A láthatatlan bábjátékosok – a politikai gyilkosságokról szóló konteók itthoni terjedése
A Donald Trump elleni merényletkísérlet „magyarázataként” számos összeesküvés-elmélet terjed világszerte, így a magyar nyilvánosságban is. Miközben ezek érthető pszichológiai igényeket elégítenek ki, komolyan aláássák a bizalmat a politikai rendszerben, felerősítik a polarizációt, sőt a politikai erőszak általános legitimációjához is hozzájárulnak.
Már Kennedy vagy Reagan esetében sem érték be a magányos elkövető magyarázatával
Ha egy (volt) elnökre rálőnek, nem lehet elkerülni a konteókat. Noha az 1963. november 22-ei Kennedy-gyilkosság után a Lyndon B. Johnson elnök által felállított Warren-bizottság jelentése nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy a merényletet elkövető volt tengerészgyalogos, Lee Harvey Oswald bármifajta csoport részeként vagy konspirálva követte volna el tettét, a gyilkosságot követően az eseményekről rengeteg konteó kapott szárnyra. Volt, aki abban hitt, hogy a CIA a saját hatalmának megőrzése miatt gyilkoltatott elnököt, mások szerint a maffia a szervezett bűnözés elleni kormányzati fellépést akarta így leállítani, de a kubai válság után alig egy évvel az a magyarázat sem maradhatott ki, hogy szovjet vagy kubai diverzánsok álltak a háttérben. A konteók időtállóságában persze az amerikai hivatalos szerveknek is megvan a maguk felelőssége, amelyek nem segítették a tisztánlátást. Egy újabb, immár 1979-es bizottsági jelentés ugyanis nem zárta ki sem a „konspirációt”, sem azt, hogy egynél több merénylő volt a helyszínen.
A Ronald Reagan elnök elleni 1981-es merényletkísérletet követően is tobzódhatott a nagyérdemű az összeesküvés-elméletekben. Annak ellenére, hogy viszonylag gyorsan kiderült, az elkövető egy pszichológiailag instabil személy, aki az akkor 18 éves Jodie Foster iránt táplált erotomán téveszméi miatt követte el tettét, sokan politikai összeesküvést sejtettek a háttérben. Már akkor is bármilyen helyzetben bevethető klisé volt, hogy a merényletkísérlettel csak más politikai botrányokról kívánták elterelni a figyelmet, de voltak, akik Reagan-ellenes republikánus lázadást láttak bele.
A Trump-merénylet konteós interpretációi
A huszadik századi példákból is látható, hogy a politikai erőszakot leegyszerűsítő és megmagyarázó konteók kitűnően alkalmasak a választók befolyásolására vagy a politikai establishment iránti (köz)bizalom aláásására. Ez alól a Donald Trump volt elnök és republikánus elnökjelölt elleni merényletkísérlet sem kivétel. Az incidenst követően ugyanis azonnal megindult a konteók áradata, hatásukat pedig különösen felerősítette a hamis információkat gyorsan terjesztő információtechnológia és a közösségi média. Ezeket két fő csoportba sorolhatjuk.
- Konteók a hatalom szolgálatában. A politikai hatalom és a hozzá kapcsolódó választói mobilizáció megerősítését szolgálja, ha a merényletet hamis információkra alapozva és manipulatívan a politikai ellenfelek nyílt vagy titkos támadásának állítják be. A hírhedt szélsőjobboldali influenszer és provokátor, Alex Jones egyenesen arról nyilatkozott az X-en, hogy Biden tudatosan korlátozta Trump titkosszolgálati védelmét, ahogy azt elődei tették az 1963-as Kennedy-gyilkosság idején. A támadást „belsős munkaként” vagy „hamis zászlós” műveletként jellemző elméletek az áldozatból faragnak elkövetőt. Ezek közé tartoznak például azok a baloldali, ún. BlueAnon konteók, amelyek szerint a merényletkísérlet egy előre megrendezett színjáték volt, Trump művért használva csak pózolt az őt védő testőrök gyűrűjében. Az ilyen és ehhez hasonló konteók erősítik a csoportszolidaritást, miközben igazolják a politikai erőszakot és a vélt fenyegetésekkel szembeni fellépést.
- Konteók a hatalom ellen. A második csoportba alapvetően azok a társadalmi rendet aláásó anti-establishment vagy rendszerellenes elképzelések sorolhatók, amelyek megkérdőjelezik az állami hatóságok tényfeltáró munkáját, illetve a „háttérhatalomnak” vagy a „mélyállamnak” tulajdonítják a történteket. Az ilyenkor tipikusan felvetődő antiszemita értelmezések is ide sorolhatók. Felmerült például, hogy az izraeli titkosszolgálatok szervezték a merényletet annak érdekében, hogy olyan elnöke legyen Amerikának, aki lelkesebben támogatja a Hamász elleni harcot. Ugyanígy gyengíti az incidensről szóló, tényeken alapuló beszámolók hatását például az a hamis, a magyar Hirado.hu által is terjesztett felvétel, amelyben egy az elkövetőre hasonlító ember saját magát merénylőként kiadva arról nyilatkozik, hogy „gyűlöli a republikánusokat”. Nem meglepő, hogy számtalan médium azonnal és kritikátlanul átvette a felvételt, leginkább olyanok, amelyeknek a narratívájához eleve illeszkedett a tartalma, hitelességének ellenőrzéséhez pedig vagy az energia, vagy a tudás, vagy – és ez a legvalószínűbb – az akarat hiányzott. Így ássák alá a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervekbe, médiába vetett bizalmat, ezzel is elősegítve az összeesküvés-elméletek burjánzását.
Külföldi konteók Magyarországon
Miközben a független média a Donald Trump elleni támadásról szóló hamis információk leleplezésével és cáfolásával van elfoglalva, a kormányzati irányítású médiumok számos jobboldali, hazai vagy külföldi eredetű konteót terjesztenek. A Robert Fico elleni támadás óta fideszes politikusok és véleményformálók azt állítják, hogy Ficot „békepártisága” tette célponttá, a támadás mögött pedig baloldali radikálisok találhatók.
A kormányzat kontrollálta média az amerikai jobboldali sajtóból emellett három konteót vett át, ezek szerint: (1) Joe Biden személyesen felelős a támadásért gyűlöletkeltő retorikája és a volt elnök fokozott fizikai védelmének elutasítása miatt; (2) az amerikai liberális média gyűlöletkeltése vezetett az erőszakhoz, az elkövető felbujtásához; (3) Soros György fia, Alex Soros személyesen is megfenyegette Trumpot egy golyó ütötte lyukat ábrázoló kép posztolásával.
Az összeesküvés-elméletek pszichológiája és politikai következményei
A politikai gyilkosságokkal kapcsolatos nyomozások, magyarázatok és az ezekkel összefüggésben keletkező konteók továbbra is foglalkoztatják az emberek fantáziáját. Ennek részben az az oka, hogy a politikailag turbulens időszakokban, krízisek során vissza akarjuk szerezni a kontrollt életünk és a világ rendjébe vetett hitünk fölött, ezzel is kompenzálva az új vagy kiszámíthatatlan események által kiváltott stresszt és félelmet. Erre pedig kitűnően alkalmasak az összeesküvés-elméletek, mivel a tények hiányos ismeretében is világos, leegyszerűsített magyarázattal szolgálnak komplex fejleményekre, sokszor ráerősítve az adott személy már létező és elfogult hiedelmeire.
A rendkívül polarizált magyar közvélemény erre meglehetősen fogékony. A Political Capital legutóbbi kutatása szerint ugyanis a magyar választók nagyrészt a politikusokat látják gyűlöletkeltőnek: a megkérdezettek 80 százaléka érzékeli úgy, hogy a politikusok gyűlöletet szítanak a velük szemben álló politikusok ellen. Mindez visszahat a politikusok polarizált megítélésére is, hiszen a kormánypárti szavazók 48%-a látja az ellenzéki politikusokat gyűlöletkeltőnek, míg a kormánypártiakat nem. Az ellenzéki szavazóknak csak 36%-a vélekedik így, fordított előjellel.
Mint minden összeesküvés-elmélet, a most terjedők is erodálják a magyar politikai rendszerbe és a politikai elitbe vetett bizalmat, nem mellesleg – bár látszólag épp azt kárhoztatják – növelik a politikai erőszak kockázatát és legitimációját.
Győri Lóránt, a PC geopolitikai elemzője
