Hihető? 9-szer annyi pénz ment a népszavazási kampányra, mint 2014-ben a parlamentire

A kormány szerint 8,6 milliárd forintba került a kvótaellenes népszavazással kapcsolatos lakossági tájékoztatás. Ezzel szemben a kormánypártok 2014-es, a népszavazási kampánnyal nagyjából azonos nagyságrendű parlamenti választási kampánya, saját bevallásuk alapján, mindössze 984 millió forintot kóstált. Kérdés, hogy a kormány mikor mondott igazat: 2014-ben vagy 2016-ban?

A Political Capital (PC) és a Transparency International Magyarország (TI) az elmúlt években számtalanszor figyelmeztetett arra (például ekkor, ekkor és ekkor), hogy a kampányköltések szabályozatlansága nemcsak a korrupció melegágya, de aláássa a választási rendszer megbízhatóságát is. A 2016-os kvótanépszavazási kampány újfent igazolta, hogy Magyarországon kampánykiadások címén, átláthatatlan módon lehet milliárdos összegben közpénzt költeni.

A kormány szerint 8,6 milliárdba került a népszavazási kampány

A Kormányzati Tájékoztatási Központ az Index kérdésére válaszolva közölte, hogy bruttó 7,5 milliárd forintot költött a „népszavazással kapcsolatos tájékoztató kampányokra és politikai hirdetésekre”. A „népszavazással kapcsolatos tájékoztató levelek és a háztartásokba eljuttatott kiadványok” költségei 1,1 milliárd forintot tettek ki. A kormány szerint tehát bruttó 8,6 milliárd forintba került a népszavazási kampány. Azt azonban nem részletezte a kormány, hogy mennyibe kerültek az egyes kampányeszközök, ezért nem tudható, hogy mennyi ment óriásplakátokra és mennyi televíziós reklámokra, vagy egyéb hirdetési formákra.

A kormány talán igazat mondott 2016 őszén

A PC és a TI, a 2014-es választási kampányokhoz hasonlóan, a népszavazási kampány költéseit is ellenőrizte. Ezúttal a közterületi hirdetések és a választókhoz közvetlenül eljuttatott kampányüzenetek, szóróanyagok költségeit vizsgáltuk meg.

A piacon elérhető adatokból azt állapítottuk meg, hogy a kormány 2016. augusztus és október között összesen 12 585 darab közterületi plakáton hirdette a népszavazási üzeneteit. A kormányoldal olyannyira letarolta a plakátpiacot, hogy a vizsgált időszakban bő 1000 darabbal több óriásplakáton hirdetett, mint a 2014-es parlamenti választási öt hónaposra nyúlt kampánya során. A népszavazási kampány idején minden harmadik plakáthelyen kormányüzenetet olvashattunk, míg az országgyűlési választási kampány során a plakátoknak „csak” kevesebb mint a negyede népszerűsítette a kormánypártokat. Listaárakkal számolva (az óriásplakátok esetében ez 233 ezer forint, a kisebb méretű, ún. citylight plakátok esetében pedig 160 ezer forint) a kormány népszavazási plakátkampánya bruttó 2,7 milliárd forintba került.

Ehhez jönnek még az ún. politikai direktmarketing költések. A népszavazási kampány során a kormány 6,2 millió darab postai levelet küldött a polgároknak és 5 millió szórólapot osztott szét, 930 millió, illetve 100 millió forint értékben. További kisebb tételekkel együtt a PC és a TI 1,3 milliárd forintos költést kalkulált, míg a kormány önbevallása szerint összesen 1,1 milliárd forint ment el közvetlen lakossági kampányköltésekre.

Közterületi hirdetésekre és a háztól házig történő kampányolás eszközeire tehát összesen 4 milliárd forintot költött a kormány a népszavazási kampány során.

A vizsgálataink nem terjedtek ki a televíziós és rádióreklámokra, sem a nyomtatott sajtóban megjelent hirdetésekre. A Kreatív Online számításai szerint azonban ezeken a felületeken csak 2016. május és augusztus között 3,6 milliárd forintnyi népszavazási kampányreklám jelent meg. Ha ehhez hozzászámítjuk az órásplakátok és a lakossági közvetlen kampányolás költségeit, valamint figyelembe vesszük, hogy a televíziós és rádiós reklámok, meg az újsághirdetések egészen a népszavazás napjáig folytatódtak, reálisnak tűnik a kormány által közölt 8,6 milliárd forint.

Tényleg 9-szer drágább volt a népszavazási kampány a 2014-es parlamenti kampánynál?

A Fidesz-KDNP, saját bevallása szerint, mindössze 984 millió forintot költött a 2014-es parlamenti választási kampányra. Mi akkor sem hittünk a kormánypártoknak, amire jó okunk volt. A civil kampánymonitor számításai szerint ugyanis a parlamenti választási kampány során a kormányoldal kampányköltései 4 milliárd forintot tettek ki. Ebből, listaáron számolva, 2 milliárd forint ment óriásplakátokra, ideértve a Fidesz-KDNP-n túl a kormány és a Civil Összefogás Fórum plakátjait is. Ekkor, öt hónapon át, összesen legalább 11 562 óriásplakát népszerűsítette a Fidesz-KDNP-t Magyarország közterületein.

A választópolgároknak címzett közvetlen kampány is azonos méretű volt a 2014-es országgyűlési választási kampány és a 2016-os kvótanépszavazási kampány idején. Két évvel ezelőtt a kormányoldal 200 millió forintot költött 10 millió szórólapra és 642 millió forintot 4,3 millió postai levélre. A kormánypártok parlamenti választásokat megelőző teljes politikai direktmarketing kampányát a népszavazási kampány ilyen költéseivel megegyezően 1,3 milliárd forintra becsültük.

Azt tehát leszögezhetjük, hogy a kormánypártok országgyűlési választási kampánya és a kormány kvótanépszavazási kampánya közel azonos méretű volt. Bárki joggal teheti fel a kérdést: tényleg elhiggyük, hogy 2016-ban 8,6 milliárd forintba került az, ami 2014-ben 984 millióért megvásárolható volt? Okkal feltételezzük, hogy a kormányoldalon valaki, valamikor nem mondott igazat.

A megoldás: becsületesség. Na jó, akkor törvénymódosítás

Ahhoz, hogy a 2018-as parlamenti és az azt követő helyhatósági, valamint európai parlamenti választások, no meg a jövőben megtartandó népszavazások ne a kampánykorrupciótól legyenek hangosak, újra kell írni a kampányfinanszírozás szabályait. A PC és a TI már rengetegszer megfogalmazta, hogy miként kell kinéznie az átlátható és hiteles kampányfinanszírozási rendszernek. Az ennek érdekében tett legfontosabb javaslataink az alábbiak:

1. Készpénztilalom: a pártok kincstári kártyán kapják meg és csak ezen a kártyán keresztül költhessék el az állami kampánytámogatást.
2. Nyilvános kampányszámla: minden párt, a kormány és a politikai kampányt folytató civil szervezetek legyenek kötelesek a világhálón elérhető, részletes kampányköltési beszámolót készíteni.
3. Kockázat a pártok oldalán: a pártok legyenek kötelesek visszafizetni az állami kampánytámogatást, ha nem szerzik meg a szavazatok legalább 2 %-át.
4. Álcivilek ne kampányolhassanak: a kormány, az önkormányzatok és a valódi vagy álcivil (pld.: CÖF) szervezetek politikai kampányainak az értékét le kell vonni az adott párt által elkölthető kampánypénzek összegéből.
5. Nyilvános árak: a sajtóreklámokon túl az óriásplakátok és a közterületi hirdetések tarifáit is legyen kötelező nyilvánosságra hozni, a reklámcégek minden politikai hirdetőnek csak azonos, nyilvános árakon adhassanak reklámfelületeket.
6. A kampány ≠ társadalmi célú hirdetés: meg kell tiltani, hogy a kormány társadalmi célú reklámnak álcázva kampányoljon.

Bár a kormánypártok már saját ígéretükhöz képest is késésben vannak, ha összekapják magukat, a kívánt új szabályozás még éppen elkészülhet 2017 tavaszáig, és akkor minden párt, a kormány és a választási szervek is felkészülhetnek a szabályos és átlátható kampányra.

***

A népszavazási kampányköltések vizsgálatának módszertanáról

A 2016. augusztus-október közötti időszak kvótanépszavazással összefüggő közterületi hirdetéseinek darabszámát, valamint a közterületi hirdetések listaárait az Outdoor Media Audit hirdetésfigyelő cégtől vásárolt adatokból állapítottuk meg. A közvetlen lakossági kampányeszközök darabszámát a TNS Hoffman által 1123 fős reprezentatív mintán, 2016. szeptember hónap folyamán, személyes megkérdezésével végrehajtott véleménykutatás eredményei alapján állapítottuk meg. Az egyes politikai direktmarketing termékek (szórólapok, levélpostai küldemények) egységárát – a 2014. évi országgyűlési választási kampányköltések vizsgálatához hasonlóan – az adott termékek nyilvános listaárai alapján állapítottuk meg. A 2014. évi országgyűlési választási kampányköltésekre vonatkozó megállapítások a Transparency International, a Political Capital, a K-Monitor és az Átlátszó.hu részvételével végrehajtott kampánymonitor-kutatás eredményeként készült Kampányköd – Kampányfinanszírozási tanulságok és javaslatok című tanulmányból származnak.