Tudja, mit tehet és mit nem a kormány szélsőjobboldali rendszerellenzéke

Tényleg a Mi Hazánk a legnépszerűbb párt a fiatalok körében? Beváltotta-e a párt a növekedéséhez fűzött várakozásokat a választás óta? Milyen témákra fókuszál, hogyan politizál a parlamentben, és milyen stratégiát követ a Fidesszel szemben? Négy pontban foglaltuk össze, hogy áll a Mi Hazánk a választás óta eltelt közel egy év után.

1. Megrekedt áttörés? A Mi Hazánk sokakban meglepetést keltő tavalyi parlamentbe jutása megnövelte a párt iránti figyelmet. A rivaldafényt kihasználva a Mi Hazánk tabudöntő, megbotránkozást keltő kezdeményezésekkel (például Novák Előd jelölése a nemzetbiztonsági bizottság élére) hamar le is tette a párt brandjéhez illeszkedő „névjegyét”. Az ismertségüket és népszerűségüket megerősítő akcióknak is köszönhető, hogy a választás után néhány héttel a Medián már 9%-ra mérte őket a teljes népességben. Ezt követően azonban megrekedt az erősödés: ma már csak a biztos szavazó pártválasztók körében mérik a pártot 8-9%-ra, a teljes népességben a 6-7%-os sávban stagnálnak. Bár szociális populizmusban és összeesküvés-elméletekben utazó protestpártként a Mi Hazánknak megvolt az esélye, hogy profitáljon a gazdasági nehézségekből és a háború keltette bizonytalanságból, más ellenzéki pártokhoz hasonlóan eddig ők sem tudták kihasználni a Fidesz népszerűségvesztését és a társadalmi elégedetlenséget.
2. Kétségkívül népszerűek a fiatalok körében, de ne dőljünk be a megtévesztő híradásoknak! Hosszú ideje mutatják a felmérések a fiatalok apolitikusságát, kiábrándultságát. Körükben ezért mindig népszerűek voltak a fősodortól elkülönülő, markáns és radikális mondanivalóval és stílussal rendelkező fiatal, kis és protestpártok. Így volt ez korábban a Jobbik és az LMP esetében is. Nem meglepő tehát, hogy a Medián decemberi felmérése szerint a 18-29 éves korosztályban a Mi Hazánk, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Momentum a három legnépszerűbb párt. Már csak azért sem, mert mindhárman kifejezetten törekednek a fiatalok megszólítására és bevonására. A pártok sorrendje ugyanakkor nem állapítható meg egy 1000 fős felmérésből, ahol az első három helyezett 20, 19, illetve 17 százalékon áll. Az adott korosztályt reprezentáló kis mintából eredő magas statisztikai hibahatár miatt a sorrend lényegben bármi lehet közöttük. Kezeljük tehát kritikával az információt feldolgozásra érdemesnek tartó sajtó kattintásvadász, a Mi Hazánkat a 30 év alattiak körében legnépszerűbbnek hirdető címadásokat és a párt erre építő kampányát!
3. Színpadként használják a Házat. Míg a parlamenti választási kampányban a Mi Hazánk főleg a hatpárti ellenzékkel szemben határozta meg magát, április óta elsősorban a Fidesz ellenében politizál, nem foglalkozva a többi párttal. Politikájuk középpontjában populista szociális üzenetek, rendpártiság (értsd: cigányellenesség), „békepártiság” (értsd: EU-, Nyugat- és Ukrajna-ellenességbe csomagolt oroszpártiság), valamint kultúrharcos témák (pl. LMBTQ, gender) állnak. Világmagyarázatuk jelentős mértékben összeesküvés-elméletekre épül, amelyekben erős az antiszemita elem. A parlamentet sokkal inkább színpadként használják, mint a döntéshozatalba való érdemi beleszólás platformjaként. A párt ismert politikusai (elsősorban Toroczkai László és Dúró Dóra) főleg szociális és szimbolikus kérdésekben igyekeznek konfrontálódni a kormánnyal, hangsúlyozva a közöttük levő különbségeket.
4. „Szélsőjobboldali rendszerellenzék”, azaz konfrontáció választásos alapon. A Mi Hazánk visszatért a korábbi Jobbik szélsőséges politikájához, ami leginkább a cigányellenes üzenetekben nyilvánul meg. Ezt leszámítva azonban a Fideszéihez hasonló témákra fókuszál, a kormánypártnál szélsőségesebb tónusban (lásd a multinacionális vállalatokat és külföldi befektetéseket elvető gazdaságpolitikát, a munkavállalók és fiatalok helyzetének javítását célzó szociális követeléseket, a NATO-ból való kilépés követelését, a nyílt oroszpártiságot, az emberi jogi civil szervezetek betiltásának követelését). A korábbi Jobbikkal ellentétben ugyanakkor a Mi Hazánk nem jelent fenyegetést a Fideszre; feltehetően maguk is a „szélsőjobboldali rendszerellenzék" szerepére rendezkednek be. Erre utalhat az is, hogy úgy tűnik, a párt számára egyébként fontos témákra elmulasztanak reagálni, ha az adott pillanatban az ügy kellemetlen lenne a kormány számára. Ilyen esetnek tekinthető Orbán Viktor Karmelita kolostorban tett kritikus megjegyzése Magyarország EU-tagságával kapcsolatban, holott a „huxit” korábban a Mi Hazánk egyik legfőbb követelése volt.