Szlovák-magyar két (új) jó barát? – a szlovák választás külpolitikai következményei

Nyugat-barát és oroszpárti politikai erők küzdelme fogja eldönteni, hogy milyen kormánya lesz Szlovákiának a következő években. A választás tétje a szlovák demokrácia jövője és az ország euroatlanti elköteleződése. Nem véletlen, hogy a magyar kormány lényegében beszállt a kampányba, egyértelműen letéve a voksát az oroszbarát, populista, nacionalista erők mellett.

Eseménydús évek vezettek a hétvégére kitűzött előrehozott választásokhoz Szlovákiában. Az elmúlt öt évben politikai válságok sorozata rázta meg az országot, kezdve a 2018-as Kuciak-gyilkossággal. Ján Kuciak oknyomozó újságíró az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós ügyeken dolgozott, amikor menyasszonyával együtt vélhetően a szlovák maffiához köthető bűnözők megbízásából meggyilkolták. A merénylet országszerte tüntetésekhez, majd 2018 márciusában Robert Fico lemondásához vezetett. A Smer vezette kormány ugyanakkor a helyén maradt, csak a miniszterelnöki poszton történt váltás, hogy aztán a Peter Pellegrini vezette kormánypárt elveszítse a 2020. februári választást.

Tisztítótűz és permanens kormányválság

A Smerrel és a szlovákiai elit korrupciójával szembeni hangos választói elégedetlenséget kihasználva, a jobbközép, populista OLaNO, Igor Matovic vezetésével alakított koalíciós kormányt, amelynek érthető okokból az egyik legfontosabb feladata a 2012 után kialakult állami korrupció és az igazságszolgáltatást foglyul ejtő bűnszervezet felszámolása volt. A korábban akadályoztatott rendőrség végre szabad kezet kapott, és hamarosan a Smer korábbi képviselőjelöltjei, a párt mögött álló vállalkozók és ügyészségi, rendőrségi, titkosszolgálati tisztviselők ellen is nyomozások, később pedig eljárások indultak.

A büntetőeljárások a szlovákiai elit legmagasabb szintjeit, többek között volt államfőt, jegybankelnököt, rendőrfőnököt, sőt, a Fico-kormány korábbi belügyminiszterét is elérték. Robert Ficonak a mentelmi joga miatt eddig sikerült kibújnia az eljárás alól, miközben a szlovák hatóságok bűnszövetkezet létrehozásával és támogatásával, hivatali jogkörrel való visszaéléssel, valamint adótitok veszélyeztetésével gyanúsítják. Ugyanakkor a szlovák rendőrség sok esetben nem tudta kellőképpen igazolni a törvényszegést, így számos, nagy súlyú ügyben nem tudták elítélni a gyanúsítottakat. Mind a volt belügyminisztert, Robert Kaliňákot, mind a korábbi rendőrfőkapitányt, Tibor Gašpart ki kellett engedni az előzetes letartóztatásból, márpedig minden ilyen fejlemény megtépázta a rendőrségbe vetett bizalmat.

A szlovák állami szervek helyzetét az sem segítette, hogy a 2020-ban hatalomra került négypárti koalíció hároméves működését folyamatos kormányválságok kísérték, általában a Matovic által generált belső feszültségek és hatalmi harcok miatt. A kormányfő végül abba bukott bele, hogy a koronavírus-válság közben a magyar kormány példáján felbuzdulva felvetette az orosz gyártmányú uniós engedéllyel nem rendelkező Szputnyik-vakcina beszerzését. Matovic helyét így egy év után pénzügyminisztere, Eduard Heger vette át a kormány élén, de ez a látszatintézkedés nem oldotta fel a bizalmi válságot. A permanens kormányválság 2023. májusban ért véget, a Heger-kormány ekkor végleg összeomlott. Mivel a szeptember végére kiírt előrehozott választást nem lehetett még előrébb hozni, Zuzana Čaputová köztársasági elnök kinevezte az ország történetének első hivatalnokkormányát, a magyar származású korábbi jegybankalelnök, Ódor Lajos vezetésével.

A kampány – pártok és témák

Mivel az arányos szlovák választási rendszer miatt nagyon töredezett a pártstruktúra, a mindösszesen 150 parlamenti helyért versengő formációk közül aki bejut, akár kormányra is kerülhet. Mégis, a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján mindössze négy politikai erő lehet biztos abban, hogy átlépi a (pártokra 5, pártszövetségekre vonatkozóan 7%-os) bejutási küszöböt: a Robert Fico korábbi miniszterelnök vezette populista, nacionalista Smer-SD (kb. 20%), a Michal Šimečka vezette szociálliberális Progresszív Szlovákia (kb. 17%), a Peter Pellegrini vezette baloldali Hlas (kb. 13%) és a szélsőjobboldali Republika (kb. 8%). A bejutási küszöb körül mozgó többi párt közül bejuthat még a konzervatív OLaNO vezette pártkoalíció (kb. 8%), a liberális SaS (kb. 6%), a kereszténydemokrata KDH (kb. 5%), a radikális nacionalista SNS (kb. 5%) és a populista jobboldali Sme Rodina (kb. 4%). Idén még egyik közvélemény-kutató sem mérte a bejutási küszöb fölé a szétszakadt magyar pártokat, így várhatóan egyik magyar párt sem fog bejutni, ismét közvetlen nemzetiségi képviselet nélkül hagyva a szlovákiai magyarságot.

Fico számára a fő cél a politikai túlélés, hiszen, ha elveszíti a politikai pozícióit, könnyen rács mögött találhatja magát. Egy vele szembenálló parlamenti többség ugyanis felfüggesztheti a mentelmi jogát, ami lehetővé tenné a rendőrségnek az eljárás lefolytatását. A kormányzat folyamatos kritizálása, a rendőrség általi „üldöztetés” mellett nagy sikerrel vette át az orosz és magyar kormány közkedvelt dezinformációs narratíváit, legyen szó a háborúról, az Oroszország elleni szankciókról, a migrációról vagy az LMBTQ-jogokról. A Kreml-párti kommunikáció és az Orbán-rendszerhez való vonzódása miatt sokan tartanak attól, hogy egy Fico-kormány letéríthetné a demokratikus, euroatlanti útról az országot, elindítva egyfajta „orbanizációt” a szlovák bel- és külpolitikában.

Pontosan az euroatlanti és demokrácia melletti elköteleződés jelenti a szlovák pártok közötti és társadalmon belüli legnagyobb törésvonalat, olyannyira, hogy sokan ezt látják a választás fő kérdésének is. A lassan egy éve zajló folyamatos választási kampány fő témái is erre rezonálnak, nem pedig olyan közpolitikai kérdésekre, mint a szlovák gazdaság válsága, az elszálló államháztartási hiány vagy az egészségügy romló helyzete.

A szomszédban dúló háború miatti félelem érzését és az oroszbarát hagyományokat sikeresen lovagolták meg a szlovák nacionalista pártok, mint a Smer, a Republika, valamint az SNS; ők együtt már közel 35 százalékos támogatottsággal bírnak. Ezek a pártok – kiegészülve a Fidesz-partner magyar kisebbségi Szövetséggel – a magyar és orosz kormány üzeneteit másolva terjesztenek dezinformációt és összeesküvés-elméleteket Ukrajnáról, valamint a Nyugatról, legyen szó az Ukrajnának nyújtott katonai segély ellenzéséről, a Moszkva elleni szankciók kritizálásáról, vagy a hamis békepártiság hangoztatásáról. A velük szemben álló jobbközép pártok, élükön a progresszívokkal kiállnak Ukrajna támogatása és az ország nyugati elköteleződése mellett.

Az elmúlt hónapokban egyre fontosabb kampánytémává vált a menekültkérdés is, amit elsősorban a Smer, a Szövetség, a Hlas és a Republika igyekszik tematizálni, illegális migránsokkal riogatva a lakosságot. A balkáni útvonalon érkezők mellett az ukrajnai menekültek ellen is zajlott hangulatkeltés, leginkább az oroszbarát politikai erők, így elsősorban a Smer részéről. Ennek a hangulatkeltésnek próbál ellentartani a rendőrség, ami igyekszik folyamatosan tisztázni a menekültekről terjedő hamis információkat. A problémát az okozza, hogy jelentősen megnőtt a Magyarország felől történő illegális határátlépések száma, ugyanis a magyar-szerb határkerítés csak lassítja, de nem állítja meg a bejutni igyekvő embereket, akik mivel Magyarországon nem tudnak menedékkérelmet beadni, tovább indulnak Ausztria és Szlovákia felé. Egyes szlovák politikusok a magyar állam tehetetlenségén kívül politikai okokat is látnak a háttérben és választási beavatkozással vádolják az Orbán-kormányt, a Smer pedig a határellenőrzés visszaállításával kampányol.

A politika és a bűnözés összefonódásának témája is megosztja a pártokat. Míg a korábbi kormánypártok és a liberális PS a jogállam helyreállításával kampányol, és az államot behálózó bűnszövetkezet felszámolásával magyarázza a rendőrség erőfeszítéseit, addig a Smer politikailag motivált tisztogatásról és az ellenzék elhallgattatásáról beszél. Fico magát mártírnak, a vádakat pedig politikailag motivált támadásoknak állítja be. Azt is rendőrpuccsnak titulálta, hogy a választások előtt másfél hónappal a rendőrség razziát tartott a szlovák titkosszolgálat vezetőinél, akiket hivatali visszaélés és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt vontak eljárás alá.

A szexuális kisebbségek jogainak helyzete is fontos téma lett a kampányban, hiszen mind a konzervatív, mind a radikális jobboldali pártok előszeretettel tematizálják a kultúrharcos témákat, átvéve az amerikai és a magyar jobboldal narratíváit a „genderideológiát” terjesztő nemzetközi lobbiról. Velük szemben liberális, progresszív pártok igyekeznek fellépni.

Egy kiábrándult és sérülékeny társadalom

A permanens politikai instabilitás, a politikai elit tagjai elleni büntetőeljárások és a biztonsági szervek küzdelmei aláásták a szlovákok politikai intézményekbe és elitbe vetett bizalmát. A szlovákok az elmúlt 5-6 év tapasztalatai után szinte egyáltalán nem bíznak már a politikai elitben, legyen szó a pártokról, a parlamentről vagy a kormányról. Ezzel szemben az igazságszolgáltatásba és a rendőrségbe vetett bizalom valamelyest növekedett a Kuciak-gyilkosság utáni években, ami a politikai turbulencia ellenére kedvező tendenciát jelez.

A kockázatokat növeli az is, hogy a szlovák társadalom az egyik leginkább oroszbarát a régióban, de ezt ma már kevésbé a történelmi okok, mint inkább a dezinformációval szembeni sérülékenység, valamint a félelem és a függés érzete határozza meg. A GLOBSEC pozsonyi think-tank közvélemény-kutatása szerint sokan elfordultak az utóbbi időben Moszkvától: míg az invázió előtt a szlovákok 47 százaléka látott stratégiai partnert Oroszországban, ez az arány mára 25 százalékra csökkent (közülük a legtöbben az orosz energia és nyersanyagfüggést jelölték meg pozitív attitűdjük okaként és nem a kulturális közelséget). Sőt, a korábbi 20 helyett ma a szlovákok 54 százaléka lát biztonsági fenyegetést Oroszországban –  ami még mindig jóval alacsonyabb a csehek 79 és a lengyelek 88 százalékánál. Ami pedig Magyarországot illeti, a szlovákiaihoz hasonlóak az értékek: 27 százalék lát stratégiai partnert és 48 százalék fenyegetést Oroszországban, ami nem csak számokban, de az okok miatt is hasonló a szlovák attitűdhöz.

Az elmúlt évek Nyugat-ellenes kampányai is ahhoz vezettek, hogy a szlovákok mindössze 40 százaléka hibáztatja az ukrajnai háborúért Moszkvát, miközben 34 százalék nyugati provokációt, 17 százalék pedig az ukrán államot teszi felelőssé az orosz agresszióért. Még a dezinformációval napi szinten bombázott magyarok is nagyobb arányban (54%) tartják Oroszországot felelősnek az invázióért, ami mutatja a szlovákok attitűdjének különlegességét. Emellett a szlovákok 66 százaléka elhiszi azt a dezinformációs narratívát, miszerint „az USA belerángatja Szlovákiát egy háborúba Oroszországgal, mert hasznot húz belőle”. Emiatt 50 százalék tekint biztonsági fenyegetésként Washingtonra, és mindössze 18 százalék érzi az amerikaiakat stratégiai partnernek. Utóbbi hasonló a magyar attitűdhöz (17%), de a magyarok csak feleannyira látják a fenyegetést az amerikai külpolitikában, mint a szlovákok. A fegyverszállításokkal kapcsolatban a szlovákok 69 százaléka szerint az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás provokálja Oroszországot, és 57 százalék ellenzi a közös uniós fegyverszállításokat is. Emellett többségben (56%) vannak azok, akik szerint az uniós szankciók hatástalanok Oroszországgal szemben.

A liberalizmus démonizálása is megtette a hatását a szlovák közvéleményben: míg a szlovákok 76%-a egyetértett azzal az állítással, hogy „a demokrácia mint az egyenlőségen, az emberi jogokon és szabadságjogokon, valamint a jogállamiságon alapuló rendszer jót tesz az országnak”, addig ha hozzáadták a liberális jelzőt a demokráciához, akkor csak 48 százalék értett egyet az állítással.

Szeretettel Budapestről? – a magyar kormány befolyása Szlovákiában

A magyar kormányzat nem véletlenül támogatja a reménytelen helyzetben lévő magyar kispártok helyett az (ál)baloldali-populista, korábban magyarellenesnek tartott Ficot. Ahogy arra korábbi elemzéseinkben is rámutattunk, a magyar kormány külpolitikai célja a nacionalista retorika ellenére nem a magyar nemzeti érdek érvényesítése, hanem a rezsim stabilitásának megőrzése. Ez alól pedig a szlovák választás sem kivétel.

Fico populista, nacionalista és Kreml-barát politikája érthetően imponáló a Fidesz számára, különösen az európai elszigetelt helyzetéből szemlélve. Bár alacsony népessége miatt Szlovákia a Tanácsban eldöntött szakpolitikai kérdésekben kevés támogatást jelentene, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban az egyhangúság követelménye miatt fontos lehet, főleg, ha az októberi választások után összeülő lengyel kormánnyal még jobban megromlik a viszony. Szlovákia tehát egy rég vágyott szövetségese lehetne a magyar kormánynak az Unióval vívott állóháborúban. Emellett a kommunikációs térben Robert Fico legitimálhatja Orbán Viktor ukránellenes és Kreml-barát retorikáját az orosz invázióval és az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatban. Mindez természetszerűen a korábbi partnerektől inkább Budapest felé sodorná és elszigetelné az országot a nyugati szövetségi rendszerben, megerősítve, vagy akár helyettesítve a magyar-lengyel EU-ellenes dacszövetséget.

A magyar kormány ezért több módon is igyekszik támogatni a Smer hatalomra kerülését. A szuverenitását mindenáron védő kormány a diplomáciai protokollt egyértelműen áthágva kinyilvánította Fico és pártja politikai támogatását, kiállt a Smer eljárás alá vont képviselőjelöltjei mellett, Szijjártó Péter pedig mindezt a „nemzetközi liberális mainstream hajtóvadászatának” keretébe helyezte. Emellett a kormány a befolyása alatt álló médiát is felhasználja, hogy a szlovákiai magyarokat a Smerre való voksolásra ösztönözze. Mind a magyar kormányzati irányítású média, mind a szlovákiai magyar Szövetséghez köthető és a magyar állam által pénzügyileg támogatott sajtóorgánumok – mint a Körkép, a Hírek.sk, a Felvidék.ma és a Ma7 – előszeretettel beszélnek pozitívan Ficoról, és úgy támadják a vele szemben álló pártokat, mint a magyar ellenzéket.

A magyar kormány tevékenysége közvetve témát is szolgáltat a szlovák pártoknak azáltal, hogy az állami szervek tehetetlensége vagy a kormány szándéka miatt az elmúlt hónapokban nagy mennyiségű menedékkérő érte el Szlovákiát. A magyar kormányzati szándékot egyértelműen nem lehet megállapítani, hiszen az tény, hogy a Szerbia felől érkező menedékkérők (és így az illegális határátlépések) száma jelentősen emelkedett a tavalyi évhez képest. Előfordulhat, hogy a magyar hatóságokat egyszerűen túlterhelték, és már nem képesek visszatoloncolni mindenkit. A megerősített osztrák határellenőrzés pedig könnyen Szlovákia felé irányíthatja a Nyugatra – elsősorban Németországba – igyekvő menedékkérőket. Az időzítés azonban gyanúsan egybeesik a szlovák választási kampánnyal, a kormányzatnak pedig van gyakorlata és demonstrált szándéka a menedékkérők politikai eszközként való felhasználásában, különösen, ha attól külpolitikai előnyöket remél.

Mindenesetre a helyzetet a magyar kormány úgy súlyosbítja, hogy májustól kezdve már több mint 1500 embercsempészt engedett szabadon, látványosan feladva az embercsempész-hálózatok elleni küzdelmet. A helyzet odáig fajult, hogy az Ódor-kormány kénytelen volt 500 katonát vezényelni a magyar-szlovák határra, hogy segítse a rendőrség munkáját, Caputova elnök pedig a Novák Katalinnal szeretne egyeztetni az ügyben. A Fidesz által pártfogolt Smer egyenesen visszatoloncoltatná az összes Szlovákiába érkezett menekültet Magyarországra, és visszaállítaná az ellenőrzést a szlovák-magyar határ minden átkelőjén.

Ki fog kormányozni?

A pártok nyilvános kommunikációja alapján nem látszik egyelőre, hogy ki tudna olyan koalíciót összehozni, amelyiknek meglenne a parlamenti többsége. A progresszívek és Fico között egyensúlyozó mérleg nyelve a Smerből korábban kilépő Peter Pellegrini lehet, akinek a mérsékelt és Nyugat-barát Hlas nevű pártja a harmadik helyen áll.

1. Az biztosnak látszik, hogy a stabilan első Smer futhat neki először a kormányalakításnak, és Fico vélhetően nyitott lesz kompromisszumokra a hatalomra kerülésért cserébe. A Smer természetes szövetségese lehet a radikális jobboldali Republika és az SNS, de egy ilyen koalíció a jelenlegi adatok alapján csak kisebbségi kormányt tudna alakítani. A Hlas támogatásával már jó eséllyel meglenne a többség, de egy ilyen koalíció létrejötte az ellentétek miatt kérdéses.
2. A másik oldalon a PS a fragmentált jobboldali, demokratának nevezett pártokkal eszkábálhat össze törékeny többséget, egyfajta Fico-ellenes szövetséget létrehozva. A jelenlegi adatok alapján azonban így sem lenne abszolút többségük a törvényhozásban. A többséghez a progresszíveknek is szükségük lenne a szociáldemokrata, de Nyugat-barát Hlas támogatására. Óriási bizonytalanságot jelent a küszöb környékén mért pártok sokasága, akik közül akár még a királycsináló is kikerülhet.
3. A megismételt választás a szakértők szerint nem valószínű, mivel mind a Smer, mind a PS inkább megpróbálkozna egy kisebbségi kormánnyal, sem minthogy ismét nekifusson a kampánynak.

Mindezek alapján a legvalószínűbb forgatókönyv egy Smer vezette koalíciós kormány, de a bizonytalanság továbbra is magas.

Magyar-szlovák, két jó barát?

Fico újbóli hatalomra kerülése sok álmatlan éjszakát okoz Európa-szerte. A szabadlábon maradásért és a politikai túlélésért küzdő politikus könnyen nemcsak a szlovák jogállam, hanem a független média és a civilek ellen fordulhat annak érdekében, hogy megszilárdítsa a hatalmát. Ezt a szándékát nem is rejti véka alá, mikor a Fideszhez hasonlóan a „külföldi ügynök” civil szervezetek ellen kampányol. A jogállam lebontása és a demokrácia kiüresítése – alkotmányozó többség hiányában, és az ilyen kezdeményezések ellen már részben felvértezett Európai Bizottság ellenében – valószínűleg nem ugyanolyan sebességgel és eszközökkel történne, mint hazánkban. Amennyiben Fico ezt mégis megkísérli, akkor Szlovákia is könnyen a jogállamisági eljárások kereszttüzében találhatja magát, elvágva az uniós forrásoktól, amit a válságban lévő szlovák gazdaság és a súlyosan deficites állami költségvetés nem engedhet meg magának. A korlátok mellett az ellenségképzés és a dezinformációs narratívák folyamatos terjesztése várhatóan központi eleme lenne egy Fico vezette kormány tevékenységének.

Mindez a szlovák külpolitikában is elmozdulást jelezhet, hiszen egy PS vezette kormánnyal szemben a Smer sokkal kiszámíthatatlanabbá tenné Pozsony viselkedését, és megkérdőjelezné az euroatlanti elköteleződését.  Egy Fico-kormány vélhetően felfüggesztené az Ukrajnába tartó fegyverszállításokat, retorikailag ellenezne és akár megvétózna Moszkva vagy Budapest számára káros uniós döntéseket.

A teljesen Magyarországgal azonos bel- és külpolitika azonban nem tűnik járható útnak a következő szlovák kormány számára, mert jobb esetben elszigeteli magát, rosszabb esetben pedig destabilizálhatja az ország gazdasági és biztonsági helyzetét. A kiszolgáltatottság és a mérsékelt, Nyugat-barát Hlassal való koalíciós kényszer miatt egy potenciális Fico-kormány keze is meg lenne kötve, ezért a magyar kormány számára még a Smer hatalomra kerülése sem jelentene biztos kitörést a nemzetközi elszigeteltségből. A remény azonban továbbra is él a kormányzati körökben, hogy Szlovákiában új barátra találhatnak a nemzetközi porondon.

Berkes Rudolf, a Political Capital elemzője

 

Kiemelt kép: választási tévévita Szlovákiában (screenshot)