magatartással kapcsolatos félrenézés lesz uralkodó, azzal a machievelli mondással, hogy nincs két egyforma ország a politikát tekintve.
A lengyel miniszterelnököt egy októberi interjúban arról kérdezték, megoldódtak-e a kormány nézeteltérései Orbán Viktorral. Morawiecki azt válaszolta: „Nem oldódtak meg, de ha félreértéseink vannak a családban, akkor zárkózzunk külön szobába, és tegyünk úgy, mintha nem egy házban élnénk? Egész Közép-Európa a mi házunk.” Ezzel azonban nemcsak a választói bázis attitűdjét tesztelik, de a saját tűrőképességüket is. A PiS-ben ugyanis nem mindenki örül annak, hogy Morawiecki egy minden eddiginél hidegebb tél küszöbén biztosít ingyen kampánymuníciót a lengyel ellenzéknek.
Zgut-Przybylska Edit
A szerző politológus, szociológus, a Lengyel Tudományos Akadémia Európai Tanulmányok kutatócsoportjának a tagja, a re:constitution kutatási ösztöndíj egyik idei nyertese