Narratívák békéről, szankciókról, revizionizmusról, ukranizációról – Kreml-párti befolyásolási taktikák és műveletek a régióban
Az Ukrajna elleni orosz agresszió az orosz propaganda erősödését hozta Európában 2022-ben. Az orosz érdekeket képviselő narratívák egy része az orosz agresszió legitimálását és Oroszország érdekeinek támogatását, másik része pedig zavar- és félelemkeltést, illetve az Európán belüli konfliktusok szítását célozta. A vizsgált négy ország közül a magyar és a szerb kormány inkább Kreml-párti, a lengyel és a román kormány pedig a Kremllel szembeni és Ukrajna-párti üzeneteket közvetített. Az első két országban az energiabiztonsággal, a szankciókkal és a békével kapcsolatos narratívák voltak a legelterjedtebbek, az utóbbi két országban ezek mellett erőteljesen megjelent az ukranizáció narratívája is.
A Political Capital 2022 nyarán három partnerével, a European Western Balkans (Szerbia), a Fundacja Reporterów (Lengyelország) és a GlobalFocus Center (Románia) szervezetekkel közösen vizsgálta az országainkban az orosz-ukrán háború kapcsán a szélsőséges és populista jobboldal, illetve az oroszbarát szereplők által terjesztett fő narratívákat az alábbi négy témában:
Az összefoglaló tanulmány angol nyelven itt érhető el (pdf).
Összegzés
A 2022-es tavaszi Eurobarometer felmérés szerint Magyarországon, Lengyelországban és Romániában is a társadalom nagy része támogatta az Oroszországgal szembeni EU-s szankciókat. Magyarországon és Romániában azonban ez a támogatás nem teljesen stabil, Lengyelországgal és az EU-átlaggal szemben a társadalom többsége szerint elsőbbséget kell élveznie a megfizethető árak megvédésének, akár a közös Európai értékek sérelmére is. Ugyanakkor Magyarországon nő a szankciók elutasítottsága: a Medián októberi eredményei szerint míg májusban a válaszadók 41%-a, októberben már 52%-a elutasította a szankciókat. Ez az arány a Fidesz-szavazók körében 81% volt. Szerbiában, a vizsgált országok közül az egyetlen nem EU-tagállamban, a kutatások szerint a társadalom nagy része, 75-80%-a ellenzi az Oroszország elleni szankciókat.
A vizsgált országok társadalmai nagyon eltérően viszonyulnak Oroszországhoz. A lengyel társadalom erősen Kreml-ellenes és Ukrajna-párti, a román társadalom alapvetően bizalmatlan Oroszországgal kapcsolatban, ám ez nem egyértelműen jelenti Ukrajna támogatását. A szerb társadalom nagy része oroszpárti, a háborúért elsősorban a NATO-t tartja felelősnek, és csökkent az EU-csatlakozást támogatók aránya. A magyar társadalom pedig erősen megosztott a témában pártpreferencia alapján: a Fidesz és a Mi Hazánk Mozgalom támogatói sokkal inkább oroszpártiak, mint az ellenzéki szavazók.
Nagy különbségek vannak az országok között a narratívák terjesztői tekintetében is. Magyarországon és Szerbiában a kormány és a kormánymédia az egyik legfontosabb szereplő, így ezekben az országokban az ezen szereplők által is terjesztett narratívák a legelterjedtebbek. Lengyelországban és Romániában ezzel szemben a narratívák inkább a parlamenten kívüli, viszonylag marginális szereplőknél jelennek meg.
Magyarország
A magyar társadalom erőteljesen megosztott a háborúval kapcsolatos témákban, pártpreferencia alapon. A közvélemény-kutatási eredmények szerint a Fidesz és a Mi Hazánk Mozgalom szavazói sokkal inkább oroszpártiak, mint az ellenzéki szavazók.
A vizsgált narratívák fő terjesztője – az elérés mértékét és a közbeszédre gyakorolt hatását tekintve is – a Fidesz és a kormány. Emellett a szélsőjobboldali szereplők és az oroszbarát oldalak is aktívan kommunikálnak a témában, esetenként kiemelkedően magas eléréssel. Mindhárom szereplő alapvetően a Kreml érdekeivel egyező narratívákkal operál. A kormány fő témája a béke és az energiával kapcsolatos szankciók. A szélsőjobboldali szereplők olyan narratívákat terjesztenek, melyek illeszkednek ultranacionalista, Nyugat-, liberalizmus-, és kisebbségellenes világképükbe. Az oroszbarát oldalak szinte minden vizsgált témában aktívak, mivel céljuk elsősorban a Kreml üzeneteinek terjesztése, a zavar- és bizonytalanságkeltés, feszültségek szítása.
A fentiekkel összhangban Magyarországon a legdominánsabban megjelenő narratívák a béke, valamint a szankciók és az energia témáihoz kapcsolódnak. A háború kezdete óta ezek a Fidesz és a kormány kommunikációjának központi elemei, erőteljesen Nyugat- és EU-ellenes alapokra építve. A béke elérése a kormány kommunikációja szerint a legfőbb „magyar érdek” és a megoldás az ország gazdasági és szociális problémáira. Orbán Viktor miniszterelnök kijelentései szerint a béke csak orosz-amerikai tárgyalások útján és a Kreml követeléseinek kielégítésével érhető el, Ukrajna nyugati támogatása pedig csak fenntartja a háborús helyzetet. A kormánykommunikáció a szankciók témáját arra használja fel, hogy a Magyarországon tapasztalható nehézségeket az EU számlájára írja, felmentve magát a felelősség alól. A területi revizionizmushoz kapcsolódó narratívák elsősorban a szélsőjobboldali szereplőknél jelennek meg, főként az invázió utáni első hetekben. A későbbiekben inkább az oroszbarát oldalak kommunikáltak aktívabban a témában, hogy bizonytalanságot és zavart keltsenek. Míg az ukranizáció témája erőteljesen jelen van Lengyelországban és Romániában, Magyarországon a fogalom szinte egyáltalán nem hangzik el, bár a tartalma megjelenik. A más országokban megjelenő érvelések közül kettő – miszerint Ukrajna nem érdemel segítséget, és hogy Ukrajna felbomlásával Magyarországnak esélye lehet Kárpátalja visszaszerzésére - viszont megjelenik Magyarországon is, a területi revizionizmushoz kapcsolódva.
Lengyelország
A lengyel társadalom egyformán kedvezőtlenül vélekedik Oroszországról, kortól, iskolai végzettségtől és világnézettől függetlenül. Az Ukrajna elleni orosz agresszió februári kezdete óta a Jog és Igazságosság (PiS) támogatói között Oroszország amúgy is alacsony, 35%-os támogatottsága 3%-ra esett vissza.
A vizsgált narratívákat szélsőjobboldali, nacionalista és oroszbarát szereplők terjesztik, összhangban a Kreml érdekeivel. Céljuk elsősorban, hogy alássák Ukrajna és az ukrán menekültek támogatottságát, valamint, hogy feszültséget szítsanak a lengyelek és az ukránok között. Ezek az erőfeszítések azonban többnyire sikertelenek maradnak.
Lengyelországban a vizsgált narratívák közül legerősebben az ukranizáció volt jelen, amelyet elsősorban szélsőjobboldali szereplők terjesztettek, hogy a lengyeleket az ukránok ellen fordítsák. A területi revizionizmus témájával főként az ukránokat próbálták a lengyelek ellen fordítani, megrengetve a bizalmukat a lengyelek támogatásában és jó szándékában. Az energiabiztonsággal kapcsolatos diskurzust nem formálni próbálják az oroszbarát szereplők, hanem hasznot húzni a téma iránti érdeklődésből. Bár a szélsőjobboldali ellenzék a kormányt is kritizálja az energiaválság miatt, elsősorban mégis az EU-s politikákat – főleg a klímapolitikát – hibáztatják, amellyel hagyományosan kritikus a lengyel szélsőjobb és a kormány is. Az energiabiztonság témáját viszont csak ritkán kötik össze az Oroszország elleni EU-s szankciókkal. Mivel a lengyel társadalomban erős Ukrajna támogatottsága, a legkevésbé azok a narratívák jelennek meg az országban, melyek a békét Ukrajna területi integritásának és szuverenitásának megsértésével képzelik el.
Románia
A háború kezdete óta nagyon magas a társadalomban az ukrán menekültek támogatottsága, ami bár idővel csökkent, továbbra is magas szinten maradt. A menekültellenes narratívák szinte teljesen eltűntek az országban. A felmérések szerint a románok többsége támogatja a humanitárius és pénzügyi segítségnyújtást is Ukrajna számára, az Oroszország iránti szimpátia pedig alacsony a társadalomban.
A vizsgált narratívákat Romániában elsősorban szélsőjobboldali szereplők terjesztik. Ezek a szereplők alapvetően óvatosan nyilatkoznak a témában, mivel a lakosság nagy része Ukrajna-párti. Bár a román szélsőjobb hagyományosan oroszellenes, a román szélsőjobboldali párt, az AUR választóinak egy része oroszbarát. Ennek következtében egyrészt ellenzik a háborúval kapcsolatos európai döntéseket, és kerülik Putyin és a Kreml hibáztatását, másrészt viszont figyelnek arra, hogy ezt ne vigyék túlzásba, és ne távolodjanak el nagyon a szélsőjobb hagyományos oroszellenességétől.
Romániában mind a négy vizsgált narratíva megjelent. Az ukranizációnak két jelentése található meg az országban. Az egyik az ukrajnai román kisebbség elnyomására utal, a másik pedig azon a félelmen alapszik, hogy a „mélyállam” meggyengíti a román nemzetet és bizonyos területeit Magyarországhoz csatolja. A béke témája is két formában van jelen. Az egyik, a defetista narratíva szerint Ukrajna nem győzhet a háborúban, ezért minél hamarabb békét kell kötni. A másik, az egoista narratíva szerint a „román érdek” a béke, ezért Romániának nem kell Ukrajnának segítséget nyújtania. Annak ellenére, hogy az energiabiztonság fontos téma Romániában is, a szélsőjobb nem talált ezen a területen hatékony narratívát. Így az erről szóló diskurzust a lengyel esethez hasonlóan nem irányítani próbálják, hanem igyekeznek kihasználni, ha a téma napirendre kerül. A területi revizionizmus kapcsán Romániában megjelenik a történelmileg elvesztett területekkel kapcsolatos gyász, a területek elvesztése feletti szorongás, és az arra vonatkozó remény, hogy a háború alkalmat adhat románlakta ukrán területek visszaszerzésére.
Szerbia
Szerbiában a társadalom nagy része oroszbarát, ami a jelenlegi Ukrajna elleni orosz agresszió hatására sem változott. A többség elsődlegesen a NATO-t tartja felelősnek a háborúért. Oroszország megítélése továbbra is pozitív, az EU és a Nyugat megítélése viszont romlott, és csökkent az EU-csatlakozást támogatók aránya, miután az EU felszólította Szerbiát, hogy igazodjon az Oroszországgal szembeni EU-s szankcióihoz, ami 2022 szeptemberéig nem történt meg.
A vizsgált narratívák fő terjesztője a kormánymédia, de fontosak az oroszbarát szereplők is. Legelterjedtebbek az energiabiztonsággal és a szankciókkal kapcsolatos narratívák. Közülük is az a legerősebb, amely a szankciókat az EU-ra káros intézkedésekként mutatja be, Szerbiát pedig bölcsnek nevezi, amiért nem csatlakozott ezekhez. Fontos a béke témája is. A népszerű narratíva szerint Ukrajnának fel kellene adnia területei egy részét, hogy békét köthessen Oroszországgal, és elkerülje a további konfliktusokat. A területi revizionizmus témája a Balkánnal és a szerb-koszovói feszültséggel kapcsolatban is megjelent. A fő narratíva itt olyan „új világrendről” szól, amiben Oroszország mint befolyásos hatalom segíti majd Szerbiát érvényesíteni az érdekeit.
A teljes elemzés angol nyelven itt érhető el (pdf).
