Elsodorja-e a Mi Hazánk Mozgalmat a TISZA áradása?
Röviden: várhatóan nem. Bővebben: bár a Mi Hazánknak is jelentős károkat okozott Magyar Péter pártjának gyors felemelkedése, ami miatt szavazókat vesztett és kiszorult a harmadikutas pozícióból, önkormányzati jelölt- és listaállítása bizonyítja, hogy erős szervezettel rendelkezik. Ugyan fővárosi közgyűlési helye bizonytalanná vált, jó esélye van kijutni az EP-be, de ott a partvonalon kívülre fog érkezni, erősítve az EU-, NATO- és Nyugat-ellenes, oroszbarát, valamint általában az autoriter befolyást elnéző szereplőket, miközben európai pozícióit az EU-ból való kilépés előkészítésére, de legalábbis egy erről szóló népszavazás előkészítésére használhatja fel. Kérdés, hogy viszonyul majd ehhez a Fidesz, amely jellemzően nem mer vagy nem akar konfrontálódni a szélsőjobbal.
Így áll most a Mi Hazánk
Nem felhőtlenül, de bizakodóan várhatja a Mi Hazánk a június 9-ei választásokat. A közvélemény-kutatások átlaga szerint az 5 százalékos küszöb felett van a párt támogatottsága, így valószínűleg képviselőt küldhet majd az Európai Parlamentbe. Ezt a várakozást ráadásul erősítheti az is, hogy a felmérések általában alábecsülik a Mi Hazánk szavazóinak arányát.
Ugyancsak elégedett lehet a Mi Hazánk az önkormányzati választásra történt jelölt- és listaállításával. A Fidesz–KDNP és a DK mellett csak a Mi Hazánk volt képes mind a 19 megyében listát állítani, ami fontos fokmérője egy párt szervezettségének. Ez azt jelzi, hogy a pártnak van annyi munkára fogható aktivistája és olyan infrastruktúrája, hogy 18 nap alatt több ezer ajánlást össze tud gyűjteni akár a falvakban és a kisebb városokban is. Ennek eredményeként a Mi Hazánk 272 megyei képviselőjelöltet és 128 polgármesterjelöltet indít az országban, az egyéni képviselőjelöltek számát tekintve pedig csak a kormánypártnak van több indulója. A rivális ellenzéki szereplőkhöz – és különösen az elhalóban lévő többi Jobbik-utódpárthoz – képest tehát a Mi Hazánk kiterjedt szervezeti háttérrel rendelkezik, amely erősen épít a korábbi Jobbik szélsőséges bázisára ás arra a szélsőjobboldali hálózatra (pl. Magyar Önvédelmi Mozgalom, Betyársereg), amelyre már a jobbikos időkben is jelentős volt Toroczkai László befolyása. Ez a háttér adja a Mi Hazánk mozgósító potenciálját az idei választásokra is.
Az persze más kérdés, hogy végül hány jelöltséget sikerül mandátumra váltani. Ebből a szempontból már akadhatnak gondjai a Mi Hazánknak. Nehéz elképzelni például, hogy egynél több mandátumot szerez a párt az Európai Parlamentben, de túl sok polgármesteri helyre sincs esély, biztos befutók megnevezésétől Toroczkai László is igyekszik tartózkodni a nyilatkozataiban. Budapesten különösen gyengének látszik a Mi Hazánk, nem pusztán abban, hogy Grundtner András főpolgármester-jelölt támogatottsága messze elmaradt Karácsony Gergely, Vitézy Dávid és a június 7-én visszalépett Szentkirályi Alexandra mögött, hanem abban is, hogy bizonytalan, képes lesz-e a Mi Hazánk bekerülni a Fővárosi Közgyűlésbe. A fővárosban már a jelöltállításkor kiütközött a párt gyengesége, több kerületben el sem tudtak indulni a jelöltjeik, mert nem tudták összegyűjteni az ehhez szükséges aláírásokat. Érdekesség, hogy ezen a téren elvéreztek a szélsőjobboldal egyes ikonikus alakjai is, mint például Drábik János, aki a VIII. kerületben próbált rajthoz állni.
A TISZA előretörésének hatása
Ahogy a többi ellenzéki pártnak, úgy a Mi Hazánknak sem tett jót Magyar Péter pártjának megjelenése és gyors előretörése. A közvélemény-kutatások alapján az látszik, hogy a szélsőjobboldalhoz erősen nem kötődő, a Mi Hazánk iránt nem elkötelezett, kormányellenes protestszavazókat elsodorta a TISZA áradása.
A Medián április végi kutatása szerint a TISZA támogatóinak 5 százaléka érkezett a Mi Hazánktól, de ez az arány azóta akár növekedhetett is, hiszen Magyar Péter pártja folyamatosan erősödött. Ennél is beszédesebb adat azonban, hogy szignifikánsan visszaesett a Mi Hazánk népszerűsége minden felmérés szerint. Erről Toroczkai László is beszélt a Partizánnak adott június 4-ei interjújában. A pártelnök szerint év elején még 10-15 százalékra mérték őket a közvélemény-kutatók, valójában az adatok szerint csak 6-10 százalékos volt a párt népszerűsége a múlt év végén és az idei év elején, és innen esett vissza 5-6 százalékra. Ez azt mutatja, hogy több ellenzéki párthoz hasonlóan a Mi Hazánk is a törzstáborára zsugorodott a TISZA megjelenésének hatására. Magyar Péter azt a más pártokhoz lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódó, a kormánnyal és az ellenzékkel is elégedetlen protest választói réteget vonzotta magához, amelyből a Mi Hazánk is profitált az elmúlt években, és amelyre építve még bővülhetett volna.
Kiszorítósdi a harmadik úton
Egyes szavazók elvesztésén túl azonban egy nagyobb és hosszabb távú stratégiai problémát is okozott a TISZÁ-nak a Mi Hazánknak. Ez pedig az, hogy Magyar Péter a nyilvánosságban betöltött erejénél fogva pozicionálásban is ártott Toroczkaiéknak. Nem pusztán arról van szó, hogy Magyar Péter a Fidesz segédcsapataként beszél róluk, ami a pártelnököt védekező szerepbe kényszerítette, hanem arról is, hogy a TISZA a Mi Hazánk pártpolitikai erőtérben elfoglalt helyét, a fő brandjét vette el: az úgynevezett harmadik utat.
Ezt a pozíciót a rendszerváltást követően újjáéledő magyar szélsőjobb gyakran próbálta lefoglalni magának. A Csurka István vezette MIÉP-től kezdve a Jobbikon át egészen a Mi Hazánkig használatos volt a „Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar!” jelmondat, a Mi Hazánk még a saját újságját is Harmadik útnak nevezte el. Majd jött Magyar Péter, aki a teljes politikai elit elutasításával, Gyurcsány és Orbán összemosásával, a DK „kék fideszezésével” és a „Se nem jobb, se nem bal, csak Magyar!” szlogen hangoztatásával kiszorította a Mi Hazánkat a harmadik útról.
Ezek után nem meglepő, hogy Toroczkai László sértődötten teszi szóvá, hogy TISZA úgymond a Mi Hazánk üzeneteit „lopja”, Magyar Péter mögött pedig gyanús alakok mesterkedését véli felfedezni.
A Mi Hazánk – hasonlóan a Fideszhez és az ellenzéki pártokhoz – törzstáborának megerősítésével igyekszik reagálni a TISZA jelentette kihívásra. Ezt jelzik a párt kampányban felerősített témái, saját ügyei is. Ilyen a „Covid-diktatúrára” emlékeztető WHO-diktatúrával való riogatás, a készpénzes fizetés alkotmányos védelme, a földosztás ígérete, vagy a temetkezés ingyenességének követelése. A párt témáinak kötőanyagát továbbra is az összeesküvéses gondolkodás képezi. Ez a Covid-járvány idején erősödött fel, és azóta is az elégedetlenség és rendszerellenesség becsatornázásának fő eszköze.
A Mi Hazánk kampányában felerősödött a Fidesz kiritkája is, aminek több oka is van. Egyrészt kénytelen volt így reagálni a szélsőjobboldali párt arra, hogy Magyar Péter összetolta őket a kormánypárttal. Másrészt maga a Fidesz is lejárató kampányba kezdett a Mi Hazánk ellen, hiszen a TISZA erősödése nyomán a minden eddiginél nagyobb mozgósítási célok mellett nem megengedhető, hogy akár egy Fidesz-szavazó is átvándoroljon a Mi Hazánk táborába. Minderre a Mi Hazánk „Kubatov bűnözői”-nek feljelentésére hívta fel saját híveit.
Globális kapcsolatokkal a „globalizmus” ellen
Nem új elem a Mi Hazánk kampányában a Fidesznél is radikálisabb, azt jobbról előzni próbáló külpolitikai vízió, amit „a globalizmus” elleni harc, erős NATO-, USA- és Izrael-ellenesség, valamint oroszpártiság jellemez. Ez már Toroczkai László idei évértékelőjét is áthatotta, azóta pedig csak tovább erősödött a nemzetközi kapcsolatok hangsúlyozása a párt politizálásában. Az EP-választás kapcsán ugyanis fel kell tudni mutatni, milyen európai szövetségesekhez kapcsolódik majd a nemzetközi szintérre lépő párt.
A Mi Hazánk legfőbb szövetségese a jelenleg botrányoktól tépázott, az Európai Parlamentben az Identitás és Demokrácia (ID) frakcióból kizárt Alternatíva Németországnak (AfD), amellyel Toroczkai László egy új antiglobalista, nyugatellenes, oroszpárti frakció létrehozását tervezi, mások mellett a bolgár Újjászületés, az Észt Konzervatív Néppárt, a lengyel Konföderáció és a holland Fórum a Demokráciáért pártokkal együtt. Mivel egy új frakció létrehozásához 23 képviselőre van szükség 7 országból, és a lehetséges partnerek közül több kis párt, így az elképzelés realitása egyelőre erősen kérdéses, de nem teljesen kizárt. A választás utáni pontos erőviszonyoktól függ majd. Egyrészt attól, hogy mely pártok jutnak be és hány képviselővel az EP-be, másrészt attól, milyen mozgások lesznek más frakciók, főleg a jellemzően radikális jobboldali pártokat tömörítő Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és a szélsőjobboldali pártokat tömörítő Identitás és Demokrácia (ID) között, és létrejön-e belőlük vagy köztük egy szélesebb (szélső)jobboldali együttműködés. Mindenképpen van rá esély, hogy nem az ECR középre húzódását fáziskéséssel követő ID lesz így a Mi Hazánk politikai otthona az EP-ben, ha kijut, hanem vagy a függetlenek közé vagy egy új, AfD dominálta szélsőjobboldali képviselőcsoportba ülhet be.
Külpolitika terén ráadásul nem ez az egyetlen újdonság. Kiderült ugyanis, hogy a magyar jobboldalon gyakran tetten érhető jelenségnek megfelelően a Mi Hazánknak is csak addig van baja a globális kapcsolatokkal, amíg az a nyugati szövetségi rendszerbe, azaz Magyarország saját szövetségi rendszerébe történő bekapcsolódást illeti (ld. „globalizmus” elutasítása). Ha a globális kapcsolatok a Kelethez, például Oroszországhoz, Kínához vagy az arab országokhoz való közeledést, netán a nekik való alárendelődést jelentik, akkor már nincs ezzel probléma. A Mi Hazánk esetében olyannyira így van ez, hogy Toroczkai László az EP-kampányban saját nevében kezdett kapcsolatot építeni az Öböl-menti országokkal, és látogatást tett Bahreinben, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben. Az erről szóló videóban kijelenti, hogy „az Öböl-térség hozza el a boldogságot és a gazdagságot Magyarország számára”. A Mi Hazánk szerint az itt található exportpiacok ugyanis óriási lehetőséget jelentenek Magyarországnak, és egy új nemzetgazdaság felépítését teszik lehetővé. A párt pedig ezen fellelkesedve meg is hirdette a Hungulf Expó és Konferencia nevű rendezvényt 2024 novemberére.
Mindez feltehetően annak a stratégiának a része, hogy Toroczkai meg akarja teremteni az EU-ba és a nyugati gazdasági rendszerbe beágyazott magyar gazdaság alternatíváját, ami – fentebb idézett minapi partizános interjúja alapján – az EU-ból való kilépés (vagy az arról szóló, általa 2030-ra tervezett népszavazás) előfeltétele. A jövő zenéje, hogy ebben mennyire lesz partnere a Fidesz, amely jellemzően nem mer vagy nem akar konfrontálódni a szélsőjobbal, hanem megpróbálja inkább csendben leszerelni és pacifikálni azzal, hogy kicsit átcsomagolva és finomítva átveszi a témáit, felkarolja az ügyeit. Ezzel azonban nem fogja ki a szelet a szélsőjobb vitorlájából, sőt, legitimálja és terjeszti a gondolataikat.
Mindenképp érdekes lesz tehát figyelni a Mi Hazánk európai építkezését és politikáját a következő években. Toroczkai fejében láthatóan alapos stratégia van, de az európai színtéren éppen az ellenkező irányba látszik mozdulni a szélsőjobboldali pártok többsége: míg korábban jellemzően az EU-ból való kilépést tűzték zászlajukra, ma már jellemzően a belülről való átalakítás a céljuk, és más témákban is egyre inkább a közép felé gravitálnak, finomítanak álláspontjukon, hogy elfogadhatóvá, kormány- és koalícióképessé tegyék magukat az EU-ban és saját országaikban is. A Mi Hazánk tehát nagy valószínűséggel a partvonalon kívülre érkezik majd az Európai Parlamentbe, ami nem könnyíti majd meg neki, hogy az EP-ben végzett munkájával demonstrálja itthon a hitelességét és kormányzóképességét. De arra biztosan számíthatunk, hogy a Kremlével egyező, EU-, NATO- és Nyugat-ellenes narratívákat felvonultató hangos tiltakozásból és látványpolitizálásból nem lesz hiány, és erősíti majd az autoriter befolyást elnéző szereplőket az Európai Parlamentben.
