89 nap a dupla választásig
Az önkormányzati és az európai parlamenti választáshoz közeledve sem a kormány-, sem az ellenzéki oldal nincs túl jó állapotban. Ha rezsimbuktatásra nincs is esély, a kormánypárt gyengélkedését az ellenzéki szereplők sokkal hatékonyabban is kihasználhatnák – már ha nem egymás legyőzését tekintenék célnak.
Belső gondokkal küzdő Fidesz
A Fidesz propagandagépezete rekordösszegeket költött arra, hogy a kegyelmi botrány után visszavegye a politikai kezdeményező szerepet. Ennek apró szelete, hogy csak a Megafonon keresztül több mint 60 millió forintot költöttek csak Facebook-hirdetésekre, csak február második felében. Ez aprópénz a teljes propagandagépezet milliárdos költéséhez képest, de épp kézzelfoghatósága miatt beszédes adat. A február 10-én indult, orkánerejű ellenkampány jól mutatja, hogy a kormányoldalon belül is veszélynek látták, hogy a választók körében nem a számukra kedvező értelmezés rögzül a botrányról, illetve, hogy az ügy és következményei kikezdhetik a Fidesz gyermekvédelemi politikájának hitelességét.
Nem a kegyelmi ügyet feltáró független sajtó vagy az ellenzéki pártok okoztak azonban riadalmat a kormánypárt berkein belül. Hanem egyrészt az, hogy a botrány máig felgöngyölítetlen szálai nyílegyenesen vezetnek Orbán Viktor legszűkebb környezetéhez, másrészt pedig az, hogy a kormányzati kommunikáció beleütközött a saját maga által kialakított közhangulatba. A Fidesz által évek óta használt és másokra aggatott pedofilbélyeg magára a kormánypártra hullott vissza, és a napvilágra került mérések szerint a saját tábor egy része sem tudta felmenteni a kormányt ebben az ügyben. Sőt, Novák Katalin és Varga Judit lemondatása nemhogy lezárta volna, hanem egy darabig még fel is nagyította a botrányt.
A kegyelmi ügy amúgy sem a legjobb pillanatban érte a Fideszt. A rekordinflációt és recessziót hozó 2023-as év minden kutatás szerint gyengítette a kormánypárt támogatottságát, és bár a fölénye így is tetemes maradt, népszerű politikusokból ezen az oldalon is hiány van. Ezt jól jelzi, hogy a Fidesz EP-listavezetői posztjára nem volt jobb ötlet Deutsch Tamásnál, aki Varga Judittal ellentétben aligha alkalmas a választók törzstáboron túli megszólítására. Önkormányzati szinten pedig sok helyen nem is pártpolitikusokat indít a párt, hanem volt sportolók, médiaszemélyiségek vagy helyben ismert civilek igyekeznek kitakarni a Fidesz-logót.
Vannak továbbá posztok, így például mindjárt a legnagyobb politikai jelentőséggel bíró főpolgármesteri, amelyre még mindig nincs bejelentett jelöltje a kormánypártnak. Gondolhatnánk, hogy ez tudatos késleltetés (Kubatov Gábor az Inforádióban mondta el, hogy három hónap elegendő egy jelölt felépítéséhez, igaz, már azon is belül vagyunk), de valószínűbb, hogy tényleg nagyon nehezen találják meg a megfelelő jelentkezőt a siker minimális esélyével kecsegtető budapesti kampány végigvitelére. A friss hírek szerint Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő vállalhatja el a hálátlan szerepet, de lehetséges, hogy csak rövid ideig kell főpolgármester-jelöltként kampányolnia. A másik szcenárió ugyanis az, hogy az LMP mellett a Fidesz is beállni készül Vitézy Dávid mögé, akár úgy, hogy egy későbbi időpontban visszaléptetik a jelöltjüket az ő javára, akinek így lehet majd esélye Karácsony Gergely megszorongatására.
Mindeközben a rövid idő alatt óriási nyilvános elérést produkáló Magyar Péter fellépése arról tanúskodik, hogy a Fidesz hátországában van belső feszültség, noha ez a rendszert megroppantani aligha fogja, és ha lesz is Magyar Péternek új pártja, az sokkal inkább ellenzéki szavazóknak lesz majd vonzó, mintsem az elkötelezett Fidesz-tábornak.
Egymással versengő ellenzéki pártok
Hiába a kormányoldal gyengélkedése, az ellenzéki pártok nem látszanak alkalmasnak arra, hogy ebből profitáljanak.
Az ellenzéki oldal legfőbb gondja továbbra is szerkezeti: olyan mértékű a fragmentáció, hogy az EP-választáson, illetve a régi-új fővárosi listás választási rendszerben minden eddiginél több lehet az elvesző nem-fideszes szavazat. A közvélemény-kutatások a jóval több mint tíz ellenzéki pártból legfeljebb négynek, a DK-nak, a Momentumnak, a Mi Hazánknak és a MKKP-nak mérnek stabilan 5 százalék feletti eredményt. A többi párt esetében valószínűbb, hogy nem tudnak önállóan mandátumot szerezni, legfeljebb az önkormányzati választáson foghatnak vagy tarthatnak meg néhány fontos pozíciót.
Ám ahhoz, hogy az ellenzéki szereplők képesek legyenek megtartani vagy akár bővíteni a 2019-ben elnyert önkormányzati tisztségeket, már rég kampányolniuk kéne. Ehelyett a pártok közötti tárgyalások még mindig húzódnak, legfeljebb részleges megállapodások születtek. A megyei jogú városok többségében például sikerült megegyezni, de lesz, ahol biztosan több nem-fideszes induló is hajtani fog a polgármesterségre, például Miskolcon vagy Egerben. Nem tisztázott, hogy sikerül-e dűlőre jutni Győrben vagy Debrecenben, amelyek ellenzéki bevétele idén nem volna lehetetlen az akkumulátorgyárak okozta elégedetlenség miatt, de csak akkor, ha egyetlen jelölt mögé sorakoznak fel a viszonylag jelentős ellenzéki erők.
A fővárosban a DK-MSZP-Párbeszéd-lista mellett önállóan indul a Momentum, de a főpolgármester szerint koordinálni fognak. Ezen kívül ott van még a Vitézy Dávid mögött álló LMP, a Mi Hazánk, az MKKP, a Jobbik és klónjai. Zuglóban nemhogy a polgármesterjelöltről nincs megegyezés, de még arról sem, hogy legyen-e előválasztás. A biztos ellenzéki többségű kerületben így nevető harmadikként akár a Fidesz jelöltje is befuthat (ahogy 2002-ben is történt), ami az ellenzéki önsorsrontás látványos szimbóluma lenne.
Előválasztás lehet viszont az V., a XXII. és a XII. kerületben. Igaz, utóbbit majdnem elszabotálta a Hegyvidéken jó esélyekkel induló MKKP tagságának váratlan politikai öngyilkossági kísérlete, amelyet végül Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna úgy oldott meg, hogy megfenyegették saját pártjukat: lemondanak a pártvezetésről, ha nem korrigálnak. Az eset jól mutatja, hogy az MKKP sem a következetes politizálásának, hatékony pártműködésének köszönheti nagy támogatottságát Budapesten, hanem elsősorban annak, hogy a protesztszavazók egyszerűen most hozzájuk vándorolnak.
A jelenlegi közhangulatban már az előválasztás is kínosra sikeredhet, ha az ellenzéki pártok nem lesznek képesek mozgósítani a választóikat. Márpedig nincsenek erejük teljében, ezt mutatta meg a kegyelmi botrány után szervezett pártos tüntetés kudarca is; az influenszerek által szervezett tömegdemonstráció messze felülmúlta az ellenzéki pártok erejét.
Ennek kapcsán különösen érdekes az a nemrég publikált nemeztközi összehasonlító Ipsos-kutatás, amely szerint a magyar válaszadók 73 százaléka kiábrándult a hagyományos pártokból, mert úgy vélik, hogy azok nem törődnek „az olyan emberekkel, mint én”. Ha ezt az érzetet nem sikerül a következő 89 napban legalább részben felülírnia az ellenzéki pártok kampányának, akkor kormányoldali gondok ide vagy oda, június 9 még a 2022-es választási eredménynél is kellemetlenebb lehet a számukra.
