Világ trumpistái egyesüljetek!

2023. május 4-5-én második alkalommal tartották meg a Konzervatív Politikai Akció Konferenciát (Conservative Political Action Conference – CPAC) Magyarországon. Bár a magyar kormány és az általa irányított nyilvánosság jelentős nemzetközi eseményként számolt be a CPAC Hungary eddigi két alkalmáról, ezt sem az előadók politikai súlya, sem a rendezvény mérsékelt nemzetközi visszhangja nem támasztja alá. A budapesti CPAC-rendezvények elsősorban arra jók, hogy a hazai nyilvánosságban elfedjék a magyar kormány nemzetközi leértékelődését.

 

Nem konzervatív, hanem trumpista

CPAC konferenciákat 1974 óta rendeznek az Egyesült Államokban, az American Conservative Union (ACU) szervezésében, amely eredendően egy konzervatív értékeket valló lobbiszervezet. Ehhez képest viszonylag kis költségvetéssel dolgozik, 2022-ben például bejelentett lobbitevékenységre összesen 40 000 amerikai dollárból gazdálkodtak, míg például az amerikai nyugdíjasok szervezete, az AARP ugyanebben az évben a 11. legnagyobb lobbiszervezetként 15 milliót költött.

A CPAC inkább az amerikaielnök-választási kampány szempontjából fontos; a republikánus párton belül a jelöltek számára fajsúlyos támogatást jelenthet. Donald Trump párton belüli befolyása is javarészt egy 2011-es CPAC-felszólalása után erősödött meg.

A ma már egyértelműen a trumpista táborhoz kötődő CPAC összeforrt az amerikai jobboldali populista és időnként a szélsőjobboldali politikai nézeteket valló körökkel. Rendszeres előadó például Marjorie Taylor Greene georgiai képviselő, aki számos összeesküvés-elméletet terjeszt, például, hogy egyes erdőtüzeket űrbe telepített lézerfegyverekkel idézett elő a Rothschild család.

2017 óta az Egyesült Államok mellett további országokban is tartanak CPAC konferenciákat, elsőként Japánban, majd 2019-ben Ausztráliában, Brazíliában, Mexikóban, Dél-Koreában, 2022-től pedig már Magyarországon és Izraelben is. A CPAC rendezvények azonban nehezen értelmezhetők az Egyesült Államok és a további házigazda országok közötti diplomáciai súlyú eseményekként. Amerikai részről Trump elnöksége alatt szerepeltek ugyan kormányzati pozíciót betöltő előadók is, de javarészt mind amerikai, mind a fogadó országok részéről inkább már visszavonult politikusok, miniszterek szólaltak fel. A CPAC valójában az amerikai republikánus párt trumpista frakciójának nemzetközi kapcsolatépítésére szolgál, névlegesen konzervatív ideológiai alapon, tematikáját tekintve inkább a globalizmussal, liberális értékekkel, bevándorlással kapcsolatos kritikus hangok mentén szervezi előadóinak összeállítását. Van persze, ahol ez az alt-right kör egyben a politikai fősodorral való kapcsolatot jelenti, mint például Brazília esetében, ahol többször is felszólalt a CPAC Brasil eseményen Jair Bolsonaro korábbi elnök. De Dél-Koreában vagy Japánban például, ahol mindkét esetben voltak, vannak konzervatív kormánypártok, javarészt már visszavonult politikusok adták a helyi előadók derékhadát, illetve magukat konzervatívnak nevező szervezezetek mögött valójában marginális politikai tényezőt jelentő személyeket találunk, mint például a japán Aeba Hiroakit. 

Kit érdekel?

A második budapesti CPAC Hungary lebonyolításért idén is a közpénzmilliárdokból működő Alapjogokért Központ felelt. Az ACU és az Alapjogokért Központ között szorosnak mondható a kapcsolat, tavaly a 2022-es budapesti előtt Floridában rendeztek egy CPAC-konferenciát, amihez más partnerszervezetek mellett az Alapjogokért Központ is anyagi támogatást nyújtott. A szervezők előzetes felhívása szerint az idei CPAC Hungary tézisének a „liberálisok rémálma, a nemzeti erők nemzetközi összefogása” felkiáltást szánták. Úgy tűnik tehát, hogy a célok között szerepelt egy számottevő nemzetközi hálózat építése, ám a két CPAC Hungary nemzetközi visszhangja csekélynek mondható. Személtetésként, ha a konferenciával kapcsolatos kifejezésekre történő kereséseket nézzük, nem hogy jelentős globális érdeklődést nem látunk, de még a teljes CPAC-hálózat térképe sem rajzolódik ki.

Google-keresések a CPAC Hungary kifejezésre globálisan (2021-2023):

A keresések egyébként főként magyarországi felhasználóktól érkeztek, minimális érdeklődés látszik Romániából, Németországból, az USA-ból és Kanadából, de nyoma sincs a további CPAC házigazda országoknak.

Google-keresések földrajzi eloszlása a CPAC Hungary kifejezésre globálisan (2021-2023):

Az előadók

Az esemény honlapján feltűntetett lista szerint a CPAC Hungary konferenciája mintegy 22 ország összesen 91 speakerét vonultatta fel. A legtöbben amerikaiak, de közülük többen nem látogattak el Budapestre, csupán videóüzenetben jelentkeztek be, beleértve olyan meghatározó szereplőket, mint Tucker Carlson, Steve Bannon vagy Mark Meadows. Az amerikai előadók között volt a Republikánus Párt számos jelenlegi és korábbi kongresszusi képviselője, például Paul Gosar, Barry Moore és Rick Santorum. Európából javarészt jobboldali populista, illetve szélsőjobboldali pártok elnökei, képviselői szólaltak fel, úgy mint Herbert Kickl (Ausztria, FPÖ), Andrej Babiš (Csehország, ANO), Janez Janša (Szlovénia, SDS), Santiago Abascal (Spanyolország, VOX), André Ventura (Portugália, Chega), Jordan Bardella (Franciaország, Nemzeti Tömörülés) vagy Tom van Grieken (Belgium, Flamand Érdek).

A konferencia főszónoka Orbán Viktor volt. A külföldi kormányzati pozícióban lévő szereplőket pótlandó, rajta kívül több magyar minisztert is színpadra állítottak a szervezők, így Varga Judit, Szijjártó Péter, Gulyás Gergely, Lázár János, Kovács Zoltán, Nagy István és Szalay-Bobrovniczky Kristóf is felszólalt. A magyar mellett egyetlen hivatalban lévő kormányfő mondott beszédet: a grúz Irakli Garibashbili.

A külföldi előadók közül többen is botrányos politikai előéletükről ismertek. Eduardo Bolsonaro, a brazil képviselőház tagja (2015-) és Jair Bolsonaro korábbi elnök fia egy korábbi interjúban azt mondta, hogy ha a baloldal radikalizálódna, arra egy „új AI-5” lehetne a válasz. Az „AI-5”-rendelettel Artur da Costa e Silva elnök 1968-ban lényegében rendőrállami kereteket teremtett Brazíliában, ami az állambiztonsági szolgálatok kegyetlenkedései előtt nyitott utat az akkori diktatúra számára. Paul Gosar amerikai republikánus politikus, a kongresszus egyik legszélsőségesebb képviselője pedig 2017-ben egy interjúban úgy nyilatkozott a fehér felsőbbrendűséget hirdető charlottesville-i demonstrációról, hogy azt valójában a baloldal szervezhette, és Soros György állhat a hátterében. De botrányba keveredett az ACU vezetője és a CPAC főszervezője, Matt Schlapp is, akit egy másik republikánus politikus stábjának egy férfi tagja szexuális zaklatással vádolt meg.

A meghívott felszólalókat a bevándorlás és a szexuális kisebbségek („családok védelme”, „gyermekvédelem” stb.) ügye kötötte össze. Amellett, hogy markánsan bevándorlásellenes álláspontot képviselnek, néhányuktól a rasszista kijelentések sem állnak távol, többen előálltak a muszlimok kitiltásának irreális ötletével, vagy akár általánosságban a bevándorlás teljes beszüntetésével.

Oroszország és Ukrajna kapcsán azonban már nem beszélhetünk teljes egyetértésről. A vendégek egy része legalábbis szkeptikus az amerikai és európai politikával kapcsolatban, de vannak köztük olyanok, akik ezzel együtt is kiállnak Ukrajna mellett. Sőt, akad olyan is, aki az amerikai kormány politikáját azért kritizálja, mert szerinte nem elég kemény Oroszországgal szemben, és nem nyújt elég támogatást Ukrajnának. Ezt az álláspontot hangoztatta például Andy Harris republikánus kongresszusi képviselő.

A meghívott előadók között több olyan amerikai vendéget is találni, aki valamilyen fizetett munkakapcsolatban áll magyarországi intézményekkel. Shea Breadley-Farrell például az Alapjogokért Központtal együttműködésben dolgozik Magyarországról szóló könyvén, Gladden Pappin korábban az MCC-vel dolgozott, most pedig az újraszerveződő Magyar Külügyi Intézet (korábban Külügyi és Külgazdasági Intézet) élére nevezték ki, ami mostantól közvetlenebb kapcsolatban lesz a miniszterelnökkel. Gadi Taub és Francesco Giubilei is az MCC vendégoktatói közé tartoznak.
A konferencia előadói szerint a jobboldal fő ellenségei: a nemzetállami szuverenitást, a nemzeti identitást és a különböző népek kulturális karakterét aláásó brüsszeli bürokraták, a bevándorlók és az őket támogató globalisták, a gyerekeket indoktrináló gender-ideológia és a „woke politika”. A legtöbbjük szerint Orbán Viktor megtalálta a hatékony ellenállás módját ezekkel az erőkkel szemben, és azt meg is osztotta a szövetségeseivel. Matt Schlapp viccesen még Orbán Viktor texasi kormányzói megválasztásának ötletét is felvetette.

A bevándorlás mellett a nemzeti identitás, a kereszténység és a családok védelme voltak a leggyakrabban emlegetett témák. Az utóbbi kapcsán egyesek a szuverenitás fogalma mögé rejtőzködtek, mások viszont nem köntörfalaztak, és jóval egyértelműbbé tették, hogy tulajdonképpen mi a probléma a bevándorlással. André Ventura a nagy lecserélés (grand replacement) néven ismert összeesküvés-elméletre utalva például arról beszélt, hogy Európa „a mi hazánk” nem lehet „muszlim föld”.

A magyar-amerikai kapcsolatokról is sok szó esett, főleg arról értekeztek, hogy miért ellenséges a jelenlegi amerikai kormány Magyarországgal szemben. A legtöbb magyarázat azt feltételezte, hogy a probléma abból ered, hogy a magyar kormány ellenáll a liberális nyomásnak, és megakadályozza, hogy bevándorlók árasszák el az országot, ráadásul még a gyerekeket is megvédik, és nem hajolnak meg a „woke” politika előtt. Néhányszor szóba került az ukrán háború is, ebben a témában a leggyakrabban megjelenő narratíva a mielőbbi béketárgyalások szükségességéről szólt, bár a mögöttes megfontolások eltérőek voltak a különböző beszélők esetén.

A színpadi eszmecsere mellett fontos funkciója az eseménynek, hogy lehetőséget teremt a kapcsolatok, szövetségek építésére a színfalak mögött is. Ennek megfelelően Orbán Viktor a Karmelita kolostorban fogadta a konferencia számos résztvevőjét, köztük Janez Janšát, Jordan Bardellát, André Venturát, Martin Helmét.

Záróbeszédében Szánthó Miklós elmondta, hogy úgy látta, hogy megvalósulni látszik a terv, azaz a konzervatív nemzetközi erők összefogása.

 

Akik ott sem voltak

Ha a cél a CPAC Hungary megszervezésével a konzervatív nemzetközi erők összefogásának erősítése volt, illetve az, hogy ebben a folyamatban Magyarországnak központi szerep jusson, mérsékelten tekinthető sikeresnek a rendezvény.

Ha a világ vezető gazdaságait nézzük (G20-országok), de nem vesszük figyelembe Oroszországot, Kínát, illetve a muszlim államokat (Indonézia, Szaúd-Arábia) – ezen négy ország kapcsán nehéz lenne reálisan elképzelni CPAC részvételt –, akkor a megmaradt országok esetében egy kivételével mindenhol vannak olyan konzervatív pártok, amelyek jelentős parlamenti erőt képviselnek. Ezek közül az országok közül 13 van, amelynek konzervatív pártjai részt veszenek akár az amerikai, akár más CPAC eseményeken (pl. CPAC Mexico, CPAC Japan stb.). Ebből a 13-ból azonban csak 7 képviseltette magát a CPAC Hungary eseményen, tehát a budapesti konferencia a világ nagy gazdaságait adó országokat tekintve még a CPAC mércéje szerint is alulteljesített a konzervatív politikai erők összevonásában.

G20-országok jelentős parlamenti erőt képviselő konzervatív pártjai + konzervatív kormánypártok a CPAC-en

Összességében a CPAC sokkal inkább egy trumpista internacionálé, amelynek a hazai nyilvánosságban jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint amekkora a valós súlya. Az Orbán-kormány számára ez azért fontos, mert egyfajta pótlékát jelenti annak a nemzetközi előretörésnek és szövetségépítésnek, amelyet a kormánypárt holdudvarában évek óta várnak.

A Fidesz valójában az Európai Néppártból történt kisodródása óta folyamatosan veszít a nemzetközi érdekérvényesítő képességéből, ez a folyamat pedig Ukrajna orosz inváziója óta még látványosabbá vált. A CPAC jelenleg elsősorban arra jó, hogy a hazai nyilvánosságban ezt a nemzetközi leértékelődést elfedje.