Objektivitás és/vagy propaganda? – Tények vs. álhírek a médiában és a politikában
A Political Capital (PC) legújabb dezinformációval és összeesküvés-elméletekkel foglalkozó kutatása apropóján kérdeztük vendégeinket dezinformációról, objektív valóságról, az egyre politikusabbá váló médiáról és az egyre inkább tartalomszolgáltatóvá váló pártokról.
A rendezvény első paneljében Krekó Péter, a PC igazgatója újságírókkal és szakértőkkel járta körül, hogy van-e még szerepe a tényeknek és az objektivitásnak a magyar politikában, közéletben: van-e még a pártpolitikának közvélemény-formáló ereje, létezik-e objektív valóság.
Urbán Ágnes a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója, úgy gondolja, korunkban nagyon gyorsan vűáltoznak a társadalmi mintázatok és a nyilvánosság, ezért nehézkes képet alkotni arról, melyik országban éppen milyen mértékű befolyással bír a pártpolitika a tények elfogadásában, vagy elutasításában. A dezinformáció fellendüléséhez a közösségi média, a Covid, az orosz háborús dezinformáció mind nagymértékben hozzájárult. A Mérték Médielemző Műhely kutatása rámutatott, hogy a médiában létező buborékhatás túldimenzionált: valójában nagyon kevesen vannak, akikhez kizárólagosan egyetlen világnézetű hírek jutnának el.
Pap Szilárd István, a Partizán szerkesztője szerint a kérdés az, a pártok/politikusok polarizálják a társadalmat, vagy ez egy mélyebb folyamat eredménye. Noha nem biztos, hogy egy kvantitatív kutatás ezt fel tudja deríteni, az biztos, hogy a liberális demokrácia intézményrendszere válságban van. Ezért a választók elveszítik a bizalmukat a politikai képviselet intézményeiben és visszavonulnak. Ez megmutatkozik a politikai részvétel iránti fogékonyságban is. Az elitek ugyanakkor visszavonulnak a pártbürokrácia, a nemzetközi intézmények világába, ezáltal létrejön egy vákuum, amibe sikeresen be tudtak nyomulni új politikai vállalkozók: influenszerek és karizmatikus személyek, akikben egyre jobban bíznak a választók, jobban, mint a hagyományos intézményekben. Szerinte nem egy igazság utáni (post-truth), hanem egy bizalom utáni (post-trust) világban élünk. E bizalom visszaépítése, a vákuum csökkentése lenne a polarizáció és a dezinformáció ellensúlya. Pap továbbá arról is beszélt, túl nagy ágenciát tulajdonítunk a dezinformáció generátorainak, és minimálisat a befogadóknak. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy maga a dezinformáció fogalma is tud fegyver lenni, ha ezt tudatosan túltágítják és megbélyegeznek hiteles információkat is.
Bede Márton, a 444 újságírója szerint a pártpolitika szerepe a tények elfogadásában vagy elutasításában egyáltalán nem csak Magyarországra jellemző. Kifejtette, a magyar kormány előszeretettel használja a primitív, sulykoló propagandát, ezzel párhuzamosan azonban az elbizonytalanító, zavarkeltő orosz dezinformációhoz hasonló eszközök is jelen vannak. Utóbbira az objektív és független újságírás tagadása a tökéletes példa.
Finta Márk, a Napunk és a Pátria Rádió újságírója a szlovákiai média helyzetéről beszélt, ahol igen alacsony a mainstream médiába vetett bizalom (csupán 26%). Az elmúlt években a politika célja a bizonytalan választók meggyőzése és irányítása volt Szlovákiában. Ennek köszönhette 2020-as győzelmét Igor Matovič, aki úgy nyert 25%-os eredménnyel, hogy néhány hónappal a választás előtt még csak 5%-on állt a pártja. A kampány során rendkívül hatékonynak bizonyultak az azonnali üzenetek, amelyek a legmélyebb ösztönökre (például: félelem) hatottak. Ezekkel az üzenetekkel a szlovákiai magyarok körében is népszerű tudott lenni Matovič, és többen szavaztak rá, mint Robert Ficora. A 2023. szeptember 30-ai szlovákiai választás kampányában érdekes helyzet alakult ki a szlovákiai magyar választok körében: Orbán Viktor szövetségesként tekint Ficora, akinek korábban több magyarellenes intézkedése is volt: a Malina Hedivg-ügy kezelését vagy a kettős állampolgárság tiltását aligha felejtették el a felvidéki magyarok a korábbi miniszterelnöknek. Egyelőre kérdéses, az Orbánt támogató választók képesek lesznek-e lenyelni a Fico-békát.
A második panelben László Róbert, a PC választási szakértője politikusokat faggatott – többek között – arról, vannak-e új, érvényes válaszai a pártoknak a dezinformáció, a buborékhatás okozta kihívásokra.
Kálmán Olga, a DK országgyűlési képviselője a Mérték kutatására hivatkozva kifejtette, az ellenzéki politikusok nem elégedhetnek meg annyival, hogy minden sikertelenséget a buborékhatásnak tudnak be, miden eszközt kihasználva el kell juttatni az igazságot az emberekhez, akár utcafórumokon, lakossági fórumokon keresztül. Kálmán hangsúlyozta, hogy a Fidesz propagandagépezete évről évre több pénzből üzemmel és egyre kifinomultabbá válik, ez lehet a magyarázat például arra, hogy 5 éve a rabszolgatörvény megnevezés a közbeszéd része tudott lenni, ezt ma már a folyamatosan gyarapodó médiabirodalom ellehetetleníti. Kálmán szerin az Orbán-rendszer ezzel is rákényszerítette az ellenzéki pártokat, hogy saját médiaplatformokat hozzanak létre, amit akár pozitívumként is fel lehet fogni.
Tompos Márton, a Momentum országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy a pártok igenis gondolkodnak azon, hogy bizonyos üzeneteik kihez/kikhez juttassák el. A tények iránti bizalomvesztés szerinte köszönhető a közösségi médiának is, mivel ezeken a felületeken bárki bármilyen témához hozzászólhat laikusként is, ezáltal megszűnik az a szűrő, ami korábban fontos része volt a médiának. Meglátása szerint az ellenzékben politikusként jelenleg négy modell működik: ha valaki vicces (MKKP), megbotránkoztató stílusú (Jakab Péter), leleplező, azaz értelemre ható (Hadházy Ákos) vagy érzelmekre ható (Jámbor András). Tompos hangsúlyozta, vannak olyan politikusok, akiknek tartalomgyártóvá kell válniuk, de ha valaki helyi képviselő vagy polgármester szeretne lenni, neki elég a média bizonyos részeit használni. Nem szabad a hagyományos média szerepét alulbecsülni, és helyette csak a közösségi médiára fókuszálni.
Tetlák Örs Érd alpolgármestere szerint az ellenzéki pártok témaválasztásával, üzeneteivel ugyanakkora probléma van, mint a Fidesszel folytatott aszimmetrikus versennyel. Az alpolgármester szerint nem az a baj, hogy nincsenek széles társadalmi támogatottságot élvező üzeneteik az ellenzéki pártoknak, hanem hogy nincs annyi forrásuk, hogy olyan elérésű reklámokat vásároljanak, mint a kormánypárt. Tetlák úgy véli, az ellenzéki politikusok médiapolitikusok szeretnének lenni, pedig tanulniuk kellene a Fidesz ellenzékben töltött ciklusaiból, amikor visszavonulva sikeresen kiépítették hátországukat. Tetlák egyetért Tompossal, hogy a hitelességet helyi szinten lehet visszaszerezni. Az önkormányzati tulajdonban lévő sajtónak is fontos szerepe lehet a helyi közszolgálatiság megteremtésében.
A beszélgetés alapját adó kutatás itt elérhető.
A teljes konferencia itt visszanézhető:
Az összefoglalót Szántó Dániel, a Political Capital gyakornoka készítette.
A projektet a Friedrich Naumann Foundation for Freedom (FNF) támogatta.
A Friedrich Naumann Foundation for Freedom nem tartozik felelősséggel a publikáció tartalmáért és annak bármilyen felhasználásáért. Az itt kifejtett nézetek a projektgazdáé, nem feltétlenül tükrözik az FNF nézeteit.
