5 pontban az Ukrajnának szállított nyugati tankokról és a konfliktus eszkalációjáról

1. Nagy nemzetközi vitát kavart az a döntés, melynek eredményeként nyugati országok tankokkal segítik Ukrajna védekezését az orosz agresszió ellen, mivel sokan a konfliktus további eszkalációjától tartanak. Ennek alapján nem lehet azonban a konfliktus katonai aspektusának „ukrán” vagy „nyugati” eszkalációjáról beszélni. Épp Oroszország eszkalálta a helyzetet Ukrajna lerohanásával tavaly február 24-én, 8 évvel a Krím-félsziget elcsatolása és a háború kirobbantása után. A háború Ukrajnán túli kiterjesztése pedig sem Ukrajnának, sem nyugati támogatóinak nem érdeke, és nem is valószínű, hiszen a jelenlegi összecsapások mindkét oldalon jelentősen felemésztették és felemésztik az erőforrásokat. A nyugati fegyverszállítások pont a további eszkaláció elkerülését szolgálják a kelet-közép-európai régió biztonságát fenyegető orosz agresszió megállításával Ukrajnában.
2. Oroszország Európában a második világháború óta nem tapasztalt méretű háborút indított Ukrajna ellen. A Kreml a modern katonai arzenál minden elemét – a tömegpusztító fegyvereket kivéve – beveti és maximálisan alkalmazza a harctéren, a gyalogságot, a légierőt és a haditengerészetet is beleértve. Ezen felül az orosz hadsereg a fronton és Ukrajna hátországában válogatás nélkül támad katonai és polgári célpontokat. Az elfoglalni kívánt vagy megszállt területeken az orosz hadsereg az infrastruktúrát földig rombolja, a katonákat vagy civileket esetenként tömeggyilkosságok keretében likvidálja – mindezzel megszegi a háborút szabályozó nemzetközi egyezményeket és emberiesség elleni bűncselekményeket valósít meg. Ukrajna politikai, pénzügyi vagy katonai segítése, illetve Oroszország szankcionálása erre adott válasz is, ami Oroszországon kívül másokat is eltántoríthat a hasonló agresszió elkövetésétől.
3. Jogi értelemben az Ukrajna által a saját területén indított katonai ellentámadások kizárólag az agresszor orosz állam csapatainak kiszorítására irányulnak így nem tekinthetők az Oroszország folytatta, amúgy is már teljeskörű, katonai konfliktus bármifajta kiszélesítésének. Ukrajna az ENSZ alapokmánya szerint is legitim védekezést folytathat az ország függetlenségének, területi integritásának, állampolgárai életének, anyagi javainak megvédése és biztosítása érdekében.
4. A háború kitörése után hetekkel vagy hónapokkal későbbi, változó intenzitású nyugati fegyverszállítások – a gazdasági szankciókat vagy pénzügyi segítséget is beleértve – az orosz katonai agresszió mértékének megfelelő és arányos felfegyverzést céloztak az ukrán oldalon. A felek közötti valamifajta katonai paritás megteremtése, az esélyek kiegyenlítése, soha nem az eszkalációra, hanem az egyenrangú küzdelem feltételeinek megteremtésére irányul. Ráadásul Ukrajna már eddig is kapott szovjet gyártmányú tankokat az őt támogató országoktól, a fegyverszállítások tehát nem a tankokat tekintve, hanem csupán a leszállított harci eszközök típusában különböznek.
5. Az orosz állami propagandának és az azt kiszolgáló politikai szereplőknek – így sok esetben az Orbán-kormánynak és a kormányzati irányítású médiának is – mélységesen álságos és alaptalan a nyugati fegyverszállításokat vagy egyenes a megtámadott Ukrajnát felelőssé tevő retorikája, valamint a „béke”, illetve a „tűzszünet” követelése. A háborúellenes és a békére irányuló oroszbarát nyilatkozatok valójában Ukrajna saját területén folytatott önvédelmét nevezik eszkalációnak és legitimálnák egy szuverén ország megszállását, miközben elhallgatják a valódi agresszornak a konfliktust – katonai, politikai és gazdasági eszközök révén – folyamatosan és egyoldalúan kiterjesztő szerepét.