Patyomkin-nagyhatalom – 5 pontban az augusztus 20-ai diplomáciai nagyüzemről
2023-08-22
Az Orbán-kormány az államalapítás ünnepét egy keleti diplomáciai offenzíva megvalósítására használta fel. A nemzeti ünnep, a népszórakoztatásra szolgáló „Európa legnagyobb tűzijátéka” és az atlétikai világbajnokság kombinálása a diplomáciai showműsorral Magyarország jelentőségét volt hivatott emelni, ugyanakkor Patyomkin-nagyhatalomként közszemlére tette a magyar külpolitika relatív sikereit és zsákutcáját is.
- Az augusztus 20-ai találkozóknak elsősorban (geo)politikai és legitimációs jelentőségük volt. Az apropót a nemzeti ünnep és az atlétikai világbajnokság egyszerre szolgáltatta. Ezek az események kifejezik a nemzet erejét, nagyságát és biztosítják a „cirkuszt” a nép számára. A mindenkori autoriter rendszereknek ezért fontosak a nagy nemzetközi sportesemények. Mindehhez dukált az a diplomáciai körítés is, amivel Orbán Viktor azt kívánta megmutatni, hogy az általa fémjelzett rendszer meghatározó államok és politikusok támogatását élvezi.
- Mégis, Magyarország elszigeteltsége épp ezzel a látványos VIP-páhollyal vált nyilvánvalóvá. Egyetlen EU-tagállam regnáló vezetője sem jelent meg, közülük is a V4-országok, azon belül Lengyelország távolmaradása volt igazán látványos. Helyettük olyan bukott illiberális politikusok képviselték a régiót, mint a volt szlovén vagy cseh miniszterelnök. Azerbajdzsánról, Kirgizisztánról, Türkmenisztánról, Üzbegisztánról vagy Bosznia-Hercegovináról a magyar választók nem sokat tudnak, így arra tudja a kormány felhasználni a jelenlétüket, hogy ismételten bizonyítsa a keleti nyitás amúgy kétes sikerét.
- Kézzelfogható jelentősége valójában csak az Erdogan-látogatásnak volt. Orbán Viktor már jó ideje az „Ankara-Moszkva-Berlin” hatalmi háromszög által határolt térben határozza meg Magyarország geopolitikai helyét. Törökország kétségkívül kulcsfontosságú partner a NATO-ban, ahogy a finn és a svéd csatlakozás hosszas késleltetése is mutatja. A szorosabb magyar-török viszony lehetőséget nyújthat az Orbán-kormány számára, hogy a török farvízen tudjon lavírozni, ezzel is növelve a nyugati szövetségesi rendszerekben rendkívül korlátozott, sokszor csak blokkoló vétókban érvényesíthető mozgásterét. Nem hiába udvarolta körül Erdogant a magyar miniszterelnök az újraválasztása után, amit a török elnök a decemberben aláírandó kiemelt stratégiai partnerséggel fog meghálálni. Gazdaságilag szintén Törökország szerepe meghatározó, ahogy az energiabiztonság szempontjából is. Ha Ukrajna területén ellehetetlenülne az áthaladó gáztranzit, a déli Török Áramlaton keresztül juthat Magyarország orosz, azeri vagy türk energiahordozóhoz, míg LNG-gáz Katarból érkezhet.
- A türk kapcsolat annyira fontos, hogy ilyenkor a kereszténység védelme sem számít. A keleti nyitás politikájának jegyében Magyarország megfigyelő státuszt szerzett a Türk Tanácsban, és a kormányzati kommunikációnak is részévé vált a „türk” rokonság hangsúlyozása. A muszlim Azerbajdzsán – amelynek elnöke is a Karmelita kolostorból tekintette meg az augusztus 20-ai tűzijátékot – a legutóbbi azeri-örmény konfliktus részeként épp most éhezteti ki a vitatott Hegyi-Karabakh régió még örmény kézen lévő területének keresztény lakosságát; mégsem hallottunk azzal kapcsolatos hírt, hogy Orbán Viktor ezt számon kérte volna Aliyeven.
- A csúcstalálkozó résztvevőinek névsora egyszerre üzenet a hazai választóknak, illetve a NATO- és uniós partnerországoknak, hogy kik a magyar kormány „barátai” és „ellenségei”. A magyar miniszterelnök következetesen „barátainkként” emlegette vendégeit, ami elsősorban a hazai nyilvánosságnak szólt: lám, a Nyugat elutasít, de Keleten tárt karokkal fogadnak. Mindez illeszkedik a kormányzati propaganda „barát” és „ellenség” kijelöléseihez, amely a Nyugatot, Brüsszelt vagy az Egyesült Államokat (szinte) ellenségként kezeli, miközben a keleti autokráciákat vagy diktatúrákat kritikátlanul, kedvező fényben tünteti fel. Mind emiatt egyre kevésbé bíznak az uniós vagy NATO-partnerországok egy olyan kormányban, amely kiemelt kapcsolatokat tart fenn az Oroszország által vezetett posztszovjet Független Államok Közössége tagjaival, különösen a jelenlegi orosz-ukrán háború kontextusában. A „barátok” felsorakoztatása erőfitogtatás is a nyugati országok felé a várhatóan konfliktusoktól fűtött őszi politikai szezon előtt. Ráadásul, az Orbán-kormány lépései egyszerre diverzifikálják az ország energiaellátását és fenntartják a gazdasági-politikai függést a Kremltől. Erre utaló politikai jel lehetett, hogy a csúcstalálkozón szintén részt vett Rusztam Minnyihanov, Oroszország Tatár Köztársaságának vezetője, aki az orosz invázió kezdete óta egyike az Európai Unióba látogató magasabb rangú orosz tisztviselőknek.
Copyright 2024. Political Capital Policy Research and Consulting Institute. Minden jog fenntartva.