A gyűlölet dimenziói – egy konferencia tanulságai
A gyűlöletbeszéd témája nem is lehetne időszerűbb: a gyűlöletkeltő megszólalások, online tartalmak a mindennapok részévé váltak. Az átalakuló nyilvánosság, azon belül is különösen a közösségi média, a radikalizálódó politikai szereplők, a társadalmi és gazdasági válságok, a járványok és háborúk mind fokozzák a gyűlöletbeszédet, illetve felgyorsítják a terjedését. A sértő és gyűlölködő beszéd nemcsak a kisebbségi csoportokat és tagjait érinti, hanem az egész társadalmat. Az ellene való fellépés mindannyiunk közös feladata és felelőssége. A gyűlöletbeszéddel szembeni és a kisebbségi jogokért való kiállás ezért valójában a demokráciáért való küzdelem.
A Political Capital az Európai Unió által társfinanszírozott CHAD projekt keretében 2024. január 24-én nemzetközi konferenciát szervezett a gyűlöletbeszédről Dimensions of Hate címmel. A konferencián áttekintettük hazai és nemzetközi szakértők segítségével a téma főbb aspektusait, alapos betekintést engedtünk az aktuális kérdésekbe, és felhívtuk a figyelmet a jelenség elterjedtségére és komplexitására.
Az esemény a gyűlöletbeszéd témájának európai szinten is releváns négy területét járta körül (hiperlinkekre kattintva elérhetőek a videófelvételek):
- Gyűlöletbeszéd az európai társadalmakban (nyitóelőadás és panelbeszélgetés)
- Gyűlöletbeszéd és média kapcsolata (panelbeszélgetés)
- Gyűlöletbeszéd jogi szabályozásának dilemmái és lehetőségei (nyitóelőadás és panelbeszélgetés)
- Gyűlöletbeszéd és mesterséges intelligencia (panelbeszélgetés)
Mindennapos gyűlöletbeszéd
Minden panelbeszélgetés során egyetértés volt abban, hogy a gyűlöletbeszéd mára a mindennapjaink részévé vált, ebben nagy szerepe van az online térnek és főleg a közösségi médiának. A gyűlöletbeszéd aktuális mértéke összefügg a politikai, gazdasági és társadalmi eseményekkel. Válságok idején felerősödik a bűnbakkeresés, gyakran a sérülékeny kisebbségi csoportokat állítva a célkeresztbe. Az elmúlt évek európai és globális kihívásai, mint a koronavírus-járvány, a gazdasági válság, az Ukrajna elleni orosz invázió, illetve az Izrael és a Hamász közötti háború mind hatottak a kisebbségekkel kapcsolatos előítéletekre, így a gyűlöletbeszédre is. A pandémia az antiszemitizmust, az ázsiaiakkal és az idősebb korosztállyal szembeni előítéleteket; az ukrajnai orosz invázió a menekültekkel, az ukránokkal és az oroszokkal szembeni negatív érzéseket; az izraeli-Hamász háború pedig az antiszemitizmust és a muszlimellenességet erősítette. Ezekhez hozzájárul, hogy a politikai spektrum számos európai államban egyre inkább a (szélső)jobboldalra tolódik, így az LMBTQ+-, bevándorló- és romaellenes gyűlöletbeszéd is egyre erősebben jelenik meg a közbeszédben, és egyre elfogadottabbá, legitimmé válik.
A gyűlöletbeszéd meghatározása
Több panelista kiemelte, hogy a gyűlöletbeszéd elterjedtsége ellenére sincs társadalmi konszenzus a fogalom pontos definíciójáról. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a különböző jogrendszerek máshol húzzák meg a gyűlöletbeszéd és a véleménynyilvánítás szabadsága közti határt. Egy másik, hogy globális jellege ellenére sem lehet a gyűlöletbeszédről egységes jelenségként beszélni az egyes országok eltérő társadalmi, politikai, kulturális, történelmi és gazdasági kontextusa miatt. Szintén nehezíti mind a jelenség leírását, mind az azzal szembeni fellépést, hogy a gyűlöletbeszéd sok esetben szoros kapcsolatban áll a dezinformációval és az összeesküvés-elméletekkel is, amelyek szintén gyakran a kisebbségi csoportok elleni ellenségképen alapszanak és hatással vannak egymásra.
Az Európa Tanács 2022-ben megalkotott egy gyűlöletbeszéd meghatározást, amely általánosan elismert jogi munkafogalomnak tekinthető, és kijelöli a jogi fellépés eszközeit is. A szakértők ugyanakkor dilemmaként vetették fel, hogy megfelelő eszköz-e a jog a gyűlöletbeszéd kezelésére. A fenti bizonytalanságok mellett például azért is, mert kérdés, képes-e a jog (és a jogalkalmazás) kezelni azt a mennyiségű és minőségű gyűlöletbeszédet, ami napjainkban megjelenik. Rendelkezésre álló jogi eszközként felmerült a stratégiai pereskedés, amellyel egyrészt tesztelni lehet a jogalkotás határait, másrészt kommunikációs szerepe van. A stratégiai pereskedés célja, hogy egy egyedi ügy bíróságra vitele és az abban hozott döntés révén érjen el társadalmi változásokat (pl. jogszabályokban, joggyakorlatban, szemléletmódban). A stratégiai pereskedés előfeltétele, hogy a társadalom, főleg pedig a sértett, illetve sérülékeny csoportok bízzanak az igazságszolgáltatásban. Alkalmazásában problémát jelenthet, hogy a kontinentális jogrendszer nem ismeri a precedenst, így egyrészt garantált, hogy a pernek hasonló hatása lesz más ügyekre; ahogy az sem biztos, hogy egy ilyen jogi eljárás tényleg hozhat magával valós jogalkotási vagy jogalkalmazási változásokat.
A jogi fellépéssel kapcsolatban tényező az is, hogy a gyűlöletbeszéd áldozata egy személy vagy csoport. Az állam bizonyos csoportokat sérülékeny csoportnak tekint és kiemelt jogi védelmet biztosít számukra, illetve bizonyos tulajdonságokat védettként tart számon. Ennek meghatározása nem jogi, hanem politikai döntés. De még a védett csoportokhoz tartozó áldozatok sem jelentik gyakran a gyűlöletbeszédet, és nem indítanak jogi eljárást, aminek egyik oka, hogy bizonyos eljárásokhoz kell egy személyt találni, aki a teljes csoport nevében felszólal. Emellett az áldozatok tartanak a másodlagos vagy ismétlődő viktimizációtól. Ahhoz, hogy fel tudjanak lépni az őket érő gyűlöletbeszéd ellen, az áldozatoknak biztonságra és olyan igazságszolgáltatásra van szükségük, amely biztosítja, hogy a társadalom egyenrangú tagjaiként jelenhetnek meg. A gyűlöletbeszéd a fenti okok miatt elrettentő, dermesztő hatással (chilling effect) van a sérülékeny csoportok tagjaira, ami akadályozhatja társadalmi részvételüket.
A gyűlölködés üzlete
A dermesztő hatás még erősebb, ha a gyűlöletbeszéd politikusok részéről is megjelenik. A konferencia során több ízben felmerült a politikusok és a politikai kampányok szerepe a gyűlöletbeszéd terjesztésében. A politikai szereplők megszólalásai, a politikai kampányok gyakran gyűlöletkeltők és szinte minden esetben nagy nyilvánosságot érnek el, így erősen befolyásolják a közgondolkodást és a közbeszédet. Terjedésükben nagy szerepet játszik az is, hogy a nagy közösségimédia-platformok, mint a Facebook vagy az X (korábbi Twitter) sokkal kevésbé moderálják a politikai szereplők tartalmait. A gyűlöletbeszéd online terjedésében fontos szerepet játszik a mesterséges intelligencia (MI) is. Az MI egyrészt szelektálja, hogy a felhasználó milyen tartalmakkal találkozik a közösségi médiában, másrészt moderálja is magukat a tartalmakat. A tartalommoderálási elvek, valamint az algoritmusok és a nagy tech cégek működésének átláthatatlansága megnehezíti a gyűlöletkeltő online tartalmakkal szembeni fellépést. A szakértők szerint fontos lenne, hogy mindenki ismerje és értse az MI, a közösségimédia-platformok és az azokat működtető tech cégek működését. Ez elősegítené, hogy a felhasználók felismerjék az akár alternatív valóságokat megalkotó véleménybuborékokat és visszhangkamrákat (echo chamber). Mivel a megosztó tartalmak nagyobb forgalmat generálnak, a platformoknak nem érdeke fellépni a gyűlöletkeltő tartalmak ellen. Nyomást főképp a nagy hirdetők tudnának gyakorolni rájuk, de nem elvárható egy profitorientált cégtől, hogy megoldjon vagy szabályozzon egy társadalmi-jogi problémát. Az online tér folyamatosan változik és az MI fejlődése olyan mértékben felgyorsult, hogy a szabályozásnak úgy kellene választ adnia a gyűlöletbeszéd kihívásaira, hogy valójában nem lehet tudni, milyen új helyzetekre kellene reagálnia.
Mit lehet tenni?
A konferencia során számos megoldási javaslat és ötlet hangzott el a gyűlöletbeszéddel szembeni fellépésre. A szakértők egyetértettek abban, hogy holisztikus megközelítés szükséges, és nem létezik egy minden helyzetre alkalmazható megoldás. A panelisták a felhozott kritikák ellenére is üdvözölték az Európai Unió szabályozási törekvéseit, például a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmény uniós szintű bűncselekménnyé nyilvánítását, a tagállamokban a gyűlöletbeszéd kriminalizálását, és az online tér szabályozására irányuló Digital Services Act (DSA) vagy a Code of Conduct létrejöttét.
A gyűlöletbeszéddel szembeni fellépésben kiemelt szerepe lehet a médiának. A hagyományos média elveszítette kapuőr szerepét, reaktívvá vált, és így akár akaratlanul is a politikai narratívák és a propaganda egyik terjesztője lett. Nem jó megoldás, ha a médiumok ignorálják a szélsőjobboldali szereplőket és narratívákat. Ehelyett fontos, hogy kritikai keretbe helyezve bemutassák a kontextust, és megjelenítsék a szélsőjobboldali narratívák és intézkedési javaslatok negatív társadalmi hatásait, rávilágítva a sérülékeny kisebbségi csoportok szempontjaira, hogy felvértezzék az olvasót az ilyen üzenetek ellen.
A gyűlöletbeszéddel szembeni fellépés módjai közt a jogi eszközök mellett szóba került az oktatás kulcsszerepe a befogadó társadalom megteremtésében, valamint a gyűlöletbeszéd szisztematikus monitorozásának fontossága, a lokális kisebbségi szervezetek támogatásának szükségessége, és a társadalmi tudatosság erősítésének jelentősége. Ezek mellett elengedhetetlen a civil szervezetek közötti tudás- és tapasztalatcsere, a közös kiállás egyes kisebbségi csoportokért, valamint az önkéntesség promotálása és támogatása.
Bár a gyűlöletbeszéd nem minden esetben fordul át erőszakos cselekménybe, de az előítélet motiválta bűncselekményeket szinte minden esetben megelőzi gyűlöletbeszéd. Ezért kell fellépnünk ellene, ami nemcsak az áldozatok és a sérülékeny kisebbségi csoportok, hanem a teljes társadalom feladata és felelőssége. Ahogyan az egyik szakértő megfogalmazta: a gyűlöletbeszéd elleni fellépés és a kisebbségi jogokért való kiállás valójában a demokráciáért való küzdelem.
A konferencia a CHAD – Countering Hate Speech and Hurtful Speech against Diversity: Roma, LGBTIQ, Jewish and Migrant Communities elnevezésű (projekt száma: 101049309) Európai Unió által társfinanszírozott projekt keretében valósult meg.
Az Európai Unió finanszírozásával. A kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Bizottság Igazságügyi Főigazgatóságának Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek programja (CERV) álláspontját. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé.
